Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-12 / 14. szám
Ma is akadnak naiv. emberek, akik szerint a cionizmus a zsidó nép nemzeti öntudatának formája, s e minőségben más nemzetek és népek jogait semmiképp sem csorbítja. Egyesek azt állítják, hogy vannak ,,rossz“ és „jó“ cionisták, így érvelnek például a szociálcionisták, s ezt a mesét Nyugaton elhiszik a liberális értelmiség egyes képviselői, akik megfeledkeznek arról, hogy kivétel nélkül valamennyi cionistának, minden cionista politikai pártnak van egy közös platformja: az etnocentrizmus, a nacionalizmus, a sovinizmus, a fajelmélet. Végül azt a kitalálást is előszedték, amely szerint Izrael „az egyetemes jólét állama“, ahol „osztálybéke“, „egalitárius társadalom“ van stb. A mai Izrael azonban nem csupán reakciós-kapitalista, hanem imperialista állam is, amely agresszív politikát folytat arab szomszédaival és a Palesztinái arab néppel szemben, s a leplezetlen neokolonializmus módszereihez folyamodik több ázsiai, afrikai és latin-amerikai országgal kapcsolatban. Izraelben a cionista vezetők antidemokratikus, soviniszta rendszert hoztak létre, amely a formálisan létező polgári demokratikus intézményeket a maga igazi lényegének álcázására használja. Az ,,emberi jogok“ problémája különleges helyet foglal el a cionizmus propagandaeszközeinek fegyvertárában. A Carter-féle kormány után, amely az „emberi jogok védelmében“ indított kampányt eredménytelenül próbálta a szocialista országok elleni közvetlen harc eszközévé avatni, e kampányba az izraeli vezetés is bekapcsolódott, és sajátos hangsúlyt szabott ennek - az izraeli sajtóorgánumok, a nyugati államok cionistabarát sajtóorgánumai, ugyanis különös figyelmet fordítanak a zsidó nemzetiségű személyek helyzetére a Szovjetunióban, e személyek állítólagos diszkriminációjára. Jellemző körülmény, hogy a szovjetunióbeli, .emberi jogokat' ‘ egy olyan állam hivatalos képviselői viselik szívükön, amely sok ezer palesztin arabot megfoszt az elemi emberi jogoktól. Palesztina cionista gyarmatosításának kezdete óta a vezetés e terület arab lakossága elemi emberi jogainak megsértésére törekednek. Ez az irányvonal mind a mai napig nem változott, mivel a cionizmus valamennyi dogmája abból indul ki, hogy a zsidók - „isten kiválasztott" népe, a többi nemzet és nép pedig „másodrendű". Izrael cionista vezetői is ezt a tételt tartják szemük előtt a palesztinai arab néphez való kapcsolatuk terén - ezt a népet megfosztják nemzeti jogaiktól. Ha Izrael vezetői gyakorlati akciókban a harcias cionizmus reakciós követelményeiből indulnak ki, a palesztin problémát továbbra sem lehet megoldani igazságos és konstruktív megközelítés alapján. Ezért nem volt véletlen az ENSZ-közgyü- lés 30. ülésszakának az a határozata, amely a cionizmust a faji diszkrimináció formájának minősítette. Ez a határozat nemcsak a cionizmus mint politikai doktrína ellen volt vádirat, hanem a cionizmus mint az izraeli vezetés politikai gyakorlata ellen is. A palesztinai arab nép törvényes nemzeti jogainak tagadása, a fajirtás politikájának gyakorlása az Izraelben élő arab kisebbséggel szemben, az 1967. évi agresszió következtében megszállt ősi arab területek erőszakos megtartása, az ENSZ Biztonsági Tanácsa és Közgyűlése közel-keleti határozatainak semmibe vevése - ez szemléltető bizonyíték a cionistáknak az emberi jogokkal szemben Begin a palesztinoknak is biztosít helyet a Nap alatt, - ahogyan egy japán karikaturista látja... tanúsított igazi magatartására; így fest az izraeli cionista vezetés azon tetteinek rövid felsorolása, amelyek teljesen elegendőek ahhoz, hogy a cionizmus a fajelmélet leplezetlen megnyilvánulásának lehessen minősíteni. A hivatalos Izrael azonban nem csupán a palesztinai arabok elemi, emberi jogait bitorolja, hanem a keleti országokból származó zsidók, valamint azok emberi jogait is, akiknek nem volt ínyére a cionista „paradicsom", s úgy döntöttek, örökre elhagyják az „ígéret földjét". Azok a szovjet zsidók, akik kivándoroltak, saját tapasztalataik alapján győződnek meg róla, hogy azokat az Ígéreteket, amelyeket az izraeli életmód propagandistái oly bőkezűen ontanak, óriási távolság választja el a valóságtól. Igen jellemző, hogy még azok a zsidó nemzetiségű személyek is, akik a Szovjetunió elhagyása után aktívan bekapcsolódtak a ,,szovjet zsidók megdolgozását“ célzó propagandakampányba, hamarosan rájöttek, hogy más dolog egy Moszkva belvárosában levő kényelmes lakásból az „emberi jogokról" szavalni, és megint más „saját bőrükön" tapasztalni, hogy ezeket a jogokat miként tartják tiszteletben a cionista Izraelben. Nem véletlen, hogy Izraelt 1948 óta 375 200 ember hagyta el - az ország lakosságának mintegy 11 százaléka. Jefraim Szevela hajdani szovjet filmrendező, aki Izraelben és az Egyesült Államokban a ,,nemzeti hős" jelképévé vált, ezt írja: „Takarítóként próbáltam elhelyezkedni a jeruzsálemi városi tanácsnál. De ilyen munkát sem kaptam. Azt mondták, elég takarítójuk van, akik arabok. Izraeli tartózkodásom alatt (Szevela mintegy hat évig élt ott), nem dolgoztam és nem tanultam. Az egyetlen szó, amelyet ivrit nyelven tudok, a „Tűz!“ és a „Tüzet szüntess!“ - ezt az izraeli hadseregben tanultam meg.“ Egy másik szovjet filmes - Berelovics, a litván filmstúdió volt igazgatóhelyettese - azzal keresi kenyerét, hogy fiával együtt deszkát fűrészel az izraeli filmgyárban. Azoknak a cionista meséknek, amelyek szerint a nyugati világban tiszteletben tartják az „emberi jogokat", a Szovjetunióban élő zsidók „üldöztetésére" vonatkozó koholmányoknak egyetlen céljuk van: a hiszékeny emberekkel elhitetni azt, hogy a szocialista országokban az „emberi jogokat" lépten-nyomon megsértik. Emellett erőnek erejével elhallgatják, mi a helyzet az emberi jogok terén a cionista „paradicsomban". Hiszékeny ember azonban egyre kevesebb akad. Akiket a cionista propaganda becsapott, azok saját szomorú tapasztalatai révén győződnek meg az elemi igazságról: a valódi emberi jogokat, a személyiség felvirágzását csak a szocializmus biztosítja. Hiábavalók a cionisták erőfeszítései; valódi arcukat - hogy ók leplezetlen fajüldözők és féktelen soviniszták - a legagyafúrtabb propaganda arcfestékével sem tudják elkendőzni. JEVGENYIJ VOLOGYIN A megszállt területeken élő arabok helyzete igen nehéz. Az izraeli katonák, amint képünkön is látható, durván lépnek fel ellenük Izraeli katonai járőrök őrzik Jeruzsálem óvárosát (ŐSTK felvételek) 1981. IV. 12. A SZKP KB-nak a XXVI. kongresszus elé terjesz- tett beszámolójában L. I. Brezsnyev nagyra értékelte a szovjet tudósok eredményeit, s ennek során kiemelte a tudomány valóban óriási szerepét - a tudomány manapság közvetlen termelőerővé vált országunk gazdasági és társadalmi fejlesztési terveinek megvalósításában. Bennünket, tudósokat különösen L. I. Brezsnyevnek az a megállapítása ösztönöz, hogy az új társadalom építése a tudomány nélkül nem lehetséges. A Szovjetunió gazdasága az 1981-1985-ös és az ezt követő években intenzív módon fejlődik - ez a termelés hatékonyságának növelését és a termékek minőségének megjavítását irányozza elő. Ez napjaink legfőbb feladata - társadalmi és politikai, állami szempontból egyaránt. Leonyid lljics Brezsnyev beszámolójában hangsúlyozta: „Az országnak rendkívül nagy szüksége van arra, hogy a fejlett tudomány erőfeszítéseit az elméleti problémák kimunkálása mellett jelentős mértékben összpontosítsák a népgazdasági kulcskérdések megoldására, olyan felfedezésekre, amelyek képesek igazi forradalmi változásokat vinni a termelésbe. “ A tudomány fejlődésének egész története meggyőzően mutatja, hogy a technikában a legforradalmibb változások az alapkutatások bázisán történnek. Az atommag szerkezetének tanulmányozása például, amely a termonukleáris szintézis és a bomlási láncreakciók felfedezéséhez vezetett, elvileg új energiaforrásokat adott az emberiségnek. A gázok radiospektroszkópiájával kapcsolatos alapvető munkák a lézerek megjelenéséhez vezettek. Mi tudósok úgy véljük, hogy egész termelési ágak gyökeres módosítása csupán elvileg új technológiák alapján lehetséges. A megolvasztott fémek fizikai-kémiai tulajdonságainak tanulmányozása során jutottunk el például a kohászat elvileg új ágazatának - az úgynevezett speciális villamoskohászatnak a létrehozásához. Ez olyan folyamatokat jelent, amelyek rendkívül kiváló minőségű fém előállítását teszik lehetővé. Alapul szolgálnak a legmagasabb világ- színvonalnak megfelelő termékek gyártásához. A speciális villamoskohászat megteremtése éppen a fémtan terén végzett fizikai-kémiai alapkutatások révén vált lehetségessé. Az elektorvákuum-acél alkalmazása módot nyújt a motorok, a gépek és a gépi szerkezetek élettartamának jelentős fokozására, „északi" kivitelű modelljeik megalkotására. Az e területen végzett, nagyszámú kutatás következtében elég érdekes eredményekhez jutottunk az anyagok és szerkezetek új osztályának létrehozása tekintetében. A többrétegű és a kváziréteges anyagokra gondolok. Ezek manpság a gépgyártás és az építés számára egyaránt rendkívül fontosak, mivel lehetővé teszik a szerkezetek szilárdságának lényeges fokozását és a rohamosan terjedő törések kiküszöbölését. Az Ukrán Tudományos Akadémia intézeteinek bázisán tudományos-kutató komplexumokat szervezünk. Ezek a tulajdonképpeni intézetekből, nagy kapacitású tervező- technológiai irodákból és kísérleti üzemekből állnak. E komplexumok létrehozása megfelel annak a feladatnak, amelyet a párt XXVI. kongresszusán L. I. Brezsnyev beszámolójában előterjesztett: figyelmet kell fordítani arra, hogy szükséges a tudományos-technikai haladás élvonalában működő intézetek kísérleti-üzemi bázisának megjavítása. Miközben nagy figyelmet fordítanak az alapkutatások fejlesztésére, az Ukrán Tudományos Akadémia intézeteinek kollektívái egyúttal arra törekednek, hogy a tudományos munka eredményei lehetőleg minél gyorsabban meghonosodjanak a termelésben. E munkában mi abból igyekszünk kiindulni, hogy az új tudományos elgondolások gyakorlati alkalmazása manapság - ugyanolyan fontos feladat, mint kimunkálásuk. Hiszen, a tapasztalat tanúsága szerint, az új technika és technológia „élettartama" a termelőerők jelenlegi haladása mellett rendszerint nem haladja meg a 6-8 évet,ezután elavul. A technikai elgondolások „élettartama" is rövid. Ha ebben az időszakban nem valósulnak meg, akkor a technika megújulása is jelentősen elmarad. Ezért sürgősen szükségessé válik a tudomány és a termelés közti kapcsolat olyan formáinak keresése, amelyek, lényegesen megrövidítenék az elgondolások megszületésétől gyakorlati megvalósulásukig terjedő időt. Ebben a vonatkozásban különösen időszerűen hangzott az SZKP XXVI. kongresszusán L. I. Brezsnyevnek az a megállapítása, hogy „a tudományos-kutató és tervezó- konstruktőri munkát szorosabban kell - gazdaságilag és szervezetileg - a termeléshez igazítani... Fokozni kell a főhatóságok, vállalatok és intézetek vezetőinek személyi felelősségét az új termékfajták gyártásáért, az új, haladó technológia bevezetéséért. Ki kell küszöbölni mindent, ami megnehezíti, lassúvá, gyötrelmessé teszi az új meghonosításának folyamatát“. A népgazdaság igényeinek, a szovjet emberek szükségleteinek állandó tanulmányozása és kielégítésüknek aktiv elősegítése - ez az a cél, amelyet a párt XXVI. kongresszusa az új tudományos kutatások irányainak kiválasztása terén elénk tűzött. BORISZ PATON, az Ukrán Tudományos Akadémia elnöke nil
