Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-17 / 19. szám
tt a tanító agyán hogy a budéjovi- i a nevén szólí- ■ült hasonló hely- pen viselkedjen, in úr! - csapódott ján a hang. Ép- ang volt az oka, ás irányába former integetett fejői, a haja kissé az ő ízlésének úr, itt van hely. ahogyan hívták, eloszlatta a taní- dik valakivel. kérdezte óvato- /e a határozott im. il a tanító meg- rt azért is, hogy isz év alatt gye- Azonkívül jó né- ami a tanítóság- gyedülálló jelen- snek mondható, során megfordul sn. Nevetséges- lyzetet, amelybe szébe juttathatta , hogy barátaim, i... de nem taní- s hát éneket. Az a hangtant, az nt, s mindehhez dományt vagyis ikább töprengő, ártották számon, ja módján szán- íogy vigyázzon élyén se essen ed? - harsogta folytatta maga- linden rizikó nél- a... an megmondta a tanító megis- kosan történne, fújt ki, erőteljes a név az utolsó sn a helyzetben a feltenni a ki- sm minden habo- icsiba. S mialatt tfu rakodott a fo- pedig elhatároz- a Klet' csúcsot) dés telepedett: vartsága ideges itt, ahogy a hátizsákját eligazgatta a feje fölött, s a merevségén is, ahogyan leült.- Azonnal megismertem - közölte bizalmasan az ifjú. Állítólag semmit sem változott. Csakhogy a tanító abban a korban volt, amikor a hasonló szavakat éppen úgy lehet bóknak venni, mint a képmutatás megnyilvánulásának. Negyvenévesen, amikor az ifjúság már elmúlt, s a nyugdíj még messze. Gyanakodva pillantott a tanítványára. A fiú mosolygott. Akkor rendben. Azt mondta:- Ez valahogy nem indul. Csak hogy mondjon valamit.- Biztosan valamilyen csatlakozást várunk - toldotta meg beavatottan a tanítvány. A tanítónak ez nem tetszett. Nem tartozott azok közé, akik szeretik a kioktatást. Ő maga szeretett oktatni.- Egyre talán hazaérek - már megint a tanítvány szólalt meg. Leplezetlen gyöngédséggel ejtette ki a szavakat, hogy örül, örül annak, hogy van hová visszatérnie. Húsz évvel ezelőtt a tanító értette volna: akkor őt is húzta egy hely, az, amit otthonnak neveznek. De hol van már a tavalyi hó! Praxisában meglehetősen gyakran váltogatta a működési helyeit. Végül elfogadta a panelház sterilitását, oda vonult vissza a kétkedésével, mely az örökös körforgásból eredt, s a munkájából, mert az eredmény szétfolyt a végtelenségben. Milyenek lesznek, ha fenének?...- Eszébe jut még néha Horice? Tanítványa hangja kiragadta az álmodozásból. Horice? Hát mégis! Az első fogódzó megszületett. Megvárt, a támpont. Horice... Már hogy ne emlékezne. Az országút mindkét oldalán elterülő tipikus határmenti falu. Ráadásul iszonyú meredek dombon terül el. Középen az iskola. S ö, mintha csak kitervelték volna, a hegyalján lakott. Csakhogy akkoriban felfutni a dombra - erőnléti edzést jelentett. Hat évig működött a sumavai Horicé- ben. Erre mérget vesz. A mellette ülő fiatalembert viszont e megállapítás után sem ismerte semmivel sem jóbban.- Hatodiktól kilencedikig tanított bennünket - folytatta a tanítvány a kártyái nyílt feltárásában.- Úristen, hogy a cseh nyelv mennyi keserűséget okozott - vallotta meg. - A történelmet jobb szerettem... Amikor arról mesélt, hogy milyen volt az élet a múltban Horicében. Az ember aztán egész más szemmel nézte a világot, mint korábban. A tanítvány szavai felfirissítették a tanító emlékezetét. Az emlékezés hulláma-1 iból felmerült egy idős ember, a falu élő krónikásának alakja. Az irattárban elöko- tort száraz anyagokat ő segített az életből vett történetekkel felruházni, hogy plasztikus képpé formálódott, amellyel lekötötte a tanítványai figyelmét. Szerette az idős embert. O maga is csodálattal hallgatta a szavait, ahogy a Sumava régi lakóinak jellegzetes alakját lefestette. A híres passiójátékokban minden áldott évben az öregember apjára osztották Szent Péter szerepét. Méltó volt e megtiszteltetésre, mivel erényes életet folytatott: kitűnt szorgalmával, s főleg alázatosságával, és nem ellenkezett. Amit nem lehetett elmondani a fiáról, aki még néhá- nyadmagával a vetríni papírgyári munkások sztrájkja élén állt. 1925-öt írtak. Hogy nevetett mindig az öregember, amikor arról beszélt, hogy az ő esetében az alma valóban messze esett a fájától.- Hát Werfl úr? - kérdezte a tanító habozva, mint amikor az ember nem akarja elriasztani a szitakötőt. - Él még?- Az? - válaszolta a tanítványa. - Már majdnem kilencven, de a fürgeségét akárki megirigyelhetné. - Az aztán egészséges fajta... - A tanító ezek után a szavak után megkönnyebült. Az jó, hogy még él, gondolta. Kitekintett az ablakon. A Klet' csúcsa, tetején a leadó- torony-ujjával közeledett. Borsov, Cerny Dub, Vrábce... Holubvéban kiszáll. S aztán - gyalogszerrel felfelé. Tanítványa azalatt arról mesélt, mi minden változott meg a Sumavában. Új önkiszolgáló bolt és étterem. Az egyetlen- mozgóbolt helyett néhány további bolt. A kertek alatt szétszórtan a domboldalban, új házak. A tanítvány összefüggő kerek egésszé formálta a szavakat, s a tanító szeme előtt ismét felmerült az a hat év ott fent. Szinte úgy érezte, megfosztották a mai napok qazdaq termésétől. Abban a pillanatban tanítványa egyszeriben más témára tért át.- Focizik még? - kérdezte csodálatraméltó természetességgel. A tanító pirulva nézett növekvő pocakjára. Nem játszik.- Már el sem találnám a labdát - vallotta meg habozás nélkül, és égqtő vágyat érzett, hogy megpróbálja. Maga elé idézte a falusi futballpályát ott Horicében, ahol egész délutánonként kergette a tanítványaival a lasztit. Olykor játékos is meg bíró is volt egy személyben.- Egyszer kijátszottam magát - kezdte a tanítványa ismét, ezúttal óvatosabban.- Kimondott gólhelyzet volt. Csakis danccsal állíthatott volna meg. Maga meg... A tanító meghökkenve ült. Türelmesen várta a megmásíthatatlan Ítéletet. A tanítvány nyugodtan tette hozzá!- Mielőtt felocsúdtam, a földön voltam. Oda a lehetőség... böghetnékem volt... De tudja, mi az, amit soha el nem felejtek?- tette fel a szónoki kérdést, amire csakis egyedül ö ismerte a választ.- Hogy a dancsot abban a pillanatban lefújta. A tanítónak a nyelvére tolakodott a kérdés, hogy vajon mindig minden dancsot lefújt-e, de nem volt benne biztos. Csend ülte meg a fülkét, áttörhetetlen gátként. Frantisek Skorunka- Miért is mondom ezt? - folytatta a tanítvány, s a tanító rádöbbent, hogy már nem kutat emlékezetében a gyerek neve után.- Az ember olykor követhet el baklövést, de mindig "elég erősnek kellene lennie ahhoz, hogy beismerje. Mint nálunk a partiban... Este valaki elsörözik, és másnap elalszik. Reggel a mester rohangál az építkezésen, ha két-három ember hiányzik, ez nyilvánvaló. A késón- jövők megisszák a levét, az világos. Csakhogy a jómadarak egyike-másika megorrol... menjetek a fenébe. És képes ott helyben odacsapni a munkát. Dehogyis gondolkodik el, dehogyis vizsgálja a lelkiismeretét. Egy órán belül mehet a vállalattól... A tanító a továbbiakban meghallgatta a hogyan épül a panelház című téma pontos munkamenetét. Az apróbb stiláris hiányosságokat, melyeket hajlamos volt az iskolában is elnézni, a lendület pótolta. A tanító átérezte, magával ragadta a lendület. Zárkózottsága felenged, valahányszor kérdést tesz fel a tanítványának, abban az igyekezetében, hogy eljusson az építkezés egyik vagy másik folyamatának lényegéhez. Hová tűnt a tanító, és mivé változott a tanítvány?...- Nem is hinné, milyen nagyszerű dolog, ha a munkában mindén jól megy - vallotta meg bizalmasan a tanítvány. Nyugodtan mondta a szavakat, természetességgel, s a tanító hasztalan kereste a szavak mögött a dagályosságot.- Éppen most versenyzőnk a... A tanító tudta, miért versenyzenek. Olvasott újságot és nézte a televíziót. Biztos volt benne, hogy ez éppen elegendő ahhoz, hogy lépést tartson a korral. Most nem győzött álmélkodni. Most, amikor a kremzskái patakot átívelő híd figyelmeztette: ki kell szállnia.- Akkor hát minden jót - mondta a tanító és a kezét nyújtotta. Elbúcsúztak, de az utolsó szó a tanítványáé volt.- Legközelebb velem együtt jegyet vált Horicébe... Legközelebb! A tanító fürgén lépkedett, hiszen a kapaszkodó még előtte volt- fejében rajzot- tak a gondolatok. Mindig azt hitte, hogy a történelmet az öreg Werflek irányították. Tulajdonképpen a mai napig azt hitte. Hogy is hívják a tanítványát? Semmivel sem okosabb, mint azelőtt. Semmivel sem? Elégedetten mosolygott. Kopasz Csilla fordítása Ma sem volt kenyered... B6,va 13108 TöSi'nm cvjMr Szétrúgom a házam és elindulok. Letördelem a fák lombját, hogy fülledtebb legyen az éjjel, föld alá hajtom a folyókat, hogy némaság legyen. Az éjszakából kilököm a holdat, a csillagokat lesöpröm az égről, elhúzok falvak fölött és városok fölött, s a rongyos házak ablakán besziszegem: Az éjszaka mögött máglyákban ég a búza, a messze tengerbe süllyed a sok drága gyümölcs, s óriás raktárak mélyén dohosodik a fehér kenyér. Ma sem volt kenyered, és holnap sem lesz. Sután állsz és vársz. Mire? Ma éjjel kijössz a házadból, ha nem akarod, hogy széttépjelek vele. Milliók állnak és várnak a döbbent éjszakában, keleten betömöm a nap útját, hogy fel ne kelhessen, s a vaksötét égre fölírom a jelet. Földes Sándor ^ Már nem mozdulnak, már szárnyaik nőnek csupasz földön feküsznek mozdulatlanul ha felemelnék, szétporladna testük már nőnek szárnyaik - szívük elállítják hogy új motornak adja át helyét mi milliók jobb öntudatát hajtja s a szederjes lárva arcukon csak csel csak tévesztés: őrszemek lekötője míg künn szabad éggé feszül az arcuk rabok, de magukat mégis szétoszthatják hogy jóllaktassanak minden éhezőt hozzájuk hiába jön kérni a gyermekük már boldogan ezer gyermekkel játszanak hiába fenyegetik fényes fegyverek mindegyikük acél: igazság fegyvere gazdagabbak lettek az elnyomóknál künn minden arc kertjén szemük virul és néznek mind az ő szemükkel s látják: rabság fölött győzelmes önmaguk harminc nap óta nem ettek s nem ittak némák: szavuk már messze népsűrűkben ég a világ édes kenyere aszott testük friss vérrel táplálja a zúzott hiteket feküsznek némán: ájult gyökerek de a börtön már fénylombba öltözött és a legendás ablakon keresztül szikrázó fáklyával lép a láthatárra közülük az első, aki már halott hogy tűzvésszel kezdje hatalmas életét. Ján Ponican-/f~ /M.C& Ki lökte be a csónakunk, kár már kérdezni is. Azt nézzük inkább, hogy milyen hullámot ver a viz. Magosra föl-fölugranak, ott vár a nyugalom. Törékeny bár a kis ladik, fogj evezőt, karom! Hiába, nincs más mód, ki-ki maga kormányoz itt, hiába, nincs más mód, kerüld, egyként kerüld a lent s a fent veszélyeit! mert jaj annak, ki nyomorult, ki nem tud küzdeni! S jaj mindenkinek, aki nem talál bajtársakat, akinek, mikor zeng a vész, Csak ha elfedi majd a sík a dombok hajlatát, akkor szidd őseid, akkor átkozd meg az anyád és közönyös apád. Hiába, ez már a való, feküdjünk hát neki, ajkán nem hálaszó, hanem csak káromlás fakad. Hiába, így van, aki nem vállalja a csatát, széttépi azt a sors keze: a bőgő fúriák. ILLYÉS GYULA fordítása / \P SZÜLETIK
