Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-01 / 8. szám
sre?r>ek. Elborzadva, It, száguldott vissza lyott, hogy elmondja negossza vele bána- Ifintestvérét kívánta /ágott az éjszakának, ett, nappalból éjsza- nal virradt, csöndes ólban felbukkant egy án kivehető lett az ár a hajótörzs is lát- ;z pillanatokon belül ik közötti távolságot, üdvözlésképpen lágy sgyintette a korlátnál igott Megvan Valaki, erre és mélyre szállt. tgykagyló, hol talál- nhangon. Lelt a sok szép szóval. - A gyü- os göngyödet nekem jcsületes Embernek »a kapott és ajándék- s magasba ugorva mester markába, ámult-bámult az em- hatalmas igazgyön- i hajósnép. Az idős csak nézte, nézte itlen fejjel, s elhomá- i messzeségbe tünó A találkozás mérsékelte Kis Merész rossz hangulatát. Mikor újra egyedül tudta magát, s az égbolt alját az alkonyat pírja színezte, rohanását fékezte, s hogy zavartalanul kigondolkozhassék a világból, elfeküdt a Tenger színén.- Illetlenség-e, hogy nem köszönsz, vagy pedig zavarlak? - szólt le a Hold. A hullám felsóhajtott, sóhajában ez szállt: hiszen érezzük mi egymást, nem látod, hogy kigondolkodom a világból, s ez a te műved is?! Majd odébb billentek, mint árnyék és a fény. Kis Merész utána kiáltott.- Te Hold, hogy is van ez? Te vagy a fény és én az árnyék? Anyám testvére vaqy? Vaqy alattvalója? Vagy Ideqen? Szép vagy! A sápadt örökvándor lepislantott és felnevetett.- Kedveskedni akarsz? Óh, nem ezen múlik, de meghálálom. Innét a magasból látom Suhanót, Fogadott Testvéredet. Ha Vénusznak veszed az irányt reggelre megtalálod. Kis Merész elköszönt, s elindult, mint ahogyan jött, víztölcsér alakjában. Falta az éjszakát, elébe rohant a Tengernek, egyre előre, előre. Tajtékzott mögötte a nyom-viz, s ahogy köszöntötte a pirkadat első fénye, a széllel együtt vidám nótára gyújtott. Kedvét még növelte, hogy eszébe ötlött,valamivel meglepi Suhanót. Szétnézett a tengerfenéken, csokor lila tengerirózsát gyűjtött, s belőle zöld víziszállal csokrot kötött. A csokor közepébe ékességnek egy kerek, sárga levelet tűzött, ami egyszerűségével tűnt ki. Magát is kellőképpen rendbe hozta, haját tengerisünnel megfésülte, testét szivacsokkal megmosta s fokozott erővel tovább törtetett, és - emlékezvén a Hold szavára - eszeveszett iramba kezdett. Szörnyű sikoltás hallatszott! Fadarabok röpültek az égnek, egy kettétört evező siklott tova az árral. A hullámtól délre egy szétzúzott csónak merült a mélybe, s a nyomában kavargó örvény egy ruhafoszlányt forgatott körbe, körbe. A vízből egy gyermek feje merült fel - egy rövid pillanatra. A Szárazföld messziről kacagott, s őrülten dübörgött. - Gyilkos lettél, gyöngék megölője! - A hullám fürgén lódult, megkapta a fiút, s lökte, sodorta a part felé.- Ne csüggedj - biztatta a halászle- génykét. - Előre! A barna gyermek karja bár vékony volt, de inas: kitartó karcsapásokkal menekült.- Delfinem magam mögött hagytam - sajnálkozott Kis Merész. - Nem kelhet segítségre, pedig gyorsabb paripa a Földön nem született, Suhanó! A hullám tovább szólt. - Anyám, ó Tenger, szomorúan hallgatsz. Cserbenhagy mindenki, ó Hold, hogy megré- szegültem szavadtól. Hogyan is tudtam ennyire vakon, oktalanul száguldani. A halászgyerek elveszítette lélekjelenlétét, szaporán és rendszertelenül lélegzett, s egyre több vizet nyelt. Ereje las- san-lassan elillant, s a Szárazföld nem közelebb, hanem egyre távolabbinak, elérhetetlennek tűnt fel. Karját egyre súlyosabbnak érezte.- Édesanyám - kiáltott fel utoljára, s alámerülö testét a hullám gyöngéden ölelte, őrkarcsú nyakára remegő ujjakkal a tengerirózsa-koszorút ráillesztette, s vízimohára lágyan lefektette. Hirtelen benépesült a vízi táj. Halak jelentek meg, nagy szemeket meresztve, delfinek cikáztak az ezüstös vízben. Pillanatok alatt nyüzsgés támadt, minek előbb kellett volna lennie, hogy közös erővel segítsenek a bajbajutottakon. Bámulták Kis Merészt, ki felemelte hullámfejét és ráválaszolt a kérdő pillantásokra:- Tenger-Anyám, én ezt nem akartam! Büntess úgy, mint megérdemlem! Nem bújok el tengeri alagútnak sötétjében, eléd viszem gyilkosságom jelét! Mögötte bálnák sorakozíak, azok mögött polipok, ráják, cápák, teknősök és halak miriádja, felette delfin-testvér suhant, s mentek Tenger-Anya elébe, s füstölgő kékes mélybe. Érzések lavinája dúlt mindenkiben, hogy Kis Merésszel, szemünk büszkeségével ez a baj megesett. Hagyján, ha egy névtelen hullám került volna ebbe a helyzetbe, mert az maga sem törődne ezzel. Ám Kis Merész talpig nemes. Végére jár az útnak, hogy büntetése el ne maradjon. Előjöttek a mélyvizi remetehalak és könnyes szemmel nézték a hullámot, karjában az erőtlen kisgyermek testével- Kit sajnálsz? - szólt egy pöszehal.- Anyát, vagy Kis Merészt?!- Csend legyen! - zengett egy távoli üzenet, Édesanya, a Tenger parancsa.- Mindenki csendben legyen, e percet szentté és példává teszem! A mélyből gejzírek törtek fel, a Szárazföld kaján visítását hozták, de félreálltak a nagy menetnek, s bámulták, mit jelent ez a rend, nincs nagy felfordulás, cirkusz, mit a Szárazföld elképzelt, s efölött gyönyörében fetreng. Kis Merész a fiú testét, gyilkos bűnjelét puha selyem mohára fektette, köréje gyöngykagylókat gyűjtött. Nagy némaság honolt a vízi-népek soraiban, most volt legnagyobb a rend. Várták Tenger- Anya szavát, ami a leghübb parancs, s ami talán nyújt a bűnösnek valami vigaszt. Az ő szava lesz olyan találó, hogy megoldja a bajt. Elhallgattak miriád népek, mert érezték, hogy kúszik valahonnan feléjük egy hang, mely oly kevésszer hallatszik, mindig érleli a dolgokat, s közbe csak haláltusakor vágott. Megszólalt Édesanya, Édesanyák Édesanyja, a Tenger!- Teste a fiúnak nem oszlik szét! Lelke a te lelked lesz! Hullámlelked száll a gyönge testbe, s holnap, mire felkel a Nap. partra vetlek! Holnapra emberré teszlek! Elsőnek a dermedtségtől a szél üvöltött fel, de ajkára fagyott a szörnyű ítélettől a jaj! A mélység ezerszeresen visszhangozta, mély öblös, remegtetó hangon a Tenger szavát: holnapra emberré teszlek! ndkettőnek a gondját viselte: nak, Pavelnak is. a szomszéd rek eleven kölykök voltak, a felverte a lárma, s a nagya- togy a fiúknak jobbnál jobb agdöbbent: milyen rég volt olt az egész? Lassan fogytak ika úgy nőtt, mintha húznák, t viselni. Valahogy megfeled- >nzíkot évek hosszú sora óta a kertek alatt, de nem találja svényt. Igaz, mindkettőjüknek i iskola, mindketten mérnökig is nősültek, autója is van /ermekáldást halogatják. Ne- ani a doktornak, hogy a pos- slapot hoz, idegen országokként képeken, mintha igazi j, ha az unokái útra kelnek olyan messzire. Biztosan megéri. . . Az a fontos, hogy jól vannak. A nagyanyó a lelkét kitenné értük, még most is, bár időnként mardossa a kétely árnyéka. A minap megjelent Honzik. Csak egy pillanatra. Valóban nem maradt sokáig, s alighogy átlépte a küszöböt... nahát, nagyanyó, hogy ez milyen gyönyörű, milyen csodálatos holmijaid vannak. Ujjaival néhányszor végigsímitotta a tulipántos ládát, tekintete hosszan elidőzött a régi pingált ingaórán, megállt a kép előtt, melyet ügyetlen kéz festett üvegre. Búcsúzóul azt mondta: - Nagyi, ne ám hogy odaadd valakinek a tulipános ládát. Ez az enyém lesz. - És a kipufogó füstjével integetett a nagyanyónak. Már hogyne gondolnék rád, hiszen a véremből valók vagytok, ra|tatok kívül senkim sincs a világon. Csak te meg Pavel. Pavel pedig: Nem egész egy héttel, azután, hogy Honza ottjárt, váratlanul beállított Pavel. Hozott isten, fiam, sok víz lefolyt azóta a patakon, hogy Honzíkkal kergetőztetek nagyanyád házában. Lassan már kurta lesz neked az ajtó. Pavel meg: épp csak beugrott. És lefoglalta magának az asztalt. Nincs ezen az asztalon semmi, közönséges falusi asztal, a boldogult ura eszkábálta, hogy az esküvő után legyen min szeletelniük a mindennapi kenyeret. Pavel azt mondta, illik a vityillójába. Ha akarod nagyanyó, veszek neked helyette újat. De nehogy odaadd valakinek. Honzík felöl kérdezősködött, igaz-e, hogy sokat utazik. El kell mondania a doktornak Adjon tanácsot. A házban tulajdonképpen már sémi sem az övé. A két unoka majdnem az egész berendezést lefoglalta. Sőt, valahonnan előhalásztak egy ócska kaput is, Honzík már elvitte a cséphadarót, Pavelnek meg odaadta az ősrégi targoncát. Az egyik a másikat vigyázza, nehogy többet vigyen el. Attól fél, ha egyszer bemegy a faluba vásárolni s mire hazajön, üres lesz a porta. Leginkább ő áll mindkettőnek az útjában, gondolja. Arra várnak, hogy lehunyja a szemét. Aztán hajba kapnak. De mi lesz, ha nam hajlandók addig várni? Hátha másmilyen terveik vannak a nagyanyjukkal? Nagyanyó súlyos terhet cipel, s ez napról napra nyomasztóbb. Nem alszik. Azon rágódik, vajon mivel fertőződött meg a két unokája? Talán a doktor tud rá választ adni. Megkérdezi. Mihelyt a hétfőt felváltja a kedd, és itt lesz a szerda. Nem, mindenekelőtt azt mondja meg, hogy boldog: tud járni, még képes magáról gondoskodni. És még van tető a feje fölött, otthon van. A szerda a ház előtti kiskertben éri. Tulajdonképpen türelmetlenül a doktor elébe ment, nem szeretne bármit is elfelejteni abból, amit olyan régóta elrendezett a fejében. A legnehezebb, tolakodó kérdés lassan nyomul a szívéből a nyelve hegyére. Körülményesen és nehezen keresgéli a szavakat, míg aggodalma szavakká formálódik. Hátha egy szép napon eladják feje fölül a tetőt?...- Doktor úr - suttogják a ráncos ajkak, mialatt a fiatal orvos a kaputól az öregasszonyhoz megy a kiskertbe. De ma, mintha meg lenne babonázva, alig köszön, rá se néz a nagyanyóra, pillantása bűvöletben tapad az ágak árnyékolta ház oromzatára, onnan a kis ablakokra siklik, ahol tarka színekben pompázik a begónia és a lángvirág. Már semmi sem gátolja benne, hogy szeme éhségét csillapítsa, az öregasszony felé fordul, s mielőtt az egyetlen szót is kipréselhetne magából, valóságos szóáradatot zúdit rá.- Én mondom, nagyanyó, ez a házikó valami csodálatos ... Nehogy eladja! Ez az enyém lesz... Csak egy idő múlva - mert meglepte a végtelen mély csend - nézett az öregasszonyra. Nagyanyó sírt... KOPASZ CSILLA fordítása RONCSOL LÁSZLÓ IfWŐGUS Hát Ilyen a csodákért, Ilyen három almafája: három almát szült s nevelt az óv egy-egy grádicsára. Első grádics az opál: lobognak a fonó színek, leány-tavasz, anya-nyár termi meg a tarka hímet Másik lépcső az arany: sárga erdő sárga fényben, árnya búgó estharang, szétszivárgás, észrevétlen. Harmadik a vert ezüst: gyász a voltért, fehér mezben, üszők fölött szende füst, élet mégis, szép, kegyeden. Ilyen ez a csodakert: tagolja a tagolatlant színezi a színtelent, fényezi a láthatatlant; benne lesz a végtelen szakaszossá, körkörössé, a benne lesz a testfalén foghatóvá, örökössé, benne lesz a szörny Idő testvérhang és virágillat s hangnak-szkmek szárnya nő, 8 titkairól Jelet: hírt ad. Amit fölfogsz, csupa Jel, mérföldkő az öröklétben: összeáll, alakra lel, a visszabomllk észrevétlen. Ilyen, lám, a csodakert: téged la 6 szült s nevelt TÓTH LÁSZLÓ 7ornko, A mi erkélyünk és a szomszédunké között van egy épp akkora rés, amelyen egy egészen pöttömke kisgyerek, olyan, mint Juliiul vagy a szomszédék Tomikája, kényelmesen átférhet, de ha Kis- kata szeretne átfurakodni ott, akkor valamelyik testrésze - vagy a lába, vagy a karja, vagy a feje - mindig itthon maradna. így hát megesett néhányszor az is, különösen napsütéses, szép nyári délutánokon, hogy futó pillantást vetve az erkélyre, Julijul helyett Tomikát láttam Kiskatával játszani, miközben a kis gézengúz peckesen sétálgatott, mint valami dáma a korzón, a Tomikáék erkélyén. Egyszer aztán éktelen bömbölés riasztott fel a munkámból.- Addodaaa! Addodaaddo- daaa! Odanézek, hogy ugyan mi történik, miféle égszakadás, miféle földindulás, s már látom is. hogy nincs különösebb baj, csupán annyi történt, hogy Kiskata diadalmasan lóbálgatja Tomika orra előtt a kisfiú vadonatúj teherautóját, meg-meglenditve a járművet a zsinórjánál fogva, s amikor a szomszédék csemetéje már- már elkapná, újból visszarántja a zsineget- Hát ti mit csináltok?! - förme- dek rájuk egy spártai atya szigorával.- Eeeevetteee! - Így Tomika.- Hát nincs neked is teherautód? - kérdezem Kiskátétól- De van - néz rám ártatlanul. Akkor miért kell neked éppen a Tomikáé?- Nem kell.- Miért nem adod hát vissza?- Visszaadom. De addig hadd bömböljön egy kicsit - vágta rá a kis bölcs, s nekem egy pillanatig megint fejtörést okozott, hogy vajon mitévő is legyek most?! Luzsicza Árpád rajza
