Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-10 / 18. szám
Már évek óta az élenjáró mezőgazda- sági üzemek közé tartozik a Nagylúcsi (Lúc na Ostrove) Egységes Földműves- szövetkezet. A nagyfokú igényesség- ami a vezetőség és a tagság munkájára jellemző - eredményezte azt is, hogy a 6. ötéves tervidőszak feladatait minden tekintetben teljesítették. Ennek elismeréseképpen a minap átvették a CSSZSZK kormánya és a Szakszervezetek Központi Tanácsa vörös zászlaját. Ezúttal immár negyedszer. Méltán jutottak az elismeréshez, amely- akárhonnét közelítjük - a valóságos értékek rangját méltatja. Az értékelés során figyelembe vették, hogy a közös gazdaság miként segíti termeléspolitikai céljaink megvalósítását, mekkora a tonnákban, literekben, koronákban mérhető eredmény, színvonal. A kitüntetett gazdaságban a két legfontosabb növényből, búzából és kukoricából az elmúlt években magas hektárhozamokat értek el. Pedig mondanunk sem kell, hogy az elmúlt öt év időjárása ugyancsak nem fogadta kegyeibe a növénytermesztőket. Az állattenyésztésben pedig főleg a tejtermelésben értek el kimagasló eredményeket. Mindebben nagy szerepe van a jó műszaki felszereltségnek, a kémiai, biológiai tényezők szakszerű alkalmazásának, konkrétan a rendelkezésükre álló nagy teljesítményű gépeknek, a hatékony műtrágyának, az állattenyésztésben folyamatban levő keresztezésnek. Ez utóbbi eredményeképpen a tehénállomány hetvenöt százaléka jól tejelő hol- steinfríz fajta. De hadd tegyük hozzá, amit Nagy György csoportvezető mondott: ,, Mindezen sok múlik, de a hozzáértő, törekvő embereken még több“. Mindez valóban az emberi, vezető magatartás kérdése is. A jelenlegi gazdasági körülmények közepette bizony sokszor kerül választás elé a vezető, többször kell határozottan és körültekintően döntenie. Ennek bizonyítására hadd mondjuk el, milyen dilemma előtt állt 1978 őszén Aranyosi Árpád, a szövetkezet agronó- musa. Bizonyára sokan emlékeznek az akkori aszályos időjárásra. A kiszáradt föld nehezen „adta meg magát“ nagy rögökét szántott fel az eke. Ezért szinte minden talajelókészítő munkát kétszer végeztek el. Csak így tudtak jó magágyat készíteni a búzának. A dupla munka növelte a talajelőkészítés költségeit. Pontosan akkor, amikor előtérbe került az energiatakarékos termelés szükségessége, el kellett dönteni, hogy pénzt, olajat takarítanak meg, vagy a termést kockáztassák.- A lelkiismeretünk azt súgta, hogy az utóbbit semmi esetre sem tehetjük - mondotta egy alkalommal az agronó- mus -, hiszen a gabona éppoly stratégiai jelentőségű, mint az energia. „Jórészt rajtunk, vetőkön múlik, hogy milyen lesz a kukoricatermés“ Hogy jól döntött akkor az agronómus, az bebizonyosodott aratáskor: 6,34 tonna búza termett egy hektáron, egyharmad- dal több, mint amennyi az országos átlag volt. Ezzel a többletkiadások kamatostul megtérültek. Ezt méltányolta a nyugatszlovákiai kerületi mezőgazdasági igazgatóság is: a gabonatermesztők értekezletén elismerő oklevelet nyújtottak át az agronómusnak. Az is nyilvánvaló, hogy a gazdag termés, a nagy hozam a kiváló eredmény szorgos és hozzáértő munkáskezek nélkül nem születne meg. Sok jó dolgozója van a szóban forgó szövetkezetnek. A legjobbak fényképe ott függ a szövetkezet irodájának falán. Közöttük van Veréb László traktorosé is. Személyesen az egyik, vetés alá előkészített táblán találkoztunk vele. Kukoricát vetett, önérzetesen mondotta:- Jórészt rajtunk, vetőkön múlik, hogy milyen lesz a kukoricatermés. Hogy milyen munkát végeztünk, néhány hét múlva meglátszik, ha kikel a kukorica. A fizetésünket ugyan a bevetett terület után kapjuk, de azért nem szabad sietni. Ha gyorsan megyünk, a csoroszlya kijár a földből, a vetőmag a föld felszínére kerül, és a madaraknak terítünk asztalt. A sorok meg lyukasak lennének. Ezt pedig nem akarjuk. Szándékosan nem kerülhet ki rossz munka a kezünk alól. Ugyanilyen rátarti emberek a fejők is, akik közül hárommal ismerkedtünk meg. Munkahelyükön, a kislúcsi részleg állat- tenyésztő telepén éppen déli fejéshez készülődtek, amikor megérkeztünk. Ra- bay Ferenc, Mohácsi Tibor, Váradi Sándor szívesen, lelkiismeretesen végzi a munkát. Rabay Ferenc immár harminc éve. Csodálkoztunk, hogy ebben a szövetkezetben délben is fejnek. Rabay Kálmán zootechnikus szerint ezt fontosnak tartják, különösen a jól tejelő teheneknél. Mégpedig azért, mert így öt százalékkal magasabb a tejhozam. Ez pedig plusz 250 liter tejet jelent évente tehenenként. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az évi fejési átlag tavaly közel ötezer liter volt, a négyezer literes járási átlaggal szemben. A szövetkezeti gazdálkodás valamennyi ágazatában van valami figyelemre méltó. Legszembeötlőbb minden téren a dolgozók igyekezete. Aminek talán az a magyarázata, amit Bartal Ferenc, a szövetkezet elnöke tömören így fogalmazott meg: „ Vagy jó munkát fogadok el, vagy semmilyet. Vannak, akik hibáztatnak ezért, de én ebből kivetkőzni nem fogok és nem is akarok“ Bartal elvtárs mindig is a fenti elvekhez tartotta magát. Immár harminc esztendeje, amióta a közös gazdaság élén áll. S az idő őt igazolta. Ez a szigor bőségesen kamatozik. Eladható termékben térül vissza, és kamatozik megbecsülésben is. Már két állami kitüntetése van a szövetkezetnek: „Az építésben szerzett érdemekért“ és a „ Munkaérdemrend“. De kamatozik anyagiakban is. Tisztes havi jövedelmet kap a tagság és szociális célokra is sokat költenek. Kulcsár Károly- tól, az üzemi pártszervezet elnökétől tudtam meg, hogy a szociális alapokból létesítettek üzemi étkezdét és ebből járulnak hozzá egy bizonyos összeggel minden egyes ebéd árához. Kiegészítik a nyugdíjas tagok járadékát is. A szociális célokra előirányzott pénzből fedezik a tagok üdültetésének költségeit, támogatják a faluban működő tömegszervezeteket. Ebből futja környezetszépítésre is, stb. így érdemelték ki tehát a vörös zászlót. Átadásával ezúttal is a társadalom megbecsülése, elismerése jutott kifejezésre. KOVÁCS ELVIRA A szövetkezetben délben is fejnek A Csilizköz (Medzicilizie) Egységes Földművesszövet- kezet termelési eredményeivel a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás élenjáró mezőgazdasági üzemeinek sorába tartozik. Sikerei feltételeit részletezve az ismert, másutt is fellelhető és alkalmazott termelési módokon, eljárásokon túl olyan hatékonyság- és minöségfokozó tényezőket is említeni lehet, amelyeket egyelőre a földművesszövetkezeteknek csak nagyon kis hányadában értékesítenek. Ilyen többek között a differenciált jutalmazás, aminek lényegét, előnyeit Csicsay Imre főüzerhgazdásszal és Pongrácz Géza bérosztályvezetővel elemeztük.- A jövedelemosztás igazságosabb rendszerének bevezetéséhez 1976-ban tettük meg az első és egyben a legnehezebb lépéseket. Nem volt könnyű megértetni dolgozóinkkal, hogy szó sincs a bérkeret csökkenéséről. Hogy a földmúvesszövetkezet egészében továbbra is ugyanany- nyi lesz a fizetés, mint korábban, csak az elosztás módja változik. Vagyis a munka mennyisége mellett a jövőben annak minősége is meghatározza a bér nagyságát.- A gyakorlat viszont a vártnál is gyorsabban meggyőzte az embereket, főleg azokat, akik odafigyelnek munkájukra, hogy a jövedelemelosztás új rendszere előnyösebb. Mert igaz, hogy egyes esetekben a munkáért járó alapbér kisebbeden, de igaz az is, hogy a jó minőségért megítélhető akár 30 százalékos pótlékkal együtt a korábbinál többet fizetünk ugyanazért a munkáért. A feltételek persze szigorúak. A növénytermesztésben dolgozó traktorosoknak csak mintegy harmada éri el a felső határt, és ha ezt 100 százaléknak vesszük, akkor a többi fizetése e szint és a 60 százalék között mozog. A teljesség érdekében és a félreértések elkerülése végett a fenti véleményekhez még mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a földmüvesszövetkezetben az igazságosabb jövedelemelosztásnak a munka minősége nem az egyedüli alapja. A szövetkezetnek érdeke például, hogy szükség esetén hosszabbított műszakokban, sőt éjszaka vagy a munkaszüneti napokon is dolgozzanak a gépek, amire viszont természetszerűleg a traktorosok többsége nem szívesen vállalkozik. Ha mégis, akkor - mert többletet vállalt a jobb eredmények érdekében - pótlékot kap. A Skoda-180-asok vezetői pedig még ezen felül is további 20 százalékos rendkívüli juttatásban részesülnek.- így aztán nálunk nincs probléma a túlórával, a hétvégi vagy az éjszakai műszakokkal. Aki többet, rendkívülibbet tesz, az a munkáért járó rendes bérnél is többet kap - summázta a további előnyöket a föüzemgazdász. Az elmélet egyszerű: ki mennyit tesz a kalapba, annak arányában részesül a közös jövedelemből. Á gyakorlat persze már nehezebb. Alapelv például, hogy naponta és minden egyes munka után értékelni kell a teljesítmény minőségét. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy a munkát, illetve a munkateljesítményeket milyen kedvező vagy kedvezőtlen jelenségek befolyásolták. ÉRDEM SZERINT A KÖZÖS JÖVEDELEMBŐL A KOMPLEX INTÉZKEDÉSEK LÉNYEGES ALAPELVÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉRŐL EGY FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETBEN Az elmúlt évek során a csilizköziek ilyen szempontból is értékes tapasztalatokat szereztek.- A differenciált bérezés roppant mértékben megnöveli a munkahelyi vezetők felelősségét. A csoportvezető munkáját többé már nem végezheti tessék-lássék alapon, hiszen minősítésének a valóságon kell alapulnia. Azt csak akkor fogadja el a dolgozó, ha konkrét észrevételekkel indokolja döntését, hiszen bérének csökkentését senki sem veszi simán tudomásul.- Hasonlóan fontos a munkakörülmények pontos felmérése, mert ettől is függ, hogy például milyen területet tud felszántani a traktoros. De nagy körültekintéssel kell eljárnia akkor is, ha nem kel ki rendesen egy bizonyos növény. Lehet ez a rossz vetőmag, a kedvezőtlen időjárás és természetesen a hanyag vetés következménye egyaránt. Ha viszont nincs ott a földben a szem, akkor csakis az utóbbi az ok, s jogos az anyagiak megvonása.- Az állattenyésztésben sem könnyebb, sót talán még bonyolultabb a helyzet. Itt a kifejt tej mennyiségét, vagy a súlygyarapodás nagyságát minden egyes esetben az állomány és a takarmány minőségével szoros egységben kell értékelni. Az állatgondozó még csak véletlenül sem láthatja olyannak a kárát, ami rajta kívül álló tényezők függvénye. A Csilizközben is igazolódott, hogy az anyagi érdekeltség elvének következetes érvényesítéséhez, a mennyiségi és minőségi követelmények megtartásához elengedhetetlenül fontos és szükséges az önelszámoló termelési egységek, ágazatok kialakítása. Ha ez nincs, nagyon nehéz a mennyiséget és a minőséget párhuzamban tartani. Az önelszámoló ágazaton belül dolgozók viszont szinte önmaguktól tudatosítják, hogy a jó minőségű munkával többet keresnek, de egyben több is terem, és ennek az ó kis közösségük látja - például prémiumosztáskor - a közvetlen hasznát. Feltéve persze, ha a minőségi követelmények mellett a mennyiségi elvárásoknak is eleget tettek, és az egyes munkákhoz nem kellett kisegítőket átvenni más ágazatokból. Mert ha igen, akkor azokat az ágazat béralapjából fizetik, és természetesen a többlettermésért járó prémiumból is részesednek az „idegenek“. Mindez, persze, nagyon pontos és részletes nyilvántartást, s főleg felelősségteljes tervezést igényel. Nemcsak szövetkezeti méretben, hanem az ágazatok szintjén is, és még ezeket a terveket tovább kell bontani egészen az egyes telepekre, üzemekre, sőt az egyénekre. Ha ez nincs, hiányzik az alap a megfelelő értékeléshez. Ugyanakkor érdemes vállalni a többletmunkát, mert amit ezzel „veszt“ a szövetkezet vezetősége, sokszorosan visszanyeri azzal, hogy az eredmények függvényévé vált bér jelentős tényező a hatékonyság, minőség és a gazdaságosság fokozásában. Aminek pedig az egész közös látja hasznát. EGRI FERENC 1981. V. 10. ÚJ SZÚ A kislúcsi állattenyésztő telepen (Gyökeres György felvételei)
