Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-12 / 14. szám
A -y ipolyszécsénkei (Secianky) egy/\Z_kori grófi kastély tornácáról messzi ellátni végig az Ipoly völgyében. TAKÁCS FERENCCEL, a kommunista párt helyi szervezetének alapító tagjával a tornácról nézve szemléljük a szépséges szülőföldet. Gyönyörködhet itt a szem erdőben, rétben, csörgedező patakban, az Ipoly vizében, szépséges szőlőtermő dombokban és bőségesen termő agyagos, barna és porhanyós, fekete földben. S a felszabadulást megelőző évszázadokon át ennek a népnek mégis robot, éhség és nyomor volt az osztályrésze, mert a föld nagyobbik részét, 600 holdat a gróf birtokolta, a tíz jobb módú paraszt 150 holdon osztozott, a maradék 100 holdra pedig 40 zsellér jutott. A lakosság nagyobbik részének nem maradt más, mint a kapanyél, cselédsors - vagy a koldustarisznya. Ezt igazolta a két cselédtelep és az egykori „koldusház“ is a faluban. Bár amióta az eszét tudja, mindig hűségesen és szívósan dolgozott, szántott, vetett, aratott ez a nép, de a termést mindig más vitte el. A nagyobbik felét a gróf, a többit a bérelt föld, az adó, a kölcsön, valamint a plébános és a kántortanító járandósága. így a parasztnak a vigasztalan sorson és a kilátástalan helyzeten kívül nem maradt egyebe. így élt ez a nép a királyságok idején, az Osztrák-Magyar Monarchiában, így a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban, valamint a II. világháború alatt, a Horthy- rendszerben is. S amint a röghöz kötött nép továbblátott az orránál és elégedetlenkedni kezdett sorsával, akkor a monarchiában hol hatósági erőszakkal, hol a vallás lelki terrorjával, a masaryki köztársaságban a demokrácia ópiumával, a fasiszta Horthy-rendszerben pedig fegyverrel próbálták féken tartani, vagy elhallgattatni. S amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom sugallatára jogot, földet követelt az addig kisemmizett nép, akkor az úri osztály a hatalom és az erőszak minden eszközét felhasználta, hogy elhallgattassa a szegény embert, a munkások és parasztok szószólóit és vezéreit. Mi sem igazolja ezt szembetűnőbben, mint a kommunisták bántalmazása, szakadatlan üldözése és börtönbe vetése. 1981. IV. 12. „Messiás“ születik.- Az előbbiekkel magyaraznato azán az is, hogy a kommunista párt helyi szervezetének alakuló gyűlését 1925. május 10-én titokban tartották meg Szé- csénkén — hangsúlyozza Takács Ferenc, a pártszervezet alapításának körülményeit ismertetve. - Ma már rajtam kívül kevesen emlékeznek erre a történelmi jelentőségű, szép májusi napra - húzza ki magát Feri bácsi, mintha élete nyolcvanadik évének kétségbevonhatatlanságát és a pártalapítás jelentőségét akarná ezzel is kifejezésre juttatni.- Azon a májusi napon az esti szürkületben különféle utakon - ki a kertek alatt, ki a kerítésen átbújva, vagy ismeretlen ruhában, álcázottan - közelítette meg Szabó Imréék portáját. Tizenegyen gyűltünk össze a ház végén, a nyári konyhában: Jámbor Imre, Krasznica Sándor, Koncz István, Major András, Major Lajos, Major Sándor, Deák Ferenc, Kovács Miklós, Villant Lajos, jómagam, Takács Ferenc, és a házigazda, Szabó Imre, s gyertyafény mellett egységesen jelentettük ki: - Megalakítjuk a Csehszlovákia Kommunista Pártja helyi szervezetét. Titokban jött össze ez a hat munkás és az öt kisparaszt, de szilárd elhatározással és meggyőződésből. A kommunista pártba lépve vállalni merték a nehéz küzdelmet, a nyílt harcot a kapitalizmussal szemben. Jegyzőkönyvet nem írtak, mert a kommunisták életében a kimondott szó akkor törvény volt. A pártprogram is egyszerű és érthető volt: belépve a kommunisták ötágú vörös csillaga is így a munkások, cselédek, parasztok jogait, a földesurakkal, bankárokkal, grófokkal szemben.- Sokáig beszélgettünk, tervezgettünk azon az éjszakán - emlékezik Feri bácsi. - Ezernyi csillag ragyogott az égen, amikor új reményekkel hazafelé indultunk. A hajnali csillag világította meg a göröngyös utat a falu házai között. Mi pedig biztattuk egymást, hogy a mi csillagunk, a kommunisták ötágú vörös csillaga is így világítja meg majd utunkat a szabadság felé.- Ma már mondanom sem kell, hogy ez beteljesült. Amint látod, ebbe a gondtalan, szép életbe vezetett a mi ötágú csillagunk - mutat az öreg pártharcos az emeletes házakra, az iskola udvarán játszadozó vidám gyerekekre, a mezőn berregő gépekre. - S ha most azt mondjuk, hogy nagyon nehéz út volt ez - főleg a kommunisták számára, sok vérrel áztatva -, akadnak még olyanok, akik mesének hiszik ezt a kemény valóságot. Pedig úgy igaz, hogy bár a csendőrök állandóan az utcán cirkáltak, a besúgók a kertkapun át leselkedtek a kommunistákra, mégis plakátokat ragasztottunk, röplapokat terjesztettünk, pártgyűléseket tartottunk. Mert a kommunista eszmék terjedését már nem lehetett megállítani a faluban sem. A jobbra, szebbre vágyó nép úgy fogadta be a forradalmi eszméket, mint a kiszáradt föld szívja magába az esőt. Az első kommunista bíró a faluban Az urak azt mondták valaha a szé- csénkei emberekre, hogy olyanok, mint A néppel a népért A jelszó következetes érvényesítésnek köszönhetik a szécsénkei kommunisták, hogy az elnyomott szegény nép bízott bennük, hogy a falu túlnyomó többsége a forradalom zászlaja alá tömörült, mert a kommunisták a nép hétköznapi gondjainak leküzdésén munkálkodtak. így ha a napszámosokat bántalmazta az urasági intéző, vagy a cselédeknek lefogtak a kommencióból, akkor a kommunisták személyesen tiltakoztak a grófnál és a hivatalokban a szegények jogainak megnyirbálása ellen. Sokan emlékeznek még ma is a faluban a nincstelen családok megsegítésére szervezett akcióra. Mert ha egyes családok a munkanélküliség, betegség, tűzvész s egyéb bajok miatt lerongyolódtak s csaknem az éhhalál fenyegette őket, a kommunisták gyűjtést rendeztek, összeszedtek néhány koronát, gabonát vagy ruhaneműt a bajba jutottak számára. Ez a jó szándék és segítökészség megmutatkozott a komuffUU AZ IPOLY MENTÉN a járomba fogott buta jószág, s az úr arra hajtja őket, amerre akarja. A valóságban azonban egyenes derekú, sorsával elégedetlen és politizáló emberekké nőttek a szécsénkeiek. Ahogyan szegényedtek, úgy bontakozott ki öntudatuk. A kommunisták gondolkodásra serkentették a munkást, a zsellért, a cselédet. S arra ment ez a nép, amerre öntudata vitte. Nem jobbra, ahogyan azt az urak akarták, hanem ellenkező irányba, pontosan balra. Ezt bizonyította a falu népe, az 1925-ös parlamenti választásokon is, amikor közel 90 százalékban a kommunista párt jelöltjeire adta le szavazatát. így ipolyszécsénke lett az első község az Ipoly alsó völgyében, ahol kommunista bíró került a község élére. Ezt a győzelmet a további három választási időszakban, egészen 1938-ig megtartotta a kommunisták által vezetett baloldal a községben. Szécsénke rangját ezentúl még az a tény is növelte, hogy a választások folyamán Major András személyében kerületi kommunista képviselőt választottak a községből. Szécsénke, a kis Moszkva A választási győzelem kétszeresen növelte a szécsénkei kommunisták tekintélyét az egész környéken. Ezek után a szomszéd falvak szegény népe tanácsért hozzájuk fordult. Ez előlegezte a szécsénkei pártszervezetnek a felsőbb szervek bizalmát, s azt a tényt, hogy Ipolyság (Sany) és Szlovákgyarmat (Slo- venské Darmoty) között Szécsenke lett a munkásmozgalom góca. Itt álltak meg a felsőbb szervek instruktorai, képviselői, ide küldték a központi irányelveket, majd Szécsénkéról továbbították azokat a kommunisták Ipolynyékre (Vinica) Inámba, (Dolinka), Ipolykeszibe (Kosihy nad Ipl'om), Kelenyébe (Klenany), Ipoly- födémesre (Ipel'ské Ul’any), Nagyfaluba (Vel'ká Vés nad Iplom), ahol közben már megalakultak a CSKP helyi szervezetei. így az 1930-as években a szomszédos Ipoly menti falvakban is fokozódott a szegények forradalmi harca. A felsőbb pártszervek megbízottjaként gyakori vendég volt Szécsenkén Szkolnyík József Rozsnyóról (Roznava), Hlavács József Léváról (Levice), Dömötör Teréz és Pénzes József Érsekújvárból (NovéZámky), Varga József Vágsellyéről, (Sala) és mások. De szóltak itt a néphez olyan neves pártvezérek is, mint MAJOR ISTVÁN, MEZÓ ISTVÁN, KISS SZABÓ ISTVÁN, és FRANTlSEK ZUPKA. Az ö érdemük is, hogy a kommunisták vezette szécsénkei szegény nép forrongásban tartotta a falut és a környékét, és megvívott sok győzelmes csatát. Takács Ferenc elvtárs (Hajdú András felvétele) nisták részéről a szegényparasztsággal szemben is, amely az állandóan növekvő földadó, kamat, a gabona alacsony felvásárlási ára miatt éhezett és ment tönkre. Ennek következtében a gazdasági világválság idején több mint 20 parasztcsalád vagyonkáját árverezték. A kommunisták úgy enyhítettek ezeken a bajokon, hogy a falu népét összefogásra serkentve nem engedték be a végrehajtókat a községbe. Továbbá, a kommunisták kérésére a részes aratók valamelyik csoportja ebédszünetben „elugrott“ learatni a bajba jutott paraszt gabonáját, vagy az esti órákban az urasági ökrös vagy lovas fogattal kisegítette az egyfogatos zsellért, lopva felszántotta a földjét, vagy kivitte a szegények udvarából a földre a trágyát, hazavitték a kukoricatermést. Ez is mind a kommunisták szervező munkájának köszönhető. Szerényen és bátran A szécsénkei kommunistákra jellemző, hogy keveset beszélnek magukról, bár néhány könyvet meg lehetne írni arról a kálváriáról, amit a forradalmi harcokban végigjártak. Eredményesen vívták meg az erdei munkások sztrájkját 1926-ban. Ezt követően 1928-ban 50 részes aratópár lépett sztrájkba, mert a gróf nem akarta növelni az aratórészt a jégverte gabona aratásánál. A kommunistáknak, köztük Takács Ferencnek köszönhető, aki az aratók küldöttségében akkor lépett először a grófi kastély tornácára, hogy az ott teázó grófból kikényszerítették az aratási szerződés módosítását. Nemsokára ezután, 1930 januárjában több mint 100 paraszt, munkás és cseléd vett részt, a kommunistákkal az élen az Ipoly menti és Garam menti szegény nép emlékezetes ipolysági mamifesztációján. A szécsénkei kommunistáknak oroszlánrészük volt 1937-ben a palásti és csábi országút 7000 munkásának nagy sztrájkja megszervezésében is. Hasonlóan hallattak magukról a szécsénkei kommunisták a Csehszlovák Köztársaság megvédésére szervezett országos antifasiszta mozgalomban is. A helyi pártszervezet küldötteként Major Sándor tolmácsolta a dolgozók egységes helytállását, az 1933. január 22-én Komáromban tartott pártkonferencián, majd a haza védelmére szervezett akciókról, az Ipoly alsó völgyében működő kommunisták tevékenységéről szintén Major Sándor számolt be a párt szlovákiai konferenciáján Banská Bystricában 1937-ben. A halálraítéltek A legnehezebb harc és megpróbáltatás mégiscsak Dél-Szlovákia horthysta megszállása után várt a szécsénkei kommunistákra. Közismert tény, hogy a Horthy-rendszer első intézkedései közé tartozott a kommunista párt és a demokratikus szervezetek tagjainak üldözése. így a feloszlatott Csehszlovákia Kommunista Pártja helyi szervezetének 15 tagját és további baloldali személyeket, akik demokratikus tevékenységet fejtettek ki, egyenként 2 évi rendőri felügyelet alá helyezték. De a szécsénkei kommunistákat így sem lehetett felszámolni, a harcból kizárni. A faluban földalatti sejtet alakítottak, s az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja utasításai szerint szervezték a fasizmus és a háború elleni harcot. Ebben a harcban a szé- csenkei kommunistáknak most is fontos szerep jutott, mégpedig az Ipoly alsó völgyének az ellenállási mozgalmát irányítani. A budapesti központtal Major Sándor tartotta fenn a kapcsolatot. A kommunisták bátor harcának köszönhető az is, hogy a szécsénkei hadköteles férfiak egy része megszökött a keleti frontról, hogy a lakosság szabotálta a gabonabeszolgáltatást és a lövészárkok ásását, s hogy a nyilas horda csak az utolsó órákban üthette fel a fejét a faluban. Sajnos, a nyilasok így is rettegésben tartották a háború utolsó évében a falu népét, kegyetlenül üldözték a kommunistákat és az ellenállásban részt vett más személyeket.- A borzalmat, veszélyt és szenvedést, amit akkor átéltünk, már nem is lehet szavakkal kifejezni - mondja Takács Ferenc. - És a puszta tények is, melyeket felsoroltunk, csak részben érzékeltetik a borzalmas valóságot. Például a nyilas vezérek, Konc Lajos és Deák József (Buőek) a kakastollas csendőrökkel állandóan rettegésben tartották az embereket. A Major testvéreket, Csáky Istvánt, Bodzsár Istvánt, Takács Ferencet, Faraga Sándort és másokat, akiknek lakásán házkutatásokat is tartottak. Sajnos, még halálba is küldték az embereket. Ez jutott osztályrészül például Konc Istvánnak, akit elsőként vittek a faluból a frontra, s mint kommunistát orvul meggyilkolták. Meghurcolták a nyilasok a fiatal ellenállókat is, köztük Major Lászlót és Naszvadi Józsefet, akik 1942- ben eldalolták az Internacionálét. A budapesti Markó utcai fegyházba vitték, s egy évig tartó felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték őket. Csáky Istvánt szintén, akit betegsége miatt felmentettek a katonai szolgálat alól, de nem volt hajlandó a németeknek lövészárkot ásni, ezért a községi nyilasvezér, Deák József külön paranccsal mint nem kívánatos elemet, kommunistát vitetett a frontra. A nyilasok feljelentése alapján Major Sándor ellen országos elfogató parancsot adtak ki, s csak a bodrogközi elvtársaknak köszönheti, hogy elrejtették és megmenekült. 1944 novemberében még fokozódtak a hasonló kegyetlenségek, és az ellenállási mozgalom három szervezőjét, Major Lajost, Takács Ferencet és Jámbor Istvánt a balassagyarmati fegyházba to- loncolták és mindhármukat halálra ítélték.- Hogy a haláltól megmenekültünk, azt csak a szovjet csapatok gyors előrenyomulásának köszönhettük - sóhajtott a fel- szabadultság érzésével Takács Feri bácsi. - Persze nemcsak ezt, hanem sok minden mást is köszönhetünk a felszabadító szovjet hadseregnek. Mindenekelőtt azt, hogy megszabadultunk a bajtól, a nyomortól, hogy ez a föld, melyen oly sokat gürcöltünk, ma a miénk, és annak terem, aki megműveli. MAJOR ÁGOSTON
