Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-19 / 15. szám
1981. IV. 19. A csillagos égbolt fürkészöi már évezredekkel ezelőtt megkíséreltek rendet teremteni a tengernyi csillag között. Fényesebbjeit képzeletbeli vonalakkal összekötve csoportokba, égi képekbe sorolták, melyeket azután alakjuk, fényességük, színük vagy az illető évszakban való láthatóságuk alapján neveztek el. Évszázadok során azután a képzelet szőtt mondákat, csillagmeséket, verseket, dalokat ezen elnevezések köré, melyek szájról szájra, lélektől lélekig szállva, apáról fiúra hagyományozód- va színezödtek, formálódtak és öröklődtek nemzedékeken át. Az éjszakai égbolt gyémántgombokkal kivarrt fekete bársonya, kecses holdsarlója, a Tejút sejtelmes fátyla önmagában is szép látványt nyújt, de még szebbé varázsolták azt az emberi képzelet ihlette csillagmesék, csillagmondák. Az ősmagyarok - ellentétben más kultúrákkal - nem istenekkel, hősökkel és mitológiai alakokkal népesítették be az égboltot. A Tejútról szóló rövid fejezetünkben látni fogjuk, hogy az egyszerű ember gondjai, örömei, természetszeretete tükröződik vissza a magyar népi csillagnevek és csillagmesék világából. Egy nép ezeréves harcának, történelmi és társadalmi viszonyainak, vágyainak, gondolatainak hű ábrázolása olvasható le a ,, magyar csillagos égboltról“, melyben emberi mivoltunk és gazdag kultúránk nyomjelzője minden egyes monda és kép, melyet a képzelet az égboltra rajzolt. .....a hadak útja fénylik mint a hó po rában jó vitézek mendegélnek... (Jékely Zoltán) Derült, holdtalan éjszakán a megszámlálhatatlanul sok, tűhegynyi sziporkázó, pislákoló csillagok között mesebeli látványt nyújt az egész égbolton végighúzódó, derengöfényű, ezüstös fátyol, melyet a népnyelv Tejútnak nevez. Ma már ismert, hogy ez a „ködfátyol“ milliárd és milliárd csillag összeolvadó fénye, melyek mindegyikének sokezer évig tartó út után jut el fénysugaruk a Földre. Ha huzamosabb ideig szemléljük az égbolton ezt a halvány sávot, láthatjuk, hogy az egész égbolton végigvonul, mintegy átkarolja azt. Ősi csillagmeséink és csillagnevezéseink (b) irodalmának a leggazdagabb forrása a Tejút. Csallóköztől Erdélyig se szeri se száma azoknak a hiedelmeknek, színes mondáknak, melyek mind a mai napig fennmaradtak s azonosításuk sem jelent különösebben nehéz feladatot. Maga a Tejút vagy Tejesút a tejfehér hasonlattól kaphatta a nevét. A többi megnevezés, kevés kivétellel út, árok, köz, forduló fogalmakat hordoz magában. Mielőtt azonban ezek ismertetéséhez kezdenénk, bemutatunk néhány, a Tejút keletkezéséhez fűződő mondát. Legszebb talán az a székely monda, amely Csaba vezérnek állított örök emléket. Ez kétféle változatban ismert, az egyik a Csaba útja, másik pedig a Hadak útja mondája. Csaba útja: (idézet Gaál Mózes: Magyar mondák könyvéből) „... Csillagtűz az égen pisi adózott messze, ezüstfehér fátyolt terített ki a Hold; őrtüzek a földön hamvakodni kezdtek, mikor megszólalt jó Csaba királyfi: - Elindulunk hunok! Zandirhámtól búcsút vettek s házané- pétől, aztán útra keltek Csaba vitézi. Királyfiú hangját hallották még tisztán: - várjatok ránk míg visszajövünk, húnok, nagy Görögországból!... Hadúr pedig kémlé a hetedik égben s a szomorú búcsút szánakozva nézte. Haragja megenyhült, bosszúját eléglé, a csodát teve olyat, melyről az unokák álmélkodva szólnak. Ezt a csodát tette a szánakozó Hadúr: Amint robognának Csabával a húnok holdvilágos éjjel, lovak lába alatt a föld meg nem dobban, mintha a levegő lágy ölébe venné, mintha szárnya nőne fáradt paripáknak; víz vala ott gátul, hömpölygő széles víz, s íme lábuk alatt zuhog tova az ár, nem érzik csak látják alattuk, de mélyen. Feljebb... feljebb szállnak s a fejők nem szédül, mind nyájasabban süt rájok az ezüst Hold; mind több és több csillag bukkan ki felettük. Útjok igazgatják, útjokat megszabják s végig a nagy égen temérdek millió csillag gyűl hosszába, ahová lábaik tapos, menten egy-egy gyémánt szikra szökken csodagyorsan, nem is olyan szikra, mely szökken s kilobban, hanem ott marad az örökkön-örökké, mintha istenszóra tündérek hímeztek volna egy szalagot, melyet az égbolton végighúztak. “ A HADAK ÚTJA a másik változat. Csaba királyfi, apjának (Attila) halála után kitört testvérháborúban csatát vesztett és Bizáncba menekül. Seregének egy részét hátrahagyta, kik a Csigle mezőn várták visszatérését: ,,Megfogyott népével hátrált Csaba, hogy az elveszett haza visszaszerzése ázsiai rokonaival egyesülten térhessen vissza, s Etele szent kardját a kerek tenger habjaiban tisztára mosván, annak bűvös erejét visszaadja. Erdély véghatáránál őrködni hagyta a székelyt. Elváláskor áldoznak és megesküsznek, hogy fenyegető veszedelem idején segítséggel fordulnak vissza a világ végéről is. Am alig haladnak a havas aljáig, máris fölülkerekedik a körüllakó népség a maroknyi székely ellen. De megrendül a föld, megrázkódnak a fényük koronái, s hírül adják a távozóknak társaik veszedelmét, a hadak egy része visszafordul és szétszórja az ellenséget. Egy év múlva ismét megirigylik a völgy lakói a székely nyugalmát, s fenyegetik seregeikkel. De a patak sikoltva szalad a folyamba, a folyam a tengerbe, hírt visznek, a segély nem késik és a székely ismét mentve lón. Három év múltán új nemzetségek veszik ismét körül a székelyt. Élethaláltusára megy a dolog. Már a szellő sem érte volna utói a Görögországba távozottakat, de a puszták viharának szárnyaira ülvén, megtalálta őket messze délkeleten s harmadszor is győzelemre segítik feleiket. Sok idő telt le, a fiatal diófák megöregedtek, a fiatalok kezéből unokáikéba került a fegyver. A határőrökből nemzet, az őrhelyből i haza lett, a székelyt sokáig nem merte támadni szomszédja; de ez sem tartott örökké... Megszámlálhatatlan a támadók serege... a székely ingadozik... Csaba rég elhunyt. De a székelyek járó csillaga nem szunnyadoz s megemlékezve az áldomásra, lobogva viszi a hirt a földről az égi csarnokba. Már itt lenn az utolsó csata készül: maroknyi nép az ellenség árjával szemközt, midőn egyszerre paripák dobogása és fegyver- zörej hallik, s a fényes hadak némán vonulnak az égen fölfelé. A testvérek, kik a baj idején már háromszor nem késve jöttek, negyedízben sem maradnak el. Mint hallgatag szellemek, hosszú sorban nyomulnak a csillagos égen végig s leszállnak ott, hol a havasok a kék égig emelkednek. Nincsen halandó, aki megállhatna a sebezhetetlenek előtt. Rémület szállja meg a tenger ellenségét, s futnak mindenfelé. Azóta áll a székely háborítatlanul s nemsoká véget ér hú őrködése... A fényes hadak ösvénye pedig, melyet jöttökben és visszatértékben ta- posának, eltörölhetetlen marad az ég boltozatán: az ő lábaik és lovaik patkóinak nyoma az, mit derült éjfeleken, mint tejfehér szalagot látsz tündökleni a magasban s melynek azon órától Hadak útja a neve a székelyeknél, melyre tekintve megemlékeznek ők Csabáról és hős atyjáról Eteléről. “ (Lugossy József) A Tejúttal kapcsolatos, ősi hiedelmekkel foglalkozó külföldi szakirodalom is gyakran tesz említést a magyar vonatkozású elnevezésekről, külön kiemelve a Hadak útja elnevezést és a hozzáfüzödő mondát, mint az ősi mondavilág legszebb gyöngyszemét. C sallóközben a Tejutat Tündérfátyolnak is hívják. Erről a következőket jegyeztem le gyűjtéseim során: Réges - régen, valahol Csallóközben élt egy szegény halászlegény. Rozzant nádviskóján, öreg csónakján és halászszerszámain kívül nem volt egyebe a puszta életénél. Egyszer, mikor éppen egy vízimalom közelében halászott, meghallotta, hogy a parton valaki csodaszépen énekel. Otthagyta a hálót és kievezett a partra, ahol a vízimolnár leányát találta. Amint megpillantották egymást azonnal egymásba szerettek. Teltek-múltak a napok, a két fiatal mind gyakrabban találkozott, de csak nagy titokban, mert az öreg molnár hallani sem akart a halászlegény- röl, lányát egy jómódú gazdalegényhez szánta feleségük. Hiába volt sírás-rívás a molnár hajthatatlan maradt és már a lakodalom napját is kitűzte. A két szerelmes elhatározta, bárhogyan is lesz, ók nem hagyják el egymást soha. A lakodalom napján a fiú megszöktette a menyasszonyt. Szerencsétlenségükre a menekülés közben a lány fátyla beleakadt egy bokor kiálló ágába s ez nyomra vezette az üldözőket. Rájuk találva a gazda első haragjában megölte mind a kettejüket. A két holttestből egy fehér és egy vörös liliomszál nőtt ki, melyeket a gazda leszakított. A fehér liliom fündérlánnyá változott, ki felszállt az égbe, hova magával vitte áruló fátylát is. A vörös liliom helyén pedig egy bővizű forrás buzogott föl. A türndérlány azóta az égben úszó fátylán ereszkedik le éjjelenként a forráshoz szomját oltani. A nép képzeletében a Tejút ezüst szalagjának a látványa ihlette a legszebb, legköltöiesebb elnevezéseket a csillagos égről. Csak néhány példa a sok közül: Éjszakai szivárvány, Éjeli kegyelet útja, Tündérek útja, Tündérek járása, Tündérek fordulója, Tündérek kútja, Fejér köz, Fehér út, Fejér árok stb. „ Tündérek érkezének Fejér közön jövének Hozzánk beszállának, Szép leányt keresnek, Térülj, fordulj, bújj, bújj, Meg ne kerüljenek!“ Felsorolt példáinkban láthatjuk, hogy a népképzelet gyakran kapcsolja össze a Tejutat a tündérek útjával, melyen éjszakánként a Földre ereszkednek. A Szépasszony vászna elnevezés székely eredetű, a hozzáfüzödő monda pedig a következő: ,,a szépasszony hűtlen tőn kedveséhez. Ez arcul csapta őt s letűnt a feneketlen kristálytóba, ezt mondván: várhatsz engem ezer esztendeig. A szépasszony most kedvesét ezer esztendő óta várja, éjjelenként kiterítget- ve vásznát s este-reggel a kristálytó vizével öntözgetve azt, mi aláperegvén szüli a harmatot. “ (Kandra Kabos) Az egyszerű nép szívébe zárja a hősöket. A csatában elesetteket hallhatatlansággal ajándékozza meg, nevük örökre fennmarad. Lelkűket a Lelkek útján (szintén Tejút) felküldi az égbe, ahonnét tovább vigyázzák földön maradt nemzetének nyugalmát. Zrínyi: Szigeti veszedelem hőseposzában szintén találkozunk ezzel a csodás elemmel, mikor a hősies kirohanás után a holtak mezejére leszállnak az angyalok, és magukkal viszik a csatában elesett magyar vitézek lelkét: Az szép teljes út is megcifrázza magát, látván az nagy isten sok szép angyalát, az göncös - szekere viszi sok fegyverét, mennyei seregnek könnyebbíti terhét..." Az utat, közt stb. jelentő elnevezések közül legismertebbek az Országút, Ég útja, Ezüst út, Szalmásút, Szalmahullató út, Polyvaút, Cigányok útja, Költőink, mesemondóink is gyakran felhasználták ezeket: „ Fölnézett az égre, az Országútjára, Keservesen gondolt bujdosó voltára..." (Arany: Toldi) A Szalmásút, Szalmahullató út elnevezéseket már a Kárpát-medencében ismertük meg. Körülbelül a XIII-XIV. századra tehető a cigányságnak Európában való megjelenése, így az összefüggés a cigányok által szétszórt szalma és a Tejúttal kapcsolatos elképzelések között itt kell keresnünk A Tejút nem mindenütt egyenletes fényességű, sót a (mai) Hattyú csillagkép- nél két ágra szakad. Erről azt tartotta a néphit, hogy az isten égi útja során látta, szembe jön vele egy részeg ember s inkább kitért annak útjából, mintsem összetalálkozzon vele. Innét ered a Részegember útja elnevezés is. Csallóközben ismeretes még a Harmatos út jelölés is: „Az ég útja, melyen a tündérek forognak még jönnek le az égből. Oszt, hogy éjjel le ne térjenek az útrul a mennyéül harmat száll a csillagokra, hogy a látható legyen. Hajnalra meg föszárad, mikorra már a tündérek visszamennek az égbe. Ezér híják harmatos útnak“ (Nagymegyer) A Hajnalszakadék, Hajnalhasadék elnevezések, valamint a csallóközi monda között hasonlatosság látszik. Ez előbbiek keletkezése valószínűleg onnét ered, hogy hajnal közeledtével fokozatosan tü- nedeznek el a halványabb csillagok, így a Tejút derengő fénye is láthatatlanná válik ,,hajnalhasadtára", N agyon sok elnevezés ihletöje volt a keresztény vallás megjelenése, gy: Mönnyég, Isten palástja, Isten barázdája, Zarándokok útja, Szent Mihály útja stb. Az elnevezések, mondák, mesék vég- eláthatatlanul hosszú sorát még folytathatnánk, de csak magával a Tejúttal kapcsolatos, néhány kiragadott példa is méltóképpen illusztrálja őseink gazdag képzeletvilágát. Félő azonban, hogy teljesen feledésbe merülnek ezek a szellemi hagyatékok, ha továbbra is olyan mostohán bánunk velük mint eddig. Még napjainkban is felbukkannak ismeretlen, vagy azonosítatlan elnevezések, mondák, mesék, ezért gyűjtésük és rendszerezésük igen szép és hálás feladat. Őseinknek nem volt látcsövük, de pótolta azt a képzelőerő, a vágy mely fel- emelkedésre ösztökélt. Hősöket, eszközöket, küldött maga helyett az égbe, hogy tolmácsolják az égi hatalmasságoknak az emberek vágyait, álmait, s ha kell harcba is szánjanak az elnyomással, istenek hatalmával. Korunk tudománya már száműzte az isteneket az égről, megfosztotta az égitesteket a képzelet által rájuk ruházott emberi tulajdonságoktól, de meg kell hajolnunk a csillaglegendák, csillagmesék szépsége előtt, mert művelődéstörténetünkben jelentős szerepet játszottak hosszú évszázadokon keresztül. BÖDÖK ZSIGMOND- Puszit akarok adni, apuka - toppant elém Kiskata hirtelen, amin igencsak meglepődtem, hiszen nincs is reggel, amikor puszit kellene adni, nincs is este, amikor puszit kellene adni, nem indulok sehova meg Kiskata se készül sehova, hogy puszit kelljen adni, igy aztán igazán nem értem, hogy mi ütött a kis kópéba.- Puszit? - kérdem tőle, mint aki nem értette jól, hogy mit is hallott az előbb!- Igen. Piros puszit!- Piros puszit? - kérdezem újfent, mert ezt már igazán nem értettem. Nemcsak hogy jól nem értettem, de sehogyan sem. - Hát az meg milyen? - érdeklődtem ezért eltökélten tovább. S bár a régi-régi mondás szerint ostoba kérdésre bölcs választ ne várj, iám, Kiskata már ágaskodik is fel hozzám, s egy hatalmas puszit csattint rá az ajkamra. Ez volna hát az a bizonyos pirospuszi? - morfondírozok most magamban. Hiszen ez is pontosan olyan volt, amilyen a puszi általában lenni szokott, igaz, azzal a picike kis különbséggel, hogy ez valóban piros volt. Se nem fehér, se nem fekete, se nem kék, sárga, zöld, barna, lila vagy olyan-színű, hanem piros. TÓTH LÁSZLÓ imm flt mm mi
