Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-23 / 33. szám
( Lé pést a korral Bartók Bóla ós Györfffy István közös nóprajzi gyüjtóúton 1981. 111. 23. Móra Ferenc egyik népszerű elbeszélésében, A honfi igricekben arról olvashatunk, hogy 1910-ben Ipolyságon közös néprajzi gyüjtóúton vett részt az akkor 29 éves Bartók Béla a 26 éves Győrffy istvánnal, a magyar néprajz egyik legkitűnőbb kutatójával, aki később a budapesti egyetemen a néprajz első professzora lett. Móra anekdotázó stílusban olyan vidám keretbe foglalta a történetet, hogy az olvasó méltán hiheti, talán ő maga költötte az egészet. Hiszen ki hallott már kanászhangversenyröl? Kinek jutna eszébe zenei vetélkedőt rendezni a honti dudások között? Pedig az eset valóban megtörtént, s nem is sokkal másként, mint ahogyan Móra megírta 1926-ban, több mint másfél évtizeddel később. A dolog úgy kezdődött, hogy az akkori Hont megye vezetői 1910 nyarán a korban szokásos módon nagyszabású ipari és mezőgazdasági kiállításra készültek, hogy az érdeklődőknek bemutassák a vidék gazdasági és kulturális eredményeit. Fölvetődött, hogy a kiállításnak néprajzi részlege is legyen. Nem késlekedtek, megkeresték a budapesti Néprajzi Múzeumot, ahol az akkori igazgató, Seemayer Vilibald a fiatal Győrffy Istvánt jelölte ki a feladat elvégzésére. A Hontmegyei Gazdasági Egyesület nagy összeget, ezer koronát adott azzal a kikötéssel, hogy a kiállítás lebontása után a Néprajzi Múzeum beszerzési áron átveszi a tárgyakat. Győrffy augusztus végétől szeptember 18-ig járta a honti tájakat. Az általa gyűjtött gazdag anyagból, továbbá magángyűjtők tárgyaiból nem sokkal ezután megrendezte a kiállítást. Minderről maga számolt be a Honti Lapokban (1910. október 1). A magángyűjteményekből főleg cserépedények kerültek bemutatásra. Győrffy viszont pásztormű- vészeti tárgyakat és két szobát betöltő népviseleti darabokat vásárolt. Az utóbbiak nagy része Hont északi vidékéről származó szlovák népi öltözet volt, amint Győrffy megjegyezte, ebben az időben a megye területén már inkább csak a szlovákok körében élt a színes népviselet. Hatvan fényképfelvétel is készült a gyüjtóúton. Érdemes volna kikutatni, vajon mindebből mi került be végül a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményébe. Mind a magyar, mind a szlovák anyag ma már felbecsülhetetlen értékű kincs. Győrffy azonban nemcsak közvetlen megbízását teljesítette, hanem fölfigyelt a táj értékes népzenei hagyományaira is. Még az ősz folyamán meghívta Bartók Bélát honti népzenei gyűjtésre. Móra novellája itt kezdi előadni az eseményt, csak egy kissé másképp. Ö úgy tudja, hogy az ipolysági alispán invitálta Győr- ffyt, szedné össze a megye minden ka- násztülkét minél előbb, de legalább azt az egyét, amiverőt minden reggel felriasztják az álmából. A kérdés az volt, hogyan lehet a tülökhöz és dudához legjobban értő pásztorokat összeverbuválni és megszólaltatni, s mindezt gazdaságosan rövid idő alatt. A megyei levéltáros, dr. Szokoly Alajos ötlete segített a megoldásban. Tőle származott a következő ötlet, és ő volt, aki saját zsebéből fizette az anyagi fedezetet is: ,,A Nemzeti Múzeum ősfoglalkozási osztálya egyik kiküldöttje, Győrffy István dr. és Bartók Béla zeneakadémiai tanár közbejöttével e 13-án vasárnap délelőtt 10 órakor a vármegyeház udvarán vagy a vásártéren a vármegye kanászainak, dudásainak és furulyásainak részvételével ka- násztülök-versenyt és azon külön dudaversenyt rendez (trombita kizárásával), melynek első díja 10 korona, második díja 5 korona, harmadik és negyedik dija 3 korona. Azoníkvül a díjakat nem nyert egyének fejenkint 1 korona ellátási díjban részesülnek“ - harangozta be az eseményt a Honti Lapok 1910. november 12- i száma. A verseny lezajlásáról Győrffy is beszámolt ugyancsak a helyi lapban (november 19-én), és ismerjük lefolyását Móra elbeszéléséből is. Az első megmagyarázza, miért adta Móra novellájának a jellemző címet, miért nevezte „igricek“- nek a kanászokat. A kor tudományos fölfogása szerint a néphagyományok szinte érintetlenül őrizték meg az egyes népek kutlúrájának legrégibb rétegeit, az Írásbeliség előtti értékeit. Győrffy hangsúlyozta, hogy a legzártabb társadalmi csoport, a pásztorság körében lelhetők föl a legrégibb műveltségi emlékek. Móra kiszínezte ezt a gondolatot. Amint írja, Bartók Béla, ,,a segítségül hívott másik garabonciás megborzadt a boldogságtól, ahogy a szűrös igricek hadát meglátta“. A gyűjtök a pogány magyar énekmondók, az igricek egyenes ági leszármazottai- ként tekintettek a honti pásztorokra. ,,Hont megye zegzugaiból előparancsolt maradványa a Vatha népének“ - jellemezte őket Móra Ferenc. A győztest el is nevezte Guga Péternek, és megtette Gu- ge úr, ezer évvel korábbi honti földesúr szegénysorba jutott utódjának. Győrffy beszámolója szerint viszont a tülkölés első díját Semetke Mihály Hont községbeli pásztor, a dudásokét Csuvara Mihály nyerte Ipolypásztóról. Móra azt is tudni vélte, hogy a dolog nem indult egyszerűen. Vonakodtak a legények, mire az alispán különféle furfangos mesékkel bírta rá őket a muzsikálásra. Például, hogy maga a király, Ferenc József kerestet egy ébresztőt fújni jól tudó, aztán egy szomorúságában felvidító kanászt, mire kötélnek álltak. „Szép sorjában... tülökkel, furulyával, dudával rendeztek olyan dalnokversenyt, hogy olyant Wagner Richard álmában se pipált.“ „És a megyeház tér megtelt olyan különös ősi dallamokkal, amikre tán még Dúl király lányai lejtettek táncot, mikor a maeotisi réteken tündér- séget tanultak.“ A verseny után a megyeház udvarán Bartók fonográfhengerekre vette a kanászok dallamkincsének javát. ,,A munka estig tartott - írta Győrffy. - Ezalatt a ka- nászság józansági szempontból az udvarra volt interhálva, ahol az öregebbek dudaszó mellett serényen cifrázták a kanásztáncot a fiatalabb nemzedék és a közönség gyönyörűségére. Miután a díjak kiosztattak, egy részük átvonult a Hopfinger-féle vendéglőbe, ahol történetesen tácmulatság volt s ott folytatta, más részük meg a városban elszéledt, de még éjfél után is hangzott a dudaszó a város több pontján.“ Ezzel Győrffy beszámolója véget is ért, de a Móráé nem. Ö úgy tudta, hogy az egyik győztes estefelé elkéredzett egy korty italra. Példája aztán olyan erővel hatott, hogy nem lehetett többé együtt tartani őket. Az egész pogány népség kirobogott a vármegyeházról, át a szomszédos kocsmába, ahonnan azon mód kipenderítették a nekik nem tetsző férfinépet „és megkezdődött a mulatozás úgy szentgalleni módra." Aztán történt még valami kellemetlen. Az egyik részeg kanász éjszaka dohányt keresvén trafiknak nézte a címeres táblával ugyancsak megjelölt postát. Mivel hiába dörömbölt, meggyújtotta a tetőt. Le is éget reggelre az egész épület. Különös, hogy a helyi lap a ka- nászhangversenyről és a tűzesetről közvetlenül egymás mellett adott részletes tudósítást, de a két esemény közt nem talált kapcsolatot. Alighanem Móra fantáziája működött vagy talán Győrffy István igy mesélhette el neki egy alkalommal ezt a valóban anekdotikus történetet. Annyi bizonyos, hogy az ipolysági dallamok bekerültek a Bartók által szerkesztett népdalkiadványokba, és később is találkozunk velük a népzenei tanulmányok példaanyagaként. Győrffy István pedig fényképeken örökítette meg a versenyzőket. Ezek egy részét nem sokkal később rövid beszámoló kíséretében közölte a Vasárnapi Újságban. Némelyikük pedig néprajzi tanulmányokban őrzi a régi népzenei vetélkedő emlékét. KÓSA LÁSZLÓ SZAKMUNKÁSKÉPZÉS A SZOVJETUNIÓBAN A szakmunkásképzés rendszere a Szovjetunióban több mint 40 évvel ezelőtt jött létre, annak idején minden negyedik munkás kapott ilyen oktatási intézményben bizonyítványt. Ma a szakma elsajátításának több lehetősége van. Jelentkezhetnek tanulóként valamelyik vállalathoz, s lehet valakiből munkás a szakmunkás- képző iskola elvégzése után is. Ezek az iskolák szoros kapcsolatot tartanak fenn az azonos profilú vállalatokkal, így a tanulóknak lehetőségük van a gyakorlat elsajátítására is a termelésben. A Szovjetunió szakmunkásképző hálózata igen kiterjedt, több mint 7200 iskolával rendelkezik, amelyekben 1400 szakmára készítenek fel. A szakmunkásképző iskolában szerzett bizonyítvány lehetőséget nyújt technikumban, főiskolán, egyetemen való továbbtanulásra. Ezen belül is több iskolatípus létezik. A szakmunkás- képző iskolákban az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után veszik fel a tanulókat. A tanulmányi idő három év. De ma már egyre több az olyan iparitanuló-iskola, amelyben szakmai ismeretek mellett a tízosztályos középiskolának megfelelő komplex ismereteket is elsajátíthatják. Ezek az úgynevezett szakmai-technikai iskolák. A tanulók 90 százaléka jelenleg ilyen iskolában tanul. Vannak úgynevezett technikumok, ahol a tanulmányi idő egy év. Ide a középiskolát végzettek kerülhetnek, akik szakmunkások szeretnének lenni. Ezekbe az iskolákba minden tanulni akaró fiatalt felvesznek. Az utóbbi években igen megnőtt a jelentkezők száma a legnagyobb tekintélynek örvendő iskolákba, azokba, ahol például elektronikus gépgyártást, szerszámgépgyártást, kémiát, energetikát tanítanak, és ahol a szolgáltató szférában dolgozó szakembereket képzik. A végzősöknek nem kell munkát keresniük. Még tanulmányaik befejezése előtt ajánlatokat kapnak a vállalatoktól. Számos szakmunkás- képző iskola a nagyvállalatok mellett működik és közvetlenül a gyárak vagy építkezések számára nevel kádereket. Egyáltalán szükség van-e arra, hogy minden munkás középfokú végzettséget szerezzen? A középfokú végzettséggel rendelkező kiváló képzettségű szakmunkások felkészítésére fordított költségeket számos tény igazolja. Maga az élet követel egyre több ismeretet. A mai munkásoknak automatikus és eleltronikus berendezésekkel kell dolgozniuk. Gyakran ismernie kell a fizikát és a matematikát, a kémiát, a biológiát, a műszaki rajzot, bonyolult műszaki számítások alapján dolgozik. Ma már a munkásszakmák 60 százaléka folyamatos, állandó képzést, széles körű általános ismereteket igényel, középiskolai fokon. És, kétségtelen, hogy az ilyen szakmák száma növekedni fog. Ezek a szakmunkások sokkal termékenyebben dolgoznak. Több közöttük az újító és a feltaláló. Melyek a szakmunkásképzés eredményei az elmúlt ötéves tervben? Ezen idő alatt 11,2 millió jól képzett szakmunkás állt be a termelésbe. A középiskolák több mint kétszer annyi tanulót vettek fel, mint a korábbi időszakban, a középiskolai végzettséggel rendelkező munkások száma megháromszorozódott. Fejlődtek az oktatási programok, bővült az oktató bázis, javult a tanárok felkészültsége. Számos főiskolán mérnökipedagógiai fakultásokat indítottak, amelyek szakmunkásképzők számára képeznek tanárokat. 1979-ben pedig az uráli Szverdlovszkban e célból Mérnöki-pedagógiai főiskolát szerveztek. A jelenlegi XI. ötéves tervben tovább bővül az oktatási intézmények hálózata. Ezen belül külön hangsúlyt kap az iskolák fokozotabb fejlesztése Szibériában, a Távol-Keleten, Kazahsztánban, a szovjet Közép-Ázsia köztársaságaiban, vagyis a legintenzívebb ipari építkezések körzetében. Nagyon fontos feladat a mezőgazdasági szakmunkásnevelők fejlesztése, ahol a gépesített állattenyésztésre, a talajjavításra képeznek szakembereket, mezőgázdasági gépkezelőket és más foglalkozásúakat bocsájtanak ki. Ezen öt év alatt (1981 -85) a szakmunkásképzés rendszerén belül 13 millió dolgozót kell kiképezni. Azoknak a számát, akik egyidejűleg középiskolai végzettséget is kapnak, 60 százalékkal növelik. Gyakorlatilag már teljesen megvalósult a szakmunkásiskolák középiskolákká és technikumokká való átalakítása a kohászatban, a vegyiparban, a rádióelektronikában, az olajfeldolgozásban és több más iparágban. A nyolcvanas évek közepére létrejönnek a feltételek ahhoz, hogy minden, a fiatal középfokú szakmai-technikai képzettséget kapjon. ALEKSZANDR BULGAKOV a Szovjetunió Állami Szakmunkásképző Bizottságának elnöke Lipcsey György: Motívumok Bartók Béla Cantata profanájához
