Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-05-03 / 17. szám

Megszokott látvány minden év májusában... (Archívumi felv I A Békeverseny a világ legfu- rább-legcsodálatosabb kerékpár- versenye. Mert győztesei ugyan vannak, csak épp vesztesei nin­csenek. 4. A kemény küzdelmet vívó bará­tok nagy találkozásának légkörét számos emlék, történet példázza. Ezekből idézünk néhányat. Amikor Gustav Adolf Schur, a későbbi kétszeres világbajnok, még csak bontogatta szárnyait, a csehszlovák Jan Vesely már a Békeverseny összetett győztese volt. 1955-ben éles küzdelem folyt közöttük a sárga mezért, ugyan­akkor, mint a csehszlovák és- az NDK-beli csapat kapitányai, az el­ső helyezett együttest megillető kék trikóért is versengtek.- Schur mintegy 15 méteres előnnyel fordult be előttem a wroc- lawi stadion kapuján - emlékezett Vesely. - Mindenki biztosra vette, hogy a küzdelem már eldőlt, de én nem adtam fel. Egyszer csak lát­tam, Gustav barátom „kezdőként“ A naptár 1948. május elsejét mutatott, délután 14 óra 30 perc­kor rajtolt a kerékpáros Békever­seny mezőnye. A jelenlevők közül akkor bizonyára kevesen gondol­ták, hogy történelmi jelentőségű esemény szemtanúi lesznek. A Rudé Právo, a varsói Trybüna Ludu és a berlini Neues Deutsch­land testvérlapokkal együtt vállalta a világ legnagyobb, legjelentő­sebb amatőr kerékpáros verse­nyének védnökségét. Közép-Európában egyedülálló versengés indul a szocializmus út­ját járó népek közötti szorosabb és őszinte barátság jegyében - írta A Rudé Právo. - A verseny kialakí­tásánál egyenlőségre töreked­tünk, igyekeztünk kiküszöbölni a profizmus szellemét. Az üzlet helyett a sport került előtérbe. A Békeverseny tulajdonképpen a második világháború romjain született. A barátság és a lelkese­dés erőteljes megnyilatkozása volt, egyúttal bizonyítéka annak, hogy mire képes az új világ, a szo- ■Sfalizmus világa. 1948 tavaszán a lelkesedésen kívül szinte mindep hiányzott a verseny lebonyolításához, hi­szen csak három év telt el a hábo­rú befejezése óta. Hiányoztak az anyagi eszközök, akadozott az élelmiszerellátás, kevés volt a szálloda, s természetesen hiá­nyoztak a tapasztalt szakemberek is. Ennek ellenére útnak indultak a versenyzők. Kezdeti szerény versengésből óriási versennyé nőtt a Békever­seny. Manapság a világ legjobban megszervezett és legnehezebb amatőr kerékpáros versenye. A béke és barátság ünnepe, az esztendő legszebb hónapjának, a májusnak a legnagyobb sport- eseménye. A győztesek mezét Picasso bé­kegalambja díszíti. A nyertesek­nek kijáró kupát minden esztendő­ben a Béke Világtanács adomá­nyozza. A Békeverseny győzelmi díja az egyetlen sportdíj, amelyet e testület alapított. És hogy miért éppen a Békeversenyre írta ki, azt aligha kell külön megmagyarázni. A verseny 1952-ig két ország, Lengyelország és Csehszlovákia ország útjain folyt. Ekkor az NDK is bekapcsolódott a rendezésbe. Bár 1949-ben a csehszlovák Vesely győzött, utána évekig északi ver­senyzőt ünnepelhetett a stadionok tízezres közönsége a dán Em- borg, Olsen, Pedersen, Dalgaard és az angol Steel személyében. A verseny évről évre nőtt, néhány esztendő alatt a szakaszok száma tizenötre emelkedett, az össztáv pedig meghaladta a kétezer kilo­métert is. És a magas követelmények ré­vén nagy lett a verseny híre és rangja is, a kezdeti tíz résztvevő ország helyett 1956-ban például már 24 csapat 141 kerékpárosa rajtolt. A mostoha időjárás és az egyre hosszabb távok ellenére a 60-as években a győztes óraát­laga megközelítette, sőt túl is lépte a 40 km/órát. És bár az óraátlag az időjárás, a táv a terep vagy éppen a mezőny taktikai megmoz­dulásainak is függvénye - tehát mozoghat negatív irányban is - ez esetben mégis hű képet ad az óriási verseny óriási iramáról. Az NDK 1952-ben indította elő­ször legjobbjait, 1953-ban viszont már az NDK nyerte a csapatver­senyt! 1955-ben Gustav Adolf Schur, a legendás hírű Távé első ízben állt a dobogó legfelső foká­ra. Hagen, Ampler, Eckstein, Pes- chel, Hartnick (NDK-beliek), Ve­sely, Ruzicka, Kubr, Smolík, Mo- ravec (csehszlovákok), Krolak, Gazda, Hanusik, Szozda, Szur- kowski (lengyelek) - mennyi nagy versenyző, hány világnagyság?! A Szovjetunió 1954-ben szere­pelt először nemzetközi porondon, mindjárt- a Békeverseny újonca­ként. Az akkor még tapasztalatlan, de csupa szív legénység azonal hatodik. A jó bemutatkozás után már nem is lehetett csodálkozni, hogy a szovjet gárda két évvel később első, 1958 és 1959-ben rádupláz a sikerre, sőt újabb két év múlva Jurij Melihov révén az egyéni győzelmet is megszerzi. A grúz Gennagyij Szajdhuzsin az­tán 1962-ben folytatja a sort, majd jön Lebegyev, Pikkuus, Averin, Szuhorucsenkov... A béke országútjai megállás nélkül ontják a nagyságokat. Nemzeti hőst, vagy legalábbis sportpéldaképet szállít az egyes országoknak. Itt van például Ryszard Szurkowski. Élő legenda a sportág történe­tében. Egyéniben négyszer, csa­patban háromszor nyert Békever­senyt, 49 nap során versenyzett sárga trikóban - ez mind szuper­csúcs. Háromszoros világbajnok, de az olimpiákon, „csak“ két ezüstérmet tudott szerezni. Csak. Igen, az ö esetében ez így helytál­ló, mert ő az utóbbi három évtized legeredményesebb amatőrje az országúton. 3. Évek óta nézi az ember a televí­zió képernyőjét. Újságírók lökdö- sik egymást folyamatosan, hogy az embergyürű közepén fáradtan mosolygó győztesnek legalább egy kérdést feltehessenek. Frie­densfahrt. Fotóriporterek kapkod­nak, hogy a stadion mögött felállí­hagyta, hogy a lendület a belső pályára vigye, s végül én nyertem. Schur az első pillanatban érthető­en dühöngött, de azután hirtelen jóízűen, ahogy csak ő tudott, ne­vetni kezdett. Hozzám lépett, s melegen átölelt. Addig is ismer­tük, tiszteltük egymást, de akkor egy életre szóló barátságot kötöt­tünk. .. A barátság szálai ma is erősek, bár a két bajnok csak kísérőkocsi­ból figyeli a küzdelmet. Amikor Schurék családjában fiú született, Jan nevet kapta. A nagy ellenfélre, az igaz barátra, Jan Veselyre em­lékezve. 5. 1967-ben a csehszlovák Jan Smolík hajtott sárga mezben. Há­rom évvel korábban már megnyer­te az összetett versenyt, s akkor is a legjobb úton haladt győzelmé­nek megismétléséhez. Állandóan az élen haladt, s már csak három szakasz választotta el a végső céltól, amikor - ráadásul hazai országutakon! - egy fiatal belga, Maes megelőzte, s meg is nyerte a versenyt. Smolík lógó orral jár­kált, a visszavonulás gondolatával foglalkozott. Karácsony előtt ké­peslapot kapott Belgiumból, le­győzője, Maes kereste fel soraival.- Tévedtem, amikor azt gondol­tam, hogy a Békeversenyen ara­tott győzelmem megnyitja előttem a profik közé vezető út kapuját. Egyelőre csak vízhordást bíznak rám. A baráti légkör hiányzik, mintha nem is sportversenyen, hanem háborúban volna az em­ber. A legnehezebb pillanatokban mindig eszembe jut a Békever­seny nagyszerű légköre. A 30-as évek gazdasági válsá­ga Közép-Európát is elérte. Alex Pawlisikak, a fiatal bányász is a munkanélküliek táborát szaporí­totta. A két háború közötti Len­gyelországban nem kapott mun­kát, vándorbotot vett a kezébe, Franciaországban kötött ki. Kerék­pározni is ott tanult, de ezsébe sem jutott, hogy ez a kerékpár hosszú esztendők múltán milyen szerep­hez jut életében... A franciaországi lengyelek csa­patában ugyanis 1953-ban Pawli- siak is helyet kapott. A rajt napján betöltött 40 évével a Békeverseny egyik történelmi jelentőségű csúcstartója, korelnöke lett. Mégis fiatalokat meghazudtoló lendület­tel, szívósan versenyzett. Igaz, az a hír hajtotta, hogy Lódzban ha­lottnak hitt édesanyja várja. Való­ban olyan iramot diktált, hogy azt a szakaszt meg is nyerte. Az évek óta nem látott anya és fia egymást ölelte, csókolta. Még csak nem is hallottak egymásról. így Pawlisiak érthetően soha sem felejti el, hogy a Békeverseny adta vissza édes­anyját. xxx A közelgő napokban a 34. alka­lommal rajtol a Békeverseny me­zőnye. A Békeverseny, amelynek egyik legkedvesebb történetét egy francia újságíró írta meg. „Hatéves lányom kérdezte tő­lem: - Apu, mindig lesznek há­borúk? A meglepetéstől szóhoz sem tudtam jutni: hogyan juthat ilyesmi egy csöppség eszébe?!- Elmegyünk vasárnap kerék­pározni? - kérdezte ezután.- Nem tudok elmenni, kislá­nyom.- Miért nem?- Mert nem leszek Párizsban...- Hol leszel?- Prágában...- És mit csinálsz ott?- Békeverseny kezdődik.- Mo látod - mondta a kislá­nyom - akkor nem lesz háború.“. TOMI VINCE Ryszard Szurkowski, a csúcstar­tó: négyszer lett első a Békeverse­nyen tott sátrakban, az alkalmi laborató­riumokban a lehető leggyorsab­ban elkészíthessék a képeiket. Course de la Paix. Az összetett­ben vezető legény, meg az aznap épp az élen álló legénység tagjai sárga, illetve kék mezekben ver­senyeznek; a váll magasságában stilizált galambfigura. A dobogón állva egy-egy szakasz első, máso­dik és harmadik helyezettje mindig galambot enged légi útjára. Závod míru. Az élcsoport már nemcsak, hogy réges-rég célba ért, de már szállodai szobájában piheni ki a kilométerek okozta fáradtságot - a stadion azonban még telve. Mert még nincs vége az esemény­nek, mert még néhány fiú kinn kínlódik az ellenszeles ország­úton, vagy épp valaki egymaga ta­pos a macskaköves utcákon. Még nincs vége a versenynek, ezért az egy fiúért vár az a 20-30 ezer vagy éppen százezer ember, aki kiláto­gatott a stadionba. Türelmesen vetkőzik. És amikor imbolyogva, elgyötörtén megtér hosszú útjáról, akkor ugyanúgy feldübörög a taps, mint jóval korábban Szurkowski- ért, Schurért, Szajdhuzsinért, Smokkért, Guyotért szóltak a te­nyerek. Carrera de la Paz. A Békeverseny győztesei 1948 Prosinek (jugoszláv) Lengyelország Zorics (jugoszláv) Lengyelország 1949 Vesely (csehszlovák) Franciaország 1950 Emborg (dán) Csehszlovákia 1951 Olsen (dán) Csehszlovákia 1952 Steel (angol) Anglia 1953 Pedersen (dán) NDK 1954 Dalgaard (dán) Csehszlovákia 1955 Schur (NDK-beli) Csehszlovákia 1956 Królak (lengyel) Csehszlovákia 1957 Hrisztov (bolgár) NDK 1958 Damen (holland) Szovjetunió 1959 Schur (NDK-beli) Szovjetunió 1960 Hagen (NDK-beli) NDK 1961 Melihov (szovjet) Szovjetunió 1962 Szajdhuzsin (szovjet) Szovjetunió > 1963 Ampler (NDK-beli) NDK 1963 Smolík (csehszlovák) NDK 1964 Lebegyev (szovjet) Szovjetunió 1965 Guyot (francia) Szovjetunió 1967 Maes (belga) Lengyelország 1968 Peschel (NDK-beli) Lengyelország 1969 Danguillaume (francia) NDK 1970 Szurkowski (lengyel) Lengyelország 1971 Szurkowski (lengyel) Szovjetunió 1972 Moravec (csehszlovák) Szovjetunió 1973 Szurkowski (lengyel) Lengyelország 1974 Szozda (lengyel) Lengyelország 1975 Szurkowski (lengyel) Szovjetunió 1976 Hartnick (NDK-beli) Szovjetunió 1977 Pikkuus (szovjet) Szovjetunió 1978 Averin (szovjet) Szovjetunió 1979 Szuhorucsenkov (szovjet) Szovjetunió 1980 Barinov (szovjet) Szovjetunió #ÓJ SZÚ Kiad)« Szlovikí* Kommunista Partja Központi Bizottsága Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztők' Szarka István ás Cáető János Szerkesztőség 893 38 Bratislava. Gorkábo 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság 550-18, sportrovát: 505-29, gazdasági ügyek 506-39 Távíró 09230a' Pravda - Kiadóvállalat Bratislava. Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállata - Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a kővetkező címén adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közületek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nabrezie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Új Sző előfizetési dija - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedevenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hirfapazoigálat Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ústredná expedíció a dovoz tlaóe. 884 19 Bratislava, Gottwaldovo ná mast le 6. A SUTI regisztrációs száma 5/2. Index 48 097 A BÉKE ÉS BARÁTSÁG ORSZÁGÚTJÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom