Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-10 / 18. szám
ÚJ szú 19 81. V. 10. ' A cseh nép felkelését 1945 májusában több helyi antifasiszta megmozdulás, szabotázscselekmény, fegyveres összecsapás előzte meg. A partizánmozgalom kiszélesedésével egyidejűleg szaporodtak a német megszállás alatt sínylődő cseh földön az illegális nemzeti bizottságok, üzemi bizottságok, fegyveres csoportok, s ezekben a legaktívabbak a kommunisták voltak. A cseh nép antifasiszta felkelése fontos határkő a nemzeti és demokratikus forradalom s az ország felszabadulásának folyamatában. A felkelés népi jellege nemcsak abban nyilvánult meg, hogy több mint százezer ember fogott fegyvert a náci megszállók ellen, hanem abban is, hogy a burzsoáziának, minden erőfeszítése ellenére sem sikerült kezébe venni az események irányítását. A kommunista párt által vezetett munkásosztály fellépése határozta meg döntő módon a cseh népfelkelés valóban népi, forradalmi és demokratikus jellegét. Pártunk harcainak történetében ez nagy győzelmet jelentett. Ahhoz, hogy az antifasiszta harcban a forradalmi, a kommunisták által követett irány volt a mérvadó, hatalmas szervező, nevelő és meggyőző munkára, a kommunista párt tagjainak helytállására, példás áldozatkészségére volt szükség. Az antifasiszta küzdelemben több mint 25 ezer kommunista áldozta fel életét. Sok ezer kommunista járta meg a fasiszta börtönök, koncentrációs táborok poklát. A náci megszállás évei a legsúlyosabb próbatételt jelentették a párt tagjai számára. Bátor helytállásuk, példamutató, hősies megatartásuk örökre bevésődött népeink tudatába. Csehszlovákia népei sosem felejtik el, hogy a fasizmus elleni harcban s hazánk felszabadításában a szovjet nép hozta a legnagyobb áldozatot, hogy hazánk felszabadítása során 144 ezer szovjet katona áldozta fel életét. Cikkünkben Jiti Nezval professzor, a Za Prahu (Prágáért) elnevezésű partizáncsoport komisszárja - politikai biztosa - visszaemlékezése alapján elevenítjük fel a 36 évvel ezelőtti április végi és májusi napokat. meg a Lesu zdar! partizáncsoportot. Miután felvettük a kapcsolatot a vidék kommunista szervezeteivel, áttettük törzsünk székhelyét a Nová Vőelnicéhez közeli Novy Bozdéchovba. Itt alakult meg a Klemért Gottwald partizáncsoport, amelynek magvát háború előtti párttagok alkották. Ennek a csoportnak a szíve-lelke Eda Emr politikai biztos volt, aki a Mnich méítetíi Összecsapásban életét vesztette.- Novy Bozdéchovban, Karel Martalos erdei házában április közepe táján összehívtuk a vidék pártértekezletét. Harminc küldött volt jelen, s a beszámolót a párt időszerű feladatairól én tartottam. Előadásom alapja Gottwald elvtársnak az új Csehszlovákiáról szóló cikke volt. (Az előadás vázlatát ma a Kamenice nad Lipou-i partizánmúzeumban láthatjuk). A konferencián megvitattuk egy erős pártszervezet létrehozásával, a forradalmi nemzeti bizottságok megalakításával kapcsolatos teendőket. Elhatároztuk, hogy a nemzeti bizottságokba bevesszük a hazafiasán gondolkodó pártonkívülie- ket is. A konferenciának nagy erkölcsi és politikai jelentősége volt. Megmutatta a népi A KOMISSZÁR 1945 TAVASZÁRA EMLÉKEZIK AZ ELLENSÉG HÁTÁBAN Jifí Nezval a párt megbízásából még 1939 előtt távozott a Szovjetunióba. 1944 novemberében, mint az első csehszlovák önálló hadtest 1. tüzérezredének szakaszparancsnoka, parancsot kapott, hogy azonnal jelentkezzen a II. Ukrán Front katonatanácsának partizántörzsó- nél, személyesen Augustin érámnál, az ejtőernyős partizánkiképző iskola politikai biztosánál. Elutazása előtt még nem is sejtette, hogy rövidesen, ezúttal mint ejtőernyős partizán viszontláthatja szülőföldjét. Rövid, de alapos kiképzés után Jifí Nezvalt beosztották a Za Prahu elnevezésű, 15 tagú partizáncsoportba, amelynek parancsnoka a gazdag harci tapasztalatokkal rendelkező Ivan Ivanovics Ivanov szovjet tiszt volt. A partizáncsoport azzal a küldetéssel indult a német frontvonal mögé, hogy Prága körül megszervezze, egyesítse és irányítsa a partizánmozgalmat. A csoportban Jirí Nezval hadnagy volt az egyetlen cseh nemzetiségű kommunista, a többiek valamennyien a Szovjetunió állampolgárai voltak. Jirí Nezvalt nevezték ki a partizáncsoport komisszárjává, azaz a parancsnok politikai helyettesévé.- 1944. március 20-án a lengyelországi Krasnónál ültünk be dakotáinkba, azzal, hogy miután három csoportban kiug- runk, a Kamenice nad Lipouhoz közeli Knizata falu melletti erdőben gyülekezünk - emlékszik vissza Jifí Nezval, amikor pár héttel ezelőtt Prágában, a Krő városnegyedben levő lakásában meglátogattam.- A rossz látási viszonyok miatt hatvan kilométerre a kijelölt helytől, Ledeő nad Sázavounál, a Melechov hegynél értünk földet - folytatta vendéglátóm. - Az ellenség észrevett bennünket, s bekerítette az erdőt. De, miután nyomainkat vilámgyor- san eltüntettük, sikerült kijutnunk a német partizánvadászok gyűrűjéből. A helyi lakosság útmutatása alapján, kimerítő éjjeli gyaloglással eljutottunk Knizata határába, a kijelölt helyre, s ott vártunk társainkra. (Évek múltán Jifí Nezval újból megtette a 60 km-es utat, s a Honvédelmi Szövetség azóta ifjúsági túrákat szervez ezen a partizánösvényen).- Mindig hálával gondolok azokra az emberekre, akik azokban a veszélyes napokban vállalták a velünk való együttműködés veszélyét. Hiszen a frontvonal mögött hemzsegtek a különféle partizán- vadász-különítmények, a Gestapo széles besúgóhálózatot épített ki, a kivégzések szinte napirenden folytak s rettegésben tartották a lakosságot... Csoportunk egyik aknásza, Jurij Baszov például egy pajta mögé esett. Egy helyi lakos segített neki az ejtőernyő elásásában. Éjjel volt, s a falu szélén levő kis házba kopogtunk be. Cseh család lakott a házban. Először megijedtek, majd enni és inni adtak, s figyelmeztettek bennünket, hogy a közeli Ledec nad Sázavouban német partizán- vadász-egység áll készenlétben. Számunkra életfontosságú volt az ilyen tanács, jóakaratú figyelmeztetés.- Nagy volt az örömünk, amikor nagy kerülőkkel a másik két csoport is eljutott a Knizata melletti erdőbe. Megtudtuk, hogy szanitécünk, Ivan Pavlovics Kirejev a földreszálláskor kificamította a lábát, s a helyszínen maradt. A helyi lakosság bújtatta el a németek elől, s titokban ápolták. Rádiósaink, Sura és Liza ugyancsak a céltól távol értek földet. Rádióadójuk segítségével kapcsolatba léptek a „Nagy Földdel“, s onnan irányították őket helyes irányba. A találkozóhelyre három hét alatt érkeztek meg. Sokat aggódtunk miattuk. PÁRTKONFERENCIA AZ ERDÉSZLAKBAN- Amikor mind a tizenöten együtt voltunk, hozzáláthattunk feladataink megvalósításához. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy mielőbb felvegyük a kapcsolatot a vidék kommunistáival. Érdekes és nagyon tanulságos felismerés volt szá- . munkra, hogy első segítőtársaink többnyire nem politizáló kisemberek, munkások, erdészek voltak, akik távolról sem voltak egységes politikai nézetűek, de gyűlölték a fasiszta megszállókat és őszintén várták a Vörös Hadsereg érkezését. Sokan közülük tevékenyen részt vettek akcióinkban, példásan teljesítették kéréseinket, s később maguk kérték felvételüket a pártba. Ók teremtették meg csoportunk és az illegális kommunista szervezetek közt a kapcsolatot. Ebből is láttuk, hogy a vidék becsületes dolgozói tudtak a kommunistákról, s védték, bújtatták őket a Gestapo elől.- Ezekből a hazafiakból alakítottuk demokratikus rendszer távlatait, s útmutatást nyújtott a nemzeti bizottságok létrehozásához, s elsősorban a partizánharc, az ellenállási mozgalom támogatásának módjait.- Csehországban ez volt az első illegális pártkonferencia - összegezte a 36 évvel ezelőtti eseményt a Za Prahu partizáncsoport egykori komisszárja.- Az alapos politikai és szervező munkának meg is lett az eredménye. Rövidesen létrehoztuk a különböző partizánegységek közös parancsnokságát. Április 22- én egész Délnyugat-Csehország és Dél- Csehország partizánmozgalmát a mi törzsünk irányította. A különböző nevek alatt tevékenykedő csoportok az egyesítés után felvették a Za Prahu elnevezést. Partizánegységünk létszáma megközelítette a kétezerötszáz főt. A MNICHI ESKÜ- Május első napjaiban a bozdéchovi erdő egyik erdészlakában egybehívtuk a kibővített parancsnoki megbeszélést, összehangoltuk harci terveinket, és kitűztük a legfontosabb feladatokat: a partizánegységek felfegyverzését, a fegyveres felkelés előkészítését. Amikor május 5- én Prágában kirobbant a náciellenes felkelés, a Za Prahu magasabb partizánegység valamennyi csoportja hozzálátott az egyes helységek német helyőrséA szabadság első napjaiban készült fénykép. Balról jobbra: A IV. Ukrán Front partizántörzsének küldötte, J. F. Gill a Za Prahu törzskari főnöke, Augustin érám, mellette a partizántörzs másik küldötte, Jifí Nezval és l.l. Ivanov, a Za Prahu partizáncsoport parancsnoka. (Archív-felvétel) í geinek, valamint a kisebb náci alakulatoknak a lefegyverzéséhez.- Súlyos veszteségek is értek bennünket ezekben a napokban. Példaképp említem meg csupán a Mnich községben levő német helyőrség lefegyverzése során történteket. Az akciót I. I. Ivanov közvetlen irányításával már befejeztük, amikor a községbe egy felfegyverzett páncélos éé-osztag érkezett, s nyomban felvette velünk a harcot. A tűzharc során 35 fasiszta és 12 partizán vesztette életét. Itt esett el Eda Emr, a Klement Gottwald partizáncsoport politikai biztosa, több cseh és szovjet bajtársam, közöttük a 21 éves Jurij Pavlovics Baszov és Iva Ivanovics Krilatov és egy jugoszláv partizán.- És elérkezett a felszabadulás pillanata! A Za Prahu partizáncsoport tagjai büszkén jelentették az Ukrán Front partizántörzse küldötteinek: Feladatunkat teljesítettük. Cernovicén több fényképen örökítettük meg találkozásunkat a partizántörzsre odaérkező képviselőivel. Az egyiken rajta van Augustin áram őrnagy, aki annak idején útnak indított bennünket. Sajnos, ez a kiváló antifasiszta harcos és kommunista 1945 után a reakció áldozatává lett, s 1968-ban gyalázatos kampányt indítottak emléke ellen.- 1945. május 26-án Mnichben méltó emlékművet állítottak, - illetve lepleztek le - a partizánmozgalom hőseinek. A szovjet partizánokkal együtt búcsúztunk volt harcostársainktól. A közös sír előtt felsorakoztak a Za Prahu partizánbrigád tagjai, s ezen a vérrel áztatott helyen esküdtek meg, hogy mint szemük fényét, úgy fogják őrizni a szovjet nép iránti barátság eszméjét. ÉLETEM LEGSZEBB IDŐSZAKA... Az egykori 15 tagú ejtőernyős partizáncsoportból ma már csak kilencen élnek. 1960-tól ötévenként rendszeresen találkoznak a mnichi emlékműnél rendezett ünnepségek alkalmával. A régi harcostársak: I. I. Ivanov, G. B. Zsdanov, I. Sz. Kuharenko, A. K. Kosikov, X. N. Abolova, A. K. Novikovova, A. I. Uzkij, N. D. Maszlenyikov, I. L. Kovalcsuk és a csoport egyetlen cseh tagja, Jifí Nezval. Mindnyájan fenntartják és ápolják a kapcsolatokat.- Nemcsak a mnichi összecsapás során elesett harcostársaink - J. P. Baszov és I. I. Krilatov és a velük együtt életüket feláldozó cseh partizánok emléke köt össze bennünket - mondja Jifí Nezval. - A Pelhfimov környéki erdőségekben töltött napokra való emlékezés mellett szocialista jelenünk fölötti öröm érzése is eltölt bennünket. Életem legszebb időszaka volt 1945 tavasza, még akkor is, ha sokszor szembe kellett néznem a halállal! Jifí Nezval elvtárs a háború után egy ideig a hadseregben szolgált, majd különböző párttisztségeket töltött be. Ké-' söbb visszatért eredeti szakmájához, az építészethez. A Cseh Műszaki Főiskola építészeti karán nemrég még tanszékvezető volt. Az építészeti szakmában nemzetközi szaktekintély. Fő művét, A szalagrendszerű építkezés elméletét több nyelvre, köztük magyarra is lefordították. Szerény, kedves ember. Tavaly töltötte be 75. életévét. Nyugdíjas, de most is érdemes munkát fejt ki, különösen az ifjúság hazafias és internacionalista nevelése terén. Egész élete a párt harcaihoz kötődött. Fegyverrel, szóval, tudással harcolt a haladásért, a szocializmusért. Igazi internacionalista. Érdemes idézni egykori harcostársának, Alikhán Kosikovnak (aki ma Kazahsztánban egy hatalmas kolhoz pártelnöke, s akit, ha Csehszlovákiába utazik, nemcsak tíz gyermeke, de az ottani szokások szerint az egész falu kikíséri az állomásra, hogy szerencsés utat kívánjon neki) egy kiadvány borítólapjára írt sorait: „Jifi Nezval most és a jövőben is mind nekem, mind a napsugaras Kazahsztán népének igaz barátunk, akinek hosszú életet és jó egészséget kívánok!“ Ugyanilyen szeretettel emlékezik Jifí Nezval professzor minden harcostársára, nemcsak a partizán bajtársakra, de a Svoboda hadosztályban vele küzdő más nemzetiségű elvtársaira is, közöttük a Budapesten lakó Mlynárik Jánosra, aki annak idején vele együtt vett részt halált megvető bátorsággal az első csehszlovák önálló hadtest harcaiban. Jifí Nezval professzor életútja elválaszthatatlanul összeforrott a szocializmus, az internacionalizmus megvalósításáért folyó küzdelemmel. SOMOGYI MÁTYÁS
