Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-06-21 / 24. szám

ÚJ szú 1981. VI. 21. 17-----L!-^ | AUTÓSOK MOTOROSOK Kurcz Béla Marcelházáról levelében a többi között az iránt érdeklődik, hogy mikor, hogyan kell az akku­mulátort utántölteni és mennyi ideig; mennyi savnak kell az akkumulátorban lennie; hiba-e, ha töltéskor az akkumulátorból sav fut ki; és hány évet bír ki az akkumulátor? Az akkumulátorcellák 1,285 g/cm3 sűrűségű elektrolittel (kén- sav-desztilláltvíz keverékkel) vannak feltöltve. Új akkumulátorban 740 cm3 desztillált víz és 260 cm3 tömény (96%-os) kénsav ad 1,225 g/cm3 sűrűségű elektrolitét. Használat közben a víz elpáro­log, ezért nyáron kéthetente, télen pedig havonta ellenőrizzük a folyadékszintet, amelynek a lemezeket állandóan el kell lepnie. Az elektrolitszint a lemezek felső élei felett mindenkor 5.. .15 mm- re legyen, a betöltőnyílás alsó peremét azonban ne érje el. Mivel a sav számottevően nem párolog, a savmennyiség pótlása csak olyan esetben válik szükségessé, ha az elektrolit teljes cseréjére sor kerül. Ezért a hiányzó elektrolitét csak desztillált vízzel pótoljuk. A megfelelően kezelt akkumulátorban a savsűrüség jellemző az akkumulátor töltési állapotára. A savsűrüség a kereskedelem­ben kapható savsürűségmérővel ellenőrizhető. (A készlet két AZ AKKUMULÁTOR TÖLTÉSE ÉS KARBANTARTÁSA üvegtestet tartalmaz: az egyik az akkumulátor savsűrűségének, a másik - a hosszabb - a hűtőfolyadék fagyáspontjának az ellenőrzésére szolgál. A fajsúlymérőkészlet ára 25 korona). Ha a jármüvet ritkán használjuk, vagy sokt járunk a városban - rövid távolságokon -, célszerű a savsűrűséget általában havonta ellenőrizni. Ezt úgy végezzük el, hogy a külső üvegtestbe behelyezzük a sűrűségmérő üvegtestet, s annyi elektrolitét szí­vunk fel, hogy a mérőtest a folyadékban lebegjen, amelyről leolvashatjuk az elektrolit sűrűségét, illetőleg az akkumulátor feltöltöttségének a fokát. Az akkumulátor feltöltési A 20°C hőmérsékletű elek- allapota %-ban trolit sűrűsége g/cm3 100 1,285 75 1,24 50 1,20 Az akkumulátor feltöltési állapota nagymértékben függ a hőmérséklettől. A hőmérséklet emelkedésével a sűrűség 10°C- onként 0,007 g/cm3-rel csökken - a hőmérséklet csökkenésével a sűrűség 10°C-onként 0,007 g/cm3-rel növekszik. (Például: ha +20°C-nál a savsűrüség 1,24, +30"C-nál 1,233-ra csökken. Nem jelent hibát, ha a sűrűség az egyes cellákban ± 2 % eltérést mutat.) Ha az akkumulátor nyáron 50%-nál, télen 25%-nál jobban kisül, illetőleg az elektrolit sűrűsége 1,22 g/cm3 érték alá csökken, az utántöltést külső áramforrásról szükséges elvégezni. Erre szolgál a szaküzletekben kapható DUK típusú akkumulátortöltő (néhány változatban). A DUK 3-as az autó- és motorkerékpár­akkumulátor töltésére egyaránt alkalmas. (Ára 740 korona.) Az akkumulátor töltését helyiségben végezzük: a cellák tetején levő dugókat kicsavarjuk vagy kihúzzuk, ellenőrizzük az elektrolit szintjét, és szükség esetén desztillált vízzel utántöltjük. A töltő pozitív(+) sarkát az akkumulátor pozitív pólusára kapcsoljuk, a negatív (-) sarokkal pedig megérintjük a negatív pólust. Ha szikra keletkezik, az akkumulátortöltő diódája meghibásodott. Ha nem keletkezik szikra, a töltő negatív sarkát az akkumulátor negatív pólusára kapcsoljuk. Az akkumulátortöltőt csak ezután csatlakoztatjuk a hálózati áramra. A töltés ezzel megkezdődött. A kezdetben halovány ellenőrző lámpa fénye a töltés közben felerősödik, maga a töltő csendes zúgást hallat, ami azt jelenti, hogy jól működik. Az akkumulátort addig töltjük, amíg a cellák 1/2 órán át pezsegnek, és az elektrolit sűrűsége 1,28 g/cm3 nem lesz. Ez a feltöltési idő nem mindig egyforma: utántöltéskor 2-3 óra, kisült akkumulátor esetében pedig 8-12 óra. Közben a feltöltési állapotot a sűrűségmérővel ellenőrizzük. A töltés befejezésekor először a hálózati csatlakozást szüntet­jük meg, s csak ezt követően kapcsoljuk le a töltő sarkait az akkumulátor pólusairól. Az akkumulátor tisztán tartása rendkívül fontos, ezért a töltés közben kifutott savat - ez nem jelent hibát, a töltés természetes velejárója - szódabikarbóna oldattal (esetleg más megfelelő szerrel) célszerű közömbösíteni. Savmentesítsük a fémrészket is, s a kábelvégeket kenjük be védőzsírral Ha a gépkocsit télre leállítjuk, az akkumulátort szereljük ki, tartsuk tisztán és szárazon, havonta töltsük, negyedévenként viszont teljesen süssük ki, majd ismét töltsük fel. Sohasem hagyjuk az akkumulátort töltetlenül - tönkremegy. S milyen az akkumulátor élettartama? Mint ismeretes, az akkumulátor cellái­ban kemény ólomrácsból összetevődő pozitív és negatív lemezek vannak, és az ún. fenékbordákon állnak. Ezekből a lemezekből üzem közben ólom-oxid rakódik le, s amikor ez az „ólomiszap“ eléri a lemezek alját, az akkumulátor zárlatossá válik. Hogy ez mikor következik be? Általában két-három év után, de kifogásta­lanul működhet az akkumulátor negy-öt évig sőt tovább is. (Viszont tönkre lehet tenni néhány hónap alatt is.) Sok függ a gondos karbantartástól... KEREKES ISTVÁN HOGYAN ÉS MIT PAKOLJUNK? Aki már hosszabb távot bejárt motorkerékpárjával, az a meg­mondhatója, hogy a csomagok el­helyezése micsoda gondot jelent. A „kis felületű" motorkerékpáron a sok cuccot igen nehéz elhelyez­ni, ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a motor a málhájával lehető­leg megtartsa jó vezethetőségi tu­lajdonságait. Az első lépés, hogy eldöntsük, vajon mit is kell magunkkal vinni. Ezt általában az utazás vagy túra hossza dönti el. Egy négynapos túrára például illik legalább öt nap­ra való öltözéket vinni, mivel tarta­lék is kell. Két pár cipő - beleértve a viseltet - kötelező. Zoknit min­dennap cserélni kell. Célszerű már motorozás közben, a nap folya­mán, mert pihenteti a lábat. Minden túrázónak jusson lega­lább egy kifejezetten esőálló öltö­zet és kesztyű. Az elhelyezés még nagyobb gondót okoz, mint a ruhadarabok megválasztása. Akiknek nemcsak csomagtartójuk, de áramvonalido- muk is van, azoknak könnyebb a helyzetük. A készenléti ruhatár egy-egy darabja ott is elhelyezhe­tő. Például egy trikó, alsónadrág, zokni, esetleg egy könnyű dzseki­be csavarva, gumiszalaggal rög­zítve. A tankra szíjazható táska az egyik legfontosabb csomagolási hely. Elsősorban az útiokmányo­kat és térképeket tartjuk benne, de áramvonalidom híján az egy vál- tásnyi alsóruházatnak és a pipere­cikkeknek is ez az otthonuk, és alkalmasint az esővédő ruha is elfér benne. Az igazi túrázók legfontosabb csomagtartóikat a hátsó kerék két oldala mellé szerelik fel, és ügyel­nek arra, hogy a csomagok súly­pontja lehetőség szerint a hátsó tengely elé kerüljön. Ezek a cso­magtartók a legsúlyosabb csoma­gokat viselik, egyenletes elosztás­ban, mindkét oldalon. Fejlettebb formájuk a két oldalra felszerelhe­tő, zárható műanyag doboz. Mint­hogy az nálunk még ritkaság, a tengerészek csomagolási mód­szerét ajánljuk. Ez abból áll, hogy a kiterített tartalék nadrágra ráte­szi az ember a kiterített alsónadrá­gokat, zoknikat, trikókat és egyéb ruhadarbokat. Mikor ez kész, az egész konglomerátumot hengeres alakúra összecsavarja, majd víz­hatlan zsákba bújtatja, és így he­lyezi el az oldalcsomagtartón. A csomagok elhelyezésénél alapvető szempont, hogy a cso­magok súlya a jobb és bal oldalon azonos legyen, egy kiló eltérés persze nem számít, de azért für­dőszobamérlegen nem árt meg­mérni a csomagokat. Az ülés mögött hátsó csomag­tartó csak könnyebben terhelhető. mert a hátsó tengely mögötti na­gyobb súlyú csomagok az első kereket emelik, bizonytalanná, szitáiévá téve azt, illetve a kor­mányt. A csomagolásnál arra is ügyelni kell, hogy a pakkok lehetőleg a motorhoz simuljanak, ne növel­jék meg túlságosan a légellenál­lást, ne rontsák a motor úttartását. A felpakolt csomagokkal és az utassal a csomagolás végeztével nem árt egy próbakört futni, ami­nek eredményétől függően még át lehet csoportosítani. x Az útmenti javításhoz szüksé­ges alapszerszámokon kívül jó ha vannak: gumiszalagok, gumijavító készlet, elemlámpa, gumicső (benzinkunyeráláshoz), bowdenek (gáz és kuplung), pumpa, biztosí­tékok, szigetelőszalag, kötöző- drót, fűrészlap, csiszolópapír, rongy, tartalék gyertya. TAKARÉKOSAN A BENZINNEL A gépkocsigyártás a Szovjet­unióban 1975-höz képest több mint 12 százalékkal növekedett. Ez idő alatt a Szovjetunió útvona­lain 6,8 millió gépkocsi jelent meg. Nehéz elképzelni, hogy ez a gigá­szi gépkocsipark najDonta mennyi üzemanyagot fogyaszt. A kőolaj azonban a népgazdaság számos ágazatának nélkülözhetetlen alap­anyaga. Ezért a Szovjetunióban egy sor intézkedést vettek tervbe, amelyek célja a tüzelőanyaggal való takarékoskodás. Ennek egyik módja a Diesel­motorok széles körű alkalmazása, amelyek lényegesen gazdaságo­sabbak a benzinmotoroknál. Amíg 1980-ban a Szovjetunió tehergép­kocsi-parkjának mindössze 18 százaléka volt Diesel-motorral fel­szerelve, a jelenlegi ötéves terv­időszakban már minden harmadik tehergépkocsi Diesel-üzemű lesz. Ez pedig sok millió tonna tüzelő­anyag megtakarítását jelenti majd. A Szovjetunióban alapjában véve megoldották a Diesel-motorok ki­dolgozásának műszaki problémáit a személygépkocsikra is. Ezek 25-30 százalékkal gazdaságosab­bak lesznek, mint a benzinmo­torok. A tüzelőanyag-fogyasztás csök­kentésében nagy lehetősé­gek rejlenek a gépkocsik szerke­zeti megoldásában. A gyújtási és a porlasztási rendszerben egyre inkább alkalmazzák az elektroni­kát, amely biztosítja az égés opti­mális üzemmódját, (gy a GAZ- 3102-es „Volga“ típusú szovjet gépkocsiban az úgynevezett fák­lyás motort alkalmazzák, amely 5­A moszkvai taxiszolgálat egyik üzemegységében megkezdték az újtípusú Volga GAZ-3102 taxiváltozatának a tesztelését. A cseppfo­lyósított gázra működő változat egyszeri feltöltésre 500 kilométer távolság megtételére alkalmas. (A ŐSTK felvétele) 7 százalékos üzemanyag-megta­karítást tesz lehetővé, ugyanakkor a motorteljesítményt 95-105 ló­erőre növeli. És mi lenne, ha teljesen vagy részben lemondanának a benzin­ről mint tüzelőanyagról? Ezt a célt tűzték maguk elé a kazahsztáni tudósok, akik a belsőégésű moto­rokhoz új gyártási rendszert dol­goztak ki. Ez lehetővé teszi, hogy a hajtóanyagtartályba pakurát, szolárolajat öntsenek, vagy vízzel hígítsák a benzint. A motorteljesít­mény ezzel nem csökken, hanem növekszik. A Szovjetunióban már nem rit­kaság a cseppfolyósított gázzal üzemelő teher- és személygépko­csi sem. Az áttérés egy gépkocsi­nál évi 240 rubel megtakarítást tesz lehetővé. Felhasználásával növekszik a motor élettartama. A jelenlegi ötéves tervidőszakban Taskentben, Üzbegisztán főváro­sában mintegy ezer gépkocsit állí­tanak át gázhajtásra. Az ukrán város, Harkov utcáin nemrég „Volga“ taxik jelentek meg, olyan kísérleti modellek, amelyekben tüzelőanyagként benzin és hidrogén keverékét használják. Az üzemeltetés első hónapjai azt mutatták, hogy a ben­zinfogyasztás 30-35 százalékkal csökkent. Jelenleg a tiszta hidro­gén felhasználásával is kísérle­teznek. Az első villamos hajtású gépko­csik már közlekednek Moszkva ut­cáin. Mintegy száz tudományos szervezet foglalkozik a villamos hajtású gépkocsik széles körű fel- használásának és sorozatgyártá­sának problémáival. A perspektivi­kus megoldások közé sorolható a hőenergiával működő gépkocsi. A szovjet tudósok kutatási terü­lete igen széles körű, egyben azonban megegyeznek - abban a törekvésben, hogy megóvják a tözelőanyag-készleteket, haté­konyan és ésszerűen használja­nak fel minden csepp benzint. Ez korunk követelménye. VALERIJ SZKIBA (APN) lllllllllllllllllllllllllüüüíllílllillll

Next

/
Oldalképek
Tartalom