Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-17 / 19. szám
Illatfelhőben Hárman a rendfelszedő körül szorgoskodtak. Előtérben Szlovák József AZ ÖTLET NEM ELÉG Szétszedett, vagy már félig összerakott gépek. Az egyik helyen egy pótkocsi, távolabb pedig rendfelszedő körül szorgoskodnak az emberek, míg társaik a mezőről behozott munkagépet igyekeznek a lehető leggyorsabban megjavítani. Megszokott kép, országszerte száz és száz mezőgazdasági üzem gépműhelyében fogadna hasonló. A szóban forgó javítót a bajcsi (Bajc) faluszélen mégsem ejtettük csak úgy véletlenül útba. Ott dolgozik ugyanis Szlovák József. Többek között vele is akartunk beszélgetni, elsősorban mint a Bajcsi Állami Gazdaság egyik eredményes újítójával. Csodálkozott, miért éppen vele, hiszen mehettünk volna másik műhelybe, vagy irodába, esetleg ki a határba, ahol valamelyik társa - újító törzsgárdatag - dolgozik. Arra voltunk kíváncsiak, minek köszönhető, hogy a gazdaságban a dolgozók számához viszonyítva évente háromszor-négyszer több újítást nyújtanak be, mint általában a mezőgazdasági üzemekben. Munka közben gondolkodik is az ember. A leggyakrabban hangoséin, kollégáival is megvitatva, hogyan lehetne ezt vagy azt a problémát jobban, egyszerűbben megoldani. Aztán hirtelen, talán éppen odahaza tévénézés közben egyszerre megvilágosodik az ésszerűbb megoldás nyitja.- Ez máshol, másokkal is bizonyára így van.- Ez igen, de a folytatás már eltérő. Ha az ötlet megvalósításához egyedül kevés az ember, ket- ten-hárman is összefogunk, hogy kipróbáljuk, jó-e a gondolat. Sokéin irigylik az újítókat. A pénz miatt.- Nálunk ilyesmit még nem tapasztaltam. Rossz újító az, aki csak a pénzért töri a fejét. Tény az, hogy az anyagi elismerés is jólesik. De talán még ennél is ösztönzőbb, hogy vezetőink messzemenően támogatnak bennünket. Vigyáznak arra, hogy egyetlen jó ötlet se vesszen el. Félórán belül még ketten hangsúlyozták ugyanezt. Hajtman Ernő, a gépesítő és szolgáltató központ vezetője és helyettese, Juraj Hrabovsky. A gazdaságban 1948, illetve 1967 óta dolgoznak, és mindektten szorgalmas újítók. A központvezető már nem is tudta megmondani, hány újítása van tulajdonképpen, de tény, hogy a tavaly elfogadottak között négy olyan volt, amit ö nyújtott be, illetve aminek kivitelezésében részt vett. Legtöbbre becsült újítása egy istállótrágyaszóróvá átalakított kiselejtezett tehergépkocsi. Mindezt még akkor valósította meg, amikor a mezőgazdasági tehergépkocsit csak hírből ismerték a gazdaságban. Az eredményes újítótevékenység feltételei is szóba kerültek.- Az ötlet az újítás kiindulópontja, de önmagában még nagyon kevés. Azt hiszem kigondolni máshol is tudnának dolgokat. s hogy mégsem újítanak, annak az újítók iránti közömbösség az oka. Nálunk biztos lehet benne az ember, hogy ötletét megbecsülik. Ha jó a javaslata, akkor segítséget kap annak kivitelezéséhez. De akkor is leülnek az emberrel,ha megokolják, miért nem lehet újítását a gyakorlatban alkalmazni. A központvezető helyettese csak évekkel ezelőtt adta be első újítását. Egy műszert készített, amellyel a határban is mérni lehetett, hogy mennyi üzemanyagot vesznek fel a gépek. Miközben további újításairól beszélt, már megfogalmazódott bennem a következő kérdés.- Minek köszönheti, hogy újító lett?- Egyrészt az itt élő hagyománynak. Idejöttem, láttam mások igyekezetét, s én is bizonyítani akartam, ösztönzött a tapasztalat, hogy felkarolják az embert, erkölcsileg és anyagilag egyaránt ellensúlyozzák azt a szolgálatot, amit újításával a gazdaságnak tesz. Tény az is, hogy nem egyszer a kényszer viszi rá az embert az újításra. Például hiányzik egy alkatrész. Helyettesíteni kell valamivel, hiszen a munka nem állhat. Rossz vége lenne, ha például addig várnánk a vetéssel, amíg az illetékesek leszállítják a kért alkatrészt. Sokat segített az is, hogy javaslatokat, tippeket kapunk, hol és mit kellene tökéletesebbé tenni egy-egy újítással. Csapó Ferenc mérnök, a gazdaság fögépesítóje mindvégig fül- tanúja volt a beszélgetéseknek, így az utóbbi gondolatnál folytathattuk az eredményes újítótevékenység titkainak számbavételét.- Valóban, az újítók számára egyik leglényegesebb segítség a tematikus feladatok meghatározása. Az új feladatokat mindig már az év elején ismertetjük. Vigyázunk, hogy ezek sokrétűek legyenek, mindenkinek lehetőséget adjunk, bármelyik részlegen dolgozik. Hasonlóan ismertetjük azokat a feladatokat, amelyeket a járási mezőgazdasági igazgatóság és a mezőgazdasági minisztérium újításokkal foglalkozó nyitrai irodája határoz meg. Elmondta azt is, hogy a munka szervezését külön bizottság végzi. Tagjai ott vannak minden részlegen, ügyelnek arra, hogy egyetlen jó ötlet, gondolat se vesszen kárba. Tudják és tudatosítják, hogy nagyon lényeges és fontos az újítási javaslat hozzáértő elbírálása, s ha arra érdemes, akkor a gyakorlati alkalmazása. Ösztönzőként hat az erkölcsi és anyagi elismerés is, akárcsak az, hogy azokat az újításokat, amelyek széles körben tarthatnak számot érdeklődésre, a nyitrai irodának kis megküldik, a gondoskodás, támogatás eredménye, hogy évente 15-20 között van az elfogadott újítások száma, és ezek bevezetése átlagosan 150-200 ezer korona hasznot jelent a gazdaságnak. Jobbak másoknál, példát mutatnak a mezőgazdasági üzemeknek az újítómozgalom szervezésében és irányításában, mégis a további javítás lehetőségeit keresik.- A jövőben még több dolgozót szeretnénk megnyerni az újítómozgalomnak, azokat is, főleg fiatalokat, akik eddig nem igyekeztek. A lehetőség adott, hiszen a gépesítés szakaszán túl olyan területekre is felhívtuk a figyelmet, mint a munkaszervezés és a munkaidő hatékonyabb kihasználása. EGRI FERENC Hajtman Ernő és Juraj Hrabovsky (Gyökeres György felvételei) Hiába nyitunk ablakot, a nehéz illatfelhő sehogy sem akar szétoszlani. Odakinn ismét megeredt az eső, apró cseppek koppannak az üvegen; behunyt szemmel állunk a kitárt ablaknál és bódultán mártózunk meg a friss levegőben. Közben vitatkozunk. Éva Vajanská, a bratislavai Kozmetika racai üzemének mestere azt állítja, bizonyára én is jobban szeretem a szomszédét, mint a magunkét. Mert szerintem új testápolószerekre, jobb borotvahabokra lenne szükség.- Én mást mondok magának - kezdi újra a bőbeszédű középkorú asszony. - Bejártam fél Európát és kozmetikai gyártmányunkat is összehasonlíthattam más országok termékeivel. Nincs miért szégyenkeznünk. Ami a minőséget illeti, büszkék lehetünk, inkább a csomagolást kifogásolhatjuk. Mert a vevő végül is a szemével vásárol. Ami mutatós, azt már a kezébe is veszi. Az ízléses csomagolás mindig szembetűnő. És éppen ezért kellene változtatnunk a helyzeten. Mert hiába állítjuk, hogy ez a hajlakk vagy az az arckrém kitűnő minőségű, ha a csomagolásé nem kelti fel a vevők érdeklődését. És nehogy azt higgye, hogy amit tőkés országokból kapunk, az mind osztályon felüli. Igen, tudom, ha külföldi áru jön a boltokba, másnap a nők egymás hegyén- hátán tolonganak, csakhogy le ne maradjanak valamiről. Arra viszont nem gondolnak, hogy az extra csomagolás sok esetben gyengébb minőségű arctejet vagy éppen olcsóbb alapanyagból készült sampont takar. Es arra is volt már példa, hogy a méregdrága szemfesték színt változtatott a bőrön. Az égszínkék nyomtalanul eltűnt, de lett helyette két piros folt, amin csak az orvos tudott segíteni. Elhiszem, hogy megtörtént, bólogatok, hogy igaza van, de mondja, mondja és nem enged szóhoz jutni. Színes reklámfotókon akad meg a tekintetem. Az egyiken Bac dezodor kék hullámokban, a másikon tüneményes hölgy hajlakkal, amott szép lányok színes gyöngyökkel, piros kalapban és alig valamiben- Tudom, a francia parfüm utolérhetetlen, de az almasampon vagy a mandarinhabfürdó nem is olyan nagy sláger. S ha már itt tartunk, látta a lévai üzemünk új termékét? Nem? Nahát, nézze csak meg. Ugye, milyen kellemes illata van. És ez a sampon is almából készült. Most min csodálkozik? Azon, hogy más a színe, mint a külföldinek? Mit gondol, az az almától zöld? Dehogy is, A festéktől. Ez rózsaszín, olcsó és a csomagolása is mutatós. Figyelje csak meg, nem telik bele sok idő és közkedveltebb lesz, mint amaz. Almaszappan? Nem, nem tudom, mikor jelenik meg a hazai piacon. A kis helyiségből kilépve még erősebb illatfelhőbe érek. Kinn már sötét van, kilenc óra is elmúlt, a műszak végétől talán negyven perc választ el. Nem akarok mélyeket lélegezni, mert a hajlakk illata egyre inkább ingerel. Az asszonyok meg kacagnak rajtam, hogy nem tudok megbékélni vele, és mindegyikük ugyanazt a kérdést teszi fel: mit tennék, ha itt kellene dolgoznom. Kitárnám az ablakokat, mondom határozottan, erre még nagyobbakat nevetnek, aztán egymás szavába vágva állítják, hogy akkor télen meg is fagynék. Ok már megszokták, hogy egyik nap ilyen, másnap amolyan illat tölti be a helyiséget. Többségük hosszú évek óta itt dolgozik, s nem egy asszonyra a műszak után utazás vár. Busszal vagy vonattal, ez most teljesen mindegy, hiszen éjfél is elmúlik, mire hazaérnek. A negyvenhét éves Varga Zsuzsa néni harminc esztendeje ingázik otthona és munkahelye között. Alacsony, pirospozsgás, dolgos kezű aszszony. Szüntelenül a szemembe néz, én meg a kezét lesem, mert igy is tudja mikor hová kell nyúlnia a szalagon.- Otthon, Rétén nincs munkalehetősége az embernek, hová mentem volna, ha egyszer kellett a pénz - kérdezi választ se várva. - A régi üzemben rosszabb sorunk volt, jobban romlott a szemünk és gyorsabban fáradt a kezünk, mint itt: azért is maradtam, mert azt hittem, mindig jobb lesz és könnyebb. De ezek a gépsorok is elavultak már. Itt az ideje, hogy átköltözzünk az új üzembe. A családom? Megszokták már, hogy utazgatok. Amikor kisebbek voltak a fiaim, anyám volt velük, hogy nyugodtan dolgozhassak. Most, hogy mindketten felnőttek, az egyik géplakatos a szövetkezetben, a másik meg karbantartó, kicsit köny- nyebb a dolgom. De így se könnyű... Ma is ugye, délután kettőtől este tízig dolgozom. Műszak után egy egész órát várok az állomáson, aztán újabb óra is eltelik, amikor ágyba kerülök. És reggel hatkor már kelhetek is fel. Ma is főztem, vasaltam, palántáztam, mert ugye, a kertet sem hagyhatom gondozatlanul. És hétvégén se jut sok idő a pihenésre. Ha csak egy órára fekszem le ebéd után, már az is hiányzik. Tévé? Télen, csak télen nézem, amikor a kertben nincs munka. Rozália Slováková Marian- kából utazgat Bratislavába. ötven is elmúlt, mondja a mestere, de a keze úgy jár, mint az újdonsült fiatalasszonyé. Csak éppen szóra nem bírom. Ha jobbra lép, jobbra hajlok, ha balra néz, balról keresem a tekintetét, de mert meglátta kezemben a tollat és a jegyzetfüzetet, mást se hallok tőle, csak azt, hogy nemsoká indul a buszra.- Hogy ma tovább dolgoztam, mint máskor, ugyan, kit érdekel — kérdezi önmagától a hátam mögött, aztán pár perc múlve nevetve int felém és már be is csapódik utána az ajtó. Jókedvű, kerek arcú asz- szony mellett állok meg, csak úgy kapkodja a szalagról a tízesével csomagolt hajlakkot. Trtík Mária arcáról nem lehet leolvasni, mennyit mutat az óra.- Én már csak nyugdíjasként fogom kipihenni magamat - mondja élénken, de látom rajta, hogy fáradtan igazgatja szőke haját. - Látja, máskor ebben az időben már takarítottunk, most meg hol vagyunk még... Tizennégy ezer hajlakk egy műszak alatt, ügyen nem is olyan kevés? Nem, dehogy vagyok kimerülve, de azért várom, hogy hazaérjek. Tényleg, nem tudja, mi lesz éjjel a tévében? No mindegy, úgy is megnézem. A fiatal Mária Sefcíková, aki nyolc éve dolgozik az üzeben, szintén vonatra siet. Nincs kedve a beszélgetéshez sem, azt hiszi, fel fogom tartani, aztán rohanhat majd az állomásra. Este is szívesen dolgozik, mondjal közben percenként az óráját nézi, csak a villamosra ne kellene sokat várni. Tizenegykor indul a vonatja Pla- vecky Stvrtokra, de nem egyszer megtörtént már, hogy sípszóra ugrott fel. Együtt jövünk ki az üzemből. Az óra negyed tizenegyet mutat. Villamosra várunk az éjszakában. G. SZABÓ LÁSZLÓ 1981. V. 17. ÚJ SZÚ
