Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-10 / 18. szám
« Nem tudom, el tudok-e mindent mondani Mórocz Ferencről. Ennek elsősorban az az oka, hogy sohasem láttam dolgozni. Amikor az Ostrava-karvinái Bányaépítő Vállalat ácsát meglátogattam, már néhány napja rokkantsági nyugdíjban volt. Bár ő tiltakozott, az orvosok egy évvel azután, hogy hazájától 3000 kilométerre, a kazah sztyeppék peremén megbetegedett, nyugdíjba küldték. Mihelyt beteg lett, a volgográdi katonai kórházba akarták szállítani. Rövidesen rájöttek azonban, hogy állapota súlyos, a gyógyítás hosszabb időt igényel. Repülőgépre szállt és hazajött, de egy pillanatra sem gondolt arra, hogy palaszovkai munkahelyére már nem térhet vissza. Biztos volt abban, hogy munkáját folytatni fogja, ennek bizonyításául munkahelyén hagyta kedvenc szekercéjét. Lapját maga kovácsolta, olyan éles volt, hogy egy suhintással több szöget egyszerre is elvágott. Soha senkinek sem kölcsönözte, a nadrágszíjához erősítve hordta magával. Nyele a hosszú évek folyamán Mórocz kemény, kérges kezéhez idomult. xxx Mórocz Ferenc élete nagyon egyszerű. Mindig ácsként dolgozott és csak egy munkahelye volt - az Ostrava-karvinái Bányaépítő Vállalat. Mesterségétől nem vált meg, hiszen a fogásokat apjától, a hajdani Dunaszer- dahely környéki ácstól sajátította el. Tizenkét éves korától a tanítás után mindig apja után sietett, még akkor is, ha szülőfalujától néhány kilométerre dolgozott. A mester kemény volt fiához, de Mórocz Ferenc ma is könnyes szemmel emlékszik apjára és gondolatban köszönetét mond neki mindazért, amire megtanította. Nemcsak a fa megmunkálásának tudományát, a munkaszeretetei is tőle kapta örökségbe. Talán fölösleges is arról írni, hogy Mórocz harminc évig hü maradt munkahelyéhez. De hogyan került a magyar nemzetiségű legény Ostravára? Amikor 1952-ben leszerelt, nem volt hol laknia. Ostraván voltak lakások és az egyiket meg is kapta. De nem ez az alapja hűségének. Mórocz Ferenc már rég visz- szatérhetett volna szülőföldjére, hiszen egy régi házat is megvásárolt. Neki azonban, bár nem volt mindig mindennel elégedett, eszébe sem jutott, hogy felbontsa munkaviszonyát és otthagyja munkahelyét. Akkor is, amikor Orenburgba utazott, úgy érezte, hogy elárulta munkahelyét. Az igazgatójának, aki nem könnyű szívvel bocsátotta útnak egyik legjobb munkását, elutazása előtt megígérte: csak három évre megyek, aztán biztosan visz- szatérek. De amikor eltelt a három év és Palaszovkában még szükség volt ácsra, Mórocz Ferenc felkereste az igazgatót, megkérve öt, hogy még egy évig Oren- burgban maradhasson. összesen négy évet töltött ott. A legnehezebb az első három hónap volt. Honvágy gyötörte, számolta a napokat, mikor térhet vissza havírovi kis családi házába. Háromhavonként három hétig otthon pihenhetett, erőt gyűjthetett az otthonától oly messze végzett nehéz munkához. Nem volt azonbam nyugodt. Szüntelenül arra gondolt, mit csinál brigádja, melyik állványzatot készítették már el. Kis kertjében tett-vett, örült a zöldségnek, a virágoknak, de gondolatai messze kalandoztak. Ritkán bírta ki otthon a háromhetes szabadságot. Az építőipari munkások olyanok, mint Mórocz Ferenc az első csehszlovák állampolgár, aki megkapta a Vörös Zászló Munkaérdemrendet (Kvétoslav Kubala felvételei) a vándormadarak, Mórocz Ferenc is megszokta ezt az életmódot. Hiszen élete folyamán nemcsak Ostravában dolgozott, hanem Prágában, és Észak-Cseh- országban is, két évet pedig a Kosice (Kassa) - Vágsellye (Sala) gázvezeték építésén töltött. Bárhová küldték, szívesen vállalta a munkát. Rendszerint az elsők között érkezett az építkezésekre, nem várta meg, amíg elkészül a zuhanyozó és az étterem. Aztán az utolsók között távozott, tudja, hogy az építők számára az utolsó hetek és napok a legnehezebbek, amikor az építkezés már tulajdonképpen elkészült és az apró, kevésbé vonzó munkákat kell elvégezni. Orenburgban azonban Mórocz Ferenc már nem lehetett ott az utolsó simításoknál. xxx Mórocz Ferenc sohasem várta meg, hogy felszólítsák a munkára. Sohasem mondotta: ez nem ácsnak való. Amikor befejezte az állványozást, együtt betonozott a betonmunkásokkal. Ha arra volt szükség, hogy a vagonokból kirakják a cementet, rakodott. Éjjel vízért kellett menni, elment. Amikor a palaszovkai vasútvonal alatt kellett járatot vágni, azt is vállalta.- Úgy gondolom, túloznak azok, akik azt mondják, hogy az életemet kockáztattam. Hiszen Szlovákiában és Ostraván is több vasútvonal alatt vágtam járatot a víz- vagy gázvezeték számára - mondotta. Rövid gondolkodás után azért hozzátette: - önként jelentkeztem. Már tapasztalataim voltak az ilyen munkával kapcsolatban. Nem árultam el, de eszembe jutott, hogy esetleg az egész rosszul is végződhet. Csak azért féltem, mert a sztyeppek földje más, mint a mienk. Ha a fülemet a fűvel borított földre szorítottam, a 10 kilométerre száguldó vonat zakatolását is meghallottam. A vonatok pedig sűrűn egymás után közlekedtek. Mórocz Ferenc egy 70 centiméter átmérőjű csőben dolgozott. Maga előtt egy kerekeken guruló kis ládát tolt, ebbe tette a földet. Tizenkét napig feküdt hason a csőben, kezében légkalapácsot tartva feltörte azt a földet, amelyet a nehéz vonatok kőkeménnyé döngöltek. Fúrt, ásott, marékkai a kis kocsiba szórta a földet. Tizenkét óra megfeszített munka után a buldózer naponta két méterrel előbre tolhatta a csövet. Az utolsó napokban Mórocz már a cső nyílásától messzire dolgozott, alig jutott hozzá levegő. A Szajuz gázvezeték összesen 275U kilométer hosszú. A Mórocz által vájt 24 méter nagyon rövid szakasz, amelyet talán egyszer el is fogunk felejteni, de szovjet munkatársai bizonyára emlékezetükben tartják a távolról jött ács bátorságát, kitartását. xxx A Szojuz gázvezeték már régen gázt szállított. A több száz építő hazatért. Csak azok maradtak Palaszovkában, a gázvezeték csehszlovák szakaszának első kompresszorállomásán, akik az alkalmazottak lakásait építették. Tavaly az év elején rendkívüli hideg volt, a hőmérő higanyszála mínusz 40 fokot mutatott. Ráádásul olyan szél dühöngött, hogy az emberek alig bírtak megállni a földön. Ebben az ítéletidőben kellett szétszerelni egy állványzatot. Mórocz Ferenc munkacsoportja nem vállalta el ezt a munkát. A fagyban és szélben veszélyes az állványzatra mászni és ráadásul nem is ácsmunkáról volt szó. A brigádvezető önkénteseket toborozot* és hozzálátott. Ekkor fázott meg. Sokáig kórházban feküdt, majd otthon gyógyult, de az orvosok egy év után rokkantsági nyugdíjba küldték. Ácsszekercéjéért már nem térhetett vissza Palaszovkába. xxx Alekszander Botvin, a Szovjetunió prágai nagykövete a szovjet kommunisták XXVI kongresszusának előestéjén átadta Mórocz Ferencnek a Vörös Zászló Munkaérdemrendet. Ez a legrégibb szovjet érdemrend, amellyel a termelésben, az államigazgatásban, a tudományban, irodalomban és művészetben elért kiváló teljesítményeket jutalmazzák. Mórocz Ferenc az első csehszlovák állampolgár, aki ezt a magas szovjet kitüntetést megkapta. A Szojuz gázvezetéket több mint 3000-ren építették. A 2750 kilométeres vezeték három folyót átszelve összeköti az Urált a Kárpátokkal. Az építkezés a legkorszerűbb gépekkel, műszerekkel készült. De a nagy munkához kis ácssze- kercéjével Mórocz Ferenc is hozzájárult. IVÓ HAVLÍK * (Folytatás az 1. oldalról)- Mivel van saját építöcsoportunk, hétközben is jól jön a segítség - folytatja a gondolatot Kmotrik Ferenc. - A kézbesítő járja a települést, megbeszéli az emberekkel, hogy ki mikor tud segíteni. A képviselők kapcsolata is jó a választókkal. Mindig csak annyi embert hívunk meg, amennyire éppen szükségünk van. Az elmúlt öt év alatt sokszor kértek segítséget a lakosságtól. A legaktívabbak között emlegetik Komor Istvánt, Soóky Jánost, Nagy Imrét, Klepanec Lajost, Kosa Istvánt, Vermes Máriát, Bognár Margi- tot, Szúcs Józsefet és Boros Ferencet, a tömegszervezetek közül a nöszövetsé- get, a Vöröskeresztet és a CSEMADOK- ot. Kár, hogy az ifjúsági szövetség helyi szervezete nem tartozik közéjük.- Fokozatosan átépítjük a villanyvezeték- és a hangosanbeszélő hálózatát - mondja Cséfalvay Tibor, amikor a hnb irodájába visszatérünk. - Ami pedig a szolgáltatásokat illeti, igyekszünk önerőből kielégíteni az igényeket. A helyi ipar keretében van cipójavítónk, borbélyüzletünk és fodrászatunk, szobafestőnk, asztalosunk. A gázpalackokat helyben cserélik ki. A járási székhelyről pedig mozgó ruhabegyújtő jár ki hozzánk. A legjobb megoldás az lenne, ha szolgáltatóházat építenénk.- Hát igen - vág szavába a hnb-elnök -, de erre csak a következő választási időszakban kerülhet sor, éppúgy mint a bevásárló központ építésére. Elsődleges feladatunk a megkezdett építkezések mielőbbi befejezése, csak azután kezdhetünk további létesítményeket építeni. A faluszemle során több olyan helyet láttam, amelyet még parkosítani lehet. Ezt a geleiek is tudják. Az építkezési területeken összegyűjtötték a humuszt, amelyet felhasználnak majd az új zöldövezetek létesítésekor. Meg akarják oldani a háztartási szemét begyűjtését is, mégpedig a Nagymagyari (Zlaté Klasy) Hnb segítségével. Továbbra is gondot okoz azonban a kerti szemét és egyéb hulladék, s ezért nyilvános szeméttelepre is szükségük van. Ügyelnek arra, hogy a szemétdombok ne rontsák a falu képét.- Nem említettem még, hogy két éve nyugdíjasklubunk is van. Mielőbb meg kell oldanunk a magukra maradt idős emberek étkeztetését. Ezt a következő választási időszakban szem előtt fogjuk tartani-mondja búcsúzóul a hnb elnöke. Az elmúlt öt évben 85 családi ház épült a faluban. Mintegy 40 további házhely vár beépítésre. A lakosokat egyre szorosabb szálak fűzik a szüntelenül fejlődő községhez, jóllehet sokan Dunaszerdahelyre, Bratislavába járnak munkába. Két évvel ezelőtt eredményeikért a kerületi nemzeti bizottságtól kaptak elismerő oklevelet, a közelmúltban pedig átvehették az SZSZK kormányának oklevelét és a vele járó pénzjutalmat. Ez is bizonyítja, hogy a geleiek megtalálták a fejlődéshez vezető utat NÉMETH JÄNOS \ 6 m®! Fi» msek Mórocz Ferenc otthonában 0 £ 1 i > | K:/. I fi . I «2
