Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-26 / 16. szám
Az áruház zöldség- és gyümölcsrészlegén a Zelenina vállalattal kötött szerződés alapián déligyümölcsöket is árusítanak. Az áruháznak ugyanis nincs saját devizakerete. (A CSTK felvétele) A vásárlók egymás között üvegháznak hívják a háromemeletes, impozáns épületet. Találó ez az elnevezés a Bratislava egyik új lakótelepén, Dúbravkán épült Mezőgazdász nevű, csupa üveg zöldség- és gyümölcsáruházra. Az új kísérletinek is mondható áruház rekordidő - tizenegy hónap - alatt épült fel a tervezett negyvenhárom helyett s a dicséret ezért a pezinoki Agro- stav vállalatot, - a fő kivitelezőt, és a nyugatszlovákiai kerület 15 további Agrostav vállalatai - az alkivitele- zőket illeti, valamint a vállalkozás gesztorát, a bratislavai Mezőgazdasági Értékesítési és Fejlesztési Társulást. zott rollténer-rendszer. A kartondobozokba csomagolt árut a termelők egyenesen a többpolcos rollténerek- re, majd ezzel együtt a teherkocsikra rakják, s az autókról a könnyen mozgatható, guruló szerkezetet az elárusító részlegekre továbbítják.- Az árumozgatás ilyen leegyszerűsítése, főleg az elárusítónők munkáját könnyíti meg. Nem kell naponta tonnákat emelniük, azt hiszem más üzletekben különösen az élelmiszer- üzletekben szintén szívesen fogadnák ezt az újdonságot - mondja az áruház vezetője. HA MAJD ELKÉSZÜL... MINDEN KEZDET NEHÉZ Különösen, ha a Mezőgazdász áruház Szlovákiában elsőként többféle újdonságot próbál meghonosítani.- Egyedüli forrásunk egyelőre a tervek, a rendelések összeállításához, a szerződések megkötéséhez, a Gottwaldovban üzemelő, hasonló típusú zöldség- és gyümölcsáruház tapasztalata, útmutatása - mondja Katarina Franzenová, az áruház vezetője, illetve az egyes részlegek üzemelésének koordinálója, a bratislavai Mezőgazdasági Értékesítési és Fejlesztési Társulás dolgozója. Az áruháznak ugyanis több „gazdája“ van: két emeletet a Rusovcei Egységes Földmüvesszövetkezet üzemeltet, egyet a racai Semex vállalat, egy kisebb részleget a trenöíni Slovlik vállalat, a húsrészleget a Bratislavai Húskombinát, az épület legfelső emeletén levő éttermet pedig a Vi- nohrady-i Egységes Földművesszövetkezet.- Szállítóink a nyugat-szlovákiai kerület szövetkezetei és állami gazdaságai lesznek - mondja Katarina Franzenová. - Megrendelésünkben minden ezen a vidéken termesztett zöldség- és gyümölcsfajta szerepel. Egyelőre nehéz* lenne megmondani, hogyan válik majd be a közvetlen együttműködés. Az áru ugyanis a termelőktől a nagykereskedelmi raktárak és felvásárló üzemek kiiktatásával egyenesen a pultjainkra kerül. KORSZERŰ ÁRUMOZGATÁS Az „egyenes“ utat nagymértékben megkönnyíti a nálunk újdonságnak számító, az áruházban az áruszállításban és árumozgatásban alkalmaAz áruház árukínálata teljes csak akkor lesz, ha elkészül - az Ígéretek szerint ez év novemberére - a Zoho- ron épülő zöldségfeldolgozó és -csomagoló részleg. Itt tisztítják, darabolják és légmentesen csomagolják majd az áruház számára a zöldségféléket és a burgonyát.- Ezzel egyrészt a háziasszonyok munkáját szeretnénk megkönnyíteni, másrészt viszont a zöldségfélékből nagyobb mennyiséget tudunk hasznosítani. Különösen sárgarépából és petrezselyemből sok veszendőbe megy, mert kimérve csak az egészséges, ép zöldséget adhatjuk el. Feldolgozva a megkárosodott részeket eltá- volítva, az a zöldség is értékesíthető, amit különben nem kínálhatnánk a vásárlóknak - magyarázza Katarina Franzenová. - Azt hiszem a háziasz- szonyok gyorsan megkedvelik majd a főzésre így előkészített árut. xxx A Mezőgazdász alig több mint negyedéve fogadja a vásárlókat. Mérleget vonni, tevékenységét értékelni nehéz lenne ilyen rövid idő elteltével. Az újdonságok mellé csaknem minden esetben odakívánkozik még a ha: az áruellátás jó lesz, ha a közvetlen szállítók megtartják a szerződésekben vállaltakat; a választék bővül, ha kész lesz a feldolgozó részleg; házikenyeret is árusítanak majd, ha...; nemcsak csomagolt, hanem kimért hús is lesz, ha... Elképzelésekben, tettrekészség- ben nincs hiány. Hogy a most még létező, a kezdeti nehézségekkel, a kísérletezéssel összefüggő kérdőjelek valóban elhagyhatók-e majd, annak hosszabb idő elteltével utánanézünk. FLÓRIÁN MÁRTA Az&iegek ottnonA Az öregek háza ott áll a város végén. Földszintes épület, mint a többi. Talán csak abban különbözik testvéreitől, hogy több tavaszi virág nyílik az udvarán, s a fal mellett padokon csendes öregek üldögélnek. Valamikor menház volt, csavargók, koldusok tanyája. Az irgalmasság, vagy talán az irgalmatlanság lökte ide az élet kitaszítottjait. Évtizedekkel ezelőtt az állam vette kezelésbe a házat, s megváltoztatta jellegét. Egyedülálló öregek otthona lett a hely, egy kicsit a béke és nyugalom tanyája. Az otthon fiatal vezetőjével járom a szobákat. A berendezés egyszerű: vaságyak, szekrények, asztal, pad, székek. A férfiak szobái ridegebben hatnak, a nőké, otthonosabbak, derűsebbek. De ami lényeges: tiszták. Gondos kezek teszik-veszik a rendet. Fiatal lányok, asszonyok gondozzák a magatehetetleneket. Most is ott találom az egyiket a szobában. Tiszta ágyhuzatot hozott, azzal bíbelődik. A szoba lakói barátságosak. Már feloldódott bennük az az ellentmondás, amely ember és ember közé feszül. A küzdés ösztönző ereje megcsitult lelkűkben. Megcsendesedtek. Életük alkonyán megsorvadt bennük a világba zsongó vágy. Szorongatják a kezemet, maguk közé ültetnek. Csöndesen csorog szájukról a szó és én a lelkűkbe szeretnék pillantani, abba a mély kútba, melyet az élet ásott bennük. Vajon mennyit ért ez az élet? Volt-e bene szépség és értelem? S. Anton szavára figyelek. Pirospozsgás arcú, fehérszakállas ember. Itt született, itt élt ebben a városban. Az öregség is itt talált rá. Harminckét évig volt nyom: dász. Senkije sincs, mert nem nősült meg. Itt jól érzi magát. Olvasgat, sétál, vagy elbeszélget társaival. Anton bácsi után nagybajuszé, derűsarcú ember veszi át a szót, G. István. Élettörténete ennyi: Cselédsorban született, cseléd lett maga is. Nagybirtokról nagybirtokra vetette sorsa. Istálló sarkában hasaló dikó volt a menedéke. Ő sem nősült meg. Nem akarta senkivel megfelezni nincstelenségét. Fiatalságának legjavát elrabolta a világháború, s mire visszatalált a vérzivatarból - megtört, megöregedett. Sápadt, apadt tekintetű ember gubbaszt a széken. Azt mondják, süketnéma. M. Alojz magatehetetlen, csendes öre- gecske. Ki viselne rá gondot, ki szánná meg egy tányér meleg levessel, ha nem adott volna otthont neki ez a ház? i Reszketeg kezű, ráncos arcú, tétova tekintetű öreg emberek szólongatnak. Bizonygatják, hogy jó dolguk van itt. Akkor kelnek, amikor akarnak, azt csinálnak, amit akarnak. Jól bánnak velük, gondot viselnek rájuk. Mégis, van ebben valami torokszorító egyhangúság, valami méla bánat. Mintha keresnének valakit, talán egy nevető ajkú emberkét, egy kislányt, vagy kisfiút. Az unokájukat, dédunokájukat, aki elmaradt valahol a szálló időben, akit nem ringathatnak soha a térdükön. Csendesen elhagyom a szobát és átellenben nyitom az ajtót, öregasszonyok üldögélnek az asztal mellett. Az egyik olvas, a másik térítőt hímez. József Attila verse rezonál bennem, ahogy rájuk tekintek: „Vén, ráncos arca majdnem fekete, Kíszítta már a nap heve, Fogatlan "szája bús sóhajüreg, Oly csöndes néni és oly öreg, Fonnyadt karjával múltakat ölel, Halálra vár s az tán sosem jön el, Egyformán csöndes, zajt sosem okoz, Sovány kezével lassan elmotoz...“ A szoba napos, barátságos. Az asztalon virágcsokrot ölel a váza. A megszépítő asszonykéz nyomát viseli itt minden. Ezek az őszhajú matrónák talán még barátságosabbak, mint a férfiak. Szívesen beszélnek, megnyitják szívük zsilipjeit. Elmúlt, tovaszállt éveiket sóhajtják vissza. Az örömöket és csalódásokat. Hirtelen megszólal az ebédre hívó gong. Míg ebédelnek, kiülök a ház előtti padra s elnézem a szépen gondozott virágágyakat. Valaki a vállamra teszi a kezét.- Jöjjön csak, fiám, jöjjön - mondja H. Mari néni. Odavezet a virágágyakhoz, mutogatja s becézgeti a bimbózó petúniákat és az életéről beszél. Egy szegény asszony csendes tragédiáját fedik föl a szavak. Férje elesett a világháborúban. Két gyermek maradt utána: egy fiú és egy leány. Keservesen nevelte őket. Éjjelnappal dolgozott, hogy kenyeret adhasson a kezükbe, hogy emberré érlelje őket. Végtelen szeretettel csüngött rajtuk. A gyerekek felnőttek, s Mari néni megöregedett. És akikért élt és dolgozott, azok eldobták maguktól. így került az öregek házába. Fia, lánya, veje, menye, unokái élnek a városban. Járnak az utcán, esznek, isznak, szórakoznak, de soha nem jut az eszükbe Mari néni. Ki bánja, hogy az édesanyát reszketeg emberré nyomorította a munka? Ki bánja, hogy ott él a közelükben egy öregasszony, aki szeretné ölébe venni unokáit és sóvárogva vár arra a szóra: édesanyám, nagymamám? Mari néni minden nap reménykedve tekint a kapu felé, hátha eljönnek, hátha meglátogatják. De senki, senki. Már két esztendeje nem látta őket. Az öregasz- szony kötényébe rejti az arcát, hogy ne lássam könnyeit. Közben az öregek kiszállingóznak az udvarra.- Jó volt az ebéd? - kérdezem tőlük. Bólogatnak.- Paradicsomleves meg túróscsusza volt. Holnap rántott hús lesz. Hajlott öreg ember veszi át a szót. Faluról került ide. Fiatalsága csupa küzdelem, verejtékes munka. Valaha urasá- goknál szolgált, s ha kínnal is, jajjal is- fölnevelte gyermekeit. A lányáék most házat építenek, s mert félig-meddig adósságra építik, az édesapát elküldték az öregek házába. Tehertétel lett. Ha kifizetik a kölcsönt, majd visszaveszik az édesapát, M. Feri bácsi legalább is ebben reménykedik. A többiek megmosolyogják Feri bácsi mondókáját, ók sejtik, mért került ide. Jaj, de nehéz erről beszélni. Fölösleges lett a szülő, mert nem bír többé nagy pénzeket keresni. S a lánya, aki építkezik, ellöki magától. Az édesapja már nem érdemli meg a tányér ételt, hiszen alig hajt hasznot. Hogy megnyomorította a munka? Nem számít. Kötelessége volt, hogy a gyerekeit felnevelje. Nehezen törnek fel a szavak az öregek torkából. És súlyosan koppannak, mint a bíró kalapácsa:- Egyszer mindenki megöregszik! Vallatom a körém telepedő öregeket:- Milyen érzés az öregség?- Nem jó - feleli S. Anton bácsi.- Talán könnyebb lenne elviselni, ha nem kínozná az embert a betegség, a reumás lábam meg a derekam. - Majd mosolyogva hozzáteszi:- Az öregek háza - a halál pitvara. B. Terézia megjegyzi:- Nem érzem magam öregnek. G. István azt mondja:- Jótjiost öregnek lenni, mert az állam gondoskodik rólunk. Erre mindnyájan rábólintanak. Ebben mindnyájan megegyeznek. M. Feri bácsi elrévedö szemmel sóhajtja:- Istenem, istenem! Az ötvenedik után oly gyorsan rohannak az évek. Az ember észre se veszi. Szeretném tudni, mi volt a legtartalmasabb az életükben. Mi volt az élet sója? Szinte egyöntetűen vallják:- A munka. A munka éltette, a munka segítette át őket az élet nehezén. S még most is ösztönzi őket ez a rejtelmes erő. Csendesen tesznek-vesznek. Megöntözik a virágokat, segítenek a konyhán, farigcsálnak, kézimunkáznak, tisztán tartják közös otthonuk tájékát. Megtörtek, megöregedtek s hűlő szívükben csöndesen motoz az elmúlt idők emléke. DÉNES GYÖRGY 1981. IV. 26. IWIiMg-KHDOllttKH
