Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-08-16 / 32. szám

KOMOR SZÜLŐ Anya és gyermeke beszélget.- Csokoládés kekszet akarok!- Hoqyan kell ezt mondani, kis­fiam?- Csokoládés kekszet sze­retnék!- Hogyan kell kérdezni?- Szabad kérnem egy csokolá­dés kekszet?- Nem kisfiam, mindjárt ebéde­lünk! VILLAMOSON Kovács magyarázza a fiának, hogy villamoson a hölgyeknek mindig át kell adnunk a helyünket. Egy alkalommal villamoson utaznak. A kisfiú apja ölében ül. Meglát egy csinos, fiatal hölgyet, mire leugrik az apja öléből, meg­hajol, és így szól:- Tessék helyet foglalni, kisasz- szony... LOGIKA Két asszonyság találkozik, és az egyik síró hangon mondja:- Fogadja, drágám, a legna­gyobb részvétemet... szegény férje... gázmérgezés... bor­zasztó!- Igen, bizony, és utána az a nagy gázszámla! Sziporkák NDK-beli lapokból Nemcsak az emelőnek van olyan tulajdonsága, hogy jó messzire tud nyúlni. xxx Olykor az elavult sláge­reket is újra fújni kezdik. XXX A tó rém büszke volt, mert szerinte tengeri be­tegségben szenved. XXX Az okos enged, az oko­sabb segít. xxx A kulcslyukon keresz­tül csak a részigazságot ismerjük meg. xxx Szerencse, hogy nem minden száll fel abból, amit fölfújunk. xxx Van, aki mindent job­ban tud, de azért akadnak olyanok is, akik tudják,mi az, amit tudnak. xxx Vannak olyan irók, akik alkotnak, s olyanok is, akik acsarkodnak. xxx Néhány író számára nem a kiadás a lényeg, hanem a bevétel. xxx Barátomnak három­szor jelent meg egy köny­ve: először, utoljára és soha többé. SZ. HLAVATY MÁRTA FORDÍTÁSA SOROZAT Színhely a müvészkocsma törzsasztala. Ingrid Steeger büszkén mondja:- Tudok egy új viccet! Michael Pfleghar tévérendezö felugrik:- Meséld el!- Egészen rövid - legyint Ing­rid Steeger.- Nem tesz semmit - feleli Pfleghar -, akkor csak háromré­szes tévédarabot csinálok be­lőle! MINDEGY Kovács bemegy egy női divat­üzletbe, és hat pár női kesztyűt kér.- Szövetből vagy bőrből? - Kérdezi a segéd.- Mindegy.- Milyen színben?- Mellékes.- Hányas számban? Kovács a segéd vállára teszi a kezét:- Nézze, barátom, adjon ami­lyet akar, a feleségem holnap úgyis bejön és kicseréli. KÓRHÁZBAN Egy bepólyált fejű férfit hoznak a mentők a kórházba.- Nős? - kérdi az űrlapot kitöltő ápolónő.- Nem, kérem. Közönséges ut­cai baleset... LONDON- Mit kell tenned, mióta a híres specialistával kezelteted magad?- Mindenekelőtt rengeteget kell gyalogolnom.- Kifejezetten az orvos előírá­sára?- Nem egészen. De amikor el­küldte a számlát, azonnal el kellett adnom a kocsimat, hogy fizetni tudjak. Egy házasság története (Elek Tibor karikatúrája)- Tényleg, hogy is hívják magát tulajdon­képpen? (lei Paris) HIGIÉNIA A vendég rászól a pincérre:- Mi az, kérem, maga a zsebkendő­jével törli a tányért?- Nem tesz sem­mit - feleli a pincér. ez a zsebkendő már úgyis piszkos. MAI GYEREKEK- Jenő, te megőrültél? Az ün­neplő ruhádban jössz kirándulni? - Persze. Csak nem teszem tön­kre a tuzexban vett farmeromat! MAI TÖRTÉNET Két elegáns hölgy beszélget a szálló halijában.- Hallom, újra férjhez mentél. Na és most ki a férjed?- Várj egy pillanatig. Itt van a névjegye valahol a retikü- lömben. BOR János gazda egy üveg bort visz hazafelé. Útközben találko­zik a komájával, aki egy kortyot kér belőle.- Nem lehet - mondja János.- Miért nem?- Mert a fele a feleségemé, és az övé van felül. EMLÉK Egy öreg katona meséli:- Bizony, abban a csatában én is elvesztettem a fél lábam. Valaki közbeszól: De bátyám, hiszen magának mindkét lába megvan! Az öreg bólint:- A csata után megtaláltam... FÉRFIAK A férjet padlósúrolás közben találja a barátja.- Hát megmondom neked őszintén, hogy ilyesmi eszembe se jutna - mondja elismerően. Nekem sem - válaszolja a férj. - A feleségem találta ki! A hét vicce Kovács meséli Szabónak:- Az én feleségem a leghiúbb nó a világon.- Na ne mondd!- De mondom. A vendéglőben mindig tükörtojást rendel, hogy abban is megnézhesse magát. Szöveg nélkül (Vladimír Pavlík karikatúrája)- Kérem, én nem merek hazamenni, mert még mindig nem mondtam meg a feleségemnek, hogy hol fogunk nya­ralni... (Balázs-Piri Balázs karikatúrája) KALAP Kovács a villamosmegállóban találkozik Szabóval, aki sziszeg­ve cirógatja kipirult arcát.- Mi baj? - kérdi Kovács.- Képzeld, mi történt velem! A villamoson mellém ült egy csi­nos, fiatal leány. Alaposan meg­bámultam. „Kíván valamit?" - kérdezte ö. „Igen - mondtam én -, de sajnos, ön rajta ül.“ Erre pofon vágott.- Meg is érdemelted - mondja Kovács.- Igen, de ráadásul a kalapom is tönkrement, amit magam mellé tettem az ülésre. Hegyek, hegyek...- Szervusz, drágám, de jó színed van! Hol nyaraltál, netán valahol a tengernél?- Hát majdnem. A Balatonnál voltunk.- Gondoltam. Ahelyett, hogy a hegyekbe mentetek volna felüdülni, ti is inkább az édes semmittevést választottátok.- Ti a hegyekben voltatok?- Hát persze! Az utóbbi időben folyton azt hallottuk a rádióból, hogy sokkal jobb, ha az ember aktívan pihen. Nemcsak kifeküdni a víz mellé. Ez semmi. Sót, a túlzott napfürdözés még ártalmas is lehet - így mondták.- Nehogy azt hidd, hogy mi egész nap a hasunkat suttettuk.- Ne is tagadd, elég rád nézni.- Már pedig, ha tudni akarod, bejártuk az egész környéket...- Ugyan, ugyan, csak nem azt akarod mondani, hogy az újságban olvastátok, hogyan kell eltölteni a szabad időt?! Netán labdázni is szoktatok, este pedig koncertre, szabadtéri színházi előadásra is jártatok?- Képzeld el, hogy igen.- Hát persze. Mindenki így mondja, mert így írta az újság, meg a rádió...- Nem vitatkozom tovább. Mondd el inkább, neked hogy sikerült a nyaralás - a hegyekben.- Nagyszerűen. Gyönyörű időt fogtunk ki.- De a bőröd színe nemigen árulkodik kiadós hegyi túrákról.- Mit képzelsz? Csak nem gondolod, hogy tűző napsütésben a hegyoldalon kapaszkodtam?- Hát akkor mit csináltál - a hegyekben?- Nyugodt lehetsz, jól kihasználtam a két hetet.- Áruld el, mivel.- Nagyon szép szállodai szobát kaptunk.- Megöl a kíváncsiság.- öröm volt benne lakni.- Mondd már!- Nos, öröm volt benne lakni és kötögetni.- Mit csinálni?- Kötögetni! Két hét alatt megkötöttem a pulóveremet, amit már tavaly elkezdtem, de soha nem volt alkalmam befejezni.- Hát akkor igazán érdemes volt a hegyekben tölteni a nyári szabadságot!- Mondhatom, megérte! FIALA ILONA 1981. Vili. 16. ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom