Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-05 / 26. szám
Az út, amelyen haladunk Az SZKP - akárcsak a szovjet állam - egész tevékenységének lényege: a népgazdaság irányítása. Emellett a gazdasággal kapcsolatos párt- és politikai szemlélet kiindulópontjául a programban szereplő, következő, változatlan követelmény szolgál: „Mindent az ember érdekében, mindent az ember javára“. Az a széles körű program, amelyet a párt a kongresszuson a népjólét fokozása céljából kijelölt, a szovjet emberek életének legkülönbözőbb területeire terjed ki: a fogyasztásra és a lakásra, a munkakörülményekre és a mindennapi élet feltételeire, a kultúrára és a pihenésre. A11. ötéves tervben az egy lakosra jutó reáljövedelem 16-18 százalékkal növekedik, nagyobb szerep jut a társadalmi fogyasztási alapokból származó kifizetéseknek és kedvezményeknek, amelyek 20 százalékkal növekednek; 530-540 millió négyzetméter alapterületű lakás épül. Intézkedéseket irányoztak elő az oktatás, az egészségügy és a kultúra továbbfejlesztésére. A lakosság pénzbevételei nagyobbak lesznek. A munkások és az alkalmazottak átlagos havi fizetése 13-16 százalékkal, a kolhozparasztok pénzbeli járandósága 20-22 százalékkal növekszik. Különös figyelmet fordítanak a lakosság élelmiszer-, valamint iparcikkellátásának javítására. A kongresszuson megállapították, hogy élelmezési program kidolgozására van szükség. Ez a program szervesen összekapcsolja a mezőgazdaságot a termékeinek tárolásával és feldolgozásával foglalkozó ágazatokkal, a kereskedelemmel. A pártirányítás sajátossága az, hogy a párt csak olyan, tudományosan megalapozott feladatokat tűz ki, amelyek reálisan megoldhatók. Nem kételkedhetünk abban, hogy a párt már előbb is szükségesnek látta ezt a programot. Az objektív valóság azonban nem tette lehetővé, hogy napirendre tűzze ezt a feladatot, mielőtt az ehhez szükséges feltételek megértek volna. Vlagyimir lljics Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy nem ugorhatunk át történelmi szakaszokat, és nem tűzhetünk magunk elé olyan feladatokat, amelyeknek végrehajtásához a társadalomban nincs reális alap. Ma ez az alap létrejött. A társadalom irányításának tudományos megközelítése nemcsak a történelmi fejlődés törvényeinek ismeretét igényli, hanem megfelelő hozzáértést is e törvények gyakorlati alkalmazásához, hogy a tudomány ne maradjon holt betű vagy divatos frázis, hanem a mindennapos munka alkotóelemévé váljék. A Szovjetunió Kommunista Pártja, amikor meghatározta a jövőre - a 11. ötéves tervre és a nyolcvanas évek időszakára - szóló feladatokat, biztosítja gazdaságpolitikájának folytonosságát. Tekintettel az ország lehetőségeire és fokozódó szükségleteire, nemcsak kitűzte a feladatokat a társadalom fejlesztésének új időszakára, hanem megoldásuknak útját is meghatározta. A szovjet emberek jólétének további fokozását a népgazdaság stabil, fokozatos fejlődésével, a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával, valamint azzal biztosítják, hogy a gazdaságot az intenzív fejlesztés útjára állítják át, ésszerűbben használják fel az ország termelési potenciálját, minden lehető módon takarékoskodnak valamennyi erőforrással, és javítják a munka minőségét. A politika kidolgozásának tudományos megközelítéséről tanúskodik egyúttal a gazdasági és társadalmi feladatok összetettsége, kölcsönös összefüggése. A fejlett szocializmus viszonyai között, mint ezt az SZKP KB-nak a XXVI. kongresszus elé terjesztett beszámolója hangsúlyozza, amelyet L. I. Brezsnyev tartott, mind szorosabbá válik a gazdaság fejlődésének és a társadalom társadalompolitikai és szellemi fejlődésének kölcsönös kapcsolata. Ebből a szemszögből jelölte ki az SZKP a szovjet társadalom szociális, osztály- és nemzeti struktúrája fejlesztésének, az új ember kialakításának, a szovjet államiság és demokrácia tökéletesítésének útjait a Szovjetunió új alkotmánya alapján. A tudományos szemlélet elmaradhatatlan feltétele a tevékenység végeredményeinek, a vívmányoknak és a hibáknak a kritikai szellemű értékelése. A munka iránt tanúsított kritikai magatartás mint a tudományos szemlélet egyik szükséges eleme a dialektikus és történelmi materializmusból ered, amelyre a kommunista párt társadalomirányító tevékenysége során támaszkodik. A kritika mint a tudományos megismerés eszköze lehetőséget nyújt mindannak az idejében történő megkülönböztetésére, ami már elavult, és nem felel meg az új feladatoknak, az értékes kezdeményezések, az újítási javaslatok támogatására és a korábban kijelölt tervek megfelelő módosítására. Lenin végakaratát követve, az SZKP mindenkor nyíltan beszél a hiányosságokról, a nehézségekről, a megoldatlan problémákról. Az SZKP XXVI. kongresszusán kritikával illették a hiányosságokat és a mulasztásokat, feltárták természetüket. L. I. Brezsnyev beszámolójában felhívta a figyelmet arra, hogy azt a teljesen bevált irányvonalat, amely szerint ki kell használni a termelés intenzív tényezőit, a gazdasági tevékenységnek még npm minden ágazatában erősíti meg alkotó szellemű gyakorlat. Érezteti hatását a régi gondolkodás tehetetlenségi ereje, az elavult hagyományokhoz és szokásokhoz való ragaszkodás. A beszámoló arra is felhívta a figyelmet, hogy a legszigorúbban meg kell tartani a tervfegyelmet. Az SZKP kongresszusa, miután néhány más hiányosságra is rámutatott, azt a feladatot tűzte ki, hogy a jövőben is meg kell szilárdítani a társadalom életében az önkritika-gyakorlás, az elvhüség szellemét. „A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya- hangoztatta V. I. Lenin - egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában" (V. I. Lenin: összes müvei, 41. köt., 39. oldal). Mivel azonban a pártirányítás lenini ismérvéről beszélünk, hangsúlyozni kell a következőt: Lenin azt követelte, hogy a kritika pártszerú, elvi legyen, hogy a marxiz- mus-leninizmus lényegéből, a párt programfeladataiból, szervezeti szabályzatából és határozataiból kell kiindulnia. A kritikának elő kell segítenie ezeknek sikeres megvalósítását. Az elvi, pártszerú kritika és önkritika a párt és a dolgozók egységes törekvését fejezi ki, hogy felépítik az új társadalmat. A mensevikek, az eszerek és egyéb emberek sokáig ijesztgettek bennünket a kritika szabadságával - mondta V. I. Lenin -, mi azonban nem ijedtünk meg ettől. Ha a kritika szabadsága a kapitalizmus védelmének szabadságát jelenti, akkor mi ezt eltiporjuk. Mi előbbre haladtunk. A kritika szabadságát kihirdettük, de a kritika tartalmára is gondolni kell. A tapasztalat megmutatja, hogy mihelyt a kritika túllép a párt programjának, szervezeti szabályzatának keretein - népellenes kritikává válik, amely a pártot és a szocialista társadalmat egyaránt rombolja. A párt vezető szerveiben állandóan növekszik a különböző tudományágak szakembereinek - mérnököknek, agronómusoknak, közgazdászoknak- a száma. A pártszervek tudósokat és szakembereket is bekapcsolnak határozataik kidolgozásába A tudományos intézmények, tervkészítő és pénzügyi intézmények munkatársainak széles körű, aktív részvételével dolgozták ki „A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1981-1985-ös évekre és az 1990-ig terjedő időszakra“ című tervezetet is, vagyis azt az irányvonalat, amelyet manapság az egész ország követ, és amelyről L. I. Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán ezt mondta: a szovjet emberek magabiztosan tekintenek a jövőbe. Ám derűlátásuk nem a sors kegyeltjeinek önhitsége. Népünk tudja, hogy mindent, amivel rendelkezik, saját munkájával teremtett meg, saját vérével védett meg. És mi azért vagyunkderülátók, mert bízunk országunkban, népünkben, pártunkban. Azért vagyunk derűlátók, mert tudjuk, hogy az az út, amelyet a párt mutat - az egyetlen helyes út!“ V. GLUMAKOV, a történettudományok kandidátusa A Vosztszibu- gol társuláshoz tartozó Hara- norszkij külszíni bányában (OSZSZSZK, Csitini terület) jelenleg évi 6,5 tonna szenet bányásznak. A bányászok a munka hatékonyságának és minőségének növelésével el akarják érni, hogy az ötéves tervidőszak végére az évi kibányászott mennyiség 9 millió tonna legyen. (ŐSTK felvétele) Albert Őuba járási vezetőtitkár a párt megalakulásának évfordulója alkalmából kitüntetésekkel jutalmazta Jankin, Marák, Hübsch és Mrkvica elvtársak mozgalmi munkásságát. (Emil Bisco felvétele) Veterán kommunisták Hajuk ezüstösen fehérük, járásuk lelassult s noha egészségük is megkopott, még mindig hasznos politikai munkát végeznek a környezetükben. Elvi elkötelezettséggel teljesítik tisztségüket az alapszervezeti pártbizottságokban, a tömegszervezetekben és a nemzeti bizottságok aktíváiban. Egyszóval mindenütt ott vannak, ahol szükség van rájuk, ahol a párt szavát hallatni, politikáját védelmezni és népszerűsíteni kell. Ilyen emberek az érsekújvári (Nővé Zámky) veteránok, akik közül számosán állhatatosan végig harcolták a múlt osztályküzdelmeit, s nem kímélték erejüket a szocializmus építésében sem. Frantisek Jankovsky, a járási pártbizottság szervezőtitkára tollbamondta nevüket is: Janki János, Prohászka Vilma, Mazák László, Hübsch Sámuel, Bajtko Károly érdemes tagjai a pártnak, városszerte és a környéken megbecsülést és tekintélyt vívtak ki maguknak. Igazán sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt a 84 éves pártalapító taggal Prohászka Vilmával nem beszélhettem. Veterán harcostársai azonban mindent elmondtak róla. Még azt sem felejtették ki, hogy most beteg, otthon lábadozik. De nincs egyedül, mert gyakran meglátogatják, vigasztalják és minden eseményről tájékoztatják. Janki János pártalapító szintén túl a nyolcvanon, már-már a beszéd is nehezére esik. Mint mondta, az elvtársak gondoskodnak róla, s ha újra kellene kezdenie az életét, ismét csak az osztályharcos sorsot választaná. Veie egy sorban küzdött a kizsákmányolok és a fasiszták ellen a 76 éves Marák László. Megcsodáltam politikai képzettségét, szellemi frissességét. Nemcsoda, ha alapszervezetében és a nyugdíjasok klubjában - ahol pártmegbízatásként tölti be a vezetői tisztséget, - szinte lesik minden szavát. A veterán Hübsch Sámuelt a város és a környék élő krónikásaként tartják számon. Szinte mindenki ismeri. A kultúrpolitika területén és a Csemadokban fejt ki érdemdús tevékenységet. A pártmozgalomban ö az az egyéniség, akire a fiatalok, idősebbek is a legjobban hallgatnak. Jól érvényesül ez a helyzeti előnye az emberek között végzett tömeg politikai munka sokirányúságában és színességében.- A dolog nyitja talán az, hogy nyugdíjaztatásomig az építőiparban dolgoztam - vallotta magáról -, ahol mindig meg kellett értenem a különböző beállítottságú emberek nyelvét. Nyilvánvaló, hogy közben én is sok tapasztalatot szereztem. Ha nem csal az emlékezetem, a mindig szerény Bajtko Károllyal az ötvenes évek elején, a politikai iskolává előléptetett nyitraújlaki (Vel'ké Záluzie) Esterházy-féle kastélyban találkoztam először. Akkortájt harmincéves lehetett és afelől érdeklődtem tőle, mi vezette a kommunista pártba?- A nyomor és a sok nélkülözés. A párt azt tűzte zászlajára, hogy olyan légköri teremt a társadalomban, amely a vagyoni egyenlőtlenséget megszünteti, munkája eredményével méri majd az embert. Részese akartam lenni a cél eléréséért folyó harcnak, azért csatlakoztam a munkásosztály élcsapatához - válaszolta a kérdésre most is, mint három évtizeddel ezelőtt. Ezután arról beszélt, hogy sok az elfoglaltsága, fontos küldetéssel bízták meg a választások előkészítésében, de szívesen végezte ezt a munkát, mert naponta kapcsolatban állt a munkásokkal, a város polgáraival. Arról is szó esett, hogy minőségileg sokat változott a helyzet városunkban, amihez a veterán kommunisták jelentős segítsége is hozzájárult.- De az eredményeket és a fejlődést kedvezően befolyásoló pártmunka, a közéleti tevékenység a veteránoknak továbbra is éltető eleme — nyugtázta elismeréssel Albert Őuba a járási pártbizottság vezetötitkára azon a találkozón, amelyet a járási pártbizottság szervezett az érdemes párttagokkal.- És ezen a fórumon nemcsak a tájékozódásra nyílik lehetőség - folytatta a vezetótitkár - hanem az elvtársias és őszinte vélemények elmondására is. S ez fontos, hiszen a munkásmozgalom rögös útját megjárt veteránok forradalmi tapasztalata, életbölcsessége a XVI. kongresszus határozataiban foglalt igényes feladatok megoldásában is sokat segíthet. A város veterán kommunistái a rájuk jellemző állhatatossággal fáradoznak annak érdekében, hogy a jövőnket formáló kongresz- szusi határozatokat a munkahelyek feltételeire lebontsák és következetesen teljesítsék. Erre kihasználják most a júniusi nyilvános párttaggyüléseket, amelyeknek az lesz a legfőbb küldetésük, hogy utat nyissanak a hasznos kezdeményezések kibontakoztatásának.- Ám ennek egyik feltétele - figyelmeztetett Kutrucz Rudolf nyugdíjas pártmunkás -, hogy a dolgozók bizalmát, támogatását és rokonszenvét megnyerjük, amiért a pártalapszervezeteknek és tagjainak naponta meg kell küzdeniök. SZOMBATH AMBRUS 1981. VII. 5. N C/3 Beszélgetések a pártról