Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-17 / 19. szám
,,A nemzetközi munkásosztály és politikai élcsapata - a kommunista és munkáspártok - magabiztosan előrehaladva, a dolgozók jogaiért, a békéért és a népek biztonságáért tevékenyen küzdő harcosokként érkeztek a nyolcvanas évek küszöbére - mutatott rá L I, Brezsnyev a SZKP KB-nak a párt XXVI. kongresz- szusa elé terjesztett beszámolójában. - A kommunista mozgalom tovább bővítette sorait, erősítette tömegbefolyását. Jelenleg a világ 94 országában működik aktívan kommunista párt. Csupán Nyu- gat-Európában az utóbbi tíz év alatt 800 ezer új harcos csatlakozott sorainkhoz. Vajon ez nem a kommunista eszmék leküzdhetetlen vonzerejét tanúsítja?“ Nem felelőtlen optimizmuson alapul a kommunistáknak az a szilárd meggyőződése, hogy az általuk védelmezett eszmények a dolgozó emberek millióinak tudatát hódítják meg. A kommunisták ereje az, hogy a történelem objektív törvényszerűségeit követik, a népek létérdekeit fejezik ki. szabadságukat és jólétüket védelmezik. Más politikai pártok erre nem képesek: a kommunisták olyan ügy képviselői, amelynek oldalán áll a történelmi igazság. A kommunisták olyan hatalmas elméleti fegyverrel rendelkeznek, mint a marxizmus- leninizmus. Az emberek elméjére való hatás mélysége tekintetében semmilyen más társadalmi vagy filozófiai elmélet nem ér fel vele - bebizonyította ezt a világ társadalmi fejlődésének alakulása. Ez a forradalmi tanítás a munkás- osztályt és politikai élcsapatát megbízható stratégiai támpontokkal ruházza fel a dolgozó emberek létérdekeiért, az emberiségnek a tartós, demokratikus békéről, a szabadságról és a társadalmi igazságosságról szőtt örök ábrándjának diadaláért vívott harcbein. Korunkban a népek többé már nem engedelmes eszközök „e világ hatalmasainak“ kezében. Szemünk elé tárul az élet igazsága. Látják, mennyire más a helyzet abban a világban, amelyet a kommunisták vezetnek, és abban, ahol az imperialista burzsoázia kormányoz. Nem véletlenül állapította meg az SZKP XXVI. kongresszusának sok, nyugati országból érkezett vendége, hogy a szocialista országok alkotó tervei, az SZKP . és a szovjet állam következetes békepolitikája, a friss széllökésekhez hasonlóan, betörnek a kapitalista világ áporodott légkörébe. Országunk békés, serény életet él, erőteljesen, egyenletesen lüktet érverése. A szocialista közösség más országai is magabiztosan haladnak a fokozatos fellendülés útján. A szocializmus és a kommunizmus építőire jellemző történelmi optimizmus jótékony hatást fejt ki bolygónk politikai légkörére, új erőkkel ruházza fel a békéért és a dolgozó nép boldogságáért harcolókat. A tőkés világ horizontjait komor felhők borítják el. A kapitalizmus a legutóbbi tíz év alatt már a harmadik gazdasági hanyatlást éli át. Növekszik a munkanélküliség. Tombol az infláció. Kiéleződnek a társadalmi konfliktusok. Mélyülnek az ellentétek a kapitalista országok között, fokozódik a hadiipari komplexum és más olyan erők befolyása, amelyek meggondolatlan katonai kalandokra törekednek. Ebben a helyzetben mind teljesebben feltárul a szocializmus történelmi küldetése - ez arra hivatott, hogy a termonukleáris katasztrófa veszélyét elhárítsa az emberiség feje felől. Az emberek milliói győződnek meg arról, hogy amikor az imperializmus legagresszívabb körei a nemzetközi kapcsolatokat veszélyes zsákutcáiba sodorják, a Szovjetunió és a szocialista közösség más országai fáradhatatlan békekezdeményezéseik révén megnyitják az emberiség előtt a világméretű termonukleáris katasztrófa elhárításához vezető reális utat. Az imperialista reakció mindenféle módon megpróbálja aláiásni a dolgozók bizalmát a Szovjetunió, a létező szocializmus iránt. Ha a szovjetellenes és anti- kommunista erőknek sikerülne a népek körében kétséget támasztani a Szovjetunió békeszeretetével szemben, az embereket elfordítani a szocializmustól, cikkor jelentős sikert érnének el az irányú kísérieteikben, hogy meggyengítsék a világméretű antíimperialista. háborúellenes frontot A burzsoázia hatalmas propaganda- apparátusát, az óriási anyagi és egyéb HÍVEN síkraszállt az ilyesféle állítások ellen, s leszögezte: mi éppen az ellenkezőjét követeljük. Ugyanő hívta fel a kornmunisták figyelmét arra, hogy a forradalmi alapelveket hozzá kell alkalmazni a különböző országok sajátosságaihoz. A kommunisták múlhatatlan érdeme abban rejlik, hogy helyesen tudták alkalmazni a forradalmi alapelveket saját országuk konkrét viszonyaira. Lenin tanácsát követve, a kommunisták képesek voltak felismerni, meglelni a sajátosságot a kommunizmus felé való objektív fejlődésben, amely minden egyes országra jellemző. Mint ismeretes, valamennyi szocialista ország a maga módján valósította meg a forradalmat, olyan formákban, amelyeket az osztályeróknek az illető országban kialakult kölcsönös viszonya, a nemzeti sajátosságok és a külső helyzet diktáltak. Vajon e különböző télAmMS ESINÍNYHHD eszközöket a reakció manapság arra használja, hogy lejárassa a kommunista mozgalmat. Ugyanazt a célt, a kommunista mozgalom gyengítését szolgálják az azt alkotó pártok között olykor keletkező nézeteltérésekkel kapcsolatos, rafinált spekulációk is. Természetes, hogy a különböző országokban tevékenykedő kommunisták között különbségek mutatkoznak az osztályharc konkrét kérdései megoldásának megközelítése, a szocializmusért és a szocialista építésért vívott harc formái terén, országuk nemzeti sajátosságai alapján. Ezt próbálják meglovagolni az antikommunisták, akik igyekeznek szakadást előidézni a világméretű kommunista és munkásmozgalomban. Ezek a törekvések azonban hiábavalóak. Hiszen a kommunistákat végső soron egyesíti az egységes cél: a békéért, a társadalmi haladásért és a kommunizmusért vívott harc. Azok az állítások, hogy a kommunista mozgalomban állítólag kísérletek történnek a sablonok ráeröszakolására, a szovjet tapasztalatok vak másolására - megalapozatlanok. Ezzel kapcsolatban emlékeztetünk arra, hogy már a Komintern II. kongresszusán kijelentették egyes elvtársak más pártok részéről: a mi pártunk állítólag azt kívánja, hogy valameny- nyien ót utánozzák. Lenin kategorikusan nyezök láttán van-e ok valamiféle „egységesítésről“ beszélni a kommunista mozgalomban? A különböző országok kommunistái között egyik-másik kérdésben természetesen nézetkülönbségek lehetnek. De, mint mozgalmunk gyakorlata tanúskodik róla, a felmerülő nézeteltérések közül egyeseket véleménycsere során küzdenek le, vagy ezek eltűnnek abban a mértékben, ahogyan az események puszta fejlődése megvilágítja a vitás kérdések lényegét. Huzamosabb jellegű nézeteltérések is lehetnek. De ezeket is, mint a tapasztalat mutatja, leggyakrabban magának a politikai életnek a fejlődése oldja meg. A kommunista pártok együttműködése valamennyi formájának erősödése, a pártközi kapcsolatok szélesedése, a tapasztalatok kölcsönös tanulmányozása, az elvtársi koznultációk és viták, főként pedig a nemzetközti színtéren való akdógység: ez a felmerülő nézeteltérések leküzdésének az élet által igazolt útja. Itt természetesen csupán a nem elvi nézeteltérésekről vám szó. Ha pedig elvi jellegű nézeteltérések kerülnek napirendre - a forradalmárok és a reformisták, az alkotó marxizmus és a dogmatikus szek- tásság, a balos kalandorság között, akkor, mint az SZKP KB-nak a XXVI. kongresszus elé terjesztett beszámolója megállapítja, itt „nem lehet helye kompromisszumoknak — ma éppen úgy nem, mint Lenin idejében.“ Pártunk megalapítója többször is emlékeztetett arra, hogy minden ország a maga értékes, eredeti vonásait beiktatja a proletariátus nemzetközi forradalmi mozgalmának közös áramlatába, de mindegyik országban a mozgalom ilyen vagy olyan egyoldalúságban, ilyen vagy olyan elméleti vagy gyakorlati hiányosságban szenved. A kommunisták felülmúlhatatlan fegyver birtokában vannak, amely lehetőséget nyújt az egyoldalúság leküzdésére. Ez a marxista-leninista szolidaritás, a proletár internacionalizmus, a marxizmus-lininizmus eszményeihez való hűség - erről meggyőzően beszéltek pártunk XXVI. kongresszusán. A nyolcvanas évek a boldog jövő valamennyi harcosával és elsősorban a kommunistákkal szemben nagyobb követelményeket támasztanak. Sok testvérpárt küldöttsége kijelentette kongresszusunkon: a kommunisták e követelményeknek meg tudnak felelni, ha emlékeznek arra, hogy a szocializmusért, az új háború elhárításáért vívott harcban a sikerek záloga, az egység és az összeforrottság a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus kipróbált elveinek alapján. Olyan viszonyok között, amikor az imperializmus agresszív körei, a jövőtől félve, semmitől sem riadnak vissza, hogy megingassák a forradalmi harcosok sorait- a nemzetközi kommunista mozgalom marxista-leninista egységének megőrzése egyre szükségesebbé válik. Maga az a tény, hogy a XXVI. kongresszus a kommunista, munkás- és forradalmi demokratikus pártok eddig példátlan arányban képviseltették magukat- szemléltetően igazolja, milyen nagy lenini pártunk tekintélye a világ forradalmárainak családjában. A testvérpártok képviselői elhozták a kongresszusra a bolygónk valamennyi zugában kibontakozó, éles antiimperia- lista harcok forró leheletét. A tőkés országok kommunistái felszólalásaikban hatásos képet festettek az ezeket az országokat megrázó osztály harcokról. A burzsoáziának és kiszolgálóinak azok a kísérletei, hogy valamiféle szociális reformok útján gyengítsék az osztályharc élességét - nem érik el céljukat. A munkásmozgalom egyre céltudatosabban irányítja csapásainak élét a monopoltöke uralmának alapjai ellen. Az ezen összecsapások élcsapatában haladó kommunisták megerősítik, hogy elvetik az olyan politikát és í világnézetet, amely lényegében a munkásosztályt alárendeli a tőkés rendszernek. Mélységes értelem hatja át azt, hogy az SZKP kongresszusának munkájában 36 forradalmi demokratikus párt küldöttsége vett részt. Ez azt a fontos tényt tükrözte vissza, hogy a nemzeti felszabadító forradalmak - az emberiség életét erősen befolyásoló, legmélyrehatóbb és leghatalmasabb folyamatok egyike. Bátran megállapítható: a forradalmi harcosok nemzetközi szolidaritása megerősítésének ügye az SZKP XXVI. kongresszusa eredményeként jelentősen előrehaladt. A Szovjetunió Kommunista Pártját, amely új erőket merít a világ forradalmárainak testvéri támogatásából, az a rendíthetetlen határozottság tölti el, hogy a kipróbált lenini, intemacionális irányvonalat követi. Erről az útról pártunkat senki sem térítheti le. VITALIJ KORIONOV (Moszkvai Pravda) 1981. V. 17. N A környezetvédelem és a szakszervezetek A Szovjetunióban a természetvédelem céljaira komoly összegeket fordítanak: csupán az 1976-1980. években több mint 11 milliárd rubelt. Ebből az összegből vállalati tisztítóberendezések épülnek, erdőket telepítenek, földeket tesznek termővé, intézkedéseket hoznak a víz- és szélerózió visszaszorítására, szigorúan ellenőrzik a légkört és a vizeket. A környezetvédelmet szolgálják a légkör és az állatvilág megóvásáról nemrégiben elfogadott törvények is. A környezetvédelmi törvények meghozatalában, megtartásában és ellenőrzésében fontos szerepet játszanak a szakszervezetek, amelyek 127 millió embert tömörítenék soraikban. Az ellenőrzést a szakszervezetek műszaki felügyelőségének mintegy 6 ezer alkalmazottja, valamint a több mint 3,5 millió szakszervezeti aktivista végzi. Mennyire eredményes az ellenőrzés? - Erről nyilatkozik Habibulla Nyigmanov, Üzbegisztán Szakszervezeti Tanácsának titkára:- Az ellenőrzés az újonnan létesített vállalatok műszaki átadásával kezdődik. A törvény érielmében egyik sem kezdheti el munkáját természetvédelmi és tisztító berende zések nélkül: Péídául: Gulisztán városában növényolajüzem átadására készültek. Műszaki ellenőrük nem volt hajlandó az állami bizottságtól átvenni az üzemet, mivel a tisztító berendezések üzemeltetése ellenére a porszeny- rryezés meghaladta az előírt határértéket. Ezért az üzemet csak néhány hónap elteltével, a szükséges munkálatok befejezése után adták át.- Ugyanez történt a buharai kenyérgyár és az urgencsi vasbetonüzem átadásakor - folytatja Nyigmanov. - A szakszervezeti ellenőrök csak azután egyeztek bele a termelés megindításába, amikor már meggyőződtek arról, hogy a fenti üzemek nem szennyezik a levegőt. A szakszervezetek rendszeresen ellenőrzik a már működő üzemeket is. A műszaki felügyelők kívánságára ebben az évben meggyorsították a taskentí mezőgazda- sági gépgyár, az andizsáni öntöző berendezéseket gyártó üzem és más vállalatok nagyobb kapacitású tisztító berendezéseinek üzembe helyezését. A törvény betűi szerint a vállalatok vezetői kötelesek a szakszervezet által előírt intézkedések végrehajtására. Előfordul időnként, hogy valamilyen oknál fogva ezt mégsem feszit meg. A szakszervezet erre élesen reagál.- Jogunk van arra - magyarázza Nyigmanov hogy leállítsuk egy-egy részleg vagy akár egy egész vállalat termelését, ha a munkahelyen kedvezőtlen ökológiai viszonyok keletkeztek. Az elmúlt évben például ellenőreink időlegesen lezártak hat vállalatot és 115 műhelyt, többek között a csonti isztgyártó részleget a szamarkandi takarmányellátó üzemben. Az ok - a túlzott mértékű porosodás A vállalat vezetősége kénytelen volt sürgősen újabb elszívó berendezéseket felállítani. A munkásoknak ebből különösebb hátránya nem származott: a kényszerpihenő idejére átlagfizetést kaptak. A vezetőségnek viszont nem vált előnyére: büntetést fizettek. Amiről Nyigmanov beszélt, csupán egy része az üzbe- gisztáni szakszervezetek mindennapos környezetvédelmi munkájának. Szólnunk kell még a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos természetvédelemről. Több éven keresztül a szakszervezet képviselői orvosokkal és biológusokkal együtt tanulmányozták a mező- gazdasági kártevők ellen alkalmazott növényvédő szerek hatását a környezetre. A kutatók véleménye egyöntetű volt: át kell térni a növényvédelem kémiai módszereiről a biológiaira. A kutatási eredményeket és ajánlásokat megküldték az Üzbég SZSZK Legfelsőbb Tanácsának. A köztársaságban létrehozták a növényvédelmi biológiai módszereire épülő állami szolgálatot: többek között 160 biolaboratóriumot és 38 biogyárat nyitottak. Az utóbbiakból 1985-re már 285 lesz. A szakszervezet kezdeményezése tehát meghallgatásra talált az állam részéről. . VLAGYIMIR MIZSIRCKIJ
