Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-22 / 11. szám
1981. III. 22. N W Sárguló fényképeket, dokumentumokat szednek elő az íróasztalból. A kis dolgozószobába szorul a falu volt nincstelenjeinek az egész Ipoly mentére kiterjedő története. A viskújmajori sztrájkokat és a többi bérkövetelési megmozdulást egységesen, jól össze kellett hangolni. A kommunisták kapcsolatokat tartottak Észak-Szlovákia munkásmozgalmi központjaival és Bratislavával is.- Ebben a proletárszolidaritásban nyilvánult meg az erő - emlékezik vissza Doiinszky Mária, az ipolysági (Sahy), Vöröslobogó Efsz nyugdíjasa. - Zászlónkra, amelyet 1937-ben Pozsonyban varrattunk, ilyen szövegű jelszókat hímeztünk: ,,Egységes erővel győzünk“. A másik felére pedig „ Világ proletárjai, egyesüljetek!“. Szünetet tart, küszködik az emlékeivel. Családjuknak ugyancsak kijutott az élet nehezéből. Apja, a legendás hírű vöröskatona az utolsók között küzdött Ipolyságon a benyomuló fehérterroristák ellen. A kálváriánál súlyos sebet kapott. A kórházban csak hosszas kezelés után gyógyították meg.- A burzsoá köztársaságban sem alkudott meg apu - módja Mária. - Agitált, toborzott, szervezett és lankadatlanul beszélt a népgyűléseken. Akkoriban a környékbeli falvakban a földmunkások azt mondták, hogy ha Doiinszky Józsi jön közéjük, akkor mindannyian elmennek a gyűlésre. Újra idézi a gyötrelmes múltat:- Nem is tudom, hány házkutatást tartottak nálunk. Hányszor forgatták fel a házat, még az ágyat is széttúrták, a szalmazsákban keresték a röpiratokat, a zászlót és a MAJOR ISTVÁN fényképével dekorált képes levelezőlapokat, amelyeket a kosúti sortüz után adtak ki. A zászlót nem találták meg, mert gondosan elrejtettük az említett képes levelezőlapokkal együtt. Előkerült a megsárgult levelezőlap, amelyen STEINER GÁBOR a Vörös Segély nevében kért támogatást Major István megsegítésére. Egy koronáért adták el darabját. Megvették a faluban, de nehéz volt eljuttatni az emberekhez. A csendőrök vizsla szemmel figyelték a számukra gyanús embereket. Apjának lapkihordó-igazoiványa is volt, ezért sejtették, hogy nemcsak a legálisan megjelenő Munkást és más újságokat terjeszti. Egyszer még a vonatról is le kellett ugrania, mert a csendőrök meg akarták nézni, hogy mit hoz a hátizsákban. Egérutat nyert, sikerült hazahoznia a képes levelezőlapokat.- Doiinszky, a pártszervezet elnöke mindig ügyesen kivágta magát - folytatja az emlékezést Bartal Lajos elvtárs, a másik tántoríthatatlan család tagja, akinek az apja a szovjethatalom megvalósításáért küzdött mint a Vörös Hadsereg századosa. -Tőle tanultuk, hogyan kell kijátszani a kapitalisták bérenceit. Epizódokkal egészíti ki a jól szervezett munkásmozgalom történetét. Tovább fűzi egészen a felszabadulásig és a valamikor hirdetett eszmék megvalósításáig. A rakott szoknya közé rejtettük a zászlót - emlékszik Doiinszky Mária is minden úgy lesz, mint a burzsoá köztársaságban volt. Nem értettem velük egyet. Teli torokkal megmondtam nekik, hogy a hatalom Ipolyviskon is a munkásoké és parasztoké lesz, erről beszélt nekünk a duklai hágó előtt Illés Béla író és Grünwald Ármin, amikor az első csehszlovák hadseregbe szerveztek be. Úgy tűzbe jön, mintha még mindig maga előtt látná az ellenszenves arcú csendőröket, akikkel annak idején farkasszemet nézett.- Az első komolyabb megpróbáltatásra a lakosság 1946-os hivatalos összeírásakor került sor. Kovács Istvánnal együtt mindenkinek megmondták, hogy olyan nemzetiségűnek vallják magukat, amilyeneknek érzik. Emiatt letartóztatták őket. Egy éjszakát az ipolysági fogdában töltött, és csak Major Sándornak, az ipolysági járási pártbizottság titkárának közbenjárására engedték szabadon. A csendőrök kihasználták az alkalmat, ráijesztettek az anyjára, és elvették tőle a párttagsági igazolványát.- Három hónap múlva kaptam csak vissza. Még Fábry Istvánt is le kellett Felidéződik előtte Török tizedes, Balázs István és a többiek arca, akikkel együtt LUDVÍK SVOBODA tábornok vezetésével 1944. október 6-án átlépte a határt. Az a nap, amikor Vít Nejedlyt, a katonazenekar vezetőjét búcsúztatták. Az a nap is, amikor az egyik ütközetben megsebesült. Belelapozgat a SZABAD CSEHSZLOVÁKIÁÉRT című frontújság 1944. október 6-án megjelent, rendkívüli kiadása egyik számába. Ez adta hírül, hogy megnyílt a szabadság útja a csehszlovák egységek előtt, s a szovjet hadsereg oldalán már hazai földön harcolnak. Első oldalán a vezércikk címe hirdeti. ,,Itthon vagyunk“.- Sokat jelentett ez a mondat számunkra, otthont, biztonságot, jövőt. Azt is tudtuk, olyan jövőt, amelynek megteremtéséért sokat kell dolgoznunk, de jobban fogunk élni, mint a burzsoá köztársaságban.- Akkoriban még nem gondoltam, hogy mi vár rám - idézi a múltat Bartal elvtárs. Emlegeti, hogyan gáncsolták őket az egykori gárdista jegyző, a faluba tolakodott s ki tudja, honnan származott földfoglalók, a nacionalista elemek.- Egyszer összetűztem a csendőrökkel is, akik azt hangoztatták, hogytovábbra Emléktábla a helyi nemzeti bizottság épületén (Hajdú András felvételei) Megmondtam a csendőröknek, hogy másképpen lesz, mi szocialista Csehszlovákiát akarunk - mondja Bartal Lajos elvtárs hívni a pártközpontból, Bratislavából, hogy segítsen, aki akkor azt mondta anyámnak:- Nénikém, most edződnek igazán a fiai. Mert nemcsak Lajost, hanem az öcs- csét, Karcsit is üldözték, annak ellenére, hogy jó „ajánlólevele“ volt. Kijevben végezte a partizániskolát, később Nyírbátorban egységük megütközött a németekkel. Amikor átvonult a front, bátyjával és a Dolinszkyiakkal együtt hozzáfogott a forradalmi átalakulás megvalósításához.- Nem volt könnyű elindulni az új úton- emlékezik vissza -, mert a demokraták és bérenceik állandóan üldöztek. Hét hónapig tartottak fogva a korponai munkatáborban, mert szerintük túl korán kezdtük szétosztani a nagygazdák és földbirtokosok földjeit. Ki se hallgattak. Amikor hazaengedtek, útravalóul azt mondták, ne avatkozzam a politikába. Persze nem fogadtam meg tanácsukat. Bátyjához hasonlóan, ő is Doiinszky nyomdokaiba lépett. Kezdetben mint a helyi nemzeti bizottság alkalmazottja tartott beszámolót. Később mint az Ipolysági Járási Nemzeti Bizottság alelnöke a mezőgazdaság szocialista átalakításának előnyeiről beszélt a földműveseknek. Éjszakába nyúló gyűléseken magyarázta nekik, ha összefognak, akkor hasonló gazdag szövetkezetét hozhatnak létre, mint Ipolyvisken ((Viskovce nad Ipl'om).- Szép idők voltak - idézi a múltat.- Szombatokon és vasárnapokon pihenés helyett a falvakat látogattuk. A beosztás szerint ellenvetés, zúgolódás nélkül teljesítette mindenki a feladatát. Kerékpáron, gyalog és az akkoriban még ritkán közlekedő autóbuszokon jutottunk utunk céljához, de mégsem panaszkodtunk. Természetesnek vettük, hogy ezt kell tennünk. Erre tanított minket Doiinszky József elvtárs, amikor a pártszervezet elnöke volt a múltban. Apám, Bartal Lajos, aztán Ondrejka István, Kovács József, Kovács István: Jakus Lajos és a többiek. Mindazok, akik nem inogtak meg a harcban. Szívesen beszélnek a szövetkezetről, arhely a megalakulása után pár év múlva már országos hírűvé vált.- Azt sajnálom - emlékezik újra Doiinszky Mária -, hogy apám nem sokáig élvezhette a közös munka eredményeit. Pedig mennyit lótott-futott, hogy létrejöjjön a szövetkezet. Százszor bejárta a falut, látogatta a földműveseket, magyarázta nekik, jobban boldogulnak majd a szövetkezetben. 1950 őszén még segített a búza vetésében, de az új kenyérből már nem szeghettünk neki, mert az egyik napon hirtelen rosszul lett és meghalt... Bartal Lajos állt akkor a kidőlt harcostárs helyébe. A pártszervezet elnökévé később az Ipolyviski Efsz elnökévé őt választották. Bartal Károly kitekint az ablakon, nézi a művelődési házat, az új iskolát, az új óvodát, és igy nyugtázza munkájuk eredményét:- Elképzeléseinket szinte teljesen megvalósítottuk. Nehéz már jó helyezést elérni a járási versenyben, mert úgyszólván mindent felépítettünk. De így van ez jól. Az emberek legalább látják, hogy amiről Doiinszky beszélt, az mind valóra vált. Bátyja, Lajos elégedetlenkedik:- Szerintem többet is tehettünk volna. A szövetkezet is jobban gazdálkodhatna. Felesége nyugtatja:- Pihenj már, eleget dolgoztál a szövetkezetben. Élvezd a nyugdíjaséletet. Kissé megnyugszik és elismeri:- Igaza van az asszonynak, pihenni kellene. De mi ilyenek vagyunk. Állandóan foglalkoztatnak a körülöttünk levő problémák. Konferenciákra, kongresszusokra szóló meghívók kerülnek elő. Az építőmunka egy-egy időszakát idézik fel. Bartal Lajos, Doiinszky Máriával már az efsz-ek I. kongresszusán is részt vett. Ki-ki tehetsége és ereje szerint dolgozott a szövetkezet megerősítésén. Most is aktívak és tapasztalataikat készségesen átadják a fiataloknak. BÁLLÁ JÓZSEF Ez alatt a zászló alatt meneteltek a falu proletárjai. A helyi nemzeti bizottság épületében Bartal Károly és Máté Márta bontotta ki a féltve őrzött zászlót A két tántoríthatatlan család
