Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-09 / 31. szám
y♦ 1981. Vili. 9. Teng Hsziao-ping fogadja Alexander Haiget idei nyár egyik legérdekesebb olvasmányának mondja az egyik legnagyobb gazdasági szaklap,a londoni Financial Times azt az elemzést, amelyet a Világbank (teljes nevén a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank) Kina gazdaságáról készített Az alkalmat ennek a tanulmányszámba menő rendkívül sokoldalú elemzésnek a megszerkesztésére az adta, hogy a Világbank júniusban jóváhagyott egy 200 millió dolláros kölcsönt Pekingnek. Ez a kölcsön mindenek előtt a felsőoktatás korszerűsítését kívánja szolgálni - a nemzetközi pénzügyi szakembereknek ugyanis az a véleménye, hogy a kínai gazdaság jelenlegi egyáltalán nem elhanyagolható nehézségeinek hátterében a közép- és magasabb szintű képzés elmaradása áll. Az úgynevezett ..kulturális forradalom“ évtizedében ugyanis az egyetemek nagyrészét bezárták, a többszáz főiskolából mindössze egy tucat működött és a középiskolákból is elzavarták a felső osztályok diákjait A Világbank jelentésének leglényegesebb megállapítása az, hogy a rendkívül nagy ország - több mint kilenc és fél millió négyzetkilométer terület, legkevesebb egymilliárd lakos - gazdasága annak ellenére még ma is túlságosan központosított és mozgásképtelenül merev, hogy az elmúlt néhány évben - Mao halála óta - több decentralizálás történt és jónéhány reformintézkedést hóztak. A nyugati gazdasági szakemberek, akik a Világbank elemzését készítették, leszögezik: ennek az az oka. hogy csak a gazdaság egy-egy szektorában kíséreltek meg reformokat, anélkül, hogy gondoltak volna a kapcsolódó ágazatokra. A Világbank-jelentés mérte fel először viszonylag megbízható módon az élet- színvonalat. Megállapították, hogy az egy főre jutó nemzeti össztermék évi 256 dollár - következésképp Kínát a szegény országok közé kell számítani. Az élet- színvonal vizsgálata azonban azt mutatja, hogy. 1./ Kínában ma kevesebb az éhező, mint a szegény országok többségében: 2 / alacsonyabb a gyermekhalálozás aránya, mint a többi ázsiai országban: 3 / nagyobb az iskolázottság és az írni-olvasni tudók aránya, mint Ázsia országainak többségében; 4 / az egyetemet vagy főiskolát végzettek aránya azonban csak körülbelül egynegyede a többi fejlődő országok hasonló arányának Van még egy érdekes eleme a vizsgálatnak: a városi dolgozók Kínában legalább 2,2-szer annyit keresnek, mint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak- ez szinte pontosan ugyanaz az arány, mint ami Indiában és Bangladesben van. Rendkívül figyelemreméltó az a megállapítás, amely korunk egyik döntő- gazdasági kérdését feltéve felel Kína egyik nagy problémájára. Az energiafogyasztás hatékonysága - mondja a Világbank - az egész világon Kínában a legrosszabb, a világátlag egyharmada. Itt egyformán szerepet játszik a magasabb képzettségű szakemberek rendkívüli hiánya és az alacsonyabb képzettségűek műszaki tapasztalatának alacsony színvonala. 1980-ban az egész kínai olajtermelés százmillió tonna volt - pedig 1975-ben még arról beszéltek az amerikai szaklapok, hogy a nyolcvanas évtizedben Kína 120-150 millió tonna olajat ad el Japánnak és más vásárlóknak .. Ma már mindenki tudja, hogy ez alaptalan remény- volt és a becslések szerint 1984 és 1987 között Pekingnek a világpiacon kell beszereznie olajszükségletének egy részét. Amiről a Világbank jelentése nem beszél. az idei pekingi nyár legfontosabb, és a világpolitika szempontjából legveszedelmesebb kérdése: a mai kínai vezetés kapcsolatainak alakulása az Egyesült Államokkal, a megállapodás amerikai fegyverek szállításáról Kínába... Amikor Alexander Haig amerikai külügyminiszter elindult pekingi útjára, jónéhány amerikai lap már arról írt. hogy főfeladata az: tárgyalja meg, miként növelheti az Egyesült Államok Kína védelmi erejét ,,a fokozódó szovjet katonai nyomással szemben". Azt természetesen egyetlenegy amerikai kommentátor sem tudta volna tényekkel bizonyítani, hogy a Szovjetunió valaha is fenyegette volna Kínát - de itt nem tényekről, bizonyító anyagról, hanem teljesen félreérthetetlen közös politikai alapról van szó: Washington és Peking konok szovjetellenes állásfoglalásairól. Amikor Haig Pekingbe érkezett és a sajtóértekezletén megkérdezték, hogy igaz-e az Egyesült Államok fegyvereladási megállapodása Pekinggel. Haig megmondta, hogy a Reagan-kormányzat nem csak egyszerűen bővíti a Kínának eladható katonai berendezések, felszerelések körét, hanem ,,feloldja azokat az intézkedéseket, amelyek eddig korlátok közé szorították a nem harci rendeltetésű katonai eszközök, például teherautók, repülőgépek, valamint katonai és polgári célra egyaránt felhasználható radarállomások eladását Kínának. “ A konkrét kérdésre, hogy tulajdonképpen milyen fegyvereket adnak el és mikor. Haig nem adott pontos választ Azt azonban megmondta, hogy Liu Hua- csing, a kinai hadsereg vezérkari főnökének első helyettese magasrangú tisztek társaságában augusztusban érkezik Washingtonba, ahol ugyan ő is fogadja majd az urakat, de-az igazi vendéglátó Caspar Weinberger hadügyminiszter lesz. ugyanis a fegyvervásárlások, a fegyvermegrendelések ekkor történnek majd meg.. Véletlen, vagy sem, de éppen az amerikai külügyminiszter pekingi tartózkodása idején ..szivárogtatták ki“, azaz mesélték el a megírás szándékával néhány újságírónak az amerikai hadügyminisztériumban, hogy a kínai-szovjet határ mentén immár két évnél hosszabb ideje ..különleges amerikai berendezések“ működnek. Tehát még a Carter-kormányzat idején történt, hogy a sah bukása után azonnal összecsomagolták azokat a különleges amerikai távfelderítő berendezéseket, amelyek az iráni-szovjet határon ..Amerika füleként és szemeként" vizs- gálgatták a messzi távolban fekvő szovjet területen lévő különféle mozgásokat, mindenekelőtt a rakétakísérleteket, a tüzérségi gyakorlatokat. A különleges berendezéseket, radarállomásokat és szupertitkos felszereléseket szállítórepülőgépekre rakták és Kínába vitték. Nem sokkal később az US Air Force nagy gépei szerelőket, mérnököket hoztak az Egyesült Államokból a kínai-szovjet határ közvetlen közelébe és megkezdődött az egykori iráni berendezések felszerelése Kínában. A távfelderítő állomások működését illetően kétféle verzió kering a világsajtóban. Az első változat szerint a felszerelő amerikaiak ottmaradtak és ők tevékenykednek az előretolt állomásokon. A másik változat úgy szól, hogy az amerikai vendégek kiképeztek egy eléggé népes kinai katonai csoportot a felszerelések használatára és most ezek a kínai hadsereghez tartozó személyek vállalták el ,,Amerika fülének és szemének“ szerepét a hosszú szovjetkínai határon... Alighanem az eddig mondottak is meggyőzően bizonyítják, hogy mennyire a politikai realitásokat fejezte ki Alexander Haig Pekingben, amikor ezt mondotta: ,,A nemzetközi helyzet kinai és amerikai megítélése még sohasem állt egymáshoz ilyen közel... Kina és az Egyesült Államok egyetért abban, hogy azokra az erőfeszítésekre kell összpontosítani, amelyek célja: eltávolítani a szovjet és a vietnami erőket Afganisztánból, illetve Kambodzsából. Aligha lehetne világosabban megfogalmazni annak a reakciós ikerálláspontnak a lényegét, amely ma Peking és Washington politikájának fővonalában áll. Amikor Haig Pekingben, Reagan, Washingtonban nyilatkozott a Kínának szállítandó amerikai támadófegyverekről, az Egyesült Államok elnöke szerint ez a döntés a két ország ,,kapcsolatai javulásának normális eleme“. Haig pedig azt fejtegette, hogy a Teng Hsziao-pinggel. Csao Ce-jang miniszterelnökkel és Huang Hua külügyminiszterrel folytatott tárgyalásai ..nagy jelentőségű lehetőséget teremtettek arra, hogy új szintre emeljék a kínai-amerikai viszonyt“. Nem érdemes itt most arról elmélkedni. hogy vajon ez már a nyílt kínaiamerikai szövetség bejelentése, vagy csak annak előkészülete. Hiszen 1980- ban az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma - érdemes figyelni arra, hogy ez még mindig csak a kereskedelmi minisztérium és nem az igazi nagy üzleteket remélő hadügyminisztérium - valamivel több mint ötszáz engedélyt adott ki különböző cégeknek a Kínai Népköztársaságnak ,,kettős (katonai és polgári) rendeltetésű“ áruk eladására. Peking mindenféle szégyenérzet, takargatás nélkül arra törekedett, hogy az Egyesült Államokból és más NATO-országból minél többfajta modern fegyverzeti technika vagy gyártási technológia beszerzésére kössön szerződést. Nem feltétlenül fegyvereket vásároltak, hanem a legtöbb esetben gyártási eljárást, teljes technológiai leírást. Itt mindenekelőtt repülőgép- és harckocsi motorokról, rakéta- és tüzérségi fegyverekről, katonai szállító repülőgépekről és helikopterekről, rádióelektronikus felszerelésekről. elektronikus számítástechnikáról és hírközlő berendezésekről van szó. Az egész világ tudja, hogy még a hidegháborús időkben megszervezték - európai székhellyel, de amerikai irányítással - az Egyesült Államok és a NATO más tagországainak úgynevezett hadászati embargóbizottságát, a COCOM nevű szervezetet, amelynek az volt a legfőbb feladata és ma is az, hogy ,,a katonailag is felhasználható anyagok és berendezések szállítását megakadályozza“ a szocialista országokba. 1979-ben vagy 1980-ban - az informátorok itt vitatkoznak az időponton - a COCOM egy olyan utasítást kapott Washingtonból, hogy az atomfegyverek kivételével fel kell oldani a támadó fegyverek Kína részére történő szállítási korlátozásait... Amikor Haig Pekingben járt. az egyik amerikai lap megírta, hogy „a főnök tulajdonképpen csak befejezett egy sor már előkészített tárgyalást, kézjegyével lát el egy már előbb elkészült jónéhány megállapodást“ Vannak olyan komoly adatok is, amelyek azt mutatják, hogy Tokiót is be akarják kapcsolni Peking katonai felszerelésébe. Csak a világsajtó meghökkent reagálásai változtatták meg az amerikai külügyminiszter eredeti ázsiai útitervét, amelyben a kezdet kezdetén Peking előtt éppen Tokió szerepelt. A tervkészítés időpontjában akadtak már olyan szószátyár amerikai kommentátorok, akik kifecsegték: szó van egy Washington-Pe- king-Tokió tengely kialakításáról is... Senkit nem zavart a nyugati világban, hogy éppen az egykori „tengelyhatalmak“ szovjetellenes háborúja kirobbantásának negyvenedik évfordulója körül bukkant fel az új tengely-alapítás konkrét Kínai gyártmányú közepes-hatótávolságú rakéta terve. A szovjet sajtóban és más szocialista országok lapjaiban természetesen azokat, akik a történelem tanítását köny- nyedén elfeledni hajlamosak, határozottan emlékeztették az egykori ,,tengely“ gyászos, véres és szégyenletes végére. Persze annak, aki az amerikai-kínai katonai együttműködés távlatait és a két főváros, Peking és Washington egybehangzó szovjetellenes terveit vizsgálja, arra is gondolnia kell, hogy ez az összjá- ték Ázsiában másfajta lépések kötelezettségét is magával hozza. Nagyjában ugyanabban az időben, amikor az amerikai külügyminiszter pekingi utjának utolsó részleteit is megtárgyalták és Haig elindult Ázsia felé, Washingtonban bejelentették: Pakisztán a következő öt év alatt hárommilliárd dollár katonai és gazdasági segélyt kap az Egyesült Államoktól. Iszlámábádot az utóbbi időkben mind erősebb „baráti szálak“ fűzik Pekinghez, és ezeknek a kapcsolatoknak a hátterében ott van az az együttműködés, amelyet az afganisztáni ellenforradalmárok támogatása területén folytatnak. (Pakisztánban, a hosszú afganisztáni határ mentén egész hálózata van az olyan kiképzőtáboroknak, amelyekben Afganisztán tegnapi politikai figurái amerikai, kínai és egyiptomi fegyverek segítségével képeznek ki olyan csoportokat, amelyeket aztán átdobnak Kabul-ellenes akciókra.) Hozzátartozik ehhez a kephez az is, hogy Peking, akárcsak Iszlámábád, az elmúlt esztendőkben a békeszeretö és a földrész nyugalmáért küzdő India ellen többször is fegyveresen lépett fel. Áz amerikai külügyminiszter Pekingben egy 1982-re szóló meghívólevelet nyújtott át Csao Ce-jang miniszterelnöknek. A kínai belső hatalmi harcok ismeretében senki sem merné megmondani, hogy a meghívott valóban felszáll-e majd a Washingtonba tartó repülőgépre. GÁRDOS MIKLÓS Menetelnek a kínai katonák... Az amerikai - kínai kettős JJ MEG SOHASE ÁLLTUNK ILYEN KÖZEL EGYMÁSHOZ,.," Haicj és Teng találkozása
