Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-09-06 / 35. szám
M ire e sorok napvilágot látnak, Kolozsvár utcáin megjelentek az 1981-82-es évad műsorát hirdető plakátok. Az Állami Magyar Színház közönségtoborzó falragaszán ott díszeleg a 189-es szám, jelzi, hogy a színház immár közel két évszázada szolgálja a maga eszközeivel e táj sajátos vox humanájának ember- és történelemformáló erővé váló átalakítását, ápolja a szülőföld, az anyanyelv olthatatlan szeretetét, a testvériség eszméjét, az ember nemesítő szándékát. Kótsi Patkó János Beköszöntő beszédében 1792 november 11-én, az első erdélyi állandó magyar nyelvű társulat bemutatkozó előadásán, a Rhédey szálában évszázadokra szóló küldetéstudatként, minden eljövendő utód hivatásteljesító szolgálataként hangsúlyozta ezeket a gondolatokat. S nemcsak a schilleri erkölcsi intézmény elvét veszi át, hanem megjelöli annak is útját, módját, hogyan kell az em- bernemesítö eszméket a magunk módján elmondanunk, iskolát teremtve, nem idegen módikat majmolva. Vajon a 189-es szám feltüntetése e hagyomány továbbélését jelenti, vagy a dicsó múlt eszmei és művészi konformizmust takar? Az elmúlt és a jövö évad felező idején egy rövid pillantás a tavalyi évad megvalósítására és az elkövetkező Ígéreteire választ adhat a kérdésre. Az 1980-81-es évad néhány bemutatója bizonyítja, hogy az elödök hagyatékának ápolása tudatosan vallott és vállalt feladat. Foster, kortárs amerikai író, első Erzsébetről szóló drámája játék a történelemmel, a mókamesterek egy színész-trupp tagjai. A meg- elevenítés több alternatívát kínál: a sziporkázó játszadozást vagy a Kosztolányi-féle ,,akarsz-e játszani“ önmarcangoló kérdésfeltevést. Kolozsvárott a darabbeli vándoregyüttes történelemidézése a hivatásteljesítésről szóló vallomássá kerekedett. Sütő András immár tetralógiává szélesedő drámafolyamának negyedik darabja, A szúzai mennyegző is a romániai magyar színházi élet eseményévé vált, Kolozsvárott, ahol ennek a nagyszabású ,,poeme d ’humai- ne“-nek valamennyi részét bemutatták. Az előadás az emberség jegyében szólt mindenfajta hege- monikus törekvés elitéléséröl. A Sütő bemutató ténye jelzi a kolozsvári színház munkájának alapvető irányulását: az eredeti drámaírás alkotó műhelye kíván lenni, mert tudatában van, bármely színház csak így fejezheti ki népe sorskérdéseit, elkötelezettségét a jelennel szemben, amelyben él. Ily módon Huszár Sándor: A mennybemenetel elmarad és Tudor Popescu: Szépségverseny című színmüvei égető társadalmi kérdéseket megszólaltatva kerültek műsorra Kolozsvárott. Mindezek az előadások korszerű formanyelven, a mai néző életérzésére reagálva születtek meg. Folytatva a kolozsvári színjátszás nagy realista hagyományait, asz- szimilálták mindazon modern kísérleteknek az eredményeit, amelyek gazdagították a színházi látványteremtés eszköztárát, segítették az életutánzó, poros naturalizmus kátyújából kievickélni, s gondolkodó és gondolkodtató színházat teremteni. A nagy példát erre Harag György iskolateremtő működése szolgáltatta, de az elmúlt évad kiemelkedő előadásainak rendezői Kovács Levente, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára és Horváth Béla is jeleskedtek ezen a téren. Az 1981 -82-es évad játékrendjét ismertető plakát címei tanúskodnak, hogy jövőre is a válogatás szempontjait az anyanyelvi kultúra szolgáltatta, a szocialista jelen, a román valóság szembeni elkötelezettség szándéka határozta meg, nyitottan a nagy egyetemes mondanivalók számára, olyan művészi próbálkozásokat ösztönözve, amelyek hozzájárulhatnak az együttes sajátos művészi arculatának kialakításához. Színpadi szerzőt avat a társulat, mikor színre viszi a közismert tévériporter, Csép Sándor Bethlen Gáborról írott drámáját. A nagy fejedelem szellemi örökségének megidézése jelentős művészi és kulturális eseményt ígér. Első ízben szólal majd meg magyarul Ecaterina Oproiu híres, határokon túl is jól ismert müvének, a Nem vagyok az Eiffel-torony-nak musi- calesített változata. Az eredeti alkotások fejezetét ismertetve meg kell említenünk, hogy még egy romániai magyar szerző művét ígéri a plakát, egyelőre névtelenül, de elárulhatjuk, hogy az igazgatóság olyan jelentős íróegyéniségek műveiből válogat, mint Székely János vagy Köntös Szabó Zoltán, jelezvén, hogy színház és irodalom egymásra találása a romániai magyar szellemi életben a köz- gondolkodást gyarapító ténnyé vált. Erre még egy példa: kamaraszínházi produkcióként műsorra kerül Bajor Andor Kalapos király című monodrámája. Lassacskán ciklussá szerveződik ,,a népszínház“ jegyében, közművelődési akcióként színre vitt irodalmi értékű de a legszélesebb közönség- réteget mozgósító népszerű színdarabok, vagy dramatizált művek sora. Az újra feldolgozott Peleskei nótárius, Kemény Zsigmond: özvegy és leánya, a Nagyenyedi két fűzfa, A piros bugyelláris, A kőszívű ember fiai után így fog színre kerülni Szigligeti: Fenn az ernyő, nincsen kas című vígjátéka. Változatos és sokat ígérő a világirodaimat reprezentáló drámák listája. Harag György nekigyürközik Maeterlinck: A kék madár, az utóbbi időben ritkán játszott nagyszabású mesejátékának, ennek a gyönyörű, az emberi boldogság titkairól szóló modem misztériumjáték- nak. Két ígéretes tehetségű, fiatal rendezőegyéniséget kíván a színház foglalkoztatni. Most diplomázott és Kolozsvárra szerződött Timpa Gábor, az egykori Székely Színház nagyhírű direktorának, Tompa Miklósnak a fia. Ő Bulgakov: Iván, a rettentő című drámáját állítja majd színpadra, míg az utolsó főiskolai évét kezdő Szabó Ágnes Strindberg egyik kevésbé ismert drámájának bemutatását vállalta, Az álomjátékot. Helyi érdeklődésre számot tarthat az a tény, hogy felújítási listánkon szerepel Oldrich Danék: Negyven gazfickó és egy ma született bárány című groteszk történelmi játéka. Ügy vélem e néhány adat jellemzi a magyar nyelvű színjátszás állapotát 1981 derekán Kolozsvárott. Prosperáló, a korszerű törekvésekre nyitottan reagáló, elkötelezetten politizáló együttes - ez személyiséget adhat egy színjátszásnak, s jogot hogy kiírhassa homlokzatára: SZÍNHÁZ. KÖTÓ JÓZSEF IIIJIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII ELKÖTELEZETTEN POLITIKAI EGYÜTTES ililllllllllllllllllllllllllllllllllH TÖRTÉNETEK B/ertolt/B/recht/úrról TÚL NAGY KÉRÉS Egy kritikus javasolta B. úrnak, igazítana ki egyik darabjában egy homályos dialógus-részletet; megítélése szerint ugyanis a közönség így csak nehezen értheti meg. B. úr hűvösen válaszolt:,,Miért kellene a közönségnek mindent első hallásra megértenie? Menjenek csak el az emberek újra az előadásra“. A kritikus kételkedni kezdett, hogy vajon azok, akiknek az előadásra is alig futja, megengedhetik-e maguknak a második előadást. De B. úr még hűvösebben válaszolt: ,.Teremtsenek hát az emberek olyan szociális egyenlőséget, amely lehetővé teszi ezt a számukra“. EGYSZERŰSÉG Arról folyt a vita, vajon a rendezők száma kielégítő-e a film és a színház állandóan növekvő szükségletei között. Mindenki elmondta, amit e kérdésben fontosnak tartott. B. úr is erősen gondolkodott, végül így szólt: ,,A világon ma két rendező van. A másik Chaplin. “ TÖRTÉNELMI EGYBEVETÉS A háború után az Egyesült Államok egyik szenátora azt állította, hogy az országban kommunista összeesküvők uralkodnak. Mindenekelőtt az értelmiséget és a művészeket sorolták az ötödik kolóniába. Mi több, az elnök, a miniszterek és a katonák is gyanúsítottak voltak. Emberek ezreinek kellett alárendelniük magukat egy különleges parlamenti bizottság kihallgatásának. . B. urat is amerikaellenes tevékenységgel vádolták, meg kellett hát jelennie a bizottság előtt. Verseit és angolra fordított drámáit hozták fel ellene vádként. De B. úr kijelentette, hogy ő valami mást írt, és kérte a bizottságot, hogy fordíttassa le újra a műveket. Kérését teljesítették, és a gyűlés egy időre filológiai szemináriummá változott. A kihallgatás után B. úr elégedetten jelentette ki:,,Azt még Heine sem tudta elérni, hogy összes műveit lefordítsa a rendőrség“. EGOIZMUS Lucullusról szóló drámája miatt B. urat a kormány felkérte, hogy jelenjen meg a minisztériumban, elbeszélgetni a műről. A vita során B. úrnak igen tetszettek Grotenwohl miniszterelnök érvelései. Hozzáértőknek, lényegretörőknek és okosaknak ítélte azokat. Később néhányszor elismerte munkatársai előtt e férfiú jártasságát a művészet kérdéseiben és kijelentette: ,,Kár, hogy politikus. Azonnal szerződtetném a színházhoz - födramaturgnak“. VALÓDISÁG Amikor B. úr a Galileiről szóló darabot vitte színre, a barátja emlékeztette rá, hogy a proletariátus is gazdagságra vágyik. B. úr ekkor úgy döntött, hogy a darabhoz a dekorációt színtiszta vörösrézből készítteti. Ez a fém azonban értékes volt, tehát nehezen beszerezhető. Ezért javasolták B. úrnak, hogy vörösréz helyett használjon papírlemez imitációt. De B. úr ezt haragosan elutasította: ,,Ha a proletariátusnak gazdagságot kell nyújtanom, akkor az nem lehet pótanyag“. TÁVIRATVÁLTÁS B. úr elolvasta Upton Sinclairnek a chicagói vágóhidakról szóló regényét, majd röviddel után Schiller Az orléansi szűz-ét. Mindkét mű' tetszett neki. Csinált hát belőlük egy harmadikat. Fölkínálta Gustav Gründgensnek. De ő táviratban így válaszolt: ,,Az istenért!“ A második világháború után Gründgens újra színházat vezetett, és B. úr beleegyezését kérte hajdan elutasított müvének színrevitelére. De B. úr távirata így hangzott: ,,Az istenért!“ LESZÖGEZÉS B. urat megkérdezte a munkatársa, milyen színű legyen egy bizonyos kulissza. B. úr nagyvonalúan válaszolt: ,,A szín nekem nem nagyon számit, fontos, hogy szürke legyen.“ IGAZSÁG SZERINT Az új államot az első években ellepték a kérdőívek, melyek elől senki sem menekülhetett. B. úrnak is lelkiismeretesen válaszolnia kellett a származását, nevét, nemét vallását, iskolai végzettségét, addigi munkahelyeit, nyelvismeretét, külföldi tartózkodásait stb. érintő kérdésekre. B. úr türelmesen válaszolgatott. De arra a kérdésre, milyen tömegszervezet tagja, nem tudott felelni. Hosszasan töprengett. Végül az illető rovatba beírta: ,,Allamdíjas“. KULCSÁR FERENC fordításai X I I A színház születése - Néző születése Kevés világhírű színház dicsekedhet olyan történettel, amilyen a Moszkvai Nagy Színházé. Ez természetesen nemcsak az épülettel és annak változásaival kapcsolatos. Egy színház történetét elsősorban nevek, szerzők, címek és színészek adják. Általuk fogy és gyarapszik a színház. És éppen a Nagy Színház az, amelynek színpadán számos olyan mű és alkotó szerepelt, amely nélkül az orosz hivatásos színjátszás fejlődése elképzelhetetlen lett volna. A színpadán bemutatkozó zeneszerzők ugyanolyan mértékben határozták meg növekedését, mint ahogyan a velük szemben támasztott igényeivel befolyásolta őket a színház. Ugyanígy volt ez a rendezőkkel, énekesekkel, táncosokkal is. S mindezzel együtt nőtt a színházelmélet, kialakult a ma már oly hatalmas nézőközönség. Ma már elmondhatjuk Moszkváról, hogy a legszélesebb érdeklődésű színházi közönsége van. El kell mondanunk azt is, hogy a formálásában történelmi feladatot vállalók között legfontosabb helyet éppen a Nagy Színház tölti be. Mindig mágnesként vonzotta a nézőt s nemcsak a moszkvaiakat - a világ szinte valamennyi országában akad olyan néző, aki álmai között tartja számon az előadásait. A Moszkvába látogatók közül sokakat meglep ez a kultusz, megérteni azonban csak az tudja, aki legalább nagy vonásokban ismeri az intézmény történetét. A művészi alkotócsoportok munkája része a legszélesebb társadalmi tudatnak, sót egyike a legszebb nemzeti szimbólumoknak is. S ez nem keletkezhetett egyik napról a másikra. Az évtizedes működés során elválasztódott egymástól a divatos és az igazi művészet, s ma is ez segíti a nézetek és igények kristályosodását. Széljegyzetként ennyit, az Opus zenei kiadónál megjelent, gazdagon illusztrált kötethez, amelyet A. I. Orfionov írt a Moszkvai Nagy Színház címmel. PETER SMOLICKY Jelenet a Moszkvai Nagy Színházban nemrég bemutatott Angara című balettból. Valentyina szerepében Ny. Beszmertnova és Szergej szerepében B. Vasziljev 1981. IX. 6. N in 14
