Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-03-22 / 11. szám

ÚJ szú %— 19 81. III. 22. Nagy sebesség - kis fogyasztás Már Ausztráliában is A japán gépkocsigyártók a 60-as évek elejétől kezdve fokozatosan építették ki helyi kapcsolataikat Ausztráliában, és a kész autók exportja mellett összeszerelő és gyártóüzemeket is létrehoztak az ötödik konti­nensen. A közelmúltban azonban az amerikai Chrysler Australia Ltd. részvényeinek megvásárlásával szinte nyomasztóvá vált a japán autó­gyárak fölénye. Az országban eddig két japán és három amerikai cég leányvállalata működött; a Mitsubishi által bekebelezett Chrysler tulaj­donjogában beállt változás következtében háromra nőtt a japán, és kettőre csökkent az amerikai vállalatok száma a helyi autóiparban. A Mitsubishi-csoport, amely egyike a világ leggyorsabban fejlődő autógyártóinak, már régebben szemet vetett a Chrysler leányvállalatra, és most kihasználva az amerikai cég nehéz gazdasági helyzetét, 60 millió dollárért megvásárolta az ausztrál üzem részvényeinek 60 száza­lékát. (A Mitsubishi és az Adelaide-ben székelő Chrysler között már korábban is volt némi együttműködés, hiszen 1971-tól kezdve ott szerelték össze a Mitsubishi által tervezett Galant márkajelű kocsit. 1966-től pedig a Sigma gépkocsik szerelése indult be.) A Mitsubishi most egy újabb gyártósorral kívánja fejleszteni a volt Chrysler gyárat, ahol Mirage nevű modelljüket és annak továbbfejlesz­tett változatát fogják gyártani. Szerencséjükre az üzem alkalmas bőví­tésre, a már működő részleg felszerelése korszerű, és többek között ők rendelkeznek a kontinens legmodernebb öntödéjével is. A Mitsubishin kívül a Toyotának van még leányvállalata Ausztráliá­ban, amelynek kiépítésére eddig 175 millió dollárt fordítottak. Az üzemben évi 30 ezer motorblokkot gyártanak, most pedig egy karosszé­riagyártó üzemet hoznak létre további 20 millió dolláros beruházással a Victoria szövetségi államban levő Altonában. A Toyota a múlt évben 14,4 százalékkal vett részt a helyi gépkocsieladásokban - amint azt a Világgazdaságban olvastuk. A harmadik japán üzemet a Nissan autógyár működteti Ausztráliában, ezt a céget azonban, amely a legkevésbé integrált összeszerelő gyárat üzemelteti, az ausztrál kormány gépkocsibevitel-kvótája erősen sújtja. Azok a férfiak, akik a dél-olasz- országi Nardo versenypálya beton­teknőjének szélén álldogáltak, el­sősorban arra voltak kíváncsiak, hogy mi az összefüggés az aero­dinamika és az üzemanyag-fo­gyasztás között, különösen nagy sebességnél. A valóság az, hogy az itt folyó gyakorlati próbát már - részben- „lejátszották“ a VW szélcsator­nájában, most csak az igazolásról volt szó. Közel másfél évig folytak- a legnagyobb titokban - az ez irányú kísérletek Wolfsburgban, nevezetesen napjaink legizgalma­sabb Jémáján, az üzemanyag-ta­karékosságon dolgoztak: mégpe­dig az áramvonal ideálisabb kiala­kítása által. És amikor az ezüstszürke óri­ásszivar fantom módjára tovasu­hant a körpálya betonján, az együléses rekordautó sebesség­mérőjének mutatója kimerevedett a 360-as számon. Mi volt a kutatá­si terv feladata? Először is a légel­lenállási érték csökkentése, és an­nak vizsgálata, miként lehet azt átvinni a sorozatgyártásra. Továb­bá, erőteljes terhelésnél a korsze­rű erőmű-elhelyezés kipróbálása, a meghajtó egység hűtése a lehe­tő legcsekélyebb teljesítmény- veszteséggel. És végül az üzem­anyagfogyasztás csökkentése a műszaki és légellenállási kicsi­nyítéssel. A VW műszakiak büszkék le­hetnek az ARVW (Aerodynamic- Research-Volkswagen) kísérleti kocsijukra, amely nagyrészt a so­rozatgyártmányú elemekből áll. Így például az ARVW motorja, a 2400 cm^-es, hathengeres Diesel, már évek óta a VW könnyűteher­szállítójából ismert. A rekord el­éréséhez szükséges erőt, 129 kW-ot (175 LE) egy turbótöltővel érték el, oly módon, hogy a henge­rek hidegebb és jobb töltési hatás­fokát a szívórendszerbe spriccelt 'vízzel növelték. A sebességváltó is a sorozat­gyártású Audi 100-ból ered, per­sze némileg módosították a na­gyobb meghajtóerőhöz és sebes­séghez. Különösen a futóművön és a karosszérián dolgoztak odaadó- an, ez utóbbinál alumíniumot és műszállal erősített polisztert alkal­maztak, felhasználva az aerodina­mika tudományának legújabb el­veit. A szárnyak és az orr-rész ki­képzése lehetővé teszi, hogy a száguldó kocsi egyenletesen ta­padjon a talajhoz. Es ez olyannyi­ra sikerült, hogy mind a német Helmut Henzler, mind a finn Keke Rosberg, a Forma-1 versenyzői, akik az ARVW vezetői voltak, egyaránt dicsérték a VW műszaki csapatát, különösen a kocsi biz­tonságával kapcsolatban. A légellenállási érték csökken­tése megmutatkozik az üzem­anyag-fogyasztásban; 250 km/ó sebességnél átlagosan 6 liter gáz­olajra volt szükségük. (am) Egy kép a mozgásban lévő guruló tanulmányról, amely 362 km/ó sebességet ért el a dél-olaszországi Nardoban lévő körpályán. Ennél a tempónál is csak 13,6 liter volt a 2400 köbcentiméteres Diesel-motor fogyasztása 100 km-en « Hasznos tanulmány Ésszerű fejlesztés Minden nagyváros számára az egyik legégetőbb problémát a megfelelő közlekedési, szállítási útvonalak jelentik. Moszkvában ennek megoldására az új ötéves tervben 100 főútvonal építését és rekonstrukcióját, 45 többszintes közlekedési csomópont és 4 híd felépítését tervezik. Ez idő alatt másfélszeresére növekszik a met­róépítés üteme. Csaknem 30 kilo­méter új földalatti vonalat és 17 állomást adnak át. Befejeződik a 12 kilométer hosszú szerpuhovi sugárút építése, amely a centru­mot köti össze a déli lakókörzetek­kel. A szovjet főváros több mint másfélezer új autóbuszt kap, kö­zöttük 200 népszerű magyar Ika­rusz buszt, 100 csehszlovák Tat- ra-3-as villamost és 210 új, hazai gyártmányú trolibuszt. A nagy nyugati városoktól eltérően Moszkva nem mond le a villamos­ról, amely jól kiegészíti a metrót, autóbuszt és trolibuszt a forgal­mas útvonalakon. A tömegközle­kedés ésszerű fejlesztésével elke­rülhetők lesznek a nagyvárosokra jellemző közlekedési dugók. Egy ausztrál kutatócsoport 32 904 ausztrál dollárnyi pénz­alapot kapott annak kiderítésére, hogy mennyi energiát lehet ki­vonni egy barrelnyi (egy barrel = 0,159 köbméter) gépkocsi­üzemanyagként felhasznált olajból. Donald Nicklin profesz- szor, a Queensland University (Brisbane) Chemical Enginee­ring Department tanszékének vezetője elmondotta, hogy a nyersanyag tulajdonságai az olaj eredetétől függően változ­nak. Ezeken a korlátozásokon belül azonban minden barrelnyi olajat különböző finomítási módszerekkel különböző ter­mékké lehet feldolgozni, mint például magas vagy alacsony oktánszámú benzinné, Diesel­üzemanyaggá, kerozinná vagy gázokká. A professzor szerint a tanulmány eredményei hasz­nos útmutatóként szerepelhet­nek az olyan gyárak számára, amelyek jó hatásfokú üzem­anyag-felhasználással rendelke­ző gépkocsikat akarnak előállíta­ni. Az olaj emelkedő költségé­nek következtében ma már szükséges az, hogy a leghaté­konyabban használjuk fel a vi­lág olajkészleteit, és hogy kide­rítsük, mi lenne a legokosabb: például Diesel-üzemanyagra vagy pedig benzinre összpontosí­tani. Amennyiben benzint al­kalmaznak, meg kell állapítani, hogy esetében melyik a legha­tékonyabb oktánszám. Dánok - két keréken Dániában 5 millió emberre 3 millió kerékpár jut. Az országuta­kon naponta mintegy 1 millió bicikli közlekedik. A dánok állandóan tökéletesítik kedvenc közlekedési eszközüket. A konstruktőrök olyan modellen dolgoznak, amely egy kisebb háti­zsákban is elférne. Kimondottan kerékpárosok számára olyan bro­súrákat adnak ki, amelyekben is­mertetik az utak nevezetességeit, fényképeket közölnek a legszebb vidékekről, közük a szállodák, ét­termek, pihenőhelyek címeit. A pótkocsis kerékpárokat is nép­szerűsítik, amelyekben könnyen elfér egy sátor. Nyugatnémet szerelöüzem Japánban? A Volkswagen autógyár és a japán Nissan cég közösen tanulmányozta annak lehető­ségét, hogyan létesíthetnének Volkswagen összeszerelő üzemet Japánban - jelentette be egyidejűleg a két autógyár. Mint a nyugatnémet cég szóvi­vője elmondotta, ha valóban létrejön a megállapodás, az komoly előrelépést jelenthet a két ország közötti kereskede­lemben is, amely jelenleg nyu­gatnémet szempontból megle­hetősen kedvezőtlen. A két nyilatkozatból a részletekre vo­natkozóan csupán annyi derült ki, hogy a közepes méretű VW gépkocsik gyártását tervezik, de sem a finanszírozás kérdé­seiről, sem a gyár telephelyéről nem szólnak a jelentések. Idővel még a legjobb minő­ségű, a legdrágább motorolaj is elveszti kenöhatását. Egy­részt azért, mert az olajban lévő kémiai adalékok fokozato­san csökkentik hatékonyságu­kat, másrészt azért, mert az olaj égéstermék-maradványo­kat vesz fel. De képződnek még az üzemelés során ag­resszív savak, más vegyüle- tek, amelyek a kenőolajba ke­rülnek. Ezeken kívül jut még az olajba a motor különféle alkat­részeiből leváló finom fémré­szecske is. Általában 5-10 ezer km-enként - az olaj minő­ségétől és a motorral szemben támasztott követelményektől függően - az olajcsere kötelező. Ezért az autós tartsa be a ke­zelési utasításban, ill. km-telje- sítmény után előírt időközök­ben végezze el az olajcseré­ket. Az olajcsere elmulasztása igen sokba kerülhet. Az előírt­nál ritkább olajcsere csak ak­kor és azokon a kocsikon meg­engedett, nem káros, ame­lyeknél a gyári előírás külön utal erre. Fontos, hogy a régi fáradt­olajat üzemmeleg motorból eresszük le, mert csak így le­hetséges, hogy az utolsó csep­pig kifolyjon. Nem tesz jót a motornak, ha az elhasznált olajat az olajszint-ellenőrző nyíláson át leszivatjuk. Ilyenkor Olajcsere ugyanis előfordulhat, hogy az olajteknő alján maradt szeny- nyeződés keveredik a friss olajjal. Télen - gondolják sokan - mivel a motor nem melegszik annyira, mint hőségben, ennek következtében az olaj „tovább él". De ennek ellenkezője igaz: a hideg, „alulhútött“ motor kü­lönösen sok olyan származé­kokat, lerakódásokat termel, amelyek az olajat szennyezik. Ezért télen - elsősorban a vá­rosi forgalomban használt ko­csikban - a szokásosnál két­szerié gyakrabban célszerű az olajcsere. Egyes kezelési elő­írások szerint már minden 2500 km után, illetve 8-10 heten­ként. Nem szükséges olyan szigorúan venni az előírást, ha rendszeresen lakott területen kívül vezetünk, illetve megsza­kítások nélkül nagy távolságo­kat teszünk meg. Ez esetben a motor rendszeresen eléri a kenőolaj számára kedvező üzemi hőfokót. A hosszú és a rövid távolság meghatározá­sa nem könnyű; ilyen esetben a megtett kilométeren kívül az autó terhelése is szerepet ját­szik és figyelembe kell venni a kocsi konstrukcióját is (a lég­hűtéses autók városban igen „hideg" motorral futnak). Olaj­érzékenység szempontjából minden 10 km alatti autózást rövid távú, a 20 km feletti, megszakítás nélküli vezetést hosszú távúnak tekinthetjük. MOLNÁR OTTÓ A jármű formája a régi időké, hajtóereje talán a jövöé? A dupla kerékpár 20 km/órás sebesség elérésére képes, ami a városi forgalomban szép teljesítmény, és utasa egyedül is képes elvezetni fele erővel. Az NSZK-ban forgalomba hozott pedálautó egy jobb moped árába kerül - egy hosszabb út pedig kiadós izomlázba... 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom