Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-24 / 20. szám
I róasztalomon fölkattintom a lámpát, hogy jobban lássak, s a megvilágított ív papír fölött azon tűnődöm, hogyan • kezdjem meg a Szlovák Műszaki Üveggyár dúbravkai üzemében tett látogatásomról szóló beszámolót. Eszembe jut, talán úgy lehetne igazán „testközelbe“ hozni mindenki számára a témát, ha példaként egy olyan terméket hozok fel, amely minden háztartásban megtalálható és egyben jellemző is az üveggyárra. Képzeletben végigjárom lakásunkat, de csak a kamrában berendezett fotólabor elmaradhatatlan kellékei, az üveg méröedények jutnak az eszembe. Nem jellemző - gondolom, s tovább barangolok a lakásban. Az eredménytelen barangolás után ismét a kapcsoló után nyúlok, de a műveletet már nem fejezem be. Abban a helyzetben, bal karomat a lámpa kapcsolóján nyugatatva - kapcsoltam. Hát persze, a fény, aminek forrása a lámpa, ennek része az égő, és az amiből van?- teszem fel magamnak a kérdést. Igen, üvegből, éspedig műszaki üvegből. Megvan tehát az általános példa, s most jut eszembe, hogy fényképen is megörökítettem, ahogy a futószalagon utazik a rengeteg üvegből készült égőtest, amit szinte a másodpercnél is rövidebb intervallumokban ömlesztettek az automaták. A gépkezelők ée a karbantartók feladata arra ügyelni, hogy az automaták kifogástalan árut gyártsanak Minden szalag végén egy, sőt két minó- ségellenór is ült, ujjaik közé négy-négy izzótestet fogtak, s ellenfénynél pillanatok alatt megállapították, van-e köztük hibás. A selejt visszakerült az olvasztókemencébe, hogy pár perc múlva újra formába öntve menjen keresztül a minőségi próbán.- Látszólag szinte veszteségmentes az ilyen zárt jellegű termelés - mondta a szalagnál állva kísérőm, Frantiéek Gazdik mérnök, műszaki igazgató. - Rossz minőségű áru valóban csak elvétve hagyja el az üzemet, de a belső selejtet újra kell olvasztani, ami energiaigényes művelet. Ez már viszont többletkiadást jelent számunkra, mert ugyanezt a nyersanyagot kétszer, s nyilván megesik, hogy háromszor is végig kell „futtatni“ a drága gépsoron. Hogy megszüntessük ezt az állapotot, elsőként azt kell megtudnunk, mi a selejt okozója. Itt vannak például az automaták, amelyek, mint látja, körforgá- súak. Ezek kerületén vannak az öntőnyílások és a formák, amelyekben az égőtestek készülnek. Nálunk a gépkezelők és a karbantartók feladata arra ügyelni, hogy az automaták kifogástalan árut gyártsanak. Kötelességük tehát rendszeresen átnézni a gépeket és beállítani őket az optimális paraméterekre. Bevezettünk itt egy úgynevezett visszajelző rendszert is. Ennek működési elve a következő: ha a minöségellenőr rendszeres intervallumokban selejtet fedez föl a termékek között, az csaknem biztosan azt jelenti, hogy valamelyik forma hibás. Ezt azonnal jelenti a karbantartóknak, akik nyomban megállapítják a hiba eredetét és elhárítják azt. A jó gazdasági eredmények eléréséhez nekünk viszont elsősorban távlatokban kell gondolkoznunk, termelésünk minden szakaszát programszerűen kell irányítanunk. Természetesen a saját újítóinkra támaszkodunk a legjobban, de nem zárkózunk el a kívülről jött és nálunk is kitűnően alkalmazható újítások elől sem. Ily módon hárítottuk el például az olvasztó aggregátumok égőfejeivel kapcsolatos nehézségeket is.- Miért, mi volt a baj ezen a szakaszon?- Mivel viszonylag régi, elavult berendezések dolgoznak itt és a teljesítőképesség felső hátárán működtetjük őket, logikus, hogy egyes részeik gyorsan elhasználódnak, illetve egy idő után már nem bírják tartani a kívánt ütemet. De ha tartják is, ez már a nyersanyag vagy az energia pocsékolásával történd, mint esetünkben is. Az aggregátumok eredeti égőfejei a fokozott megterhelést gazdaságtalan gázfogyasztással bírták csupán tartani. Mikor lemértük a valós fogyasztást, bizony egy pillanatra a lélegzetünk is elállt. Kiderült ugyanis, hogy 200 köbméter gázt égetünk el egy aggregátumban. Azonnal intézkedni kellett. Gondoltuk, saját újítóinkra bízzuk a feladatot. Mielőtt ez megtörtént volna, körülnéztünk az iparág többi üzemében, hogy ott miként oldották meg a hasonló problémákat, ha voltak. Tudja, kár lett volna az embereket olyan feladatokkal terhelni, amelyek egyszerűbb úton is megoldhatók. Szerencsénk volt, mert kiderült, a podébradyi Bohemia üzemben már volt ilyen esetük, és sikerrel le is küzdötték. Tőlük vettük át az ötletet. Egyszerű és nagyszerű megoldást hozhattunk haza, amelynek az volt a lényege, hogy az eredeti égőfejeket ún. injektoros égőfejekkel cseréltük ki. Ezekben tökéletesebben keveredik a gáz a levegővel, így az égési folyamat is lényegesen javult. Amikor az első aggregátumon elvégeztük a módosítást és lemértük a fogyasztást, fellélegezhettünk, mert az már csupán 140-150 köbméter körül mozgott. Ez már gazdaságos fogyasztásnak számít. Azonnal nekifogtunk a második aggregátum átalakításának is. így értük el, hogy évente 500 ezer köbméterrel kevesebb gázt fogyasztunk. Hátra vein még a harmadik aggragátum átalakítása, amit az idén végzünk el, s ez további 250 ezer köbméterrel csökkenti majd fogyasztásunkat. Tudja mi az érdekes? Az, hogy az új égőfejek tulajdonképpen tipizált termékek, csak eddig a podébradya- kon kívül még sehol sem használták ilyen célra őket. Idehaza is csak dicsérni tudjuk az ötletet, mert általa sokkal egyszerűbb a kezelő személyzet dolga. Egyrészt nőtt az üzembiztonság, csökkentek a meghibásodások, másrészt viszont ezeket az égőfejeket már nem kell naponta tisztogatni, mert nem áll fenn az eldugulás veszélye sem. Közben végigjárjuk a részleget, s már egy másik termelési szakaszon vagyunk, amikor a csarnokban észreveszem a hajszálcsövek lerakatát. Főleg fentról nyújtanak érdekes látványt az üvegkazlak. A hasonlat azért is helytálló, mert egy- egy ilyen csövecske valóban nem vastagabb a szalmaszálnál. Valamivel arrébb viszont már az itteni termelés keresztmetszetét nyújtja egy acélvázas állványon sorakozó, különböző átmérőjű csövek látványa. Gazdik mérnök itt két egyforma átmérőjű és hosszú csövet tart elém, azzal, hogy állapítsa meg, miben különböznek. Mivel semmi eltérést nem találok köztük, így megkockázatom a megjegyzést, hogy talán anyagában más a kettő.- Nem - mondja -, de nem is csoda, hogy tévedett, mert szabad szemmel valóban fölfedezhetetlen köztük az eltérés. Ez - tartja közelebb az egyiket - igaz A mlnóaégellenörök pillanatok alatt megtalálják a selejtes árut Ml vagyunk a harmadik ország, amelyben sikerrel oldották meg ezt a nehéz műszaki problémát - mondja Gazdik mérnök ugyan, hogy a milliméter századnyi részével csupán - pontosabb a másiknál. És látja, éppen ennek eléréséért folyik már évek óta világszerte a hasonló termelésre beállított üzemek közt a csata. Tudniillik, aki elsőként dobja piacra az abszolút pontos csövet, annak eleve nyert ügye van, mert előtte megnyílnak a világpiac kapui. Érthető hát, hogy ebbe a versenybe mi is beszálltunk. Eredetileg úgy gondoltuk, hogy kerül amibe kerül, vásárolunk egy gépsort, amin ilyen terméket gyártanának. Csakhogy ott, ahol már úgy-ahogy megoldották a gyártás módszerét, szinte szóba sem akartak állni velünk, nemhogy tárgyalni kezdtek volna vásárlási szándékunkról. Még csak a gépek közelébe sem mehettük, nehogy ellessük a gyártási-technológia lényegét. Nem maradt más hátra, elhatároztuk, magunk próbálkozunk meg a gépsorfejlesztéssel. Érthető módon, ez nem ment segítség nélkül. Fölvettük hát a kapcsolatot több olyan fejlesztési és kutatóintézettel, amelytől támogatást várhattunk. Többek közt - és talán a leghatékonyabban - a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolával kooperáltunk. Addig kísérleztünk és annyiféle változatot próbáltunk ki, mígnem sikerült megtervezni és elkészíteni a berendezést - mutat az előttünk álló emeletnyi nagyságú szerkezetre. - Tudja mi volt a legnehezebb feladat? Megoldani, hogy a csövet függőleges helyzetben ugyan, mint azelőtt, de most fentról lefelé húzhassuk. Tavaly év végére ez is megvolt, így az idén már próbaüzemelünk. Vizsgáztatjuk a gépet, próbáljuk kiszúrni a hibáit azért, hogyha beállítjuk a folyamatos termelésre, már ne legyenek vele problémák. Nagyon megnyugtató, hogy az általa készített csövek valóban pontosak, és megfelelnek a nemzetközi élvonal követelményeinek.- Milyenek a terveik ezzel a berendezéssel? — Évi ezer kilométer csövet szeretnénk húzni segítségével. Nem egyfajtát persze, többféle átmérőjűt, hogy a követelmények széles skáláját ki tudjuk elégíteni. Úgy látszik a termelés gazdaságossága már természetes velejárója lesz ennek a technológiának. Számításaink szerint húsz százalékkal olcsóbban tudunk így csövet gyártani, mint a hagyományos módszerrel. Távlati terveinkben viszont úgy tervezzük, hogy ezzel a módszerrel nemcsak kör alakú termékeket gyártunk majd, hanem egyéb alakúakat is. Használni szeretnénk majd másfajta üvegmasszát is, hogy színben is bővüljön a skála.- És a konkurrencia tud már a berendezésről?- Igen, persze. Gyorsan híre ment a dolognak. A konkurrencia viszont a mai napig nem nagy. Jelenleg a világon csupán két gyártónál ismerik az új eljárást így mi vagyunk a harmadik ország, ahol sikerrel oldották meg ezt a nehéz műszaki problémát. Jelentkeztek már az első megrendelők is, köztük a világhírű japán Toshiba cég.- Mi indokolja a nagy keresletet?- Főleg az, hogy milyen célokra lehet felhasználni, ötvözött fémanyagok pótolhatók velük és a napelemek készítésénél is felbukkantak. Távozóban voltam, amikor Gazdik mérnök még utánam szólt.- Ha valóban érdekesnek találja azt, amit nálunk látott és hallott, megkérem, ne használja fel a berendezésről készült képeket. Kár lenne kiszolgáltatni a kon- kunrenciának az ötletet. Hadd vegyék meg tőlünk borsos áron, majd ha szabadalmaztattuk, hiszen erre is hamarosan sort akarunk keríteni. 1981. V. 24. KESZEU BÉLA Üvegcsövek-különböző méretben (A szerző felvételei) Égőtestek a futószalagon
