Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-03 / 17. szám
A késő esti fáradtság nyoma még ott van a szemében; mondja is, hogy legalább fél órával kellett volna tovább aludnia, talán nem lenne ennyire álmos. Elnézést kérő mosolya gyorsan eltűnik az arcáról, és mielőtt beszélgetni kezdenénk A névtelen vár című hatrészes tévéfilmben kapott főszerepéről, szendvicsért megy, hiszen tíz óra felé jár az idő és még zott él, s mindössze három embert lát maga körül: a grófot, a szakácsnőt és a lakájt. Hiába vágyik a szabadságra, fátylát nem teheti le, mert a vesztébe rohanna.- Marie egyedülléte gondolom, magánemberként is megérintette.- Már akkor megéreztem, hogy hasonlítok rá, amikor elolvastam A Jókai-regény alapján, forgatott film külső felvételei, úgy tudom Csehszlovákiában készültek.- Izgalmas és időigényes munka volt A névtelen vár, hiszen több mint egy évig dolgoztunk rajta, ugyanakkor felejthetetlen is, hiszen a korabeli ruhák és a táj engem is elkápráztattak. Életemnem is reggelizett. Már a kávét kavargatja, amikor a titokzatos várkisasszonyról faggatom.- Marie-t, a francia királylányt, anyja halála után egy daliás gróf hozza Magyarországra, mert a Napóleon-pártiak az életére törnek - mondja Pap Vera. A gróf égy névtelen várban bújtatja el, de az ellenségei itt sem hagyják békén. Kémnót küldenek utána, aki szépségével a gróf közelébe férkőzik, hogy megkaparinthassa a lányt és ládikóját, amely a papírjait tartalmazza. Közben Marie csaknem teljesen egyedül van. Arcát fekete fátyol takarja, nehogy felismerjék, hiszen hasonlít az anyjára. Virágok és madarak köa forgatókönyvet. Marie az élete miatt nem szüntetheti meg a magányát, én meg a szakmám miatt. Ha végeztem a színházban vagy a forgatáson, már rohanok is haza, hogy kipihenhessem magamat. Ilyenkor inkább alszom egyet, minthogy másvalamivel töltsem az időt. Persze ez sem mindig jó, tudom.- Nem lehetne akkor változtatni ezen?- Próbáltam, nem olyan köny- nyű, mint hiszi. De ha egy-két órával több az időm, mint általában, akkor már jönnek is hozzám a barátaim. Viszont a család így is hiányzik. Apámmal is csak nagy ritkán találkozom. A névtelen vár főszerepében: Pap Vera Sípos Géza felvétele ◄-----------------------------------------------ben most jártam először olyan szép helyen, mint Cervená Leho- ta. Fenyveserdó, kis tisztás, mesébe illő tó hattyúpárral, na és a vízivár... Még a forgatás szüneteiben is királylánynak éreztem magam.- A filmet Zsurzs Éva rendezte. Milyen volt az együttműködésük?- Bevallom, féltem tőle, hiszen addig csak férfiak irányítása alatt dolgoztam. Hogy felesleges volt az aggodalmam, már az első napokban kiderült. Mert Zsurzs Éva kedves volt, anyáskodó, én meg úgy éreztem, tulajdonképpen a Iá-; nya lehetnék. (g. szabó) Díjnyertes műsorok Több alkotót, alkotócsoportot tüntetett ki a Csehszlovák Televízió díjával az 1980-ban készült, illetve sugárzott kiemelkedő műsorokért. A kitüntetettek között van a külföldi műsorok prágai főszerkesztősége - Marx Károly ifjú évei című szovjet-NDK koprodukcióban készült filmsorozat színvonalas szinkronizálásáért. Úgyszintén kitüntették a Prágából Monte Carlóba című szórakoztató zenés műsor alkotóit, név szerint Jan Bonaventurát, Ivan Stédryt, Milos Kirschnert és Josef Skácelt. Ezt a díjat kapták a bratislavai televízióban készült Elrejtett papírok című ifjúsági televíziós komédia akotól is: Jozef Pálka rendező Dusán Lechan dramaturg és a szerző, Peter éevcovic. A több kitüntetett műsor közül, most ezt a hármat idézzük fel az alábbi képeken. - bor Jelenet a Marx Károly ifjú évei című sorozatból (Archív-felvétel) Prágából Monte Carlóba (Felix Őerny felvétele) Az Elrejtett papírok című televíziós komédia egyik pillanata (Juliana Simeková felvétele) A filmes, aki úgy gondolja, hogy csak képekben fogalmazhat és kell fogalmaznia, meghatározott kifejezésbeli problémákkal küzd. Szerintem ugyanis a film egyenlő a képekkel. Az alapvető tényező pedig a fény. Ezerszer elmondtam már: számomra a fény megelőzi a témát is még a különböző szerepekre kiválasztott színészeket is. A fény csakugyan minden: anyag, érzelem, stílus, jellemzés. Minden. A képet a fény fejezi ki. Nos, a tévében ez a számomra alapvető fénymunka nem a művelet lelke, mert nincs rá lehetőség, hogy az arcok, a tárgyak megvilágításával festői vagy pszichológiai jelentést kölcsönözzünk nekik, vagy az ördög tudja, még mi mást, amit az alkotó ki szeretne fejezni. Nem, semmi hasonló, isten veled árnyék, félhomály, ellenfény, ilyen effektusoknak a tévében nincs helyük. Itt mindent világosan kell láttatni. A film szempontjából alapvető expresszionista fogasokat a tévé nem követeli meg, nem is teszi lehetővé, és nem is méltányolja. A tévében a képnek illusztratív jellege van. Illusztráció, és nem kifejezés. Ros- sellininek igaza volt: a kommunikációnak, a televízió fel- használásának legjobb módja az illusztrált tanfolyam, egyfajta diavetítéses előadás, ahol a diákat egyszerű montázzsal fűzzük össze. Roberto helyesen mondja, hogy a televíziónak népszerű ismeretterjesztő funkciója van, gond nélkül tér át a szájbarágós előadásról a didaktikai momentumra, és kulturális tevékenysége az információ szintjén marad. Nekem azonban, mivel a kifejezésben és nem az információban hiszek (illetve a kifejezésből születő információban), a tévé korlátái túlságosan szűkre szabottak. A Bohócokkal végzett kísérletet is ezért érzem kudarcnak és ezért gondolom, ha mást is csinálok a televíziónak, egészen más irányba kell indulnom. Lehet, hogy túlságosan arisztokratikus, privát, személyes szempontból néztem a televíziót, mint mindent. Lényegében a következőkre jutottam: minthogy a film a gyakorlatban mindig bonyolult szervezést kíván, pedig nekem gyakran támad rá kedvem, hogy azonnal spontán módon fejezzem ki magam, talán ha a televíziónak dolgozom és megszabadulok a film nehézkes technikai-logiszti- kus gépezetétől, akkor finomíthatnék a kifejezőeszközeimen, új stílust, egyfajta avantgárdot, magánkísérletezést, laboratóriumot próbálhatnék létrehozni. Lélektani szempontból egyébként a tudat, hogy a televíziónak dolgozom, a könnyedség érzését keltette bennem, amit nagyon üdvösnek találtam. Film és tévé Bizonyos értelemben ez be is igazolódott. Amikor igazi filmet forgattam, tulajdonképpen arra kellett volna gondolnom, hogy kisfilmet csinálok a tévének; a filmnek javára vált volna az a fesztelenség, amit ez a tudat kölcsönzött nekem. A túlzott kötelezettségvállalás ugyanis alapvetően káros, megöli a spontaneitást. Olyan tudatossá válik az ember, annyira racionális a meggyőződése, hogy mindennek, amit csinál, meghatározott célja van, hogy búcsút inthet a spontaneitásnak, az alkotó legfontosabb tulajdonságának. En tehát így ítéltem meg a televíziót. Amikor azonban kipróbáltam, meggyőződtem arról, hogy itt a filmtől gyökeresen eltérő dologról van szó. Azt végleg nem tudom, kik a televíziós alkotók. A rádió megteremtette a saját szerzőit, akik felhasználták ezt a különleges kifejezésmódot, akiknek sikerült a valóságot specifikusan interpretálniuk, tehát művészi tevékenységet végeztek, de azt igazán nem tudom, kik a tévés alkotók. Lehet, hogy az egyetlen tévés, tudtán kívül, Mike Buongiomo, hiszen az ő alakján keresztül olyan torz, eszelős képet kapunk az országról, vagy legalábbis az emberi létről -: vagyis van benne annyi vadállatiság, tudatlanság, könyöklés, felületes művetség, hogy öntudatlanul is a mi olyannyira provinciális országunk mintájává válik -, hogy azt kell mondanunk: ö televíziós alkotó, minthogy sikerült valamit interpretálnia. Ki mást idézhetnénk? Csak egyet, akire rámondhatnánk: tessék, felismerhető? Na hiszen. Ki kell talán jelenteni, hogy a televíziónak nem az a feladata, hogy egy alkotó exhibicionizmusának, hiúságának, narcizmusának, többé- kevésbé előzékeny eszköze legyen. Nem kíván esztétikai kritériumok alapján megítélhető esztétikai alkotásokat. A televízió informál, ez az: informál. A televízió valódi ereje a híradókban van, a krónikában, az azonnal közvetített dokumentumban, amely olykor látványosabb, mintha egy szerző is beleavatkozott volna. Vagy a kísérletekben: tanulmányozni egy arcon a mozdulatlan, kegyetlenül hosszan kitartott premier plan hatására megszülető zavart; kilesni hogyan nyeli az illető a nyálát, hogyan szorong, reménykedik, csalódik, kínlódik. Ez az: röntgenfelvétel, premier plan, a felvevőgép a vesébe lát, lélektani röntgenfelvételeket készít. Ott van például a Táncdalfesztivál. Csak egy kicsit kellene változtatni a világításon, hogy nagy expresszionista látványosságot faragjunk belőle. Pillanatnyilag torkig vagyok az egészszel. Üdvözlet, és viszontlátásra hamarosan, vagy sem, a televízióban. Részlet a FELLINI-TVcímű könyvből Köböl Anna fordításában. FEDERICO FELLINI 1981. V. 3. N m
