Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-24 / 20. szám
Begin nagy diadala - 1977 november 20. - Szadat beszédet mond a knesszetben IZRAEL Rabin munkapárti ellenfele, a Mááráh lehetséges új miniszterelnöke, feledve saját pártja gazdaságpolitikai „múltját“, most ugyanezeket a vádakat hozza fel Beginék ellen. A lakosság számára ez azonban nagyon is fekete humor. Izrael külföldi adósságai elérik a 18 milliárd dollárt, s az Egyesült Államok idei 2,2 milliárd dolláros támogatása alig fedezi az évi törlesztéseket. Izrael világcsúcstartó az inflációban: tavaly elérte a 132,9 százalékot. A lakosság kénytelen együttélni az inkább 200 mint 100 százalékos áremelésekkel. (A szomorú rekordot a cukor érte el 256 százalékkal.) A reálbérek pedig csak alig 80 százalékig tudnak lépést tartani az inflációval. A bajok ősforrása, hogy Izrael költség- vetésének 60 százaléka tabu. Ennyit tesznek ki a hadikiadások, a kamatok és törlesztések. A maradék 40 százalékból kell „megélni“ Elismerésre méltó, de reménytelen törekvés. Javulást csak a fegyverkezésre - Tel Aviv-i szóhasznáERŐVISZONYOK A PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK ELŐTT Begin kormányfőnek sikerült elkerülnie a látványos bukást: a Munkapárt taktikázásának köszönhetően nem került sor bizalmi szavazásra és teljes négy évig maradhatott a bársonyszékben annak ellenére, hogy kénytelen volt előbbre hozni a novemberben esedékes választásokat. A Likud-tömb vezére ugyanis 1977 májusában szintén idő előtti választások eredményeként vette át a kormányzást a Munkapárttól. A pontos időpont körül azonban már éles csatározások dúltak. A szociáldemokrata pártokat tömörítő Mááráh-szö- vetség június 23-a, a Likud-tömb július 7-e mellett kardoskodott. A látszólag lényegtelen vitának valójában nagyon komoly háttere van. Ugyanis július első napjaiban kezdődik a nyári iskolai szünet, s ezzel együtt a „népvándorlás", amely mindenek előtt a Mááráh-szövetséget érinti: elsősorban az ö szavazói utaznak külföldre. Begin viszont abban reménykedett, hogy nacionalista-soviniszta szólamokkal sikerül magához édesgetnie azt a 25 ezer 18 évest, aki július elsején kap választójogot. A Likud a július hetediki dátummal kiiktatta volna a választási ütközetből az izraeli arabokat is, akik Simon Peres pártjának támogatói: július első napjaiban kezdődik a Ramadán, s köztudomású, hogy a böjti hónap alatt lényegesen csökken a hithü mohamedánok politika iránti érdeklődése. A Likud számára nem járt eredménynyel a dátumcsata. Habár június 30-a a legtisztességesebb kompromisszumnak tűnik, mégis a Mááráhnak kedvező. A talajvesztés okai Peres már Begin 1977-es győzelmének pillanatában megkezdte választási küzdelmét, amely a legkülönbözőbb vélemények, statisztikák és közvéleménykutatások adatai szerint sikerrel kecsegtet: a Mááráh 43-45, a Likud 24-26 manI iá 1 $ a 2 I í tg ff *> <5-« Ä-S S SP s Q » . ii dátumra számíthat. A 120 tagú knesszetben ez távolról sem jelenti az abszolút többséget. A kormányalakító párt politikáján lényegesen változtathat, hogy kit sikerül még megnyernie a szélesebb kormányszövetségben való részvételre. Jelenleg a knesszetben 19 pártcsoportosulás foglal helyet, s nem valószínű, hogy a júniusi választások után számottevően változna a helyzet. Beginnek azonban minden jel szerint nem lesznek kormányalakítási gondjai. Elveszítette népszerűségét az ország határain innen és túl. Külföldön merevsége és elképesztő makacssága, felháborító megszállási politikája miatt nem szerették. Hazájában katasztrofális következményekkel járó gazdaságpolitikája okozta, hogy elveszítette a szavazók bizalmát. Pedig 1977-ben épp annak köszönhette győzelmét, hogy gazdasági javulást ígért. Elítélte a munkáspárti Rab/n-koimány korrupciós botrányokkal tarkított gazdaságpolitikai bűneit. Itt csap át humorba az ügy: Peres, lattal élve védelemre - fordított milliók lényeges csökkentése eredményezhetne. Erre pedig Begin nem volt hajlandó, ellenkezőleg, újabb félkatonai települések - kibucok - sorát hozta létre a megszállt területeken. Ezek hatalmas összegeket emésztenek fel, ami tovább rontotta az ország gazdasági helyzetét. Vagyis végső soron a telepítéspolitika vezetett a Begin-kormány bukásához. Mit javasol Peres ? Először Dajan külügyminiszter, majd Weizman hadügyminisher távozott Begin kabinetjéből homályos személyi és gazdaságpolitikai nézeteltérésekre hivatkozva. Amikor azonban Horovitz pénzügyminiszter is bejelentette lemondását, és vele együtt távozott a parlamentből a Munkapártból egykor kivált, eredetileg Dajan vezette Rafi-frakció is, a knesszetben heves vita kerekedett a felelőtlen gazdaságpolitikáról. S épp ez a vita világította meg a sorozatos lemondások hátterét, amely megfosztotta Begint legképzettebb és viszonylag népszerű minisztereitől. Horovitz ekkor már nem titkolta, hogy új pártot szeretne alapítani Dajan és Weizman közreműködésével, amely Begin és Peres között helyezkedne el. A tervezett párt célkitűzéseit elemezve kiderült, hogy a települések és a palesztinok ügyében közelebb áll a Munkapárthoz. A Horovitz lemondásakor kirobbant parlamenti vita során Ariel Sáron földművelésügyi miniszter, aki az aktív telepítéspolitika megszállottja, egyenesen azzal vádolta meg lemondó kollégáját, hogy Izraelt ki akarja szolgáltatni Peresnek, hogy az azután odaajándékozhassa Jasszer Arafatnak. Tény, hogy Peresz és hívei a Likudtól balra állnak, de itt azért még nem tartanak. Programjukban nem szerepel a települések felszámolása, de újabbak létrehozása sem áll szándékukban. Az önálló palesztin állam létrehozásának gondolata is távol áll tőlük, de hajlanak az úgynevezett „jordán opció“ felé, amelynek lényege, hogy Amman kormányozná Cisz- jordániát az izraeli települések megőrzése mellett, amelyek Tel Aviv fennhatósága alatt maradnának. Ez nem más, mint a közel tíz évvel ezelőtt Golda Meir kormánya által szorgalmazott Allon-terv felmelegített változata. Ami Peres: javára írható, az hajlandósága, hogy tárgyaljon az arabokkal. Ezen a ponton lényegesen különbözik Begin- től, aki csak a magát teljesen lejárató Szadattal volt hajlandó szóba állni - erőteljes washingtoni unszolás után. A Munkapárt vezére viszont már maga mögött tudja a sajtóban ,,háromkirályok-akció- nak“ elnevezett esetet - izraeli szóhasználatban botrányt. Ennek lényege, hogy Peresz egyik márciusi külföldi útja során kapcsolatba lépett II. Hasszán marokkói királlyal és Husszein jordániai uralkodó fivérével, majd általuk értesítette a rijadi udvart - megválasztása esetén hajlandó tárgyalni Jeruzsálem statútumának rendezéséről . A szaúdi uralkodó ház azonban nem sok megértést tanúsított a munkapárti vezér választási manőverezései iránt. Közölte, továbbra is ragaszkodik az ENSZ idevágó határozataihoz. Annál is inkább, mivel tavaly júliusban a Munkapárt a Likuddal együtt mondta ki. Jeruzsálem Izrael oszthatatlan fővárosa. A Munkapárt decemberi konvencióján elfogadott politikai programban is ugyanez áll. Fenyegetés jobbközépről Simon Peres: t nyilván az kényszerítette e merész kalandra, hogy megelőző bejelentéseivel ellentétben Mose Dajan épp akkortájt jelentette be, saját centrumpártja élén indul a választásokon. A véleménykutatások szerint legalább 15 mandátumra számíthat. Dajannak elsősorban a palesztin rendezési terve figyelemreméltó. E szerint Izraelnek azonnal ki kell vonulnia a megszállt területekről, létre kell hozni az önálló palesztin tanácsokat - természetesen a PFSZ nélkül -, de ha valamilyen oknál fogva a palesztin területeken olyan helyzet alakulna ki, amely veszélyeztetné Izrael biztonságát, azonnal felújítanák a katonai megszállást. Bármennyire is vonzóak Dajan tervei, annyi szavazatra távolról sem számíthat, hogy önálló kormányalakításra gondolhasson. A nagy kérdés: mit kezd parlamenti mandátumaival. Győzelme esetén támogatja Pereszt, vagy frakciózni fog? Esetleg ellenzékbe vonul? És ha Begin győz, akkor milyen álláspontra helyezkedik? Ez a győzelem ugyan nem nagyon valószínű, de voltak már csodák a Sión hegy lábánál... GÖRFÖL ZSUZSA m Um Rabin, a volt miniszterelnök és Peres, aki szeretne miniszterelnök lenni A Camp David-i megállapodások ünnepélyes aláírása. Begin ekkor békét és gazdasági javulást ígért
