Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-18 / 2. szám
ÚJ szó E gyik teheráni ismerősöm szőnyeget akart venni Azt hiszem, nem ö volt az egyetlen, aki még a háború kellős közepén is. az infláció miatt menekült a készpénztől. Teheránban mindenkinek és minden áruféleségnek van egy kereskedője, aki - szerinte - a legnagyobb választékkal rendelkezik és aki természetesen a legalacsonyabb árat kéri. A KERESKEDŐ VÁSÁROL Nos. amikor barátom az előzetes megbeszélés szerint, táskájában a halókkal, megérkezett az ő megbízható kereskedőjéhez, olyan történt, amire teheráni tartózkodása alatt még nem volt példa Várnia kellett A kereskedő ugyanis el volt foglalva. Amikor tíz-tizenöt perc múlva és sűrű bocsánatkérések közepette előkerült, elmondta, hogy másfél millió halért élelmiszert, meg takarókat vásárolt és a szállítmányt leküldi Deszfulba, mert nem lehet^mindent a kormánytól várni Sokan talán most azt gondolják, hogy egy fecske még nem csinál nyarat. Csakhogy a példa nem egyedi. Az a tény, hogy az országot külső támadás érte, hívekben, ellenfelekben és a közönyösökben is a hazafiság legőszintébb érzését ébresztette fel. Az információs minisztériumnak abban a szobájában, ahol igazolványainkat állították ki és a külföldi tudósítók frontlátogatásait szervezték, miközben papírjaimra vártam, egy katonaruhás fiatalember lépett be A többiek azonnal körülfogták és látható izgalommal kérdezték. A beszélgetés farszi nyelven folyt Nem értettük. Megkérdeztem, mi történt.- Kollégánk a frontra megy - mondta az egyik tisztviselő. - Tudósítónak? - kérdeztem - Ugyan! - hangzott a válasz. - Harcolni!- Ugyanezt a „Kossuth Lajos azt üzente“ - hangulatot éreztem azon az ünnepélyen is. amelybe véletlenül csöppentem, a rádióból hazafelé igyekezve, fent. Teherán északi, tehát gazdagok-lakta részén. A fiúk még polgári ruhában, farmerben és tornacipőben voltak De már azt a dalt énekelték, a „Mindnyájunknak el kell menni“ hangulatában és tudatában, amit aztán annyiszor hallottam még. Kint a fronton is, az amerikai nagykövetség udvarán rendezett gyűlésen és a televízióban is: szóval azt a dalt, amely ennek a háborúnak talán a legkifejezőbb indulója. hogy az országot ért támadás mindenkit egy táborba, a határokat védők táborába állított De a vita már a kezdet kezdetén felparázslott. hogy milyen módon és milyen eszközökkel szánjanak szembe az ellenféllel HÁBORÚ A HÁBORÚBAN Akik figyelemmel kísérik az Irán-lrak közti háború eseményeit, azok tudják: ez egyértelműen modern háború A támadó fél céljai, eszközei semmiben sem különböznek a harmadik világ huszadik századi hadviselésétől. Az Iszlám Köztársaság vallási vezetői ennek ellenére a hívők és a hitetlenek közti összecsapás szintjére próbálják degradálni a fejleményeket. Miközben a modern harci repülőgépek csatáznak és bombáznak, a síita vallási tézisek szellemében Iránban népi ellenállást szerveznek Például nem rendeltek el általános mozgósítást és bár a hatalmas kiterjedésű ország parányi részén folynak csak hadműveletek, a reguláris haderőt - északról és keletről - nem csoportosították át Abadan és Khuzisztán védelmére. A háborúnak ezt az anakronisztikus és iszonyú véráldozatokat követelő felfogását a polgári politikusok láthatóan nem osztják. Baniszadr, aki maga is a vallásos erők táborába tartozik, de e világon él, és tudja, hogy Mohamed próféta korát nem lehet visszaálmodni, keményen szembe is fordul ezekkel az elképzelésekkel Nyíltan és többször kifejtette, hogy az egyházi vezetés akadályozza a reguláris haderő újjászervezését, felvonultatását, ö viszont csak ezekkel az eszközökkel tudja elképzelni az elfoglalt területek visszaszerzését. Az igazsághoz tartozik: az ajatollák félnek attól, hogy ha a hadsereg jelentősebb szerephez jut. talán megpróbálja magához ragadni a hatalmat, ennek következményei pedig beláthatatlanok Hiszen találkoztam még olyan kiskereskedővel is, aki nem tartja elképzelhetetlennek a sah fiának hazatérését. De Teheránban azt is mondogatják, hogy az iszlám rendszer ellenfelei és azok is. akik a totalitárius sah-rendszer bukásától a demokratikus Irán megszületését remélték, abban bíznak: a háborús körülmények közt Baniszadr képes lesz visszaszorítani a síita egyház abszolút befolyását. Végül hallottam olyan nézeteket is, hogy a kritikus helyzet ellenére azért éleződött ki a két nagyhatalmi csoport küzdelme, mert éppen a kritikus . A KATONAI TEMETŐBEN Ha az ember az út elejét látja, látnia kell a végét is. Ha látta a sorozást, és járt a fronton, el kell mennie a katonai temetőbe is. Behesta Zahra talán húsz kilométerre van Teherántól Már ez a temető fogadta be azokat is. akik a sahellenes tüntetések idején vesztették életüket. Hatalmas kiterjedésű a teheráni halottak birodalma Aki nem ismeri, könnyen eltéved. Egy iráni televíziós csoporthoz csatlakozom. A riporter a barátját jött - így. a maga módján, a nyilvánosság előtt - elbúcsúztatni. Azt Abadanból hozták. Holnap pedig ő megy oda. Ahol a régi sírok vannak, fák és mértani pontossággal elhelyezett kőlapok emlékeztetnek egy-egy halottra. Itt, ahol a nemzetiszinü lepelbe burkolt katonákat temetik, minden kusza és hevenyészett és agyontaposott. Rokonok és barátok hozzák vállon a tetemet, aztán körülveszik a sírgödröt, ami öt perccel előbb készült el. Egy mullah jön. valamit felolvas a Koránból. És ez így megy percnyi szünet nélkül. Fekete autó után újabb fekete autó jön. Új csoport zokog és új, nemzetiszínű lepelbe burkolt katonát temetnek Teheránban nem fejfákat állítanak, hanem egy vasrúdra erősítik a halott arcképét. Körbejárok a sírok közt. Csupa fiatal arc. Huszonévesek, akik percig sem haboztak elmenni a frontra. És mindegyik a zsebében hordta a mar- sallbotot, de egyik sem lett marsall, csak egy teljesen értelmetlen háború hősi halottja Azt hihetné az ember, hogy ez a háború szülte elszántság qs összefogás olyan erő, amely mindenkit áthat, kereskedőket és politikusokat, diákokat és ajatollahokat és ez lenne a természetes. Csakhogy nem ez a valóság. Igaz, he'yzet miatt olyan fölényre tehetnek szert, amely a Khomeini utáni időkben megkérdöjelezhetetlenné teszi befolyásukat. AZ EMBEREK DOLGOZNAK... Amikor a nyugati fronton autóbuszunk megsérült es várni kellett, amíg valami jármű elvontat a legközelebbi településig, az út mentén egy katonai harcálláspontra húzódtunk be. Eleinte az egész újságíró gárda a katonákat próbálta faggatni, izgalmas történetekre vadászva. Aztán ahogy telt az idő, egyre többen hagytuk ott a hegyoldalba vájt menedéket, kicsit szétnézni a környéken Elhagyott falu volt az út másik oldalán. Teljesen mégsem volt néptelen. négy-öt ember hátramaradt vigyázni. Ezek szorgalmasan „foltozgatták" a vályogházakba becsapott ágyúlövedékek helyét. A falun túl szántóföldek húzódtak. Valaki észrevette, hogy jó kétszáz méterre tolunk a mezőn férfiak dolgoznak Vajon mit csinálnak? Árkon-bokron keresztül siettünk oda. Négy fiatalember csépelt. Mint az elmaradott vidékeken szokás, botokkal verték a gabonát. Nem tudom, mikor van az aratás Iránban, ilyenkor-e, korábban, vagy később? De talán nem is ez a lényeg, hanem maga a tény. A háború kellős közepén - és ezt időben és térben egyaránt lehet érteni - a földművelő munka nem állt meg. Az emberek dolgoznak, mert különben nem lesz mit enni. Később sokszáz kilométert utaztam Irán különböző részein. A cséplési jelenet után másutt is figyeltem, hogy van-e munka a földeken Néhol tíz-húsz kilométeren át sincs más, mint sivatagos-köves parlag. De ahol a víz és az ember együttese megbirkózott a kietlen természettel, a föld fel volt szántva, vagy éppen szántották... Amerika-ellenes tüntetés De hogy nem volt különösebb fennakadás a háború első hónapjaiban a lakosság élelmiszerrellátásában, az persze nem a falvakban folyó munkával függ össze. Az iráni mezőgazdaság már hosszú évek óta nem tud elég élelmet előállítani. Hatalmas összegekért importál különböző élelmiszereket. Ezt a behozatalt az amerikai embargó csak egészen rövid ideig akadályozta. Amit a perzsa kereskedők nem tudtak megvásárolni a nyugati tőkés piacokon, azt az öbölbeli országok közreműködésével vették meg, még ha a közvetítő beiktatása sok pénzt el is nyelt. A szakértők szerint tizenöt százlékkal növelte az importra fordított kiadásokat. A háború kirobbanása természetesen mindent összekuszált A sebtében létesített kereskedelmi kapcsolatok egy- csapásra megszűntek a politikai körülmények miatt. A szükséglet jó részét egy ideig pótolni lehetett a raktárakból. De ahogy a készletek kezdtek megcsappanni, bizonyos áruk sorra eltűntek és csak a feketapiacon lehetett vásárolni őket. A CIGARETTA ELTŰNÉSE ÉS VISSZATÉRÉSE A sort a cigaretta kezdte. Amikor Iránba érkeztem, már hosszú sorokat lehetett látni az állami üzletek előtt. A sor- banállók a változatlan árú és valóban olcsó iráni cigarettára vártak. Időközben az utcai árusok asztalkáira ismét kirakták a külföldi cigarettát. Csakhogy a korábbinál kétszer magasabb áron, s az állami cigarettáknál hatszorta magasabb összegért. És amint erre számítani lehetett - a cigarettát más áruk követték S ahogy eltűnt, majd drágábban előkerült a hús, az étolaj, a vaj és más élelmiszer, úgy nőttek a sorok és szaporodtak a sorbanállók Teherán utcáin. Végül is ez a helyzet vezetett odáig, hogy a legfontosabb élelmiszereket jegyre adják. Hasonló folyamat játszódott le az importált iparcikkek terén. Lassan elfogytak a raktárkészletek s egyelőre remény sincs újabb szállításokra. Azt hiszem, talán még ennél is nagyobb gond, hogy az ország valutakészlete is egyre inkább érzi a háborút. A sah időszakában és most is az olajexport volt Irán fő bevételi forrása. S bár Irán jelenleg is elad bizonyos mennyiségű kőolajat, a mai szállítmányokból származó bevétel valójában elenyésző. Iránnak ezért hallatlanul nagy szüksége van az Egyesült Államokban befagyasztott tizennégy milliárd dollárra, s még inkább szüksége van arra, hogy megszabaduljon az amerikai cégek által támasztott mintegy hat milliárd dolláros kártérítési követeléstől. A végső bizonyítékot akkor kaptuk meg Irán ínséges valutahelyzetéről, amikor a Nemzeti Bank tisztviselői minden előzetes figyelmeztetés nélkül megszállták az évtizedek óta működő teheráni pénzváltó-üzleteket, s Khomeini egy múlt esztendei megjegyzésére hivatkozva kétszáz millió rialnak megfelelő dollárt, fontot és márkát koboztak el —' SORBANÁLLÁS A BENZINKUTAK ELŐTT Az olajtermelés csökkenése természetesen nemcsak az exportbevételek látványos visszaesésében érzékelhető. Amikor Iránba érkeztem, még csak a magánautók benzinellátását korlátozták. Amikor három héttel később elutaztam, már kénytelenek voltak bevezetni a jegyrendszert s ennek ellenére is kilométeres sorok rostokoltak a benzinkutak előtt. Vagyis a háború egyre érezhetőbbé vált. És Iránban, bűvös kör középpontjában az olaj áll. Ha csökken az olajtermelés, dolgozhat a falu és működhetnek a kisüzemek, ezek többsége ugyanis folytatja a munkát, a gazdasági nehézségek mégis szemmelláthatóan nőnek. Tény azonban, és ez is az iráni helyzet gyorsfotójához tartozik, hogy a lakosság türelemmel és nyugalommal viseli a nehézségeket. Nem mindenki akar a frontra menni, ez igaz. De a túlnyomó többség tisztában van azzal, hogy a háború, az ország védelme mindenkitől áldozatot követel ÓNODYGYÖRGY A teheráni bazár Akik meghaltak a háborúban... Pénteki imán (A szerző felvételei)
