Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-05-31 / 21. szám

irályról király: , ez róla köztudott, eleget, y helyett. ez semmi kétség, > írástudatlan, ^csúszott róla a paplan: Tév; jd minden írni tudó írnél! iménti Tavasz gyermekfeszti- ából állítottuk össze. A felvé- t KOPÓCS TIBOR készítette. Sok-sok évvel ezelőtt ugyanabban a völgyben éldegélt a kakas és a sas. Barátságot kötöttek egymással, s azután közösen tengették napjaikat. De a min­dentől félreeső hegyek egyhangú élete mindkettőjük számára egyre elviselhetet­lenebbé vált. Egyikük is, másikuk is sze­retett volna megismerni már valami mást is, valami szokatlant, valami érdekeset. Egy szép napon, úgy alkonyattájt, így szólt a kakashoz a sas:- Hej, kedves kakasom, ha neked sincs más dolgod, elmehetnénk estére csavarogni egyet. A kakas boldogan csapta össze a szárnyait, örült a meghívásnak, még ha el sem tudta képzelni hirtelen, hogy mivel is üthetnék agyon az időt.- A legegyszerűbb lesz, ha elmegyünk a legközelebbi falu kocsmájába - java­solta a sas egy kancsó pálinkától biztosan használható gondolataink tá­madnak. A kakas beleegyezett. Mindketten vidáman tárták ki szárnyu­kat, és útjukat a falu felé vették. A kocs­ma előtt, mint két nyílvessző, hirtelen alászálltak, és - zsupsz! - egyenesen be a füstös vendégszobába. Ott aztán ettek és ittak, ittak és ettek. Csak akkor hagyták abba, amikor már degeszre tömték a bendőjüket, s a bortól meg a pálinkától szédülni nem kezdett a fejük. Ekkor feltápászkodtak és támolyogva elindultak az ajtó felé. Csakhogy ezt már a kocsmáros sem hagyta annyiban, és mind a két jómadár­nak elkapta a farka tollát.- Hová, hová, uraim?! Előbb fizessék csak meg, amit elfogyasztottak, aztán már mehetnek is az útjukra! Mintha villámcsapás érte volna a ka­kast és a sast! Eddig ugyanis egyikük sem gondolt rá, hogy pénzt is kellett volna magukhoz venniük. Döbbenten néztek egymásra, s igyekeztek meg­nyugtatni a kocsmárost. Ám ő csak nem akart lecsillapodni, mi több, azzal fenyegetőzött, hogy mindket­tőjüket bezárja, amíg meg nem térítik a kárát. Végezetül a sasnak hirtelen eszeoe villant, hogy miképpen kecmereghetne ki ebből a nem éppen szívderítő helyzetből, így szólt a kakashoz:- Csak nem fogjuk itt így tovább lopni a napot. Ha már úgysem tudjuk a kocs­márost jobb belátásra bírni, hazarepülök hát és elhozom a pénzt. Te meg csak várj, amíg vissza nem térek! Á kocsmáros elfogadta ezt a javas­latot. S bár bosszankodva, de rábólintott a kakas is:- De gyere ám vissza minél előbb! Aztán még egyszer utána kiáltott a sasnak:- Siess! Amikor meghallod, hogy hár­mat kiáltok, tüstént megjelenjél ám, mert máskülönben borzasztóan megharag­szom rád!- Legyél csak teljesen nyugodt - csitít- gatta őt a sas hiszen már elég régen ismerjük egymást ahhoz, hogy ne hagy­jalak cserben. S mialatt a kakas tehát túszként ott maradt a kocsmában, fekete szárnyain a sas fölemelkedett a hegyormok fölé és eltűnt a fellegek között. A boldogtalan kakas egész éjjel ott várakozott a kocsmában, s leste, hogy mikor tér vissza a barátja. Amikor azon­ban virradni kezdett, tovább már nem bírta türtőztetni magát, és amilyen han­gosan csak bírt, messze hangzó kiálto­zásba kezdett:- Kukurikú! Kukurikú! Kukurikú! - S majd még ezt is hozzátette három­szor: - Siess, sas! Siess, sas! Siess, sas! A kakas kiáltozását már jóval azelőtt hallani lehetett, hogy a nap első sugarai eloszlatták volna az éjszakai sötétséget. Később aztán egyre fényesebben szik­ráztak a hegyek csúcsai, ám a sasnak híre se, hamva se volt. A kakasnak áz emberek között kellett maradnia. A tibetiek pedig azt beszélik, hogy ettől kezdve kukorékolnak minden reggel, még virradat előtt hármat a kakasok. T L. fordítása Kérdeztem, t a játékot, emlegetett, z az utóbbi i oda jutok, jatnom apa jgimnáziu- zt mondja, 3n tanította a Hófehérkét... igen, igen bólo­gattam. S kicsúszott a számon, hogy ezek dedósoknak való dara­bok. Fuj, ez is egy nagyképű szó. Horváth csak játéknak mondja. Ip- ro... Improzá...Improvizációs já­tékoknak.(...) Lassan már kész a játékunk, s a színházi füzetemben már ti­miért ilyen njátszó fü- hogy egy szből. Még csak nem a darab- i. Nekünk este végig / ők... va- sikát, meg zenkét oldal tele van a Hősöm szövegével. De ez a hős pont olyan, mint én. Szereti a játékot, sokat olvas. Semmi különös nincs benne, csak az elképzelt osztály- kiránduláson, amelyet a gömöri hegyekbe szerveztünk, eltéved. Ir­tózatos jó buli ez az egész. Most már a kezemmel sincs annyi ba­jom. Anya, nem szólítgat, hogy ne rágjam a körmöm, ne dugjam a zsebembe, ne vakarózzam. Hor­váth ezzel szémben egyenesen megkívánja, hogy olyan dolgokat is csináljunk a színpadon, amit otthon tiltanak. Persze, cigizni ő sem enged, de a körmödet lehet rágni, a hátamat is vakargatha- tom. így már nem is olyan érde­kes, mint a valóságban volt, mert mindig a megfelelő pillanatban kell akcióznom. Ezt is Horváth mond­ta. Az az érdekes, hogy a Hősöm szövegét nem is kellett megtanul­nom, mint valamikor anyáéknak. Mire teleírtam a tizenkét oldalt, betéve tudtam az egészet. Ezzel mindenki így van a suliban. (...) Hát igen, tegnap megtartottuk az első előadást, a szülői szövet­ség tagjainak. Nagy volt a felhábo­rodás. Ezt onnan tudom, hogy anya és apa egymás szavába vágva sorolta, kik sértődtek meg, hogy őket, mint szülőket az osz- tálykirándulásos darabunkban ki­gúnyoltuk. Újra megmagyaráztam nekik, hogy ez nem darab. Ez játék! És végre a tanulást is játék­nak veszem! (...) Horváth ma nem farmerben jött be az órára. Nincs kedvem többet írni, mert délután elmaradt a játé­kunk. (...) Horváth három napja nem vette fel a farmerét. Pedig a csajok szerint igen klasszul mutatott rajta. Holnap újra játszunk. Valami bi­zottság jön a fővárosból. Remé­lem nem olyan unalmasak, mint a szülők. (...) Minden jól sikerült. Horváth leg­alábbis ezt mondta. A bizottság elégedett volt, még az igazgató elvtársnak is gratuláltak, pedig az egyszer sem jött el a játékot meg­nézni. Pedig róla nem is dumál­tunk az osztálykiránduláson. (...) Horváth újra farmerben jár az órára. Mi pedig hetente háromszor játszunk. Horváth mondta, hogy elmegy az iskolából, de a faluban marad és velünk mindig foglalko­zik majd. Az új szövetkezeti klub vezetője lesz. Egyszerre sajnáljuk és egyszerre örülünk neki. így biz­tosan nem kell majd a pingpongte- nem kulcsáért könyörögni, mint Jozsi- bának. Csak apát nem értem! Egyebet nem hallok tőle, mint a... na, ugye megmondtam, na ugye megmondtam. De mit mondott meg? Egy olyan iskolában, ahol a játékért is haragszanak és far­merben sem járhat a legjobb taní­tó, én sem maradnék. Csak az a baj, hogy jövőre meg gimis le­DUSZA ISTVÁN KULCSÁR FERENC Lakik bennem valaki, valaki, rejtőzik, de hallani két kicsi ökle kippkoppját, két kicsi lába tipptoppját. Kipp-kopp, kipp-kopp, dörömböl, tipp-topp, tipp-topp, zörömböl ­duzzog, pityereg, bömböl. Bennem bújó, velem élő, rejtőzködő Katica: ragyog a, fénylik a szívpalota - szállj be oda! Katica, Katica ámui-bámut, perdül a, fordul a sok csodától, hiszi is, nem is, mit lát ott benn, amikor a palotába belibben. Hét kicsi ördög, hét manó, tűzre való hét törpe, tűzrölpattant tündérke fut, karikázik, száll körbe, sugarat köt kévébe. Piros parázs, parázs nyüzsgés, mint pezsgőben, nagy a pezsgés: törpe törpék hajbakapnak, egymástól, hej, haj, de kapnak, kék foltokat osztogatnak, birsalmáért verekednek, hajat húznak, fület tépnek:- Enyém, enyém, a hétszázát! - egymás lelkét is kirázzák. A manók meg a földön ülnek, tökhegedűn hegedülnek, fatrombitán trombitálnak, szól a duda búg a tuba, illeg ­billeg a palota forog a csillár csillaga kompotokkal, komótosan cammog az asztal mókásan, tündér vizet vacsorái, törpe tököt rágicsál, van, ki tejfelt kanalaz, Katica cukrot szopogat, ördög körtét majszol, manó combot hajszol - tálakban kotorász. Nagy a, nagy a, nagy a láz: manónak ördög magyaráz:- Kicsinek diót, mogyorót, enyém a kövér ananász! Nyelvöltögetve, kurjongatva hét kis ördög ölbe kapja s feldobja Katicát: föl, föl a, föl, föl a mennyezetig - hahotáznak, sikongnak, mind nevetik. Ördög, törpe, tündér, manó, négyszer hét kis tűzrevaló, huszonnyolc kis tűzről pattant s Katica itt él bennem, heverészik, kornyikál és nyenyerészik, dorombon dorombol: hallani öklük kippkoppját, topogó lábuk dibdobját. Ján Lenco a mm üasas

Next

/
Oldalképek
Tartalom