Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-22 / 11. szám
Ág Tiborral Bartók Béláról Ha arra gondolok, hogy idestova harminc esztendeje foglalkozik népzenekutatással, népdalok, balladák gyűjtésével, kórusok vezetésével, alkotó-irányító szerepben is tevékenyen van jelen egész kórusmozgalmunk fejlesztésében, és megjelent két jelentős, a szakemberek és az olvasók, a népi dalkultúra iránt érdeklődők körében határon innen és túl is elismerést kiváltó könyve, az Édesanyám rózsafája, valamint a Vétessék ki szóló szívem, a harmadik pedig előkészületben van, továbbá Bartók és Kodály nyomában címmel népszerű sorozata volt a rádióban, hasonló a Hétben, szóval, ha minderre gondolok, magától adódik most a kissé közhelyesnek tetsző kérdés, mit jelent az ön számára Bartók Béla.- Erre én sose gondoltam. Aki ilyen kérdéseket tesz fel magának, az bizonygatni akar valamit. A gyermek sem gondolkozik azon, mit jelentenek számára a szülei, miért szereti őket, amíg, mondjuk az iskolában, nem kap ilyen feladatot. Az életben természetesen elhelyezünk embereket a magunk világképében, a pozitív és negatív vonások egyfajta koncentrált egységének alapján. Van, aki valamely jelentős személyiséget a munkásságán keresztül ismer meg és ennek alapján tisztel; van, aki azért érdeklődik az illető iránt, mert a személyes ismerőse, vagy csupán azért mert híres ember, mások is beszélnek róla. Folytathatnánk az „osztályozási“ szempontokat. Be kell vallanom, hogy gyermekkoromban én sem rajongtam Bartókért, se Kodályért, egyáltalán a huszadik századi zenéért. Még akkor sem, ha valaki olyan kedves volt nekem, min Albrecht Sándor. Elmentem egy koncertjére, de nem tetszett. Ebben bizonyára közrejátszott az, hogy akkoriban a zeneiskolában legfeljebb a klasszikus vagy a romantikus zenét oktatták, vagyis ezekkel neveltek, alakították ízlésünket. Ami ettől különbözött, az természetesen nem tetszett. Bartókkal akkor kezdtem megismerkedni közelebbről, amikor népdalgyűjtésre adtam a fejemet. Élsó Bartók-élménye?- Egy kottához fűződik. Abból az időből való, amikor már kórusokkal is kezdtem foglalkozni. A lyd hangsor fogott meg, a Ne menj el című feldolgozásban. Ez volt az első Bartók-mű, melyet énekkarral gyakoroltam. Nagyon egyszerűnek látszott, aztán a tanítása közben jöttem rá, hogy nem is olyan egyszerű. Később a Népesben tűztünk műsorra Bartók- számokat, vonós zenekari kíséret bevonásával. Megcsináltuk a Bolyongóst és a Resteknek nótáját. Ezt kimondottan élveztem. Cigányzenészekkel kellett megkedveltetnem ezt a zenét, nekik kellett felfednem a „furcsa hangzásokat“. Mi az, ami Bartókban, a zenetudósban és népzenekutatóban, példaként emelkedik ki az ön számára?- A fantasztikus pontosság, ami Bartókot jellemzi. Amikor elindultam gyűjteni, tudtam, hogy számba kell vennem, meg kell ismenem azt az anyagot, melyet előttem gyűjtöttek. És mindjárt Bartókba és Kodályba ütköztem. Aztán következett a már általam gyűjtött anyag rendszerezésének a kérdése. És itt megint Bartókkal találkoztam. Egy olyan csodálatos precizitást lehet megfigyelni az ö népdal- rendszerezó munkásságában, amely teljesen egyedülálló. Néha azon töröm a fejem, hogy egy ember, aki előadóművész is volt, termékeny zeneszerző, aki terminusra is dolgozott, miképpen tudott időt szakítani magának arra, hogy heteket töltsön falun, parasztok között, aztán hogy otthon rendszerezze a gyűjtését, sőt, még a mások gyűjtését is. Szlovákiában nincs olyan magyarlakta tájegység, talán falu is csak kevés, ahol ön ne fordult volna meg többször is az elmúlt évtizedekben. Tapasztalatai szerint, hogyan van jelen Bartók a csehszlovákiai magyarság zenei életében, ha egyáltalán mondhatjuk így. Hogyan van jelen kultúránkban?- Ezzel kapcsolatban túl sok jót nem tudok mondani. A kivételektől eltekintve értelmiségünk sem szereti Bartókot, azaz nem érti, ezért nem is hallgatja. Azt szokták mondani, hogy zenéje nem dallamos, nem fülbemászó. Ennek legfőbb okát én zenei közművelésünk hiányaiban látom. Az alapiskolában Bartóknak legfeljebb az életrajzát tanítják, esetleg megpróbálják meghallgattatni a gyermekekkel valamelyik müvét, amely azonban különböző okok miatt csak ritka esetben ragadja meg a gyermekeket. Ifjúságunk nagyobb része nem a Gyermekeknek-en és a Mikrokozmoszon nevelkedett és nevelkedik. Használják ugyan a zeneiskolában, illetve játsszák is, de többnyire gyengén. Ha a tanító meg tudja csillan- tatni e zenedarabok szépségeit, biztos, hogy szívesen játsszák a gyermekek. Különben csak tananyag marad az egész. Nincs emóció, nincs élmény. Ezek alapművek, ezekre épül a nagy Bartók- kompozíció. De a kórusmozgalmunkban is eddig általában keveset énekelt zeneszerző. Ennek egyik oka az, hogy a kórusok zöme nem képes megbirkózni a Bartók-művekkel. Több kórusvezető véleménye, hogy amíg egy Bartókot megtanítanak, addig két-három másik számmal készülhetnének el. És a közönség részéről nincs olyan fogdtatása, amiért megérné dolgozni vele. Úgyszintén lényeges ok, hogy Bartók aránylag kevés vegyeskari művet írt, s ezek valóban nehezek még a magyarországi énekkarok számára is. Hogy lehet, illetve lehetne mégis eljutni Bartókhoz? Vagy legalábbis közelebb kerülni hozzá?- A népdalokon keresztül, feltétlenül. Mind a magyar, mind a szlovák népdalokon keresztül. A népdal-feldolgozásait venni először. Az igényes kompozíciókban ugyanis Bartók már nem idézi a népdalt, hanem asszimilálja, a népdalszerü- ség az egészet hatja át. Ezek a művei már nem népzene, hanem Bartók-zene, amelyet megszerettetni például a Csodálatos mandarin zenéjével aligha lehet. Beszélgetésünk elején idéztem egyik rádiós sorozatának a címét. Bartók és Kodály nyomában. Mit jelent önnek Bartók és Kodály nyomában járni?- Elsősorban az ö munkájuk folytatását. Lagalább olyan pontosan és olyan intenzitással, ahogy ők csinálták. Anépze- negyűjtés és népzenekutatás olyan területe a tudománynak, amelyet nem lehet lezártnak tekinteni. Még akkor is lesz tennivaló bőven, ha már nem fognak népdalt találni. Hármas tevékenység ez: gyűjtés, rendszerezés, publikálás. Ami, bármennyi fáradsággal is jár, örömet jelent nekem. Hogyne jelentene, amikor például a mostani Röpülj, páva! versenyben sikert arat egy énekes azokkal a dalokkal, melyeket az ember gyűjtött. Különösen, amikor egyszerű emberek telefonálnak ide, kérdezik, hogy érzem magam azok után, hogy a tévé nyilvánossága előtt hangzottak el a dalok Szvorák Kati oly szép előadásában. Végezetül, Bartókról, az emberről kérdezem.- Bartók népzenekutatói, zeneszerzői működéséből, egész emberi mivoltából sugárzik a nemzetköziség, közép-kelet- európaiság. Túllátott a nemzeti határakon. Muzsikájában megtalálható a magyar és más népek zenéje. Annyira friss szellem volt, hogy mindent fölhasznált, amit értéknek talált, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzet fiainál gyűjtötte az anyagot. Már maga az a tény sokatmondó, hogy elindult fölkutatni, gyűjteni egy másik nemzet népzenéjét, tudva, hogy a magáét csak úgy ismerheti meg, ha ismeri a másokét. És ez az értékes szemlélet. Követésre méltó. BODNAR GYULA S zázadunk zeneművészetének egyik legkiemelkedőbb képviselőjét sok szál fűzi Szlovákiához és különösképpen annak fővárosához. Bartók számtalan helyen megfordult életében koncertkörutak, népdalgyűjtések, előadások alkalmával, de Pozsonyhoz fűződő kapcsolatai egyedülállóak. Az alábbiakban ezeket vizsgáljuk meg közelebbről. A tulajdonképpeni első kapcsolat: Bartók anyai nagyszüleinek pozsonyi illetősége. Bartók nagyapja - Voit Móric - hivatalnoki kötelességeinek eleget téve több ízben is vidéken teljesített szolgálatot. így adódott, hogy Bartók édesanyja, Voit Paula, az akkori Túrócszentmártonban született. Miután elvégezte Pozsonyban a tanítóképzőt, a Torontál megyei Nagyszentmiklóson (Sinnicolau Maré) kapott állást. Férjhez ment a helybeli mezőgazdasági iskola igazgatójához, s itt született két gyermekük: Béla (1881) és Elza (1885). Bartók édesapja korán meghalt (1888), s özvegy Bar- tókné nagyszentmiklósi, majd nagyszölösi kihelyezése után igyekezett álláshoz jutni Pozsonyban, ahol rokonai és ismerősei voltak. 1892-ben egy év szabadságot kapott, melyet gyermekeivel együtt Pozsonyban töltött. Minden valószínűség szerint ez volt Bartók első (huzamosabb) pozsonyi tartózkodása. Ekkor az itteni gimnázium 2. osztályát látogatta. A kisvárosok után Pozsony nagy hatással volt Bartókra fejlett zeneéletével, mindenekelőtt a Városi Színház operaelőadásaival és a nagy múltú, 1833-ban alapított Egyházi Zeneegyesület rendezvényeivel (beleértve a világi hangversenyeket is). Gyakran hangversenyeztek a városban Bécsbe vagy Budapestre tartó előadóművészek. Bartók zenei tehetsége korán kibontakozott. Ebben az időben már túl volt első zeneszerzői próbálkozásain és fellépésein. Zongorázni kiskorától édesanyja tanította. Pozsonyban alkalom nyílt zenei ismeretei elmélyítésére előbb Ludwig Burger zeneszerzőnél, a dóm és a színház zenekarának karmesterénél, majd Erkel Ferenc fiánál, Lászlónál. A kis Bartók azonban nem sokáig örülhetett ennek a pezsgő zenei életnek. Az év elteltével anyja az erdélyi Besztercén kapott állást. Nyolchónapos besztercei tartózkodás után 1894 tavaszán azonban sikerült végleg Pozsonyban letelepednie. Bartók a Klarissza utcai gimnáziumban (jelenleg Szlovák Padagógiai Könyvkiadó) folytatta tanulmányait. 1899-ben tette le az érettségit. Eközben folytatta zenei tanulmányait Erkelnél, majd a dubnicai származású Hyrtl Antalnál (1840-1913) tanult zeneelméletet és összhangzattant 1897-től. Egyre több kompozíció kerül ki keze alól. Számos hangversenyen hívta fel a figyelmet kivételes tehetségére, melyeken saját szerzeményeit is játszotta. így például nyolcadikos korában osztálytársai közreműködésével előadja Zongorakvartettje 2 részét. Erkel László még hallgatta legkedvesebb tanítványának első nyilvános szereplését, melyet a Városi Színházban az iskolai milléniumi ünnepségek keretén belül tartottak 1896. május 8-án és 9-én. Bartók az előadásra került Rákóczi című melodráma zongoraszólóját játszotta. Szereplése után kedvezményesen látogathatta az operaelőadásokat és hangversenyeket. Dohnányi Érigyes gimnáziumi tanár felfigyelt Bartók tehetségére, s ö volt az, kinek tanácsára Erkel halála után Hyrtl tanárnál folytatta tanulmányait. Dohnányi megismertette a jó előmenetelü diákot fiával, Ernővel, a későbbi zongoravirtuózzal, karmesterrel és zeneszerzővel. A négy évvel idősebb Dohnányi és Bartók közt mély barátság alakult ki, s nagy hatással voltak egymásra. B artók a gimnázium igazgatójának névnapján rendezett ünnepélyen előadta a Duna folyása című művét, mellyel nagy sikert aratott. Órákat adott kezdő zongoristák számára, s a vásárolt. Ez idötájt főleg a né nyozta. Nagy szeretettel fogl; val, köztük Albrecht Sándorr, zeneelméletre tanított. Dohnányi az érettségi után I Ezentúl helyette Bartók látta nista feladatát a gimnáziur területtel, az orgonairodalom Sűrűn szerepel a gimnáziur Liszt igényes Spanyol rapszti 2-án Róth József tanfelügye Antallal (hegedű) szerepel, elején a Toldy-kör estjén Se zongorán. A Híradó 1898. 3. séről, melyen Chopin g moll szonátáját adta elő. A szabadságharc 50. évfc nyel emlékeztek meg a me éves Bartók Béla volt. Sok nagy sikert arat: zongorán 7 közreműködött saját Zone műsoron szerepeltek Brahn hangszerelésében. Édesanyja feljegyzéseit» a zenélés végigkísérte Ben családnál, köztük Róthéknál, nál gyakorolt kamarazenét, kamaramüveket írt, részben alatt, részben pedig azért, mi kevesebb problémával jár, műveké. Bartókot a kamarar sérte egész pályája során. A pozsonyi diákévek termi jelzi: javarészt zongora- és között komponált művek egy kéből, cím szerint van tudc müvek, melyeket később Bar művéhez, a német hagyomán ról tanúskodnak. Denijs Dilit 1897 utáni érettebb művek k nevelői munkájának tulajdoni A pozsonyi évek egysége: Bartóknak az európai zeneki kedett a Bachtól Brahmsig Döntő hatással volt rá Beethc Richard Strauss. Bartók nyelvileg vegyes te környezet övezte öt az akkori a tény is hozzájárult Bartók ke testvériségéről kialakított próc Az érettségi után 1899-be a budapesti Zeneakadémián f budapesti tanulmányai idején Nagy János: CANTATA PROFANA (galvanizált ólom) 0 Q O O tmmsscffii ffl NÉPDALT
