Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-07-05 / 26. szám

rnest Hemingway.

A Tavaszi zuhatag, a Fiesta, a Búcsú a fegyverektől, a Szegények és gazdagok, az Akiért-a harang szól, Az öreg halász és a tenger című müvével és még sok mással sajátos hely Illeti meg öt, a Nobel-díjas amerikai írót, a világirodalomban. Kubai utam során Havannában és Havannán kívül mindenütt azt tapasztaltam, különféle találkozók alkalmával: büszkék az emberek arra, hogy egy olyan író, mint Hemingway, utolsó éveit Kubában élte; talált egy földet, mely a szívéhez nőtt, melyről nem egyszer mondta el, hogy a második hazája. Nagy szó ez olyan kalandos életű, világjárt embertől, mint amilyen Ernest Hemingway volt.

Az öreg halász és a tenger című kisregénye különösen a kubai halászok tudatában él elevenen. Nem tudtam lemondani arról a lehetőségről, hogy meglátogassam a helyet, mely oly kedves volt a kisregény szerzőjének: Cojimárt a halásztelepülést, a gyönyörű Havannától nem messzire. Még tizenkét kilométert sem kellett megtenni személykocsinkkal a célig. A korábban ismeretlen halásztelepülés tulajdonképpen része már a terjeszkedő Havanna elővárosának.

Azon a helyen vagyok, ahonnan csaknem naponta indult kardhal-vadászatra a nagy író, akit a kubaiak még életében Hemingway papának becéztek. Itt, Coji- marban, jól érezte magát a halászok között, akik nem kevésbé szerették őt. Legendás hajója, a Pilar, ma a helyi halászszövetkezetben szolgál. Annak idején azonban rendszeresen kiúszott a tengerre, a nagy kék folyóra, ahogy Hemingway mondta, aki 1960-ban egy alkalommal Fidel Castrótmeghívtahajójá- ra, melyen együtt indultak kardhal vadászatra. Az íróról köztudott az is, hogy 1942-1944 között a kubai vizeken német tengeralattjárókra vadászott a Pilarral.

Cojimárt természetesen Hemingway tette híressé. Az öreg halász és a tenger az itteni világból, a halászok sorsából épült meg. Első sorai a Life című amerikai folyóiratban jelentek meg 1952. szeptember 1-én. És a kisregényért már 1954-ben megkapta Hemingway a No- bel-díjat. Mindjárt akkor nem véletlenül mondta, hogy: ez a díj Kubát illeti meg. És az irodalmi kitüntetés valóban Kubában is maradt, Santiago de Cubától nem messzire, El Cobre kolostorának kincstárában helyezték el.

Olyan szerencsém volt, hogy személyesen találkozhattam Gregorij Fuantéz- zet, Hemingway barátjával, vagyis magával az öreg halásszal, akinek a tengertől és halaktól elvátlaszthatatlan sorsa ele* Húsz éve hunyt el Ernest Hemingway

Jól érezte magát a halászok között

vendik meg a kisregényben. Azzal az emberrel, akinek élete, arcráncai oly mélyen belevésődtek minden földrészen az olvasók millióinak tudatába. Itt vagyok a szülőházában.- Még 1925-ben ismerkedtünk össze. Akkoriban egy halászhajón voltam kapitány. Havannából Florida felé tartottunk, amikor a Tortuga-sziget közelében elkapott bennünket egy hurrikán. Szerencsére, megmenekültünk, a sziget egyik öblébe kerülve. Abban az időben itt halászott az akkor még ismeretlen Ernest Hemingway. Úgyszólván szétroncsolódott az ő hajója is. Akkor parancsot adtam, hogy lássák el mindennel, amire szüksége van Hemingway-nek a megmeneküléshez. Egy évvel később Heimngway Havannába jött, fölkeresett és visszaadott mindent, amivel a segítségére voltunk. így kezdődött a mi barátságunk - mondja az őszfehér hajú Gregorij Fuantéz, ez a nem túl magas, de lélekben erős és harcolni mindig a szíve szerint, meggyőződésből induló ember. - Attól a perctől kezdve barátok lettünk, sőt, olyannyira, hogy a második világháború idején elkísértem őt Európába, noha nekem, mint kubainak, nem kellett volna kockáztatnom, hiszen Hemingway egy amerikai újság haditudósítójaként ment. Barátságunk több mint húsz évig tartott, és elmondhatom, Hemingway nagy ember volt.

Jellegzetes halászházban ülünk együtt, melyben tisztaság és rend uralkodik; és az egyik falon egy portré: az író tekint ránk. A következő órában már a cojimari partokon vagyunk. Halászhajók, csónakok úsznak a hullámok ellen, úgy, mint évtizedek óta, pontosabban azóta, amióta a legnagyobb tengeri halaktól és tengeri akadályoktól sem félő cojimari halászok története elkezdődött.- Kell, hogy fújjon a szél, különben nem jönnek a kardhalak - mondja Gregorij Fuantéz mosolyogva. - Ha szélcsend van, a halak mélyen tartózkodnak és a vadászat semmit sem ér. - Ezzel befejeződik beszélgetésünk Gregorij apóval, aki kezet szorítva kíván minden jót.

Később megtudtam, hogy Az öreg halász és a tenger hőse már nem él. örülök, hogy azok'közé tartózhatom, akik személyesen is ismerték. A cojimari partokon pedig Hemingway mellszobra áll, arccal az égszínkék tengernek.

Miután Cojimarból visszatértünk, rövid időre megálltunk az író kedves vendéglőjében, egy pohár hűtött daiquiri koktélre. Amíg itt élt Hemingway, mindennapos vendég volt, mert sehol a világon nem tudtak olyan koktélt készíteni, mint Havanna régi városrészének e Floridita na Monserra nevű bárjában, ahol őrzik is a hagyományt, hiszen ,,ide járt a mi Hemingway papánk“. De az idő repül, és indulnom kell újabb célom felé, Havanna elővárosába, az Ernest Hemingway Múzeumba.

Csupazöld környezetben áll a régi spanyol stílusban épített villa. A pálmafák, bambuszok, ciprusok, cédrusok különféle fajtái láthatók itt pompás lombjaikkal. Csendoázis ez a hely, noha naponta ezrével érkeznek ide a látogatók a világ minden részéből. A tropikus növények látványától megbúvölten állok, amikor hozzámlép egy magas, ötven körüli férfi; fején széles karimájú kalap, szájában szivar. Váltunk néhány bemutatkozó szót, aztán leülünk az egyik pálmafa árnyékában.- Kertészként dolgozom itt, tizenhét éves korom óta. Hogy ismertem-e Hemingway papát? Hogyne, hiszen naponta találkoztunk, a gazdám volt, jó ember, csodáltam őt. Az olyanok iránt is, mint én- becsületesen viselkedett. - Gabríno Enriqéz az író halála után is itt maradt kertésznek, s ma az ő királysága a kis botanikuskert.

A villa mellett torony áll, melyet, úgy mondják, Hemingway építtetett negyedik feleségének. Magában a villában, a földszinti helyiségekben, vadásztrófeák Afrikából. A dolgozószobában ott látható az író kedvenc Royal írógépe. Amint a múzeum vezetője, Maxim Goméz elmondta, az az amerikai cég, mely ezeket a gépeket gyártotta és gyártja ma is, fél millió dollárt ajánlott fel a kubai kormánynak Hemingway írógépéért. Csak természetes, hogy az ajánlatot elutasították. Ezután a társalgóba lépek, ahol a falakon spanyol bikaviadalokat ábrázoló képek, és sok-sok emléktárgy a világ minden részéből. Az íróasztalon vadászpuska- töltények, az ágyon felbontatlan levelek, mellettük pedig az a sapka, melyeket a Hemingway-ről készült felvételekről ismerünk. Egy másik helyiségben bárpult, sokféle márkás itallal, melyek oly gyakran szerepeltek írásaiban. Aztán vadászpuskák sora, köztük az, mellyel váratlanul vetett véget életének 1961. július 2-án.

Ernest Hemingway szerette Kubát, szerette népét, tájait, az égszínkék tengert, a gyönyörűt, a félelmetest. Látni, nézni ezt a tengert a szabadság szigetéről, és Hemingway-re gondolni, életművének erejére - külön élmény. Mert Kuba, a tenger és Ernest Hemingway - hatalmas erők.

VLADO MARKOVIŐ

HEMINGWAY,

AZ ÖREG HALÁSZ ÉS A TENGER*

jD

Q>

>

0)

o

<1)

N

(/>

ü>

</)

o

1981. VII. 5.

c

3

í:

o

t:

2

'O

2

;§

c

0

C

1

'to

c

c

§

LAPSZÉL

jdtnMt

£4/ í\Tt Z—

I

zgalmas könyvvet jelentkezett az idei könyvhétre Lukácsy András, amelyben bámulatosan gazdag példaanyagon keresztül vizsgálja-ma- gyarázza költészet és játékosság kapcsolatát. E jegyzettel azonban most mégsem ismertetni és értékelni szándékozom ezt az ismertetésre és értékelésre mindenképpen érdemes munkát, csupán a bevezető szövegéhez szeretnék két kiegészítő megjegyzést fűzni.

Lukácsy az ismeri népköltés első sorából kölcsönözte könyvének címét:

Kiment a ház az ablakon,

Benne maradt a vénasszony...

S habár feltehetően sokak számára ismerősen cseng ez a szöveg, valószínűleg annál kevesebben ismerik a jelentését. Az idézett két sor ugyanis egy furfangos találós kérdés, melynek megfejtése: viz. háló, hal. ahol a ház a vizet, az ablak a hálót, a gazdasszony pedig a halat jelenti. Lukácsy azt írja ezzel kapcsolatban, hogy e népköltést „már viszonylag korán, 1900-ban lejegyezték Beregszászon“, majd megemlíti a Szen- drey Zsigmond és Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtésében, valamint Lükő Gábor ismert müvében, A magyar lélek formáiban föllelhető változatot is. Helyesen utal a szöveg feltételezett régiségére is, hivatkozva Szen- drey alapelvére, miszerint csupa olyan folklóranyagot igyekezett fölvenni a gyűjtésébe, „amelyet már Arany János is jól ismerhetett“.

E nevezetes két sor parafrázisa azonban, s erről Lukácsy nem tesz említést, már a felvilágosodás kori magyar sajtóban - tehát Arany Jánosnál korábban - is felbukkan. Az 1789 és 1792 között Komáromban megjelenő Mindenes Gyűjtemény rendszeresen közölt ismert és kevésbé ismert írók által szignált, vagy éppen a névtelenség mögé rejtőző szerzőktől származó, ám műköltészeti alkotásokként értékelhető találós meséket, enigmákat. Péczeli József, a lap tudós szerkesztője - amint az néhány utalásából kiderül - szinte a mozgalomindítás, mozgalomszervezés hitével ösztönzött mindenkit az - elmét élesítő, nyelvkészséget fejlesztő - enigmaírásra. Folyóiratának 1789. szeptember 19-i számában akadtam rá erre a szövegre:

Lehet é? s ha lehet mond-meg miként légyen?

A ház a rostéllyos ablakon ki-mégyen.

S ben marad helyette a háznak gazdája Jó Füreden lakni, a ki ki-találja.

A megfejtés itt is: víz, háló, hal.

A szöveg alatt a H A. monogram olvasható, amiből gyanítom, hogy e meglehetősen sután hangzó négysoros Pálóczi Horváth Ádám tolla alól került ki. Ismeretes ugyanis, hogy: 1) az ötödfélszáz énekek... jeles gyűjtője és írója sohasem használta a Pálóczi előnevet; 2) Péczelivel ismerték egymást; 3) 1783-tól tíz évig, tehát a fenti szöveg megjelenésének idején is Füreden élt; 4) a népi és népszerű dalokat, valamint a szólásokat és közmondásokat már ebben az időben is nagy szorgalommal gyűjtögette Ám ha netalántán tévedek is, s a KA. monogram mégsem Pálóczi Horváth- é, az ismeretlen szerző is feltehetően a szájhagyományra építette találós meséjét. Kár, hogy Lukácsy, a szöveg régiségéről szólva, nem említette ezt a mindenképpen érdekes művelődés és szövegtörténeti adalékot.

Sőt, ha visszafelé nyomozunk az - időben a Kiment a ház az ablakon... eredete után, csakhamar beláthatatlan mélységekig jutnánk el. Erre utal Móser Zoltán Világjárás egy fűszálon című esszéje is az Irodalmi Szemle ez évi márciusi számában, amelyben Kovács Sándor Iván szóbeli közlésére hivatkozva azt írja, hogy ez a találós kérdés ,,a finneknél pontosan így megtalálható".

TÓTH LÁSZLÓ

11

5 * t