Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-05-10 / 18. szám

► em véletlen, hogy a CSKP XVI. kongresszusán mi­lyen elvárást fogalmaztak meg a csehszlovák élsporttal, vagy más néven a versenysporttal kapcsolatban. A legmagasabb fórumon elhangzott igény ezt várja el: „Szocialista társadal­munk nem csekély eszközöket fordít az élsportra is. Ezért el­várja, hogy a sporteredmények megfeleljenek majd ezeknek a kedvező föltételeknek és a csehszlovák sportolók mindig a legmagasabb fokú felelősség tudatában méltóképpen fogják képviselni szocialista hazá­jukat". Mindannyiunkat képviselnek Egészen természetes, hogy ma már minden sportágban egyre több kiváló­ság jelentkezik nemzetközi szinten, or­szágok közötti találkozókon, Európa- és világbajnokságokon, méginkább az olimpiákon. Szocialista sportunk mes, alkalmas a magasabb szintű is­kolában való tanulmányok folytatá­sára. A nemzetközi szereplésre méltók előkészítése szakmai szempontból is nagyon igényes folyamat, de semmi­képpen sem választható el attól a kö­vetelménytől, hogy a politikai-nevelő munkának a szakoktatással együtt kell hatnia. Persze az edzőknek, a szakok­tatóknak is tanulva kell tanulniuk, illet­ve tanulva tanítaniuk. Abban a szeren­csés helyzetben vagyunk, hogy a világ sportban legfejlettebb államának, a Szovjetuniónak szakembereitől ve­hetünk át rengeteg tapasztalatot, a sportkutatás, nevelés eredményei rendelkezésünkre állnak, s ha valaha kívánság volt a megállapítás, hogy a jobbtól tanulni sohasem szégyen, ma ez hatványozott mértékben igaz a sportban. A szovjet sportolók jellemzője a ha­tártalan küzdeni akarás, a megkülön­böztetett becsvágy, az a tudat, hogy nagy feladat megoldását bízták rájuk. Bizonyítani akarják, hogy érdemesek az előlegezett bizalomra. Ezen a téren Az egész csehszlovák labdarúgás megbecsülését jelenti, hogy Nehoda, az or­szágos válogatott és a Dukla Praha játékosa helyett kapott Európa tizenegyében: Balról: Nehoda, Kaltz, Camacho, Sztojkovics, Krol, Pezzey, Arconada, a guggoló sorban ugyancsak bal felől: Halilhodzsics, Simonsen, Wilkins, H. Müller Nemcsak elvárás, hanem követelmény: szakvezetése a helyzet és a lehetősé­gek ismeretében megkülönböztetett módon gondoskodik az egyes spor­tokról, mérlegeli hol mit érhetünk el, melyik sportnak kell nagyobb jelentő­séget tulajdonítani. A sportok nem egyformán ráfordítás-igényesek, vi­szont a már említett kontinens-, vagy világbajnokságokon, még inkább az olimpiákon egyformán jár arany-, vagy más érem egy-egy szám egyéni győz­tesének, de a sikeres csapatnak is. Ékes példa erre a legutóbbi nyári olim­pia is, ahol egyik aranyérmünket ép­pen kollektív sportban, a labdarúgás­ban szereztük, s az éremtáblázaton számban annyit jelent, mint Zaremba ugyancsak a legnemesebb fémből ké­szült olimpiai érme a súlyemelésben. Nem vitás, hogy nagyon sok sport­ágban kiváló edzőink vannak, akik a gondjaikra bízott sportolókat való­ban mesteri szinten készíthetnék föl a nemzetközi követelmények teljesíté­sére. Az Európa-, s világbajnokságo­kon, még inkább az olimpiákon a rész­vétel magas szintek teljesítéséhez van kötve. Ezek a legtöbb esetben csak­nem olyanok, mint az előző, hasonló szintű vetélkedés dobogósainak ered­ménye volt. A fejlődésben a sport terén sincs megállás, egyre többen sze­retnének a nagy erőpróbák szereplői lenni, de nyilvánvaló, hogy előbb elen­gedhetetlen feltételeknek kell eleget tenni. Olyasmi ez, hogy még a jó diáknak is felvételi vizsgán kell igazolnia, érde­is sokat tanulhatnak tőlünk a mi él­sportolóink is. Nekik is tudatosítaniuk kell, hogy megbízatásuk elsősorban számukra kötelező. Szocialista ha­zánk, fejlett társadalmunk képviselői nemzetközi szinten, porondon. A szo­cialista hazafiság jól felfogott érzését kell mindegyikükben fokoznunk, olyanná kell őket nevelnünk, hogy ele­get tehessenek az előlegezett biza­lomnak. Nem kívánunk lehetetlent Strougal elvtárs, szövetségi minisz­terelnök, a sport nagy barátja. Az egyik alkalommal az olimpiára induló válogatott sportolók útra indításakor a címeres mez viselőinek lelkére kö­tötte, hogy minden megnyilvánulásuk­ban, a sportpályán és azon kívül tuda­tosítsák: a szocialista haza sportkül­döttei, akiknek szereplését egy egész ország, annak dolgozó népe kíséri fi­gyelemmel. Érezniük kell e támogatás erejét, azt, hogy lélekben velük va­gyunk. Megemlítette, hogy egyre több ország kiváló sportolói jelennek meg a nemzetközi erőpróbákon, s ezért mindig nehezebb az élen végezni, sok minden befolyásolja egy-egy ered­mény és teljesítmény kialakulását. Ha azonban válogatott sportolóink a fel­készülésükhöz és eddigi szereplésük­höz mért legjobb, vagy az azt megkö­zelítő teljesítményt nyújtják, arra való tekintet nélkül, hogy ez a végső rang­sorolásban mit eredményez majd, helytállásukkal meg leszünk elégedve. Még a legjobb sportolóknak sem árt folyamatosan tudtára adni, minek és kinek köszönhetik felkészülésük za­vartalanságát, alaposságát - szocia­lista társadalmunk a hatalmas anyagi és erkölcsi ráfordításért ellenértéket követel, vár el. Jelentős az élsportolók létbiztonsága, s azokat ma már úgy készítik fel, hogy majd az aktív sporto­lás befejezése után akár tovább a sportéletben, vagy a magánéletben, a társadalom bármelyik posztján meg­állják a helyüket. A közös célért egységesen Se szeri, se száma az egyes sport­ágak országos, vagy más jellegű baj­nokságainak. Ma már egyre jelentő­sebb mértékben tudatosítják, hogy az ellenzős klubszemlélet ártalmas, min­den sportban a válogatott érdekének kell elsődlegesnek lennie. A politikai nevelő munkának ki kell terjednie a klubok vezetőire és vezetőségi tagja­ira, az edzőkre, a szakoktatókra, ma­gukra a sportolókra, de természetesen a nézőkre is. A sport még legmaga­sabb szinten sem öncélú. Nagy a ráfor­dítás, de az élsportnak is igyekeznie kell az eddiginél nagyobb gazdasá­gosságra, semmilyen szinten sem le­het közömbös, vajon a látogatottság­ból eredő bevétel megfelel-e a kívánal­maknak, ne legyen szükség dotációra. Ennek alapfeltétele az, hogy a hazai pontküzdelmek is élvezetes, színvona­las, sportszerű vetélkedőt hozzanak, nyújtsanak, ami a néző érdeklődését lekötheti. A közönséget tartósan nem lehet becsapni. Türelmének van hatá­ra. Nem szeretiazalibi teljesítményt, azt várja, hogy becsületesen megkeresett pénzéért színvonalas sportrendezvényt láthasson nemcsak akkor, ha nemzet­közi, vagy válogatott, világ-, vagy Eu- rópa-bajnoki küzdelmekről van szó, hanem csupán a bajnoki pontokért viaskodnak. A sport látványosság is legyen, amely gyönyörködtet, ne a görcsösség, vagy éppenséggel kí­méletlen keménység, durvaság legyen a kísérőjelensége, hanem a mindenko­ri sportszerűség. Csak állandó politi­kai nevelő munka eredményezheti, hogy a nézők a vendégek csapatában ne ellenséget, hanem ellenfelet lássa­nak, s ez természetesen magukra a szereplőkre, a sportolókra hatványo­zott mértékben vonatkozik. Egy helytelen szemlélet ellen Az utóbbi időben gyakran voltunk annak tanúi, hogy valamelyik váloga­tott csapatunk, szereplése után, amely nem éppen a várakozásnak megfelelő eredménnyel zárult, az edzők, de a csapatkapitányok, játékosok is első­sorban a játékvezetőket, a bírókat okolták. Ezzel természetesen maguk­ról akarták elhárítani a felelősséget. Tudjuk, hogy nem mindig a valamivel jobb, ügyesebb, felkészültebbnek kell feltétlenül nyernie, mert olykor várat­lan sérülés, előzetes betegség, a válo­gatásnál mutatkozó előre nem látott akadály mellett a szerencse, vagy a balszerencse is befolyásolja egy-egy eredmény kialakulását, de a mérsékel­tebb siker, vagy részleges sikertelen­ség miatt ne a játékvezetőt okoljuk. Nemzetközi találkozóra semleges bí­rókat jelölnek ki illetékes helyen. A bí­róküldésbe minden szövetségnek van előzetes beleszólási joga. Minden or­szág érdeke, hogy színeit játékvezető minőségben is a legjobbak, a legkép­zettebbek képviseljék. A bíró, bármi­lyen kiválóan képzett is, ember, tehát tévedhet is. Ha azonban teljesítményé­ről tárgyilagosan ezt állapíthatjuk meg: döntéseivel nem befolyásolta az eredmény kialakulásának, ha szinte ter­mészetes, hogy nem ót, hanem az egymással szemben álló feleket vesz- szük észre, akkor eleget tett a várako­zásnak, a szélrózsa bármelyik irányá­ból érkezett is hozzánk. Ne feledjük el, hogy a ml legjobb, leginkább képzett játékvezetőink is szerepelnek külföl­dön, s ahogyan végzik ottani feladatu­kat, azzal Is jó, vagy kevésbé jó szol­gálatot tehetnek szocialista testneve­lésünknek, sportunknak. A feltételek és lehetőségek szintézise Sajnos a Moszkvában sorra került XXII. Nyári Olimpiai Játékok után nem jelent meg szókimondó értékelés él­sportunk felelősei részéről, amely tel­jesen érthetően rámutatott volna arra, hogy bár az előző olimpiákkal össze­hasonlítva az összesítésben jobb eredményt értünk el, a baráti szocialis­ta államok közül a miénk volt a legsze­rényebb szereplés, s a nem hivatalos pontversenyben elért 136 pontnak akár átvitt értelemben, akár szóról szóra véve nagy az ára. A sportok királynője, az atlétika mindössze 12 pontot hozott, az olyannyira fontos úszás 8-at. (Tegyük hozzá, hogy 22 atlétánk és 7 úszónk képviselte színe­inket.) S hogy milyen csalóka a pontok játéka, erre labdarúgóink esete mutat rá: olimpiai aranyérmet szereztek, ez 7 pontot hozott a nem hivatalos pont­versenybe, de az együttes 17 tagú volt, s azoknak a torna hosszú lejáratú lebonyolítása miatt a nyitóünnepség­től a záróünnepségig az olimpia szín­helyén kellett lenniük. Nyilván, hogy ezért is fogalmazó­dott meg az idézett módon az a köve­telmény, amelyet e cikk kezdetén a CSKP XVI. kongresszusa beszámo­lójának részleteként közöltünk... ZALA JÓZSEF Index 48 097 Kiad)« Szlovákia Kommunista Partja Központi Bizottsága. Szerkaszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István ős Csetö Janos, Szerkesztőség 893 38 Bratislava. Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301. főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, g»*d«ségi ügyek: 506-39. TSvirö: 09230a' Pravda - Kiadóvállalat Bratislava, Votgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavSIIata - Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a következő címen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, JirSskova 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közületek a hirdetéseket erre a címre küld|ék: 893 39 Bratislava, Vajanskáho nébraiie 15/11., teiefon: 551-83, 544-51. Az Új Sző előfizetési dija - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Új Sző vasárnapi szamának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hirtapszoigaist Előfizetés«két elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ustredné ezpedicia a dovoz tlaőa, 88419 Bratislava, Gottwaldovo nemest le 6. A SÚD regtaztrSciös száma 5/2. ><~-V v Or low ski. akinek nagy érdeme van abban, hogy az idei és a két évvel ezelőtti asztalitenisz VB-n a csehszlovák férficsapat bronz­érmese lett (ÓSTK-föiv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom