Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-06-28 / 25. szám
Szárnyalhat a képzelet, és megálmodhatja: milyen is volt az élet, amikor munkát, kenyeret, jogot követeltek a dolgozók, szervezkedtek, majd megalakították a pártot. Megbízható, pontos és valósághű képet azonban csak úgy alakíthat ki az ember, ha tényekre, bizonyítékokra talál előbb. Aki ilyet keres, mert tanulmányozni kívánja munkásmozgalmunk, pártunk történetét, elmegy a Marxizmus-Leninizmus Intézetének a bratislavai Gundulic utcában található archívumába, és ott dr. Júlia Chrenová elvtársnó, aki nemcsak vezetője az archívumnak, hanem tudományos dolgozó, kutató is, szívesen tájékoztatja.- Készséggel - bizonyítja állításomat -, hiszen feladatunk a gyűjtés, a szakszerű feldolgozás, és az átadás. Tizenketten dolgoznak az archívumban. Egyetemi, főiskolai képesítésű, tudományos dolgozók, akik ezt a hármas feladatot kellő szakértelemmel, elkötelezett hivatástudattal, becsülettel teljesítik. És ez nem szólam, hiszen történészek, írók, politikusok, tanárok, szerkesztők és újságírók, mielőtt kutatásba, tanulmányozásba kezdenének, tőlük kérnek útmutatást, tanácsot, s tőlük kapják meg a bizonyítékot jelentő levéltári anyagot. Őriznek az archívumban néhány, ritkaságszámba menő dokumentumot is. Ilyen az egyik munkásegylet 1863 február 23-án megjelent kiáltványa, a komáromi szociáldemokraták 1908. március 3- án kiadott plakátja, mely nagybetűs „TUDOMÁSUL ADJUK“ kezdetű közléssel tüntetésre hívta annak idején a dolgozókat, valamint ,,A Kommunista Párt Kiáltványa“ 1921-ben nyomtatott példánya. Azért is említésre méltó ez, mert az érdemi gyűjtést csak 1948-ban kezdték Miroslav Kropilák, majd Milos Gosio- rovsky akadémikus vezetésével a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézetének munkatársai, majd 1950-től Jozef Murin, Lu- dovit Kopacik elvtársak irányításával a párttörténeti kutatók folytatták.- Amikor azonban önálló intézménnyé szerveződtünk - tájékoztat az igazgató -, már nemcsak a gyűjtéssel törődtünk, hanem a feldolgozással, az átadással is. Ez 1953-ban kezdődött, Otto Krajniak elvtárs vezetésével. Ami annyit jelent, hogy nem is oly régen, hiszen történészi mértékkel ítélve rámondhatjuk: tegnap. Hallom is a helyeslést:- Jól mondja, tegnap... Tény azonban, hogy sok anyagot már át is adtunk. Valóban. A Pravda Könyvkiadó nemrégiben jelentette meg a válogatott dokumentumgyűjteményt (Dokumenty k deji- nám KSC), melyet Milan Filo rendezett sajtó alá az itt található, 1929-30-as évekből származó irattári anyagból válogatva. Júlia Hautová, az archívum dolgozója pedig önálló kutatóként nem válogatást, hanem teljes gyűjteményt (Zborník dokumentov) állított össze az 1921 -28-as évekből származó anyagból, és már nyomdába került a kötet. Hamarosan a könyvesboltokban is kapható lesz.- Nálunk található ugyanis az első négy pártkongresszus teljes anyaga, mindegyik jegyzőkönyve. Érdekes a történet is, miként került ide. A jegyzőkönyveket Ludovít Beneda elvtárs őrizte. Külön-külön, mindegyik párt- kongresszus anyagát elhelyezte egy-egy acélból készített, hordozható, kézi kazettába. Ezeket elásta, mindegyiket más helyen. Csak a második világháború után kerültek ki a földből. Egyébként a jegyzőkönyveket a lánya adta át az archívumnak.- Mi ugyanis külön gyűjtjük az ilyen hagyatékokat - hallom a tájékoztatást.- Jegyzéket vezetünk minden lapocskáról, legyen az jegyzőkönyv, plakát, levelezés, visszaemlékezés. Mikrofilmre felvételeket készítünk róluk, és a kutatóknak, meg természetesen az örökösöknek is, kívánság szerinti nagyításokat, másodpéldányokat adunk. A jegyzékben olyan sorrendben olvashatók a nevek, ahogyan a hagyaték időrendben az archívumba került. Külön kötetben a teljes, és másik kötetben a töredékes hagyatékok jegyzéke. Néhány név az első kötetből: Marek Culen, Major István, Július Maurer, Pálenyík Ferenc, Frantisek Zupka, Dénes Ferenc, Zuzana Holanová. És bizony elszorul a szívem amikor rápillantok az utolsó bejegyzésre: Lörincz Gyula. Gyorsan belelapozok a másik kötetbe. Úgy látszik, nem ok nélküli a figyelmeztetés:- Sok olyan személy nevét is olvashatja, aki él, mert mi kérve kérjük, főleg idősebb elvtársainkat, hogy adják nekünk megőrzésre visszaemlékezéseiket, levelezésüket, régi fényképeiket. Nem meglepő tehát a jegyzékben Mo- ravcsik János, Barczi Pál, Frantisek Sli- mák, Csömör Géza elvtársak neve. Inkább azon csodálkozom, hogy veterán kommunistáink létszámához viszonyítva rövid a névsor. A fényképeket külön részlegben, speciális trezorokban tárolják. Előzőleg azonban a fotólaboratóriumban Ladislav Wizmüller és Mária Slezákgvá mindegyikről felvételt készít mikrofilmre, hogy zavartalan legyen a tárolás, ne az eredetit vegyék kézbe, ha keresnek valamit a kutatók. Jelenleg mintegy 28 000 fényképet tárolnak. Legrégibbek az 1890 május 1 -én készített felvételek.- önálló gyűjteményben őrizzük a májusi ünnepségeken készített fotókat- magyarázza Júlia Hautová elvtársnó -, mert a rendszerezés során témák szerint csoportosítottuk az anyagot. Munkatársával, Kún Katalin elvtársnö- vel, 14 önálló gyűjteményt állított össze. Nem lezárt, végleges egyik sem, hiszen évente átlagosan ezer fényképet szoktak kapni az ajándékozóktól, az idősebb párttagoktól, illetve azok gyermekeitől és unokáitól. Arról nem is szólva, hogy az illetékes pártszervek is sok anyagot adnak át megőrzésre. Az archívumban mindenütt gondosság: a rend, a hivatás, a munka szerete- te, a hozzáértés nyomai látszanak. A kutatásra, tanulmányozásra készülőket Jana Dusanicová elvtársnó fogadja. Mindenkivel külön foglalkozik, türelemmel, hozzáértéssel. Mária Strizencová elv- társnő kezeli az írásos hagyatékokat, szervezi és szerkeszti a kiadványokat, gondos tanulmányozás után ö írja meg a hagyatékokat bemutató kiállítások, rendezvények forgatókönyvét. Éva Nádaská elvtársnó feladata a mikrofilmek tárolása és kezelése. Öt kérik meg a kutatók, hogy mutassa be, vetítse a falon függő vászonra a keresett jegyzőkönyv, röplap, levél, vagy fénykép nagyított másolatát. Mindezt látja, tapasztalja, aki szemlélőként, vagy kutatásra, tanulmányozásra készen érkezik az archívumba és a dolgozószobákat végigjárja. Kevésbé látványos, de szoros munka tapasztalható azonban a laboratóriumokban, a raktárakban is, ahol preparálják, konzerválják, fényképezik, rendszerezik és tárolják az archívum anyagát. Az igazgató megkérdezi:- Magyarázzam, hogy féltő gonddal őrizzük munkásmozgalmunk, pártunk történetének bizonyítékokat jelentő emlékeit? Felesleges a magyarázat. Inkább arra kérem, hogy mondaná meg: miként, hogyan segíthetnénk munkájukat. Nem késik a válasz:- Rengeteg igazi értéket jelentő anyag elkallódik, mert az alkalmilag berendezett emlékszobákból gyakorta nyomtalanul eltűnnek az eredeti emlékek, nemtörődömség miatt elvesznek. Ha nekünk adnák, mi megőriznénk, bármikor másolatot adnánk az ajándékozóknak, és közkincs- csé tennénk... Érdemes megjegyezni ezt a szót: közkincs, és arra gondolni, hogy azt gyarapítani kell. HAJDÚ ANDRÁS „Meg kell nézni előbb a jegyzékbenI“ Balról jobbra: A mikrofilmek ellenőrzése közben Éva Nádaská Jana Dusanicová, Júlia Hautová A kiállítások és rendezvények forgatókönyvét Mária Strizencová elvtársnő szokta megírni A szerző felvételei C sehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa foglalkozott a hírközlő eszközök munkájával is. Elismeréssel nyugtázta tevékenységüket, s rámutatott legfontosabb teendőikre a XVI. kongresz- szus után. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára előadói beszédében ezzel kapcsolatban egyebek közt leszögezte: ,,A sajtó, a rádió, a televízió, valamint minden propaganda- és tájékoztató eszköz elsőrendű kötelessége a lehető legnagyobb mértékben elősegíteni a most kitűzött kongresszusi irányvonalaknak és feladatoknak megértetését, s mozgósítani az egész társadalmat következetes teljesítésükre“. Arra is rámutatott, hogy a tömegtájékoztató eszközök munkájának súlypontjává kell válnia a reális szocializmus igaza terjesztésének. A sajtónak, a rádiónak, a televíziónak meggyőző erővel kell bizonyítania a marxizmus-leninizmus és a szocialista internacionalizmus eszméinek életerősségét, befolyásának egyre növekvő átalakító erejét Igen nagy feladatok várnak tömegtájékoztató eszközeinkre , az ellenséges propaganda hazugságainak, koholmányainak leleplezése, megcáfolása terén. Az újságíróknak tudatosítaniuk kell. hogy a tények meglátása, helyes megválasztása, az összefüggések megvilágítása, a meggyőző érvelés a legrettegettebb fegyver az ellenséges propaganda képviselői, a valóság meghamisító! ellen. Sajtónknak - akárcsak egész politikainevelő munkánknak - mentesülnie kell a formalizmus, a közhelyek, a sablonszerűségek maradványaitól. Ez hatékonysága fokozásának elengedhetetlen feltétele. Egyik legsürgősebb feladata. De vajon hogyan érhető el mindez? A propaganda és a tömegtájékoztató eszközök dolgozóinak keresniük kell munkájuk tökéletesítésének lehetőségeit. Tudniuk kell, kihez szólnak, kik az olvasóik, hallgatóik, nézőik. A tömegtájékoztató eszközök dolgozóinak szoros kapcsolatban kell állniuk azokkal, akikhez szólnak, akikre hatni akarnak. Vizsgálniuk kell a tömegtájékoztató eszközök hatását, az egyes írások, cikkek visszhangját. Rendkívül fontos a levelezők hálózatának kiépítése. Az olvasók, a hallgatók, a tv-nézök bizalommal fordulIGAZ SZÓVAL - MEGGYŐZŐEN nak a szerkesztőségekhez, s szívesen megosztják másokkal észrevételeiket, tapasztalataikat, hogy mindenütt hasznosíthassák a náluk bevált módszereket, örömmel számolnak be munkájukban elért eredményeikről, s gyakran figyelmeztetnek a környezetükben észlelt fogyatékosságokra, hibákra. Bírálják a hanyagságot, a pazarlást, a munkafegyelem megsértését és más visszásságokat, melyek akadályozzák az előrehaladást, a kitűzött célok mielőbbi elérését. Kivált a szubjektív nehézségek bosszantják az embereket, melyek önbirálat gyakorlásával elkerülhetők volnának. Éppen ezért a sajtó, a rádió és a televízió figyelmének központjában kell hogy álljon a bírálat és önbírálat helyes alkalmazásának kérdése. Napjainkban már egyetlen munkaterületen sem állhat helyt az, aki nem tekinti állandó feladatának a tanulást, szakmai tudása gyarapítását. Ez a megállapítás fokozott mértékben érvényes az újság írókra, akiknek szakmai ismereteik gyarapításán kívül politikai- eszmei felkészültségük növelését is állandóan szem előtt kell tartaniuk. A fejlődés jelenlegi fokán, a tudományos-műszaki forradalom időszakában egyre inkább szükségessé válik az újságírók szakosítása. Ahhoz, hogy megfelelően tájékoztathassanak és véleményt nyilváníthassanak a tudomány és a technika vívmányairól, a vívmányok gyakorlati alkalmazásáról, saját maguknak is el kell igazodniuk ezekben a kérdésekben. A tömegtájékoztató eszközöknek persze, ma és holnap is elsősorban az embert, a dolgozó-alkotó embert kell ábrázolniuk, hiszen az ideológiai tevékenységnek, amelynek az újságírás szerves részét képezi (s amely egyúttal hat, azaz visszahat az ideológiára), az ember a tárgya. Ezt Egon Erwin Kisch, a „száguldó riporter“ így fejezte ki:, ,a legizgalmasabb téma maga az ei nber'‘ Hát még a dolgozó ember! A fejlett szocialista társadalmat építő ember, aki valóra váltja azokat a merész célokat, amelyeket a kommunista párt tűz ki. Sajtónknak ezért kell tükröznie azt az erőfeszítést, mely a XVI. pártkongresszus által kitűzött célok megvalósításáért folyik az egyes munkahelyeken, társadalmunk minden területén. Ennek teljesítése valóban igényes feladatokat ró a sajtó, a televízió, a rádió minden egyes dolgozójára A feladatok igényessége, a dolgozók eredményei azonban erőt kölcsönöznek a toll forgatóinak mindennapi munkájához, akiknek szava igaz és meggyőző. FÜLÖP IMRE 1981. VI. 28. Köikincs
