Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-30 / 34. szám
□ Egy altaji faluban, Szroszt- kiban kezdték meg a Gyermekkori ünnepnapok című új szovjet film felvételeit. A film forgatókönyve Vaszilij Suksin önéletrajzi elbeszéléseiből készült. Alkotói Rogyion és Jurij Grigorjev: mind a ketten Suksin évfolyamtársai voltak a filmművészeti főiskolán. A Gyermekkori ünnepnapok főszerepét a tizenkét éves Szerjozsa Amoszov játssza. x □ Évek óta nem állt felvevőgép elé az Oscar-díjas Faye Dunaway. Most vele játszatták el az Evita clmu musical film- változatának címszerepét. Juan Perónt, a nálunk kevésbé ismert James Farentino alakítja. A □ Úgy hozta a véletlen, hogy Valentyina Tyelicskina szovjet színésznő - kétszeresen is a tanítás, a nevelés területén fejti ki tudását: tanítónőt alakít Az elmúlt nap tényei és a Magasztos hivatás című filmben. Varvarának hívják az egyik tanítónőt, Klara Petrov- nának a másikat; az első kis szerep, és a filmben az alak hivatásáról épp csak szó esik. Klara Petrovnát viszont gyakran látjuk tanítás alatt, növendékei között (akik „Klarpetká- nak" becézik). Valentyina Tyelicskina . _ első filmet a Mosz- film, a másikat a Beloruszfilm műtermében forgatta. x □ Szenvedélyes szerelmi történetet forgat az olasz Dino Risi. A szerelem kísértető című film hősnője, Anna súlyos betegen nemcsak a haláltól retteg, de attól a gondolattól is, hogy el kell válnia a szeretett férfitól. Az elkerülhetetlen vég után férje sokáig gyászolja. Hosszú évek múltán a férje, a már középkorú professzor Pavia környékén, egy autóbuszban találkozik egy furcsa öltözéket viselő, hervadt asz- szonnyal, aki így szól hozzá: „Anna vagyok, nem ismersz meg?“ A találkozás után a film története félúton halad tovább a valóság és a lidércnyomásos látomások között, amíg a szerelem újraéledése után eljut a tragédiáig... Anna szerepét Romy Schneider alakítja, partnere Marcello Mastroianni. x □ Nemrég sugározta a Magyar Televízió Oscar Wilde Az eszményi férj című darabjának adaptációját, most pedig elkészült a Moszfilm stúdióban a szovjet filmváltozat. A Szovjetunióban nagyon népszerűek Wilde művei, megjelennek könyv alakban, színházban és a tévében játsszák őket. A filmgyártás kezdeti korszakában Mejerhold, a híres színházi rendező forgatott filmet a Dorian Gray arcképéből. A legújabb Wilde-adaptáció, Az eszményi férj rendezője Viktor Georgijev, aki parádés szerep- osztással készítette el filmjét. Mrs. Chaveley szerepét Ljud- mila Gurcsenko alakítja. Sir Robert Chiltern Jurij Jakovlev, Lord Goringot Eduard Marce- vics (A jégsziget foglyai) játsz- sza, Lord Caversham az egykori „egy igaz ember“, Pavel Kadocsnyikov, Mabei Chiltern alakítója Jelena Korenyeva, aki a Szerelmesek románca főszerepével vált ismertté. a tút is rosszul fogtam“ (Karel Jeáátko felvétele) HA MEGNYÍLNAK A ZSILIPEK Látogatóban Zdena Studenkovánál Csak úgy dől belőle a szó... Muchával kezdi, mert a közelmúltban találkozott a cseh festő Prágában élő fiával, nála látta Toulouse-Lautrec ingjét is, Muchát azért szereti, mert a szecessziót is imádja, a zenében az operát, a dzsesszt, az operettet, vagyis mindent. Ha lenne az országban egy orfeum, biztosan ott lépne fel, mert az az igazi, de boldog így is, egyéves lánya van, tegnap is éjjel háromkor kezdte cibálni a hálóingét. Én meg csak hallgatom és észrevétlenül az ujját lesem, amelyen aranyrózsa virágzik. Szőke haj, kék szem, s hozzá ez a pici rózsa, minden stimmel, gondolom. Ha most azt kérdezné tőlem, milyennek látom, kimondanám, hogy kicsit naivnak, kicsit álmodozónak. Erre azt mondja, Csehov az élete, s ha romantikus érzelmű is, céltudatosnak tartja magát.- És szókimondónak is?- Ilyennek nevelt az anyám. Városszéli munkásnegyedben nőttem fel; ott, ahol apák és gyerekek, kövérek és soványak, szépek és csúnyácskák versengtek egymással. S mint ahogy egy jó családban illik, mindent tudtunk egymásról. Sőt, a szokás úgy diktálta, a környékről kellett társat választani magunknak. Aki netán máshogy döntött, könnyen megbánhatta. Nekem az volt a szerencsém, hogy a peremkerületből fokozatosan a belvárosba kerültem. Divattervező akartam lenni, pedig a tűt is rosszul fogtam, még jó, hogy akkor éppen nem nyitottak ilyen szakot az iparművészeti szakközépiskolában, és mást kellett választanom A fényképészet mellett döntöttem, el is végeztem, s úgy éreztem, ezzel minden rendben van. Berendeztem magamnak egy laboratóriumot, s félbolondként jártam a várost. így kaptam lencsevégre a szerelmemet is, és a nagy csalódás után nemcsak róla, hanem a fotózásról is lemondtam. Nem úgy a művészettörténetről... Csakhogy ebből sem lett semmi, (gy lettem aztán színésznő.- Előbb azt mondta, egy kicsit romantikus. , - Akkor elárulom azt is, hogy a romantika nálam szentimentalizmussal párosul. Nagyfokú érzelmességemet a moziban sem tudom palástolni; hálás néző vagyok, aki könnyen elsírja magát.- A szép és a szörnyeteg is hatással volt az érzelmeire?- A forgatás idején, amikor naponta megnéztem a felvett anyagot, csak dühített. Zavart, hogy ugyanazt a jelenetet egymást követően tízszer is látnom kellett, ráadásul mindannyiszor hang nélkül. Ezek után azt sem tudtam, hogyan lépjek, s mit kezdjek a kezemmel. Zenével és utószinkronnal persze más volt a film, arra már érzékenyen reagált a lelkem.- Térjünk még vissza a forgatásra. Három évvel ezelőtt, amikor megkapta a főszerepet, éppen pályakezdő volt.- Szakmai tapasztalatom szerencsére már akkor is volt, hiszen előtte jó néhány tévéfilm- szerepet játszottam, inkább attól féltem, hogy megfeledkeznek rólam a bratislavai Hviezdoslav Színházban. A film ugyanis hathónapos munkát jelentett, s nekem ez végtelenül hosszú időnek tűnt. És a kosztümök láttán sokszor még a kedvem is elment, mert alig tudtam mozogni bennük. Van egy jelenet a filmben, amelyet egy Prága melletti öreg malomban forgattunk, ahol a méteres kőfalak csak úgy ontották a hideget. Képzelje csak el, a forgatócsoport tagjai fülig beöltözve, én meg muszlinruhában, vékony talpú cipőben. Azt hittem, megfagyok. Kértem, cseréljék ki a cipőmet, erre túsarkút kaptam, abban meg járni sem tudtam. A parókám szép volt, csak éppen úgy éreztem, odaragasztották a fejemre. Ha hozzáértem, lerohantak a maszkmesterek, hogy elrontom a munkájukat. Hát ezek a dolgok eléggé letörtek. De meglepetésben is volt részem. Az egyik külső felvétel egy észak-csehországi erődben került filmszalagra. Emlékszem, szállt a köd, a fákról harmat hullott, talán három méterre se lehetett ellátni, s kétol- dalról mocsarak szegélyezték az utat. A poklot is ilyennek képzelem.- Juraj Herz, a film rendezője, gondolom, mindenért kárpótolta.- Sosem éreztem, hogy irányít, mert egyetlen instrukciót sem kaptam tőle. Teljesen egyedül hagyott a szereppel, de nekem ez csak arra volt jó, hogy elbizonytalanodjam. Nem tudtam, mikor vagyok jó, mikor rossz. Egy ideig bírtam, aztán megkérdeztem, miért hallgat. Ha elrontottam valamit, mondja meg, kértem. Erre azt válaszolta: bízom benned. Ezzel a két szóval az összes zsilipet felhúzta a lelkemben. Csak úgy lubickoltam a szerepben. És bevallom azt is, élni is csupán úgy tudok, hogy mindenbe fejest ugrok. SZABÓ G. LÁSZLÓ Húsz év múlva egyszer Húsz év múlva egyszer a címe a Gorkij stúdió legújabb filmjének. Műfaja: lírai komédia. Tulajdonképpen a tehetséges és népszerű színésznő, Natalja Gundarjova „monofilmje“ ez. Neki írták a forgatókönyvet. És állíthatjuk, hogy nem méltalanul. A felhívás, hogy a szovjet filmesek írjanak forgatókönyvet nagyszerű színészeink számára - és amely, fájdalom, régebben alig-alig talált visszhangra-, most, megvalósulva, egy sereg izgalmas alkotást eredményezett. A sajátos temperamentumú Natalja Gundarjova is remek alakításával, sziporkázó játékkedvével nem csupán mesterségből, rendkívüli átlényegülő képességéből ad ízelítőt, hanem elmélyülten közelít hősnőjének bonyolult jelleméhez. Amit ábrázolnia kell ebben a filmben: a sokgyermekes Nagyezsda Kruglovaja sorsa. Egy létfontosságú kérdésről van itt szó, amelyet a film vidám és látszólag szerény formában tár elénk. De vajon eltöpreng-e valaki közülünk a sokgyermekes családok nehéz ségein? A nagyon rokonszenves hősnő osztálytársai között is alig akad ilyen. Egyikük úgy húsz év múlva meghívja egy tévéstúdióba volt iskolatársait. Jó alkalom ez a találkozásra, még arra is, hogy a nézők milliói előtt faggassa őket sorsukról. A siker biztos. Ezeknek az embereknek a sorsát a legnagyobb dramaturg, az élet „hímezte ki“ szeszélyes, váratlan mintázatú kanavászán. Közülük mindegyik: a kiváló tudós, az irodalmár, a katona, a gazdasági szakértő - felengedve a kameraláz okozta merevségükből- élénken és lebilincselően mesél társainak dolgairól, gondjairól céljairól. A filmnek ezekben a rövid és hitelesen fölépített epizódjaiban egy fölöttébb lényeges gondolat kap erőteljes formát: csak a komoly hivatás gyakorlásában képes teljes értékűvé válni a személyiség, fölcsillantani emberhez méltó tehetségét. S az eltelt húsz év alatt kifejlődött képességeinek micsoda színképével lepte meg társait Nadja Kruglova! Ámde hogyan beszélje el, hogy ezek alatt az évek alatt ö példás anya volt, aki megszült és fölnevelt tíz gyereket? ... Eleinte próbálkozik is néhány szóval, de a riporter mintha elengedné a füle mellett a kedves, szenvedélyes, ugyanakkor büszke vallomást:- Én anya vagyok! A riporter mikrofonnal a kezében ahhoz siet, aki véleménye szerint Nadja Kruglovánál nagyobb érdemeket szerzett a társadalom előtt... Az ilyen vélekedést cáfolja a film amely okos helyenként megindító elbeszélés az anyaság gondjairól és örömeiről, a férfiasságról, a határtalan jóságról és önfeláldozásról, arról a sokféle tehetségről, amelyet egyszerűen birtokolniuk kell a nagy családok teremtőinek. FELIKSZ ANDREJEV Filmről, televízióról, középiskolásoknak A film, a televízió a technika e két gyermeke vitathatatlanul bevonult az életünkbe. Ma már aligha található hazánkban olyan ember, aki soha életében nem látott filmet, sem televíziót. Az viszont, hogy ki mennyit hasznosít belőlük, a látottak mennyiben válnak igazi élménnyé, attól függ, hogy mennyire érti őket. A megértéshez és az élvezéshez éppen úgy fel kell készülni, mint az egyéb fajta emberi alkotások értékeinek a meglátásához. Honnffy Pál Filmről, televízióról középiskolásoknak című könyve kettős céllal készült: segítséget nyújt a pedagógusoknak a filmoktatáshoz (ez ma nemcsak a középiskolai irodalmi nevelés része, hanem az alapiskola 6. osztályában a tanterv által előírt tananyag nálunk is, természetesen a tanulók életkori sajátosságainak megfelelően). A könyvet azonban nemcsak a pedagógusoknak írta a szerző, hanem a középiskolásoknak is, hogy a filmről és a tévéről rendszerezett ismeretekre tehessenek szert. Ez a kiadvány nem tankönyv, hanem ismeretterjesztő mű, tehát haszonnal olvashatja az iskola kapuin már régen kilépett felnőtt is, akit a téma érdekel, aki a filmet szereti és érdeklődik annak műhelytitkai iránt. Lehetőséget nyújt arra, hogy ki-ki saját ambíciói, előzetes ismeretkörének megfelelően tájékozódjék az adott problémakörben, de egyúttal segítséget nyújt azoknak is, akiknek kedvük támad a további tanulmányozáshoz. Megtudhatjuk a könyv kultúrtörténeti bevezetéséből, milyen találmányokra volt szükség ahhoz, hogy a filmvetítés elkezdhesse szédítő iramú hódító körútját. Igényesen, de olvasmányosan ismertet meg a film jelentéstanával, funkcióival, fajtáival, a tévé szerepével mindennapi életünkben, majd a film esztétikájával foglalkozik (a film művészi lehetőségei, cselekményszervezése, filmműfajok, filmstílusok, a film és a néző kölcsönhatása, hogyan készül a film stb.). A könyv olvasásakor rendkívül sokrétűen tárul elénk a film és az irodalom, s egyáltalán a film kapcsolata más területekkel, az, hogy a művészetek összetartoznak. Honffy Pál irodalomszakos pedagógus a filmelméleti fejtegetések során gyakran utal irodalomelméleti, esztétikai ismeretekre, mindezzel nagyszerűen hozzásegít ahhoz, hogy az olvasó rendszerezhesse, tudatosíthassa ismereteit. A könyv végén egy film, Sándor Pál Régi idők focija című alkotásának szórakoztató elemzése kedvet teremt a filmélmények boncolgatására. A szerzőnek az az alapvető szándéka, hogy a filmvászonról, a képernyőről érkező ingerekre ne csak az azonosítás (az érzékszervi feldolgozás) szintjén reagáljon a néző, hanem ébredjen benne igény a film gondolati feldolgozására, hogy megértse a mondanivalót. S bár a könyv egyes fejezetei nem egyformán könnyűek, a rengetegszínes, szemléletes példa, s ahol lehet, humor, játékosság alkalmazásával valóban olvasmányos ismeretterjesztő könyvet ad kezünkbe a szerző. SZEBERÉNYINÉ Z. JUDIT 1981. Vili. 30. 14 ÚJ SZÚ
