Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-12 / 14. szám
ía, a kisnéger először ödés utáni harmadik vagy ; napon, kora reggel pil- meg a csatorna mélyén kisnégert, amikor odamá- k egyetlen ajtajához hogy lássa a víz sima az apja, aki a földre terí- zsákhalmon a még alvó len nö mellett éppen fel- ákiáltott: ze meg az ember... mars rdögadta nyughatatlan ía, aki nem tanulta meg szavakat, de megtanult neskedni a kiáltásra, el- nászni, visszafelé, s mivel t, az ujjacskáját szopogat- tben maradt az egyik sai felkönyökölt. Nézte az alvó asszonyt, majd eny- irázta a karját. Az asszony rémült szemmel tekintett Az nevetett. Minden regforma volt: az asszony émült arccal ébredt, s ez jóérzéssel töltötte el, de sszból. Első alkalommal edéskor látta az asszony- az arcát, hanem azon az amikor először voltak alán ezért töltötte el jóér- íogy a nő minden reggel cal ébred. felült az üres zsákokon, ran - mondta az asszony- zürd le a kávét, szony egy kicsit késleke- ilasszal. i maradt. i maradt. Elfogyott, már majdnem kimondta: rt nem vettél többet? de a a szót, mert látta, hogy másik arcát ölti fel, azt nem töltötte el jóérzéssel, zt csak olyankor vette fel, z hasonlókat kérdezett tó- ízben akkor éjjel látta ezt az arcát, amikor ré- és gyönyörre szomjasan i, rávetette magát, de ré- ehetetlen volt. Talán ezért rette a nőnek ezt az arcát, val elfogyott? iszony felállt és a fején I kezdte magára húzni t. A férfi, még mindig az ikhalmon ülve, elfordította Luis Gonzátez Puerto Ri- Első műve 1943-ban jelről a tekintetét, s az egy pillanatra trikója lyukain akadt meg. Melódia már belefáradt az ízetlen ujjszopogatásba, s úgy döntött, sírva fakad. A férfi ránézett, majd megkérdezte az asszonyt:- A kicsinek se nincsen semmije?- De... szereztem néhány gua- nábanalevelet. Mindjárt csinálok neki szörpöt.- Hány napja nem kapott már tejet?- Tejet? -r az asszonynak önkéntelenül egy kis ijedség lopózott a hangjába. - Tegnapelőttöl. A férfi felállt és nadrágba bújt. Aztán az ajtóhoz ment és kinézett. Azt mondta az asszonynak:- Nagy a dagály. Máma csónakkal köll menni. Aztán felnézett a hídra és az ország útra. Autók, buszok és teherautók haladtak vég nélküli sorban. A tengernyúlvány - ,,a csatorna“ - partjain már évek óta növekedett a külváros. A férfi elmosolyodott azon, hogy majdnem minden kocsiból milyen csodálkozva tekint ki valaki a csatorna közepébe ékelt viskóra. Ez a valaki általában akkor kezdte el bámulni a viskót, amikor az autó, a busz vagy a teherautó a híd közepére ért, s addig bámulta fokozatosan fordítva hátra a fejét, míg az autó, a busz vagy a teherautó ott elöl, el nem érte a kanyart. A férfi mosolygott. Majd azt morogta:- Hülyék! Lassan bemászott a csónakba és partra evezett. A csónak végéből a ház ajtajáig hosszú kötél vezetett, aki a házban maradt, ennél fogva az ajtóhoz húzhatta a csónakot. A ház bőt' vezetett a partra egy kis fahíd is, melyet a dagály ellepett. Partra érve a férfi az országút felé ballagott. Mikor a gépkocsik zaja elnyomta a kisnéger viskóból kihallatszó sírását - jobban érezte magát ★ Másodszor Melódia, a kisnéger, kevéssel dél után pillantotta meg a csatorna mélyén a másik kisné- gert, amikor visszamászott az ajtóhoz, kihajolt és lenézett. Ezúttal a csatorna mélyéről a kisnéger mosollyal ajándékozta meg. Elsőnek Melódia mosolyodott el és a másik mosolyát válasznak tekintette. Aztán intett a kezecskéjével, s a másik kisnéger is intett a csatorna mélyéről. Melódia nem tudta visszafojtani a nevetést, s úgy tűnt neki, hogy onnan lentről egy másik nevetés hangja száll fel. Aztán az édesanyja hívta, mert a guanába- na-levelekböl már elkészült a másik adag szörp. ★ Két asszony, a szerencsések közül, akik szilárd talajon, a csatorna partján megkeményedett sáron laktak, megjegyezte:- Micsoda átlátszó ürügy! Ha nekem mondták vóna, hát aszon- dom - hazugság.- A szükség, szomszédasz- szony. Hát nekem ki mondta vóna, hogy ide köll gyünni. Nekem, akinek még fődecském is vót...- De mink vótunk az elsők. Alig vótak itt, hát az ember kiválasztotta a legszárazabb részt, ügyi? De akik most gyünnek, lássa, azoknak a vízbe köll bújni, hogy úgy mondjam. De hát, jól van... és azok a népek hunnan a fenébül gyüttek?- Nekem aszonták, hogy ottan a Zöd Szigeten várost építenek és a közelbül egy csomó négert kitelepítettek. Tán azokbul vannak.- Te jóságos...! Megfigyelte azt a kisnégert? Olyan mint egy - majom! Tegnap elgyütt az asz- szony, hogy nincs-e valamim, amibűi szörpöt csinálhatna, én meg odaadtam neki a maradék guanábanát.- Ó, jóságos szűz...! ★ Estefelé a férfi elfáradt. Fájt a háta. De a zsebében pénzt mar- kolászva, csörgetve jött, találgatta, melyik rézpénz, melyik tizes, melyik pesetás. Jól van... ma szerencséje volt. Az a fehér, aki a New York-i árujáért ment át a mólón. Meg a munkás, aki egész délutánra kölcsönadta a kis szekerét, mert bábáért rohant a feleségének, aki éppen egy újabb szegényt hozott a világra. Bizony, uram. Küszködni kell. Holnap megint nap lesz. Betért egy csemegeboltba, vett kávét, rizst, babot és néhány doboz tejport. Eszébe jutott Melódia és megszaporázta lépteit. San Jüanból gyalog jött, hogy ne kelljen öt centavót költenie buszra. ★ Harmadszor Melódia, a kisnéger estefelé, kevéssel azelőtt, hogy hazajött az édesapja, pillantotta meg a csatorna mélyén a másik kisnégert. Ezúttal Melódia már mosolyogva jött, úgy hajolt ki, s meglepte, hogy a másik is mosolyog ott lenn. Megint intett a kezecskéjével és a másik megint visszaintett. Aztán Melódia hirtelen lelkes örömet és kimondhatatlan szeretetet érzett a másik kisnéger iránt. Elment hát, hogy megkeresse. LÖRINCZ EMŐKE fordítása JURIJ ^ PROKOPENKO m/- Tessék, az első feladat - mondta az irodavezető és átadott nekem egy dossziét tele papírral. - Három-négy napon belül készítsen beszámolót. Egy hét múlva érdeklődött:- Nos, elkészült?- Még nem - magyarázom. - Nem szoktam hozzá az ilyen gyorsasághoz. Minket arra tanítottak, hogy meggondoltan dolgozzunk. Az én életem jelszava: Igényesség minden körülmények között! A következő gyűlésen megdicsért engem a beszámolójában:- Egyes elvtársak itt megszokták a hányaveti munkát. Új kollégánk hozzáállása a munkához igen lelkiismeretes... Egy hónapig nem háborgatott senki. Csak az irodavezető vet rám néhanapján egy-egy kérdő tekintetet. Egy ilyen alkalommal ezt mondtam neki:- Még egy hét - és hozzálátok a befejezéshez! Eltelt két hét és az irodavezető ünnepélyesen odalépett az asztalomhoz:- Nos?- Lehet, hogy sikerült, hogy bárki elfogadná- felelem -, de engem mint igényes embert ez a beszámoló nemigen elégít ki.- Mutassa csak, ne szégyenkezzék - biztatott az irodavezető.- Nem mutathatom meg, mert apró darabokra téptem. Az irodavezető elsápadt.- Ne idegeskedjék, elkezdtem írni újból- nyugtattam meg őt. A negyedév végén, amikor összegezték az iroda munkáját, jelentettem:- Beszámolóm negyedik változatát össze sem lehet hasonlítani az elsővel, de még a harmadikkal sem. Szavaimnak volt hatásuk, mert a beszámolót bevették a következő negyedév munkatervébe. A félév végét azzal ünnepeltem meg, hogy hozzáláttam beszámolóm tizennyolcadik változatának elkészítéséhez.- Ebben minden egyes szó a helyén lesz. Néhány év múlva, amikor előléptettek, még igényesebb lettem magammal szemben.- Beszámolóm harmincnyolcadik változatát- mondtam a munkatársaimnak - három példányban fogom elkészíteni. Amikor nyugdíjba mentem, az új, fiatal irodavezető búcsúztatott:- Igényesség és megfontoltság jellemezte legidősebb munkatársunk munkastílusát - mondotta és egy gravírozott órát nyújtott át nekem. íróasztalomat pozsgásarcú fiatalember foglalta el, aki most jött az iskolapadból. Átadtam neki tapasztalataimat, valamint a befejezetlen beszámolót. Alig tíz perc múlva kész volt a beszámoló és a fiatalember letette az irodavezető asztalára. ... Istenem, ezek a mai fiatalok! Ök mindent ilyen gyorsan csinálnak! SÁGI TÓTH TIBOR FORDÍTÁSA Bettes István Romantika Idill szikrazápor a tűz fölött felhők közt sápadozó bágyadt viasz-holdsugár hal fáradt nóta szárnyal fényesen hullámzó fütengerben állva rácsodálkozna bogárszemű lányra csak állna karcsú sétahajón zászlócskával játszva (Lenin kabátja) mégsem illik hogy ilyen kopott a bal kezén foltozott kabátot viseljen mért nem próbál másikat szerezni?- hisz’ tehetné... nevettünk a nap sütött talán mégsem olyan kopott ömlött a fény a remény sarkig tárt ablakán Kockák az emberek a legkülönfélébb kockák legkülönbözőbb variációit használják mindennapi apró kis építkezéseikhez jól tudom mindenki reggeltől estig építkezik nagyon közkedveltek a színes kockák egymástól szinte alig különböző árnyalatai ezekkel gyanútlanul húzhatunk fel falakat és senki sem kéri tőlünk az építkezési engedélyt a leghátrányosabb helyzetben vannak az építőanyag-raktárba késve érkezők ezeknek a jóembereknek talán mert nem tették el a pult alá vagy nem is volt aki eltegye a színes kockákat csak a legközönségesebb fekete-fehér darabok maradtak melyek már az alapok lerakásánál is rendkívül szembetűnöek
