Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-08-16 / 32. szám

Vasárnap 1981. augusztus 16. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.29, nyugszik 19 50 Közép-Szlovákía: 5.37. nyugszik 19 58 Nyugat- Szlovákia: 5.45. nyugszik 20 06 órakor A HOLD kel - 20.38, nyug­szik 6.06 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ÁBRAHÁM ÉS LEONARD nevű kedves olvasóinkat 1871-ben született Zaharij Petrovícs PALIASVHJ szov­jet-grúz zeneszerző (t 1933) • 1891-ben ezen a napon kezdődött Brüsszelben a II. INTERNACIONÁLÉ második kongresszusa. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A KÍVÁNSÁGOKAT NE KEZELJÜK VALÓSÁGKÉNT ALEXEJ OZARŐUK CIKKE ÚJ MÓDSZERREL - ÚJ TERMÉK KESZEU BÉLA RIPORTJA ALAPVETŐ MINŐSÉGI FORDULAT A KOVOSMALTBAN MARIÁN FUSEK ÍRÁSA VENDÉGEK ÉS VENDÉGFOGADÓK FECSÓ PÁL RIPORTJA FURULYÁVAL, DUDÁVAL KÓSA LÁSZLÓ ÍRÁSA VASÁRNAPI SÉTA GYÖRFFY LÁSZLÓ ELBESZÉLÉSE CSALÁDI KASSZA AZ ILMENY-TÓNÁL J. ORLOVA RIPORTJA íllllllllllllljlllllllflltlllllll! A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az aratás már befejeződött, ezekben a napokban a mezőgazdasági dolgozók a tömegtakarmányok begyűjtésére össz­pontosítják figyelmüket. Ezenkívül teljes ütemben folyik a tarlóhántás és a tarlóke­verékek vetése. A képen: Hamar József (baloldalt) és Lelkes László, a Felbári (Horny Bar) Efsz tagjai a felszántott tarlón műtrágyával töltik fel a trágyaszórót (Blazej Palkovic felvétele - CSTK) így mulat egy dolgozó nő Nem kell, könyörgöm, rosszra gondolni! Nem a kocsmában, még csak nem is kávéházban mulat. Hol venné rá szegény a pénzt és főleg hol az időt? Pedig a mulatságra idő­nek lenni kell. Hiába, a mu­száj nagy úr. Amit intézni kell, azt intézni kell. Az után járni, talpalni, loholni kell. A nyárral együtt - hűsé­ges fecskék módjára - ha­zarepültek a gyerekek is. Cipelik magukkal a sok mosnivalót. Régi szabad szombatok hangulata, mo­sópor illata lengi be a la­kást. A fehérnemű egyket­tőre frissen mosva-vasalva, jószagot árasztva kerül a polcokra. Szövetkabátok, öltönyök, a tisztítóba. Na, de mi legyen a műbőr ka­bátokkal? Kimosás? Szóba sem jöhet! Tönkremen­nének. Két telepakolt táskával indulás a Február utcai speciális tisztítóba. A sor vége a járdán tekereg - il­letve ácsorog. Lassan azért csak lépegetünk az ajtó felé. Végre hévül vagyunk. Középkorú asszony bo­szorkányos ügyességgel vizsgálja át a bundákat, szőrméket, autóülés-védő- ket. Figyelmét a legapróbb szakadás sem kerüli el. Restem is magát, aki feslett béléssel hozta be a bun­dáját. Sorra kerül a két táska tartalma. A bélések, gom­bok rendben találtatnak, de három kabát közül kettő mégiscsak visszaadatik. Mivelhogy a gyártó cégnél valaki elfelejtett belevarrni egy selyemcímkét. Sajnos, a tisztítás így nem vállalha­tó. Semmiképp. Vitáról szó sem lehet: a tény - az tény. Címke valóban nincs. Hiába, aki vásárol, az koc­káztat. Pedig milyen jól mu­tattak új korukban, tisztán ezek a kabátok. Hogy örül­tek a gyerekek a ,,jó szere­lésnek." Most se lenne még velük különösebb baj, csak hát viselés közben, ugye, bekoszolódtak. A bőrfelületen alig látszik, de a bélés? Megkockáztatom: mit csináljak velük?- Hordani kell így, míg végleg szét nem mállik. Mindenki így csinálja. Vagy dobják el. Megáll az eszem. Mako­gok valamit (vagy csak gondolok?) arról, hogy mi­ért gyárt az ipar s árut a kereskedelem drága pén­zért olyan ruházati cikke­ket, amelyekről (ők) előre tudják, hogy nem lehet tisz­títani. Támad egy mentőötle­tem. A Kvacalová utcában is van műbőr- és szőrme- tisztító, kitelik még a nap­ból, nézzük, mit szólnak ott? Zarándokolunk tovább, a két táska meg én a város másik végére. A begyújtó előtt kígyózó sor. Az átve- vönő részéről viszont van maximális jóindulat. De megoldás nincs. Címke nélkül (mivel nem tudják, mivel tisztíthatóak), nem vehetik át a kabátokat. Vi­gasztal, sok ilyen esetük van, őket is bántja, de hát­ha teljesen tönkreteszik a vegyi anyagok? Sebaj, nem csüggedek. Ott a kád, a jól bevált víz, kefe, mosópor, meg a pislá­koló remény: hátha mosás után is viselhetők lesznek a kabátok. S ha nem? Oda se nekiI Jóléti társadalom­ban élünk, kicsire nem né­zünk. (Néha még nagyra sem.) Csak ne fojtogatna úgy a torkom! A fejemben meg mintha az otthoni hegy­alja kicsi malom zakatol­na. De leírták már sokan: Igazi jó mulatság, nagy mu­ri után így szokott ez lenni. Az elkártyázható, elmu­latható domíniumok kora - szerencsére - réges-rég lejárt. De mikor jár le a po­csékolás és felelőtlenség kora? Lehet, nincs kellő hu­morérzékem, mert úgy ér­zem, ez a mulatság vala­hogy nem nekünk való. Fémuránt már nemcsak uránércekből, de olajpalá­ból, lignitből, nyersfoszfá­tokból is elő tudunk állítani. Csak akkor vallana csődöt a tudomány, ha a vásárló tisztítható múbőrkabátot szeretne venni? Hisz mind­kettő a vegyészeken múlik! TrvrL IDŐSZERŰ GONDOLATOK Gazdaságpolitikánk elválaszthatatlan ré­szét képezik a külgazdasági kapcsolatok. A csehszlovák gazdaság szélesebb bekap­csolódása a nemzetközi munkamegosztásba objektív szükségszerűség. E folyamat alapja a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, gazda­sági és tudományos-műszaki kapcsolatok sokoldalú fejlesztése a KGST keretében, részvételünk elmélyítése a szocialista gazda­sági integrációban. Pótolhatatlan szerepe van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú gazdasági együttműködésnek. A Csehszlo­vákia és a Szovjetunió 1990-ig szóló koope­rációs és specializációs programjában rögzí­tett integrációs feladatok teljesítésének az irányítás minden szintjén, a felelős miniszté­riumokban, a termelési-gazdasági egységek­ben és a vállalatokban megkülönböztetett figyelmet kell szentelni. Tökéletesíteni kell a már alkalmazott formákat, és keresni kell az új lehetőségeket a közvetlen kapcsolatok fejlesztéséhez a KGST-tagállamok egyes szervezeteivel. Arra törekszünk, hogy továbbfejlesszük a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kap­csolatokat, műszaki és termelési együttmű­ködésünket a fejlődő országokkal, és lehető­ségeinknek megfelelően hozzájáruljunk gaz­dasági és politikai függetlenségük megszi­lárdításához. A fejlett tőkés országokkal továbbra is az egyenjogűság és a kölcsönös előnyösség elvei alapján fejlesztjük gazdasági kapcsola­tainkat. Ennek alapján akarjuk bővíteni a gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működés további formáit. A kapitalista világ- rendszer egyenlőtlen fejlődése és ellentmon­dásai törvényszerűen ahhoz vezetnek, hogy tovább éleződik a harc a nyersanyagokért és a piacokért. A kereskedelmi politika területén számolnunk kell a még nagyobb konkuren­ciával, a különféle akadályokkal és a diszkri­minációval. Ezért is növelnünk kell a cseh­szlovák gazdaság exportképességét. Csök- kentenünk kell az importigényességet, s gaz­daságosan és racionálisan kell kihasználni az összes devizaeszközt. Termelésünknek, elsősorban a gépipari termelésnek magas műszaki és gazdasági mutatókkal, kiváló ha­szonértékekkel és jó minőségű szervizszol­gálattal rendelkező árukat kell gyártania. Ez megköveteli, hogy alapvető változás menjen végbe a termelés, a tudományos-műszaki fejlesztés, a beruházások és a külkereskede­lem területén a vezető dolgozók és a munka­kollektívák gondolkodásában és hozzáállá­sában. A népgazdaság igényes feladatainak sike­res teljesítése érdekében javítani kell a kül­kereskedelem behozatali és kiviteli tevé­kenységét. A külkereskedelmi vállalatoknak szorosan együtt kell működniük a termelés­sel, sokkal aktívabban kell fellépniük a szállí­tó és a megrendelő szerepében, meg kell akadályozniuk a kétirányú kivitelt és behoza­talt. (Részlet Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XVI. kongresszusán mondott beszédből) HMM' A szeme sem rebben, ami­kor megtudja, hogy öt kere­sem. Tekintetéből már követ­keztetni is tudok. Arra, hogy igaza volt a személyzeti osz­tály előadójának, aki szerint Nagyvendégi Jenő mágnes­ként vonzza maga köré az em­bereket; arra, nem kell majd kérdezgetnem, magatartásá­val minden akadályt ledönt, amely gátolná, hogy közelebb kerüljek hozzá.- Ötvenöt éves vagyok - mondja állva, mert nincs ked­ve leülni -, de jóval fiatalabb- nak érzem magamat. Hogy mi­től? A munkától. Igen, ilyen is van. Egyeseket megtör, máso­kat erőben tart. Főleg a kétkezi munka. Én harmincegy éve va­gyok kőműves, általában az egész esztendőt szabad ég alatt töltöm, nekem elhiheti, hogy a friss levegő sokat szá­mít az embernek. De ennél is fontosabb, hogy szeresse a munkáját. És én szerettem akkor is, amikor nehezebb dol­gom volt. Mert harmincegy év­vel ezelőtt, amikor a Dunaszer­SÍ dahelyi Járási Építőipari Válla­lat megszületett, máshogy ment a sorunk. Daruk és keve­rék nélkül dolgoztunk, jófor­mán mindent a két kezünkkel végeztünk. Mégsem fordult meg a fejemben soha, hogy más szakmát kellene végez­nem. A mai fiatalok meg ezt találják nehéznek. Ha ki is ta­nulják a szakmát, néhány év után sokan odébbállnak. Tu­dom, én is gyakran hallóm, hogy manapság sokat szapul- ják a kőműveseket. Ferde a fal, Idő előtt hullik a vakolat. Néz­ze, ha valaki odaadással, ren­desen végzi a munkáját, nem érheti rossz szó a háza táját. Jó pár lakótömb, iskola és kul- túrház felépítésében vettem már részt, de nyugodt szívvel állíthatom, egyetlen helyen sem panaszkodhattak rám. Szerencsére csupa olyan em­berrel dolgozom, aki ebben a munkában leli örömét, s a felhúzott falra ráírhatná a nevét, hogy azt ö csinálta.- Nyolcán vagyunk a cso­portban, de nincs senki, akire neheztelnék. Nekem még nem kellett megkérdeznem a társai­mat, hogy hol jártál, miért kés­tél. Mi mindig időben kezdünk. összezörrenés? Hát persze hogy volt. De hangoskodás, soha. Én a szép szó híve va­gyok, azzal mindent helyre le­het billenteni. Apám és anyám is erre tanított. Tíz gyereket neveltek egyszerre, mégsem volt veszekedés a háznál. Pe­dig én is a régi világban nőttem fel. Abban, amelyben a ruha egyik gyerekről a másikra ván­dorolt. Nekem három gyere­kem van. A fiam darus, az egyik lányom elárusító, a má­sik meg esztergályos. Nem mentek messze a sikabonyi szülőháztól. Itt laknak Duna- szerdahelyen. A mesterét is megemlíti. Azt mondja, két évtizede dolgoz­nak együtt, és úgy megértik egymást, mintha egy fészek­ben álltak volna lábra. Aztán a kertjéről beszél, ahol mindig akad munka, de az érdemeit még csak véletlenül sem hoz­za szóba. Mástól tudom, hogy az Építőipari Minisztérium leg­jobb dolgozója címet is el­nyerte. SZABÓ G. LÁSZLÓ A. 1981. Vili. 16. ÚJ SZÚ Né gy fal közt a szabadban

Next

/
Oldalképek
Tartalom