Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-15 / 10. szám
* 1981 III. 15. É rdekes, hogy legtöbbünk képzeletében Új-Fundland úgy él, mint holmi északi, majd hogy nem a Sarkkörön túl fekvő sziget. Pedig e kanadai tartomány fővárosa, St. John's délebbre helyezkedik el mint Bratislava. Új-Fundland földrajzi fekvésében nem is az a fontos, hogy mennyire északon, hanem, hogy mennyire keleten illetve nyugaton terül el (attól függően, honnan szemléljük). Ez ugyanis Észak-Amerika legkeletibb darabja, ahol az órák másfél órával járnak Montreal előtt. St.John’s a főváros 1600 kilométernyire fekszik New Yorktól és 2800 kilométernyire Nyu- gat-Európától. Ennek még ma, az óriási sugárhajtású repülőgépek korában is van jelentősége. Az Új-Fundland szigetén található ganderi nemzetközi repülőtér ma is a két földrész között közlekedő gépek fontos üzemanyag-felvevő helye. Az Európához való viszonylagos közelség az oka annak is, hogy a vikingek - skandináv hajósok - már az első ezredforduló táján eljutottak ide, fittyet hányva annak, hogy Kolombusz Kristóf csak mintegy ötszáz esztendő múlva fogja felfedezni Amerikát. A korabeli izlandi szágákban szó esik Vinlandról, ahol Szerencsés Leif járt. A kutatók már régen feltételezték, hogy ez a föld nem más, mint Új-Fundland. Másfél évtizeddel ezelőtt azonban a norvég Ingstad-házaspár izotópos vizsgálatokkal is kimutatta, hogy az itt talált viking leletek, mintegy ezer évesek. Az indiánok egyébként már akkor is legalább két-háromezer esztendeje lakták e szigetet. A felfedező dicsősége mégis az itáliai Giovanni Cabotót illeti, akit a brit szolgálatban John Cabotnak neveztek. 1497- ben bukkant rá egy új, ismeretlen földrész (pontosabban: egy ahhoz közeli sziget) partmenti hegyei közé ékelt fjordra, amely kiváló menedéket nyújtott mindenfajta vihar, később pedig ellenség elől. Ez június 24-én, Szent János napján történt, s ennek tiszteletére kapta az itt épülő város a St. John's nevet. Amikor kilencven esztendővel később Sir Humhrey Gilbert hajózott be ebbe az öbölbe, hogy őfelsége, I. Erzsébet néven hivatalosan is brit birtokba vegye az újonnan talált földet (mert ezt jelenti a New Foundland, vagy manyarosan: Új-Fundland), már vagy negyven angol, portugál, spanyol halászhajót talált ott. A közeli vizek ugyanis hihetetlenül gazdagok voltak halban (és máig is azok). A St. John’s fölé magasló Jelződombon épült Cabot-toronyból továbbította 1901 -ben Marcioni az első szikratávírójeleket az Atlanti-óceán túlsó partjára. Megint csak földrajzi fekvésének köszönhette Új-Fundland fővárosa ezt a dicsőséget. Évszázadok óta, ma is ez Észak- Amerika legkeletibb városa, amelynek főutcája, a Water Street (a Víz utca) a kontinens legkeletibb, s egyben legrégebbi útvonala is. A korabeli feljegyzések szerint ugyanis már 380 évvel ezelőtt is ezen a nyomvonalon, a kikötő leghosszabb partjával párhuzamosan sorakoztak itt a házak. Aki innen tovább akar menni, annak jó tüdőre, lóra vagy motorra van szüksége. A kikötőre haránt húzódó utcák ugyanis meredeken kúsznak felfelé, és az itt szép számmal kerékpározó, rollerezó gyerkőcök bizony csak egy irányban használhatják rendeltetésszerűen jármüvüket. A házak egyébként jórészt egy emeletesek. Fából, méghozzá nem gyalult deszkából, hanem gerendákból épültek, és élénk színűre vannak festve, mind más és más színűre. Még feljebb, már a gerinc közelében, uralkodó magasságban emelkedik a város fölé a névadó Keresztelő Szent János kéttornyú katedrálisa. Az emelkedőre merőleges utcák lakóházai, középületei a XIX. századi viktoriánus stílus elemeit viselik magukon. Ez persze nem csoda, hiszen Új-Fundland sokkal tovább volt Nagy-Britannia gyarmata, külbirtoka, mint Kanada más részei. A sziget és a közigazgatásilag hozzátartozó (az észak-amerikai kontinensen elterülő) Labrador csupán 1949-ben csatlakozott a kanadai konföderációhoz és lett annak tizedik tartománya. Bár azóta autópálya, sót vasútvonal köti össze (két tengeri komp közbeiktatásával) a Csendes éceán-i szigeten fekvő Victóriával, Kanada legnyugatibb városával, bár egészében természetesen Kanada szerves részévé lett, Új-Fundland sok sajátosságát is megőrizte. Kezdve lakóinak jellemével (szókimondók, sót nyersek is), eredeti tájszólásukon át egészen szokásaikig (itt például még tartják az ötórai teát), életfilozófiájukig. Az újfundlandi közmondás szerint a hideg ködnél jobb a meleg füst... Kanada tizedik tartományának a területe 406 000 négyzetkilométer, azaz Csehszlovákiáénak több mint a háromszorosa. Lakossága azonban nem éri el a 600 000 főt. Ennél fogva népsűrűsége csekély. A föld csak kevés helyen művelhető. A lakosság nagyobb része a városokban él, a többiek pedig főként a tenger partján meghúzódó kis és távoli falvakban. Halászok. Falvaikat azért nevezem távolinak, mert még olyanok is akadnak e kietlen szigeten, amelyeket semmiféle út sem köt össze a külvilággal, és csak hajón vagy helikopteren lehet megközelíteni őket. A halászat Új-Fundlandban nemcsak az elsőszámú gazdasági ágazat, hanem életforma is. A tartomány minden ötödik lakosa halász, vagy halfeldolgozó iparban tevékenykedik. Eltérőben Kanada más atlanti tartományaitól, itt a kifogott zsákmánynak csupán a kisebbik fele jut a nagytőkés vállalatok korszerűen felszerelt, lokátorokkal, hűtőberendezésekkel ellátott halászhajóira. Az 55-60 százalékot máig is a ladikkal, vagy kishajókkal, a partközeiben halászó, a zsákmányt sóval konzerváló, családi kötelékekben Lehetséges azonban, hogy ez hamarosan megváltozik... A már említett Water Street-re, ahol St. John’s korszerű, magas irodaházai állnak, képletesen azt mondják: halszaga van. Azért tudniillik, mert a tartomány a halászatból él. A Water Street-et azonban hovatovább az olaj illata kezdi körüllengeni. A tartományi kereskedelmi kamara elnökének dolgozószobájában olyan térkép borítja a fél falat, amelyen nagy színes foltok húzódnak a tengerben, Uj- Fundland partjai közelében. Ezek az olaj- társaságoknak próbafúrásra kiadott körzeteket jelentik. A kontinentális talapzatban ugyanis, amelynek kiaknázása mintegy háromszázhúsz kilométeres távolságig a partmenti állami előjoga, kőolajat sejtenek. Sót nemcsak sejtik. Pontosan tudják például, hogy a Hiberniának elnevezett körzetben, az Atlanti-óceánban kétszázkilencven kilométernyire ÚjA halászhajók helyét olajfúró berendezést szállító hajók veszik át St. John’s kikötőjében működő kis „maszekok“ fogják ki. Ez utóbbiak viszont alaposan ki vannak szolgáltatva a zsákmányt átvevő és feldolgozó nagy cégeknek, amelyek keservesen alacsony felvásárlási árakat fizetnek. Az új-fundiandi halászok másik fő gondja, hogy munkájuk szezonális jellegű. Az évnek legfeljebb hét-nyolc hónapjában lehetnek csak kint a tengeren. A hátralevő időszakban gazdálkodnak (ha van miben), elszegődnek favágónak, építkezésekre, vagy megpróbálják átkoplalni az időt. Ez az oka annak, hogy a szezonon kívül a munkanélküliség Uj- Fundlandban eléri a 16 százalékot is. Ám az idényben is legalább 11 százalék, ami ugyancsak a legmagasabb arány Kanadában. Az alkalmazásban állók esetében kétségtelenül enyhít ezen valamelyest a Kanadában viszonylag bőkezűen megállapított munkanélküli segély. Új-Fund- land azonban így is az ország legszegényebb tartománya. Költségvetésének mintegy a felét kapja Ottawától, azaz a szövetségi büdzséből. Fundlandtól mintegy 150 millió tonna „fekete aranyat” rejt a tengerfenék. De másutt is százmillió tonna-számra rejtőzik ez a mindig ritkább és értékesebb ásvány. Kitermelése pedig várhatólag már idén megkezdődik, ami hozzájárul majd ahhoz, hogy Kanada ismét önellátóvá váljék kőolajból. Ettől remélik Új-Fundlandban, hogy hamarosan meggazdagodnak. Vagy legalább is, hogy gazdaságilag egyenlő helyzetbe kerülnek a többi kanadai tartománnyal. Ez azonban nemcsak annak a függvénye, hogy hány millió tonna kőolajat sikerül felhozni a tengerfenékről és hogy mennyibe fog kerülni addigra az olaj hordója, (bár ezek kétségtelenül fontos tényezők). Nagyon sok kérdésre azonban még mines válasz. íme néhány. Hány évig fog tartani az új-fundlandi olaj? öt, tíz, tizenöt esztendeig, netán tovább? A helyi tárcaközi gazdasági tanács ugyanis imponáló előrelátással azt vallja, hogy az olaj előbb vagy utóbb elfogy, és hogy Új-Fundland gazdagság gának fő ágazata azután is a korszerűsített halászat marad. Kiegészülve természetesen több olyan ipari és szolgáltató ágazattal, amelyet éppen az olaj jövedelmekből keletkező töke segítségével akarnak kifejleszteni. De vajon a jobban fizető olajipar nem vonja-e majd el oly mértékben a halászokat régi mesterségük űzésétól, hogy azután vissza sem fognak térni oda? - kérdezik aggodalommal a szakemberek. A kőolaj kitermelése, szállítása és az ehhez szükséges szolgáltató tevékenység bizonyára gyorsan felszippantja majd a munkanélküliség nagy részét. Sőt, új munkaerőre is szükség lesz. De honnan vegyék azt, ha nem a halászok közül? Toborozzanak ide embereket Kanada más tartományaiból? Ez járható út, de mit csináljanak ezzel a lakossággal azután, amikor elfogy az olaj? Az olajláz nemcsak fellendülést hoz magával, hanem bajokat is. Például lakáshiányt meg inflációt. Mindez ismerős azokból az országokból, ahol viszonylag nemrégiben találtak olajat, fgy volt ez például Mexikóban vagy Skóciában, ahova most egymás után zarándokolnak tapasztalatért az új-fundlandi politikusok, közgazdászok, szociológusok. Igyekeznek a más hibájából, bajából tanulni. Egyesek még Iránt is emlegetik... Ez utóbbi persze túlzás. Elvégre Uj- Fundland - minden viszonylagos helyi elmaradottsága ellenére - egy iparilag magasan fejlett ország tartománya, amelynek megvan az infrastruktúrája, a gazdásági-, a munkaerő-háttere a beáramló töke megemésztésére. Figyelemreméltó azonban, hogy Uj- Fundland helyzete bizonyos értelemben mégiscsak hasonlít ahhoz, ami a mai OPEC-országokban volt megfigyelhető a kőolaj-források államosítása előtt. A kitermelés ugyanis csaknem teljes mértékben külföldi (alapvetően Egyesült Álla- mok-beli és brit) társaságok kezén van, és azok viszik el a profit oroszlánrészét. A térkép színes foltjai itt a Mobilt, a Shellt, a Texacót, a Standard Oilt, a British Petróleumot és a többi multinacionális vállalatot jelzik. Az olajat ezek termelik ki, szállítják, finomítják és hozzák forgalomba. A tartományi kormány azt tervezi, hogy a kitermelés megkezdése után vagy profitjuk negyven százaléka értékében megadóztatja ezeket a cégeket, vagy pedig kiköti, hogy miután beruházásaik összege háromszorosán megtérül, díjmentesen át kell adniok az egész vállalkozást, technikát Új-Fundlandnak. Ez azonban megint csak kétséges, hogy így lesz-e. Egyelőre ugyanis nem St. John's-ban adják ki a fúrási koncesz- sziókat, hanem Ottawában. A kanadai tartományok most azt követelik, hogy mint ahogyan a földjük mélyén lévő természeti kincsek kiaknázási joga őket illeti, a szövetségi kormány adja át nekik a kontinentális talapzat fölötti rendelkezés jogát is. Abban a valóban éles küzdelemben, amely az egyes tartományok, illetve a tartományok és a szövetségi kormány között az új alkotmány kérdésében kialakult (s amelynek lehetséges tétje nem kisebb, mint Kanada Egysége), ez az egyik legfontosabb kérdés. Pierre Trudeau kormánya Ottawában arra törekszik, hogy visszaszorítsa az Egyesült Államok-belí olajtöke korlátlan működését Kanadában. Ezt a nemzeti olajtársaság, a Petro-Canada fejlesztésével, továbbá különféle adózási rendszerekkel kívánja megvalósítani. többi között azért akarják megtartani a központi kormány ellenőrzési jogát is. Új-Fundlandban viszont semmiféle előnyt sem akarnak adni a Petro-Cana- dának, és pontosan ugyanúgy kívánják kezelni, mint mondjuk a Shellt, vagy a Gulfot. A régi, kipróbált elv, a cui prodest (kinek használ) alapján nyilvánvaló, hogy ki segít szítani St. John's lokálpatrióta törekvésiet. Más részről persze az sem kétséges, hogy Ottawában egyesek továbbra sem bánnák annak a helyzetnek a fennmaradását, amit az új-fundlandiak - némi túlzással bár, de - gyarmatinak neveznek. Már tudniillik, hogy ők Kanada központi tartományainak gyarmata, a föderáció szegényháza. Mindehhez roppanj nehéz hozzászólni az idegennek, mégha az a rendelkezésre álló rövid időt maximálisan igyekezett is kihasználni a tartomány és gondjai megismerésére. Mégis - a tévedés kockázata nélkül - ez a néhány nap legfeljebb arra volt elegendő, hogy őszintén megkedvelje, megszeresse Új-Fundland ridegnek tűnő, valójában nagyon is barátságos, nyíltszívű, dolgos lakóit. KULCSÁR ISTVÁN
