Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-31 / 21. szám
Nem akármilyen látványt nyújt ilyenkor tavasszal az Inter stadionja. A zöld pázsitú futballpályát övező vörös tartán különösen jól mutat még akkor is, ha az azt benépesítő atléták csak edzenek s nem versenyeznek. Az üres lelátó tetejéről nagyjából 80 atlétát sikerült összeszámolnom, köztük Petöcz Gábor edző ifjúsági futóatlétáit, Kládeková vágtázóit és távolugróit, meg ölvecky edző pártfogoltjait. Nagyjából tizenöt felnőtt futóatléta meg mintha betéve tudná, mit kell végeznie, hiszen látszólag minden felügyelet nélkül róják a köröket, vágtáznak vagy éppen lazítanak. Edzőjük Petöcz Károly nem kevés teendőit végzi valamelyik sporthivatalban, de az edzés közepe táján megérkezik. Kezében nemcsak stopperóra, hanem egy nagy aktatáska, tele jegyzetekkel, értékelésekkel, jelentésekkel, edzéstervekkel, hiszen edzői teendői mellett nem kevés funciót tölt be. Nemcsak az Inter futóinak vezető edzője, hanem a szlovák főváros futóedzői tanácsának is elnöke, s ugyanilyen tisztséget lát el a Szlovákiai Atlétikai Szövetségben is. Beszélgetésünk nemegyszer félbeszakad, hiszen félszemmel atlétáit figyeli, akik kézemeléssel jelzik, mikor indulnak egy-egy erősebb szakasznak, s ilyenkor az edző kezében elindul a stopperóra, majd közli a versenyzőkkel az időt, s hozzáfűz egy-egy mondatot, hogy a következő szakaszt miképpen kell megtenniük. HELYZETKÉP A tizenöt atléta egyike a jelenlegi legjobb szlovákiai hosszútávfutó Lencés. Itt edz az Interben Kurucz, aki 1500 és 5000-en versenyez; itt rója a köröket Zigo, a csehszlovák bajnokság 800 méteres futószámának 4. helyezettje, akinek egyéni csúcsa eddig 1:51,2 perc; továbbá a Slávia SVáT három futója, az 1500-as Národa, az 5000-res Marcin és Verbovsky; akárcsak Národová, akinek jelenlegi 800 eredménye 2:12,00 perc, de rövidesen 2:10-en belüli eredményt vár tőle az'edző, hiszen eddigi 1500 méteres egyéni csúcsát a nemrégiben 10 másodperccel javította meg. Ugyancsak az Interben edzenek a Slávia UK futói, Melichercík és Benková is. Petöcz-tanítvány a breclavi maratonfutó, Jiri Kana, aki ugyan odahaza edz, de edzéstervei a Petőcz-lakásban készülnek. Az Interben atletizál az idei 800 méteres fedett bajnok, llavsky, akárcsak a tavaly ősszel feltűnt Surgac, aki fél év alatt 6 másodperccel javított egyéni csúcsán, s akit a most kezdődött atlétikai idény legnagyobb felfedezettjének tart az edző. Surgac Yifter és Kedir - meglehetősen magányosan. Hogy a szlovákiai hosszútávfutók is a nyomukba szegődhessenek, nemcsak rajtuk múlik (ÖSTK-felvételek) fővárosi tevékenységét azzal kezdte, hogy a május 16-i Bratislava-bajnokságon azonnal bajnok lett. Ezzel a korai bajnoksággal kapcsolatban az edző elmondta, hogy semmi különös nem történt. Az élversenyzők nem indultak, az idény eleji formában versenyző középmezőnyből pedig senki sem árult el kiugró formát. Sokkal jobb formát remél azonban a Szlovák Nemzeti Liga atlétikai versenyein, ahol Bratislavát az Inter, a Slávia UK, a Slávia SV$T és a Slovan férficsapata képviselik... És adott tehát a kérdés, nem sok-e ez egy kicsit, hiszen az I. liga mezőnyében nincs bratislavai férfiegyüttes! Ez bizony elég furcsa helyzet, hiszen a négy férfi atlétikai csapat között nem folyik egészséges rivalizálás, ráadásul így az erők nagyon is megoszlanak, s egészségesebb volna, ha csak két felnőtt férficsapat lenne, de az egyik legalább az I. ligában versenyezne! Persze van azért I. ligás csapata a városnak - igaz, női- mégpedig a Slávia UK atlétanői szerepelnek a legfelsőbb osztályban. Az atlétikai szövetséget az a szándék vezérli, hogy a két főiskolás atlétacsapatot a jövőben egyszínű mezbe ..öltöztetik“, s ugyancsak foglalkoznak az Inter és a Slovan atlétacsapatainak fúziójával. Többek között ezekben az intézkedésekben látják a szlovák főváros atlétikai életének fellendítését. Sajátos dolog, hogy a részletekben tulajdonképpen valamennyi fél már megállapodott, a döntő kérdésekben azonban még sehová sem jutottak. így aztán az a helyzet már jó néhány éve, hogy az Interben kitűnőek a futók, a Slávia UK-nak az ügyességi számokban vannak kiváló atlétái, a csapatok azonban külön-külön csak féloldalasak és számottevő eredményeket nem tudnak elérni. Ez az elsődleges oka annak is, hogy mind a négy fővárosi férfi atlétacsapat a Szlovák Nemzeti Ligában is csak vegetál! Ezzel szemben a Slávia UK ráadásul túlzottan előnyös helyzetben is van, hiszen I. ligás atlétanőinek köszönhetően a Slávia UK-t főiskolai élsportközponttá nyilvánították, s ennek vezetői kidolgoztak egy olyan - másutt nem létező- szabályzatot, amely szerint ennek az élsportközpontnak kizárólag főiskolás atléták lehetnek a tagjai! így aztán Lencés a legjobb szlovákiai futó például nem lehet tagjai... Ez pedig sokat jelent, hiszen az ott létező előnyökben olyan atléta nem részesül, aki arra nagyon is érdemes lenne. így aztán kétféle dolog állhat fenn: az atléta vagy átlép a Slávia UK-ba vagy nem, és így jóval nehezebb körülmények között kénytelen sportolni... PARADOXONOK Ami a rövidesen kezdődő atlétikai főidényt illeti, a már említett városi bajnokság alapján továbbra is mindössze három-négy atlétától várható, hogy sikerrel tudja majd felvenni a versenyt a legjobb hazai atlétákkal. Ez pedig a jövőre nézve továbbra is eléggé kiábrándító, hiszen azt jelenti, hogy aligha sikerül ebben az idényben jelentős előrelépést tenniük a szlovák főváros atlétáinak. Ez persze nem új jelenség, és ami még furcsábbá teszi, az az, hogy a szakemberek ismerik a valódi okokat. Petöcz Károly szintén ebben látja e kedvezőtlen jelenség lényegét: A legtöbb edző, aki ifjúsági atlétákkal foglalkozik, évek óta, elsősorban azt tartja sikernek, hogy tanítványai hány ifjúsági bajnokságot nyertek különböző szinten, azonban bármennyire is furcsa ez a helyzet, ez a szemlélet az oka, hogy a szlovákiai felnőtt-atlétika már hosszú ideje egy helyben topog. Én például magánfelmérést készítettem, amelyben számba vettem azokat az ifjúsági középtávfutókat, akik az elmúlt négy évben a csehszlovák bajnokságokon érmesek voltak. Nem kevesebb, mint 76 név szerepelt a kimutatásban, azonban közülük a mesterfokú szintre mindössze hat (!) versenyzőnek sikerült eljutnia. (Korántsem mellékes a tény, hogy a hatból négy az Inter futója! - a szerző megjegyzése). Az edzők nem tudatosítják - de sajnos az atlétikai szövetség funkcionáriusai sem eléggé, hogy az atlétika nem torna és nem úszás, hogy 14 évesen feljuthasson valaki a csúcsra. Az atlétika a 20 évesek sportága, és 19-20 éves kortól lehet valakit igazán atlétának tartani, ha eredményei erre feljogosítják. Sajnos, erre a szintre azonban nagyon kevés versenyző jut el, ennek az oka a már említett eredménycentrikusság az ifjúsági korosztályban, ahol ily módon egyoldalú képzést kapnak a fiatalok és felnőtt korban már nem tudnak javítani.Az egyetlen út, amely a fejlődéshez vezet, az, hogy fiatal korban a sokrétűségre törekedjünk, nehogy kárba vesszék a sok munka. Ha az ifjúsági atléták elsősorban az összetett Jozef Lencés, az Inter legjobb hosszútávfutója sportágakra a többpróbákra készülnének, így megmutatkozhatna, hogy valójában mi is lenne igazi versenyszámuk, amelyben aztán a későbbiek során versenyeznének. EGY LEHETSÉGES KIÚT- Az okok tehát ismertek, a kérdés tehát, hogyan változtatni ezen a gyakorlaton?- A problémát súlyosbítja, hogy az edzők közötti konkurencia jelen pillanatban abban nyilvánul meg, hogy kinek milyen futói vannak! Tehát nem az az érdekes, ki faragott atlétát abból a versenyzőből, aki éppen valamelyik edzőhöz odakerül, hanem hogy kinél edz a kérdéses pillanatban. így aztán nem felnéznek az edzők a másik edző munkájára, hanem inkább le... Ami a fiatal atléták sokoldalúságra való nevelését illeti, ez azért akadozik, mert a nevelő edzőket asszerint honorálják, hogy milyen eredményeket érnek el versenyzői. Az lenne itt az igazi értékmérő, ha ezek az edzők akkor kapnának jutalmat, ha az általuk nevelt versenyző 20 éves kora után is eredményeket tudna felmutatni. így ennek dupla haszna is lenne: a nevelő edzők akkor kerülhetnének reflektorfénybe, amikor jószerével számon sem tartott ifjúsági versenyzőikből nagyhírű atléta lett, s ez egyben erkölcsi jutalom is lenne, hiszen bizonyítaná, hogy nem feledkeztek meg róluk. MIÉRT NEM NYERT A FUTBALLCSAPAT?- Akad azonban már probléma is, például itt van nálunk Zigo, aki 1:50,00-vai a csehszlovák listán jelenleg a negyedik 800 méteren, mégsem tudjuk számára biztosítani a megfelelő körülményeket, hiszen váltott műszakokra kénytelen járni. Egyébként itt a stadion tartánján edzünk hétfőn, szerdán és pénteken. A fő edzésnap a szerda, ilyenkor 120 atléta is található a labdarúgópályát övező tartánon. Ekkor tartják azonban a futballisták edzőmérkőzését is, s ez állítólag nem egy ideális megoldás. Arról nem is beszélve, hogy atléta a fűre még mezítláb sem teheti a lábát, pedig ha valaki - mint például Lencés - 20 kilométert lefut a tartánon, akkor levezetésképpen nagyon kellemes lenne a füvön futnia. Ez „természetesen“ kizárt dolog. Ráadásul a Preéov elleni mérkőzés után azt is hallottuk, hogy a csapat állítólag azért nem nyert, mert az edzőmérkőzésen a játékosok nem az előírt feladatok sulykolására fektették a hangsúlyt, hanem ehelyett a pálya körül szaladgáló atlétalányokat figyelték... - Mindenesetre furcsa indoklás. A futballisták, akik ha egyszerre kezdik el az atlétákkal az edzést, már rég zuhanyoznak, amikor az atléták még jóformán csak az aznapi edzésadag felénél tartanak. így ez az indoklás legalább annyira meglepő, mintha például a Teslában nem engednék a férfiakat és a nőket egy műszakban dolgozni, mondván, hogy a sok csinos lány és asszony elvonja a férfi dolgozók figyelmét akik ezért nem tudják a tervet teljesíteni...!) Időközben szép lassan elfogytak az atléták a stadionból, utolsónak eltávozott Zigo is, és ketten maradtunk az edzővel. A nap is leáldozóban volt, amikor elindultunk hazafelé. Ekkor jutott eszembe a következő elmélkedés: alig találkoztam vidéki edzővel, aki ne irigyelte volna társait, akik egy-egy nagyváros ismert csapatában dolgozhatnak, s általában az ok ugyanaz volt: az atlétikának - és még jó néhány más sportágnak - jóval kisebb a becsülete, mint például a labdarúgásnak. Sajnos, azonban akár általánosítani is lehet. A nagy csapatokban is ugyanez a helyzet. A szakosztályvezetők szemében először van a futball - az Interben például a futballisták után a sorrendben a kosárlabdázók következnek, iegyük hozzá, megérdemelten - ezután sokáig semmi, és csak aztán következnek a többi sportágak, közöttük az atlétika... A sportok királynőjének nevezzük, a valóságban azonban nagyon mostohán bánnak vele a legtöbb helyen. Meggyőződésünk, hogy számottevő továbblépésre csak akkor kerülhet sor, ha a jelenlegi kóros - és nagyon káros - szemléleten mielőbb változtatunk. MÉSZÁROS JÁNOS Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János, jW ar ___ ___ m Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyék: 506-39. Távíró: 092308. »- Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8 Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállata - Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a következő cimen adhatják fel hirdetéseiket: V: -Aj! 893 39 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közületek a hirdetéseket erre a cimre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrezie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési díja - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad Index 48 097 minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ústredná expedicia a dovoz tlaíe, 884 19 Bratislava. Gottwaldovo némestie 6. A SÚTI regisztrációs száma 5/2. do «=» n j\Mi Rrann T?nn IljLíuu mu yu ÜUüÜjq c
