Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-05-24 / 20. szám

Vasárnap 1981. május 24. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 4.44, nyugszik 20.22 Közép-Szlovákia: 4.52, nyugszik 20.30. Nyu­gat-Szlovákia: 5.00, nyugszik 20.38 órakor A HOLD kel - 0.54, nyugszik 9.18 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ESZTER és ELA nevű kedves olvasóinkat 1881-ben született Mikulás SCHNEIDER-TRNAVSKY szlo­vák zeneszerző, nemzeti mű­vész (f 1958) • 1881 -ben szü­letett Alekszandr Alekszandro- vics BOGOMOLEC szovjet pa- tologus (t 1946) • 1906-ban született Jaroslav SVÁB festő és grafikus, érdemes művész. AZ új szó JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK * TARTALMÁBÓL ÉRTÉKEKRE VÁLTOTT ÉVEK LALO KÁROLY RIPORTJA TAGJELÖLTSÉGÜK KELTE: 1981 gál László Írása KÉT VÁLASZTÁS KÖZÖTT FLÓRIÁN MÁRTA ÖSSZEÁLLÍTÁSA A DU- NASZERDAHELYI JÁRÁSBÓL TÖRÉKENY SZÉPSÉG KOPASZ CSILLA RIPORTJA NYELV ÉS NYELVHASZNÁLAT JAKAB ISTVÁN TANULMÁNYA IRODALMI ÖSSZEÁLLÍTÁS A DUNAMENTI TAVASZ GYER- MEKFESZTIVÁL ÉS A NEMZET­KÖZI GYERMEK­NAP ALKAL­MÁBÓL A Kassai (Kosice) Vasúti Gépállo­más, a Bratislavai Vasútépítő Vállalat és a Poprad-Tatry közti villamosított pályaszakasz mun­kacsoportja teljesí­tette a XVI. párt- kongresszus tisz­teletére tett vállalá­sát. A Ruzomberok és Lubochna közti vasúti pálya elek­tromos vezetéké­nek és a vasúti vá­gányoknak a 28 napra tervezett fel­újítását öt nappal lerövidítette. Fel­vételünk a vágá­nyok lerakásáról készült. (Vladimír Gabco fel­vétele - ŐSTK) A Bratislava - Medzi Jarky-i lakótelep tízéves múltra tekint vissza. Nekem szívügyem ez a lakótelep. Mint a II. városkerületi Nemzeti Bizottság akkori képviselője, még jól emlék­szem az új lakótelep ma­kettjére. örültünk, hogy óvodákkal, bölcsődékkel, szép, nagy iskolával, egész­ségügyi központtal, bevá­sárlóközponttal - amelyben csaknem minden szaküzlet egy helyen megtalálható jól kiépített szolgáltatási hálózattal, étteremmel, klubbhelyiséggel stb. pár­huzamosan épülnek fel a szép, napos lakások. A hétemeletes házakat kör alakban építették. A zárt körök egyikében ha­talmas területen a főváros egyik legszebb (gondolom, legdrágább) gyermekját­szóterét építették fel. Egy másik körben szerpentines kerékpárpályát emeltek, nagy anyagi befektetéssel. A Ftuzinovi II. Városkerületi Nemzeti Bizottság szép ajándékot adott a kicsi­nyeknek. Gyermekek százai élnek a lehetőségekkel. A szán­kózásra létesített dombok hátán télen-nyáron pezseg az élet. Most a zöld pázsi­ton hancúroznak a gyere­kek. A szülök gond nélkül végezhetik házi teendőiket, pihenhetnek, mert az ab­lakból, vagy pedig 'az er­kélyről jól szemmel tarthat­ják, hol van, mit csinál a gyermekük. Az autópar­kokat úgy tervezték, hogy a gyermekjátszóterekre, a parkba nem jut el a zaj, ' a kifufogó-gáz, és baleset- veszély sincs. A belvárosból idevető- dók azt szokták mondani: jó annak, aki itt lakik, mert a házak nincsenek össze­szorítva, mint más lakótele­pen, és a zaj is minimális. S mégis, itt is van valami, ami sok embert nem hagy nyugodni. A rendszeretö lakók nem békéinek meg a nem kívánt jelenséggel, a tisztátalan környezettel, amely elkedvetleníti az em­berek életét. Az üzletház körül, a járdákon, utakon, a zöld pázsiton, az ablakok és erkélyek alatt szanaszét hevernek a papír- és egyéb hulladékok. Vannak, akik azzal ér­velnek: miért nem helyez­tek el az üzletek előtt, a gyermekjátszótéren, az utcán és autóbuszmegál­lóknál szemetesládákat? Vagy ez a lakótelep nem tartozik a fővároshoz?... Ha Medzi Jarkyn is lenné­nek szemeteskosarak, bi­zonyára kevesebb szemét kerülne a földre, mondják egyesek. De a kidobott ci­pők, papucsok, ruhane­műk, törött lábú székek és más kacatok helye nem a szemétkosárban van, ha­nem a kukában! A másik fájó dolog, hogy ezen a lakótelepen egy év­tized alatt tucatjával (és ki tudja, hányszor) ültették már ki a gyorsan növő nyír­ás egyéb díszfákat, bokro­kat, de sok helyen a mai napig sem sikerült megvé­deni, megőrizni, hogy fel is nőjenek a drága pénzen megvásárolt fák. Az Es- tónska utcában szomorú látvány a megcsonkított, kettétört facsemete, a leha­sított ágak, megsebzett fa­törzsek. Az emberből kikívánko­zik a kérdés: ki a hibás abban, hogy a gyerekek, a fiatalok egy része ily kíméletlenül bánik a termé­szettel és a közvagyonnal? Mit tesznek a szülök, a la­kóbizottság, a felnőttek, az iskolák azért, hogy lefogják a vandál sihederek kezét? Hogy a zöld gyepen ne legyen szemétdomb, hogy ne legyenek megcsonkított padok, kivert pinceablakok, összefirkált falak, lépcső- házak, felvonók, megron­gált telefonfülkék, utcalám­pák?... Hogy úgy élhes­sünk az adott lehetőségek­kel, ahogyan kulturált em­berekhez illik? HOGYAN ÉLÜNK? IDŐSZERŰ GONDOLATOK Csehszlovákiában a szocialista építés minden szakaszában helyettesíthetetlen je­lentősége volt a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való sokoldalú együtt­működésnek, államunk részvételének a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevé­kenységében. A tapasztalatok igazolják, hogy ez az együttműködés meghatványozza minden szocialista ország gazdaságának erejét és lehetőségeit. Ezért gazdaságunk további beilleszkedését a nemzetközi szocia­lista integrációba, az együttműködés és a szakosodás elmélyítését, a népgazdasági tervek és az egész gazdaságpolitika egyezte­tését - amint arra rámutatott az SZKP XXVI. és a CSKP XVI. kongresszusa is az előt­tünk és a szocialista közösség többi állama előtt álló igényes feladatok sikeres megoldá­sa fontos feltételének tekintjük. A párt politikájának, az egész szocialista építésnek célja mind nagyobb mértékben kielégíteni a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteit, szavatolni jogaikat érdekeiket és szociális biztonságérzetüket, megterem­teni a személyiség sokoldalú fejlődésének feltételeit. Csehszlovákia tapasztalatai is bizonyítják, hogy a társadalom szocialista átépítése bo­nyolult és igényes folyamat. Megköveteli a nép áldozatos, szorgos munkáját, a párttól pedig energiát, eréiyt és elvhúséget. A CSKP-nak az elmúlt évtizedekben nem kis akadályokat kellett leküzdenie, változtatva a leegyszerűsítő elképzeléseken, a szubjekti­vizmuson és a voluntarizmuson. Az élet által igazolt lenini elvek bárminemű gyengítése és megszegése mindig súlyos veszteségeket és károkat okozott nekünk. Hazánkban a hatva­nas évek végén a pártban és a társadalom­ban súlyos válságra került sor. Pártunk az ellenforradalmi és jobboldali opportunista erők fölötti győzelméből hosszü távra szóló­an jelentős tanulságokat vont le, s azokat érvényesíti további tevékenységében. Be­csüljük azt, hogy ezek a következtetések a nemzetközi kommunista mozgalomban visszhangra találnak. Ez annak felismerésé­ből következik, hogy a szocialista építés sikere megkívánja a szocialista állam szünte­len szilárdítását, a szocialista demokrácia cselekvő fejlesztését, a bürokrácia és a kis­polgári anarchia megnyilvánulásai elleni har­cot. Ezek a tanulságok megerősítik azt a le­nini igazságot, hogy a párt csak akkor tölthe­ti be történelmi szerepét, ha tevékenysége a marxizmus-leninizmus és a proletár! inter­nacionalizmus alkotó érvényesítéséből indul ki, s meg nem alkuvó harcot folytat a revizio- nizmus és az opportunizmus minden meg­nyilvánulása ellen, szoros kapcsolatban áll a néppel, s élén egységes és határozott vezetés áll. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP meg­alakulása 60. évfordulója alkalmából írt cikkéből) §Uj(MflM~ Aligha akad olvasó, aki a címben szereplő fogalmakat szoros összefüggésbe tudná hozni. Pedig hát elég csupán egyetlen fiatalembert elképzel­ni, akinek mindezekhez köze lehet. Ilyen fiatalember Varga Róbert, a füleki (Fil’akovo) Ko- vosmalt húszéves géplaka­tosa. Néhány héttel ezelőtt, az alig egy esztendeje tevékeny­kedő ifjúsági színjátszócso­portban találkoztam vele. A Ro- ki Matyi című zenés játékban a falu bíráját alakítja, karaktert teremtő tehetséggel. Ez a da­rab egy ideje izgalomban tartja a széles környéket. A Ludas Matyi zenés, fiatalos hevülettel színpadra állított változata. En­nek egyik szerepét kapta meg annak idején Robi. Persze ez mind egyszerűsí­tés. Sokkal összetettebb jel­lem, mint a korosztályához tar­tozó fiatalok általában. Amikor találkoztunk a válla­lat egyedi berendezéseket és célgépeket gyártó műhelyé­ben, délután öt órára beszél­tünk meg egy újabb találkozót. Sok közös ismerősünkből egyetlenegyet sem tudott elér­ni, hogy megüzenje: nem tud eljönni a megbeszélt találkozó­ra. Kisütött a nap, elcsendese­dett a szél, és ö a műszak háromszor szállt a magasba, vitorlázó repülőgépe. A Honvé­delmi Szövetség losonci szer­vezetének a tagja. S az, hogy ilyen fiatalon önállóan repül­het, felelősségtudatát bizonyít­ja. Azt a felelősségtudatot, amely nélkül sem a repülés­ben, sem a munkában, sem a tanulásban, de még a szín­játszásban sem érhet el az ember eredményeket. Miután elvégezte a helyi szaktanintézet harmadik osz­tályát, úgy döntött, hogy a dol­Kérdezhetné bárki: Honnan ez az energia, honnan ez az erő? A választ is megfogal­mazhatja: a fiatalságából. Amit úgy használ ki, ahogy lehető­ségei teremnek. Mindent mér­tékkel, felelősséggel és meg­bízhatóan. Legyen az a gyár­ban a szakmák legtekintélye­sebbjében a „vasasok“ között; legyen az a repülőgéppel a fel­legek között vitorlázva; legyen az a színpadon, három tucat társával együtt; legyen az a legmegtiszteltetóbb helyen, a pártszervezetben. VITORLÁZÓ REPÜLÉS, SZÍNJÁTSZÁS, VASAS SZAKMA végén megérezte a felszálló meleg légáramlatokat. Tudta, hogy még egy napot a kisvá­rosban töltök és tudta azt is, hogy három napja hiába vár a repüléshez engedélyezett legnagyobb szélsebességre. A beszélgetésünk helyett in­kább a losonci (Lucenec) repü­lőteret választotta. S joggal tet­te, végül is biztos volt abban, hogy bocsánatos bűnnek te­kinthető, ha nagy szenvedélye miatt lemondja a találkozót. Utóbb kiderült: megérte. Aznap gőzök esti iskolájában folytatja tovább a tanulmányait. Taná­raitól biztatást, az üzemben a munkatársaitól támogatást kapott. Az idén érettségizik, a legjobbak között. Még így sem teljes a kép. 1980 januárjában a kommu­nista párt tagjelöltje lett. Bizo­nyos vagyok benne, hogy sze­mélyében korosztályának olyan tagja kerül, alig egy esz­tendő múlva a párttagok sorai­ba, aki minden tekintetben pél­dakép lehet. Varga Róberttel - gondolom - örömmel találkozó minden ember, aki a közelébe kerül. Ezt vallják volt tanárai, mai munkatársai, ezt mondják róla azok a barátai, akikkel a szín­játszócsoportban tevékenyke­dik. Azt hiszem nincs egyedül Hozzá hasonló fiatalok többen is élnek, dolgoznak Füleken. Talán benne több a tudatos­ság, az önfegyelem, a határo­zottság. Ezek olyan adottsá­gok, amelyek a továbbtanulás­ban is segíteni fogják. Nagy bátorsággal készül az egye­temre. Nyelveket szeretne ta­nulni. Ez is méltó egy - bátor­ságból naponta jelesre vizsgá­zó - fiatal szakmunkáshoz. DUSZA ISTVÁN-r 1981. V. 24. N 6/3

Next

/
Oldalképek
Tartalom