Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-03-08 / 9. szám

f II f i i A NÉPGAZDASÁG TELJESITOKEPESSEGENEK NOVELESE TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FEJLESZTÉSSEL írta: Josef Kempny, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára A kommunista párt XVI. kongresszusára való felkészülés tetőzésének és a 7. ötéves tervidőszak megkezdésének időszakára a munkásosztály, a szövetkezeti földművesek, a tudósok, műszaki dolgozók és a többi értelmiségi alkotó kezdemé­nyezésének és aktivitásának sikeres kibontakozá­sa jellemző. így valósítjuk meg a fejlett szocialista társadalom építésének a CSKP XIV. és XV. kong­resszusa által jóváhagyott fő irányvonalát, így ké­szülünk azoknak a feladatoknak a teljesítésére, amelyeket a XVI. kongresszus társadalmunk szá­mára kijelöl. XVI. KONGIKSSZUSA A CSKP KB 18. ülésén Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára és köztársa­ságunk elnöke hangsúlyozta, hogy ez a fő irányvonal ,,helyesen fejezi ki a csehszlovák nép nemzeti és internacio­nalista nézeteit, és tudományosan indo­kolt választ ad a társadalmunk további fejlesztésével kapcsolatos kérdésekre. Az irányvonal értelme: egyre teljesebben érvényesíteni a munkásosztály és az összes dolgozó érdekeit. A nép teljes mértékben támogatja e törekvést, mert a gyakorlatban meggyőződött helyessé­géről. Ilyen, marxista-leninista szellem­ben értelmezzük a fejlett szocialista tár­sadalom építését. A munkásosztály és az összes dolgozó igényes forradalmi mű­véről van szó, amely elválaszthatatlan részét képezi a világban végbemenő mély társadalmi átalakulásnak. “ Gustáv Husák szavai értelmében a fö irányvonal megvalósítása azt jelenti, hogy tovább szilárdítjuk a szocialista rendszert, a dolgozók hatalmát a munkás- osztállyal az élen, elmélyítjük a párt vezető szerepét és a néppel való kapcso­latát. Ennek érdekében harmonikusan kell fejlesztenünk a társadalmi élet min­den területét. Kommunista pártunk fö irányvonalá­nak megvalósítása érdekében kibonta­koztatjuk a munkásosztály, a szövetke­zeti földművesek és a szocialista értelmi­ség kezdeményezését és aktivitását. E törekvés helyességét a CSKP XV. kongresszusa által kijelölt feladatok vég­rehajtása során elért eredmények bizo­nyítják. Noha igényesek és bonyolultak voltak a belső és külső feltételek, és egyes területeken nem értük el teljesen a fejlesztési ütemeket illetően a célokat, társadalmunk az utóbbi időszakban tovább fejlődött. Jelenleg, a CSKP XVI. kongresszusa előtti időszakban is jelen­tős társadalmi kezdeményezőkészség­nek és aktivitásnak lehetünk tanúi. A dol­gozók aktivitása azt tükrözi, hogy ,,a 7. ötéves tervet a magas szintű hatékony­ság és a minőség, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való koope­ráció és termelési szakosítás ötéves ter­vévé akarjuk tenni“, ahogy azt a CSKP KB 18. ülésén Gustáv Husák elvtárs kijelölte. A népgazdaságfejlesztés iránti igények Céljaink elérése érdekében már a 7. ötéves tervidőszakban határozott, követ­kezetes és hatékony fordulatnak kell be­következnie az intenzív gazdaságfejlesz­tés felé. Eközben figyelembe kell venni az új belső és külső feltételeket: a tüzelő­anyag, a nyersanyag és az élelmiszer világpiaci árának növekedését, az or­szágfejlesztéssel, a szocialista világkö­zösség fejlesztésével, a szocializmus és a kapitalizmus küzdelmével és a világbé­ke megszilárdításával kapcsolatos igé­nyeket. Az intenzív fejlesztés igénye minőségi­leg új feladatok elé állít bennünket. Sem a munkaerő létszámát, sem az anyagi befektetéseket, sem pedig az energiafel­használást nem növelhetjük oly ütemben, mint eddig. A létszámnövekmény úgy­szólván jfelentéktelen lesz az anyagi ter­melésben. A felhasználható nyersanyag, anyag, tüzelőanyag és energia mennyi­sége lényegében a 6. ötéves terv végén elért szinten marad. Mindebből az követ­kezik, hogy a teljesítőképesség növelését a meglévő erőforrásokkal kell végrehajta­ni, ugyanakkor azonban nagyobb figyel­met kell fordítani a hasznosításukra. Ami a gazdaságfejlesztés ütemét illeti, olyan típusú fejlesztésre kell töreked­nünk, amelyben a létrehozott nemzeti jövedelem növekedése egyre kevésbé lesz az anyagi termelésben felhasznált erőforrások növekményének a függvé­nye. Úgy kell biztosítanunk a létrehozott nemzeti jövedelem megfelelő növekedé­sét, hogy a termelési fogyasztás stagnál­jon, illetve csak kivételes esetekben nö­vekedjék mérsékelten. Ugyanakkor a tár­sadalmi össztermék kisebb mértékben növekszik, mint eddig. Minden ágazat, szakágazat és anyagi termeléssel foglalkozó vállalat számára érvényes ez a követelmény. Az lesz a döntő szempont, hogy melyik szervezet milyen mértékben járul hozzá a nemzeti jövedelem képzéséhez, a termelési fo­gyasztás csökkentéséhez és a népgaz­dasági eredmények javításához. A jelenlegi helyzet nemcsak bonyolul­tabbá teszi a fejlődést, hanem bizonyos értelemben pozitívan is befolyásolja: na­gyobb hatékonyságra, a belső erők moz­gósítására kényszerít bennünket. A kitű­zött feladatok teljesíthetők. Céljaink el­érése érdekében a népgazdaság teljesítő­képességének hatékony kihasználására, elsősorban a jelentős tüzelőanyag-ener­getikai, kohászati-gépipari, elektrotechni­kai és vegyipari bázis teljes kihasználá­sára van szükség. A tudományos-műszaki haladás - pótolhatatlan tényező Céljaink elérése során döntő és egyre növekvő jelentősége van a tudományos- műszaki haladásnak, amely a munkater­melékenység növelésének, a fejlesztési ütem nagymértékű meggyorsításának, a termelőerők minőségi fejlesztésének - és végsösoron a szocialista termelési viszonyok pozitív formálásának - kimerít­hetetlen forrása. A tudományos-műszaki fejlesztés nem lehet csak a tudósok és a mérnökök, műszaki dolgozók ügye, hanem e tevé­kenységnek az egész munkásosztály, a szövetkezeti földművesek és az összes dolgozó ügyévé kell válnia. E folyamat­ban a munkásosztályé a vezető szerép, mert ez az osztály a tudományos-műsza­ki fejlesztés megvalósításának fő ereje, és elsősorban ennek az osztálynak áll érdekében a termelőerők minőségileg magasabb szintre történő fejlesztése, hogy a színvonal összhangban legyen a fejlett szocializmus és a jövő szükség­leteivel. Ezeknek a terveknek a végrehajtásá­hoz megfelelő előfeltételekkel rendelke­zünk Aktív, alkotásra kész, öntudatos és képzett munkásosztályunk van, kiváló tu­dósokkal és műszakiakkal, tettrekész és hozzáértő szövetkezeti földművesekkel valósítjuk meg elképzeléseinket. Jelentős terjedelmű kutatási és fejlesztési bázissal és hatalmas teljesítőképességű termelési bázissal rendelkezünk. Mit bizonyítanak a tények Kutatási és fejlesztési bázisunkban 1979-ben 407 önálló szervezet műkö­dött, több mint 180 ezer dolgozóval. A tu­dományos dolgozók létszáma megköze­lítette a 10 000-et. Társadalmunk a tudo­mány és a technika fejlesztésére több mint 18 milliárd koronát, az itthon fel­használt nemzeti jövedelem több mint 4,2 százalékát fordította. 1979-ben az állami, ágazati, szakága­zati, vállalati és egyéb tudományos és műszaki fejlesztési munkahelyeken 16 562 feladaton dolgoztak, és 10 070 feladatot oldottak meg. A felhasználható, az állami műszaki-fejlesztési terv kereté­ben megoldott feladatok száma 1979- ben elérte az 570-et az 1976-ban elért 515-el szemben. 1975-ben több mint 257 000, 1979-ben pedig több mint 301 000 újítási javaslatot nyújtottak be. Ugyanebben az időszakban 147 000-ről 173 000-re emelkedett az elfogadott újí­tási javaslatok száma, míg az általuk elért társadalmi haszon (évenként) 2759 millió koronáról 3908 millió koronára emelke­dett. A csehszlovák feltalálók 1976-ban 6380, 1979-ben pedig 7456 találmányt jelentettek be. Ugyanebben az időszak­ban a kihasználásra elfogadott hazai ta­lálmányok száma 2856-ról 2925-re, az általuk évenként elért társadalmi haszon pedig 312 millió koronáról több mint 483 millió koronára emelkedett. 1976-ban 23 926 millió korona, 1979- ben pedig már 29 810 millió korona volt az innovált termékek értéke. Az új termé­kek értéke ugyanakkor 41 337 millió ko­ronáról 64 885 millió koronára emelke- * dett, 1980-ban pedig (becslések szerint) elérte a 72 500 millió koronát. Az új termékeknek az egész termeléshez vi­szonyított részaránya 1976 és 1979 kö­zött 8,2 százalékról 11,2 százalékra nö­vekedett, 1980-ban pedig becsléseink szerint elérte a 12 százalékot. Ugyanak­kor az állami minőségvizsgáló intézmé­nyek által értékelt termékeknél az első minőségi osztályba sorolható gyártmá­nyok részaránya 23,6 százalék volt. A termékek 74,1 százaléka másodosztá­lyú volt, és csak 1,6 százaléka volt har­madosztályú. Jól bizonyítják ezek az adatok, hogy miként gyarapodott az utóbbi években az ország kutatási és fejlesztési bázisa, hogy milyen volt a tu­dósok és technikusok, a munkások és a többi dolgozó aktivitása. Ugyanakkor nyíltan meg kell mondani, hogy a 6. ötéves tervidőszakban mindezek ellené­re a tudományos-műszaki fejlődés még nem vált népgazdaságunk fejlődésének fő mozgató erejévé. Gustáv Husák elvtárs joggal állapította meg már a CSKP KB 11. ülésén, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés - a szó szoros értelmében forradalmi feladat. Te­hát nemcsak arról van szó, hogy a nép­gazdaság minden területén meg kell gyorsítani és ki kell terjeszteni az innová­ciós folyamatot, hanem arról is, hogy ezt minőségileg magas színvonalra is kell emelni: a műszaki színvonalban, a gyárt­mány- és technológiai struktúrában erő­teljes átalakulásra van szükség, és a tu­dományos-műszaki haladást igazi tudo­mányos-technikai forradalommá kell fej­leszteni. A további fejlődés alapja Céljaink elérése érdekében minden szinten, a központtól az egyes munkahe­lyekig maradéktalanul ki kell használni a tudományos-műszaki haladás nyújtotta lehetőségeket. Egyaránt szükség van er­re a termelésben, a fejlesztésben, az újító- és feltalálómozgalomban, hogy a termékek mennyiségének és minősé­gének növekedése, illetve javulása a faj­lagos erőforrás-igénybevétel csökkené­sével járjon együtt. Az ésszerűsítésre szükség van, azon­ban csak ésszerűsítéssel nem oldhatók meg a tudományos-műszaki fejlesztéssel és a társadalmi termelés hatékonyabbá tételével kapcsolatos feladatok, mert az egyszerű racionalizáció és az egyszerű megtakarítás csak az ideiglenesen moz­gósítható erőforrások hasznosítását teszi lehetővé. A jövőben tehát a fejlesztésben nem támaszkodhatunk csak az ésszerű­sítésre. Az eddiginél lényegesen többet kell törődnünk a termékek és a technológiák innovációjával. Az új termékekre az ala­csony anyag- és energiaigényesség, a magas használati érték és sorozatgyár­tásuk minél hamarabbi bevezetése le­gyen jellemző, hogy így megfelelő mennyi­ségű jusson belőlük belső piacra és ex­portra. A gyártmányfejlesztés attól függ, mennyire lesz képes a kutatás és a fej­lesztés megfelelő számú feladat magas műszaki és gazdasági színvonalon való megoldására. Nyilvánvaló, hogy e téren szükség van a többi szocialista országgal történő együttműködésre, illetve a licen- cek céltudatos és hatékony kihasználá­sára. Jól tudjuk, hogy számos innovációs terv egyelőre még kihasználatlan. Hatá­rozott intézkedésekkel a gyártmányfej­lesztési folyamat sokkal intenzívebbé té­telére kell törekednünk. Sem a 7. ötéves tervidőszakban, sem később nem korlátozhatjuk az innovációt csak az eddig említett területekre. Straté­giai célunk elérésének - termelőerőink fejlesztésének - fő iránya a tudományos­technikai forradalom. Népgazdaságunkat enélkül nem tudjuk a fejlett szocialista társadalom által megkövetelt színvonalra emelni, és enélkül arról sem lehet szó, hogy megteremtsük a kommunizmusba való átmenet feltételeit. Az új ágazatok­ban és szakágazatokban, amelyeknek tevékenysége a legújabb tudományos is­meretek gyakorlati kihasználásán alap­szik, még jobban meg kell gyorsítani a fejlődés ütemét. Elsősorban olyan szak­ágazatokra gondolunk itt, mint a mikro­elektronika, az optoelektronika és a lézer- technika, az atomenergetika és a többi perspektivikus ágazat. Ezek technológiai bázisa a jövőben teljesen megváltoztatja iparunk, mezőgazdaságunk és a többi ágazat jellegét. Ezeknek a szakágaza­toknak a hatása már a 7. ötéves tervidő­szakban jelentősen megnyilvánul a nép- gazdasági teljesítőképesség növelésé­ben, a használati érték gyarapodásában, az-új anyagok térhódításában. A termelés így értelmezett tudomá­nyos-műszaki fejlesztése nemcsak a ter­mék- és technológia-innovációt befolyá­solja, hanem a társadalmi termelés fej­lesztésének egész folyamatát. Az új ter­mékszerkezet kialakításával, a tudomá­nyos-technikai forradalom új szakaszá­nak megkezdésével egyidőben ügyelni kell arra, hogy a korszerű tudományos ismeretek már most befolyásolják az egész innovációs folyamatot, és hogy a legkorszerűbb tudományos vívmányok már most a szó szoros értelmében min­denki ügyévé váljanak. A stabilitás és a távlatteremtés tényezője A felsorolt igényes feladatok végrehaj­tása elképzelhetetlen a szocialista gaz­dasági integráció elmélyítése és intenzí­vebbé tétele nélkül. Fejlesztési szándé­kaink végrehajtása, a hatékonyságra tö­rekvés közben elsősorban a Szovjetunió népgazdaságával való szorosabb együtt­működésre támaszkodunk. A gazdasági és a tudományos-műszaki együttműkö­dés megsokszorozza az erőnket, lehető­vé teszi az intenzifikálás erőforrásainak a nemzeti jövedelem-képzés hatéko­nyabbá tételére való kihasználását és a stabilitás, a távlati lehetőségek megte­remtését. A gazdasági integráció fő irányvonalát a KGST-tagországok együttműködésének távlati célprogramjai fejezik ki. Ezek végrehajtásában nagy következetességre van szükség. A szoci­alista gazdasági integráció fejlesztésé­nek komplex programja, a távlati együtt­működési célprogramok és a Szovjetuni­óval megkötött szakosítási és kooperáci­ós egyezmények lehetővé teszik népgaz­daságunk számára, hogy a szovjet nép­gazdaság hatalmas fejlődésével párhu­zamosan a mi népgazdaságunk is világ- színvonalúra fejlődjék tudományos-mű­szaki vonatkozásban, és így a lehető legkedvezőbb gazdasági és társadalmi hatékonyságot érjünk el. E téren nagy lehetőségeink vannak, főleg ami a tudományos-technikai forra­dalom fő irányait jelenti (atomenergetika, mikroelektronika, robotizálás, mikrobioló­gia, génkutatás stb.). A gépiparban hatal­mas mértékben fejleszthető az ilyen együttműködés keretében mind a techno­lógia, mind az összes perspektivikus ter­mék. Itt főleg olyan szakágazatokról van szó, mint a mikroprocesszorokkalés auto­matákkal, számítógépekkel ellátott szer­számgépek, élelmiszeripari, textilipari, közszükségleti ipari gépek, gépkocsik stb. gyártása. Terveink végrehajtása során feltétlenül szükség lesz a gondolkodásmód megvál­toztatására. E téren fontos szerepe van az ideológiai nevelésnek, a művelődés­nek és a képzettség gyarapításának. Az a célunk, hogy a gazdasági tevékenység, a nevelés, az emberek gondolkodása és cselekvése egységes irányú legyen, és megfeleljen a fejlett szocialista társada­lom építésével kapcsolatos igényeknek. A kommunista párt vezetésével így meg­valósítjuk céljainkat, felvirágoztatjuk ha­zánkat és még nagyobb mértékben hoz­zájárulunk az egész szocialista közösség fejlesztéséhez és a világbéke megszilár­dításához. X 1981. III. 8. ÚJ SZÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom