Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-08 / 9. szám
ÚJ szú 1981. III. 8. kásság valamennyi akciója egységes és szervezett legyen. A sztrájkbizottság felhívást intézett a sztrájkoló észak-csehországi munkásokkal együttérző lakossághoz, melyben gyűjtési akciók szervezésére, a bányászok megsegítésére szólította fel őket. A mezőgazdasági dolgozók - kis- és szegényparasztok - élelmiszeradományaiból biztosította a bizottság a sztrájkolok legszükségesebb élelmét. Ideiglenes kifőzdéket, konyhákat létesített, ahol kenyeret és egy tányér levest kaptak a sztrájkolok naponta. Arról is gondoskodott a sztrájkbizottság, hogy a kiskorú gyermekek a sztrájk idejére ne maradjanak a szénvidéken; jobbára Prága és más iparvárosok proletárcsaládjai fogadták be őket. Ugyancsak a központi sztrájkbizottság rendelkezett a kitermelt szénnel, döntött annak elosztásáról. Hozzá érkeztek a megrendelések a gyáraktól, iskoláktól, kórházaktól. A bányászok által megválasztott testület ezáltal már nemcsak a sztrájk vezetője, hanem az egész ottani élet szervezője is volt. Nem csupán a bányászok, de az egész szénvidék sorsáról ez a szerv határozott ezekben a napokban. VÉRES SZERDA (CTK-felv.) A MOSTI SZTRÁJK KÖZVETLEN INDÍTÉKAI Negyvenkilenc évvel ezelőtt1 Csehszlovákia lakosságának figyelme egy teljes hónapon át az Érchegység lábánál elterülő barnaszénvidékre összpontosult. A gazdasági válság korábban kezdődött ezen a vidéken, s a legsúlyosabban a bányászokat érintette. Napról napra nőtt a munkanélküliek száma, csupán a mosti járásban elérte a tizenkétezret. A bányászok bére csökkent, nem volt szinte bányászcsalád, mely emberhez méltó körülmények között élhetett volna. A bányászok nagy része csak két- három napot dolgozhatott, de a szénbárók nyereségük növelésének érdekében csaknem egész heti munkának megfelelő teljesítményt követeltek tőlük. A munkaütem és a teljesítmény állandó fokozásával növekedett a bányákban a balesetek száma. Mivel a munkavédelmi intézkedések a tulajdonosok számára nem hasznot, hanem kiadást jelentettek, nyereséghajhászásukért a bányászok gyakran életükkel fizettek. 1932. március 15-én* a Most melletti Lom bányászfalu tárnájában az elhanyagolt munkavédelmi intézkedések következtében nyolc bányász a tűz áldozata lett. Mindezek a körülmények érlelték a pillanatot, amikor a bányászok egy emberként a világ elé tárták nyomorúságos helyzetüket, harcba indultak alapvető jogaikért. A BÁNYAVIDÉK ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT Antonin Aubrechttel, a csaknem fél évszázaddal ezelőtt történt események résztvevőjével a mosti járási pártbizottság épületében beszélgettünk. Néhány órával ezelőtt megcsodáltam a modern, fejlődő város kulturális- és sportlétesítményeit tágas, rendezett parkjait. A kényelmes, világos lakások helyébe igyekszem elképzelni a bányászok egy• A bányászok a mosti népi táborba igyekeznek kori vályogviskóit és deszkabódéit, melyek megelevenednek Aubrecht elvtárs emlékezéseiben.- Egyetlen sötét, nedves helyiségben gyakran 5-13 személy lakott, pusztított a tüdővész, 50-60 százalékos volt a csecsemőhalandóság. A kapitalista világ ellentmondása, hogy a természeti kincset *— a szenet - kitermelő bányászoknak, akiknek munkája nélkül sötétek és hidegek maradtak volna az otthonok, gyakran fa- gyoskodniuk kellett agyagpadlós kunyhóikban. A bányász heti fizetése akkortájt 90 korona volt, ebből gyakran 5-10 tagú csa- . Iádnak kellett megélnie. Voltak, ákik hétvégén 30-40 korona bérrel tértek haza. Még ennél is nehezebb volt azonban a munka- nélküliek élete, akik közül a nőtlenek 10, a családosok pedig 20 korona értékű élelmiszerjegyet kaptak hetente.- A sztrájkok idején már negyedik éve munkanélküli voltam.' Munkakönyvembe piros tintával a bolsevik szó első betűjét írták, jelezve a munkaadónak, hogy nem kívánatos egyénről van szó, akitől rögtön az első alkalommal meg kell szabadulni. a lavina Elindult 1932. március 21-én az észak-csehországi barnaszénvidék igazgatósága bejelentette, hogy tizennégy nap múlva bezárja a II. Humbold bányát, mert a szénkészlet felhalmozódása végett a fejtés nem fizető- dött ki. A bányászok ezrei fagyoskodtak, de a tulajdonosok, hogy megakadályozzák a szén árának csökkentését, inkább korlátozták a termelést, és további 384 bányászt tartozó cseh és német munkásság egységfrontjának megteremtése. A kommunisták és a Vörös Szakszervezetek éveken át harcoltak ezért az egységért. Vezetésük alatt most sikerült megteremteni a sztrájkolok egységfrontját, tekintet nélkül azok politikai és nemzetiségi hovatartozására. A közös cél összekovácsolta a cseh és német nemzetiségű, a kommunista, a szociáldemokrata és más pártokhoz tartozó, valamint a politikailag szervezetlen munkásokat, a nőket és az ifjúságot. Tudatára ébredtek annak, hogy csakis közös harccal, egységesen érhetik el az elbocsátások és bércsökkentések beszüntetését, a jobb munka- és életkörülményeket. A kommunisták irányításával megalakult munkásegységfront nem kis meglepetést és ijedelmet váltott ki az ellenség - a tőkés tulajdonosok, a burzsoá államapparátus, a reformista vezetők - táborában. A reformista pártok vezetői mindent elkövettek azért, hogy éket verjenek a különböző politikai pártokhoz tartozó munkásság csoportjai közé, ezzel meggyöngítsék soraikat, csírájában elfojtsák sztrájkukat. Kísérleteik azonban sorra kudarcba fulladtak. A SZTRÁJK ÉLÉN A mosti bányászotthon, a bányászalapból létrehozott kommün épületében székelt a központi sztrájkbizottság. A munkások egységfrontjának megfelelően képviselve voltak benne a legöntudatosabb és ezáltal hangadó munkások, a kommunisták mellett a többi politikai pártok munkásai, a munkanélküliek, a nők és az ifjúság. • Antonín Aubrecht a sztrájk aktív résztvevője előadás közben bányászok útját. A felfegyverzett csendör- ség több városban - Litvinov, Kopisty, Jiretín, Ústi- rátámadott a békés tömegre. Chomutovban és Moston a csendörség tüzet nyitott a sztrájkolókra, s Chomutovban akkor öt munkás megsebesült, Moston pedig halálos áldozatot is követelt a csendőrség brutális beavatkozása.- Komofany, Sous, Trebusice felöl mintegy kétezren igyekeztek Mostra, a sztrájk központjába. Elérve a város határát további ezer sztrájkolóval a gyarapodtak soraik. A kivezényelt csendörség azonban megakadályozta, hogy bevonuljanak a városba, s egyesüljön a Moston egybegyült munkásokkal. A rendőrség provokációi egymást követték, s mikor a karhatalom az eredetileg engedélyezett népi tábor résztvevőibe, az egybesereglett tömegbe lőtt, Jan Kriz és Josef Sevcík életüket vesztették, huszon- ketten pedig megsebesültek. A bányászok a véres terror ellenére sem adták fel harcukat, s tovább is kitartottak a gottwaldi jelszó - ,, Egység sztrájk, győzelem!“ - mellett. A sztrájk áldozatainak temetésén 50 000-en tüntettek e jelszó jegyében. A bányatulajdonosok végül is kénytelenek voltak teljesíteni a bányászok legfőbb követelését - visszavonták a felmondásokat. A SZTRÁJK TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE Mivel a sztrájkolok részben elérték követeléseik teljesítését, s megerősödtek az ellenségnek az egységfront megbontását célzó akciók, április 19-én a 4. északcsehországi bányászértekezleten a sztrájk- bizottság javaslatára a küldöttek a sztrájk befejezése mellett döntöttek. A négy hétig tartó sztrájk bebizonyította, hogy a kommunista párt vezetésével megteremtett munkás-egységfronttal szemben a burzsoázia tehetetlen. Ha a sztrájk nem is hozott teljes győzelmet, egy lépés volt előre, a négy hét alatt szerzett tapasztalatoknak nagy jelentősége volt a munkásosztály későbbi harcaiban. A sztrájk alatt a munkások jelentős része felismerte, hogy a CSKP az egyetlen erő, melyre a munkás- osztály a burzsoáziával vívott harcában támaszkodhat. A mosti sztrájk - a gazdasági válság időszakában legnagyobb méretű sztrájkjának - példáját nemcsak a kladnói és ostravai bányászok követték, nagy visszhangra talált a külföldi proletariátus körében is. MOLNÁR ANGÉLA bocsátottak el. ,,Két hétig még dolgozzunk, aztán éhenhaljunk? Azt már nem! Abbahagyni a munkát!“ - hangzott a felhívás. A tárna 383 bányásza más lehetőség híján a sztrájkhoz folyamodott. A szénbárók azt remélték, hogy a gazdasági válság idején a sztrájk nem tarthat sokáig, s nem fejlődhet tömeges akcióvá. Hiszen annyi az éhes munkanélküli, aki a sztrájkolok helyett majd munkába áll. Abban is bíztak, hogy a különböző politikai pártokhoz tartozó munkásság nem lesz képes egységes frontba tömörülni. Elfelejtették azonban, hogy a forradalmi mozgalomban edződött észak-csehországi bányászok soraiban a bajtársi együttérzés erősebb az éhségnél, hogy a bányászok inkább saját megalkuvó vezetőikkel fordulnak szembe, mintsem társaikkal. A szénvidék konferenciáján ez a mintegy 30 000 munkás által megválasztott központi sztrájkbizottság irányította és szervezte a sztrájkot, koordinálta az egyes bányászfalvak, bányák sztrájkbizottságainak tevékenységét.- Innét tudósították a fővárost a sztrájk lefolyásáról - emlékezik vissza Antonin Aubrecht. - A kommün udvarán 200-300 kerékpáros összekötő volt készenlétben, hogy szükség esetén a készülő akcióról hírt adjon a környező bányászfalvaknak. Visszatérve pedig biztosították a központi sztrájkbizottságot, hogy a környező falvak, városok felkészülnek, ott lesznek a közös rendezvényeken. A sztrájkbizottság felügyelt arra is, hogy rend és nyugalom uralkodjék a sztrájkoló vidéken, hogy a munTÖRTÉNELMET ÍRT A BÁNYAVIDÉK A szénbányák tulajdonosai és az érdekeiket védő burzsoá államgépezet, valamint a reformista pártok megalkuvó vezetői természetesen mindent megtettek a sztrájk elfojtásáért. Mivel kísérleteik nem jártak sikerrel, a terrortól sem riadtak vissza. A bányászok április 13-i általános sztrájkját „véres szerdaként“ említi a történelem. Hogyan emlékezik erre a napra az események szemtanúja?- A központi sztrájkbizottság épületében, az üzemek és falvak helyi sztrájkbizottságaiban egyaránt lelkes készülődés előzte meg ezt a napot. Mostban, Chomutovban, Duchovban és Teplicén népi táborokat szerveztünk ezen a napon, hogy a szénvidék munkásai itt ismételten hangot adjanak jogos követeléseiknek. A népi táborokba igyekeztek a bányászok menetei. Hozzájuk csatlakoztak a különböző gyárak munkásai, a kiskereskedők, iparosok és a földművesek is, 'akik talán utolsó darab kenyerüket osztották szét a sztrájkolok között. ,,Az igazságos harcot el akarták fojtani, ha mindjárt vértócsába is“ - a burzsoá kormány magatartását így jellemezte Kle- ment Gottwald, aki a sztrájk idején a szénvidéken tartózkodott.- Rendőrkordon és dragonyosok állták el több helyütt a járási népi táborokba tartó • A sztrájk áldozatainak temetése Az elbocsátott bányászok sorra járták a tárnákat, hogy elbocsátásuk elleni tiltakozásra, munkabeszüntetésre szólítsák fel társaikat. A munkanélküliek is csatlakoztak hozzájuk, köztük volt Antonin Aubrecht is.- Egyetlen munkanélküli sem akadt, aki a bajtársi együttérzést mellőzve munkába állt volna. ,,Ma a Humboldt tárna bányászai, holnap talán mi kerülünk az utcára. Csupán egységes fellépés vethet véget alapvető jogaink megsértésének, az elbocsátásoknak. “ - volt a Centrum, a Fortuna, a Julius, és egy sor további bánya munkásainak válasza sztrájkfelhívásunkra. A bányászsereg száma két nap alatt több mint hat és félezerre nőtt. Négy nap múlva már 31 bánya 15 000 munkása sztrájkolt, később számuk elérte a 25 ezret. A MUNKÁSSÁG EGYSÉGFRONTJA Rendkívül fontos volt az azonos célokért sztrájkoló de különböző politikai pártokhoz
