Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-11 / 1. szám
* TUDOMÁNYI TECHNIKA A nefrit reneszánsza A nefrit féldrágakő története legalább harminc évezredre nyúlik vissza, őseink már a kőkorszakban használták. Erre utal a másik neve: baltakö. Manapság is találnak nefritből készített fejszéket és késeket a Bajkál-tó partvidékén, a görög Mükéné ókori épületeiben, valamint az új-zélandi maoriknál. Negyven-ötven évvel ezelőtt világszerte már csaknem kimerültek a neritlelóhelyek. Bezártak az indiai és kínai műhelyek, ahol emberemlékezet óta foglalkoztak ennek a nemes kőnek a megmunkálásával. Kelet-Szibériában nemrég óriási nefritlelőhelyeket fedeztek fel, ami elsősorban Alekszandr Szutu- rin érdeme. A fiatal kutatót ez irányú munkája elismeréseként a Lenini Komszomol Díjával tüntették ki. AZ ÓKOR HÍRNÖKEI A nefrit rendkívül szilárd ásvány. Egyszer egy nefrittömböt prés segítségével próbálták széttörni. A kísérlet azzal végződött, hogy az acélüllő tört darabokra, míg a kő épségben maradt. A szilárdság tekintetében a legjobb acélfajtákat is felülmúló és a gránitnál háromszor szilárdabb nefrit azonban nem annyira kemény - e téren például elmarad a kvarc mögött. Ennek az ellentmondásnak egyszerű a magyarázata: az ásványt átszövő rostok nagy szívóssággal ruházzák fel a megterheléssel szemben, a megmunkálást azonban nem akadályozzák. E tulajdonsága következtében a nefritet a technikában is hasznosítják. A nefrit szép. Egy történetiró megállapította róla: ,,Hat színe van, fehér, mint a tejszín, sárga, mint a főtt gesztenye, fekete, mint a szurok, piros, mint a kakastaréj... de a legváltozatosabb a zöld, a legdrágább pedig a szürke színű.“ Keleten a nefrit gyakran még az aranyat is helyettesítette. Imádták, versekben magasztalták, drága szobrok készültek belőle. A mexikói őslakók aranytálaikon nefritdarabokat nyújtottak át a spanyol hódítóknak, hogy elnyerjék jóindulatukat. Nefrittárgyak találhatók a fáraók szarkofágjaiban, nefritlap takarja Timur Lenk sírboltját. Az évek során azonban ez a kő ritka lett, csaknem legendássá vált. A nefrittárgyak fokozatosan eltűntek a világpiacról, az ősi művészet kihalóban volt. Utolsó művelői Kelet-Szibéria felé fordították tekintetüket: ott, a Szaján-hegységben hír szerint dús lelőhelyek voltak, az „örök kő" gazdag készletei ... MEGKEZDŐDÖTT A KUTATÁS Alekszandr Szuturin 1946-ban született a Bajkál- tó közelében levő Ulan-Ude városban. A középiskola elvégzése után elhatározta hogy, geológus lesz, s beiratkozott az Irkutszki Egyetemre. A leendő geológus már a második évfolyam befejezése után elindult első felfedező útjára. A vállalkozás résztvevőinek legnagyobb vágya az volt, hogy nefritet találnak. Szuturin az egyetemi levéltárban mindenekelőtt figyelmesen áttanulmányozta a „nefritvadászok“ térképeit és tábori naplóit. A Staján-heqyséqbe indult expedíciónak rendkívüli nehézségekkel kellett megbirkóznia. Errefelé a folyók különösen sebesek, a csónakokból rögtönözött hidak gyakran felborultak. A szűk völgyekben, szakadékokban, vízmosásokban barangolva végül is siker köszöntött rájuk: az Uszan-Gol folyó mentén nefrit-görgelékkövekre bukkantak. Ezek ugyan nem voltak még iparilag kitermelhető lelőhelyek, de biztató nyomok voltak. A kutatás folytatódott. A természet szinte nem akarta beengedni az embereket kincsestárába. Elérkezett a hideg szibériai szeptember, de a geológusok tovább haladtak. Nemegyszer jeges víz zúdult rájuk, miközben kézben cipelték a csónakokat. Amikor az ősz télre fordult, abba kellett hagyniuk a kutatást, a legfontosabbat azonban elvégezték: kijelölték a helyszínt, s megállapították, hogy hol kell a nefritet keresni. Egy évvel később a Hara-Nur hegytömbben Szuturin felfedezte az első nefrittelért. Ugyanabban az évadban a Szaján-hegységben összesen hét telérre bukkantak (számuk néhány évi munka után húszra nőtt). AZ ALAPKŐZET TITKAI A felfedezés megtörtént, Szaturin sikeresen megvédte diplomamunkáját is erről a témáról. De mi legyen ezután? Jól tudta, hogy így „találomra“ nem lehet sok nefritlelőhelyet felfedezni. Előbb meg kell állapítani a valószínű előfordulási helyeket. Alekszandr Szuturin a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának geokémiai intézetében behatóan foglalkozott az alapkőzetekkel és a velük kapcsolatos, hasznos ásványokkal. De mi az alap- * kőzet? A Föld mélységeinek ezt a küldöttét jóval kevésbé ismerik, mint a magasabb rétegekben kialakult társát, a gránitot. S mindennek az oka az, hogy a gránitban levő elemek átmentek az „alkotás poklán“, s gazdag arany-, ólom-, cink-, réz-, ón- és molibdénlelöhelyekké változtak. Az alapkőzet viszont kevésbé átalakult, szinte Szűz kőzet. A nagy mélységeknek, a földkéreg köpenyének a küldötte, nem ok nélkül bukkannak rá az óceán fenekén húzódó szirtek törésvonalai mentén. Alekszandr Szuturin a „saját“ alapkőzetével kezdett foglalkozni, amelyet, mint mondani szokás, „látásból“ már ismert. S egy merész, de pontos következtetésre jutott: a nefrit nem „véletlenül" fordul elő, mint azt eddig tartották, hanem az alapkőzet jellegzetes kísérője. Sőt mi több, bizonyos feltételek mellett ez a kőzet hozza létre a nefritet.- Körülbelül úgy, ahogyan az almafa az almát - magyarázza Szuturin. - Arra senki sem számít, hogy például fenyőfán alma teremjen. Ugyanígy nincs értelme annak, hogy a nefritet az alapkózeten kívül keressük. Alekszandr Szuturin prognózisai alapján hamarosan újabb nefritlelóhelyeket találtak a Szaján- hegység nyugati vonulataiban. A tudós hasonló prognózist tett közzé az örményországi hegyekről. ALEKSZANDR SZAMOJLOV Ford. G. Gv Föld alatti gáztárolás A brnói Geológiai Műszaki Kutatóintézet egyik kiemelt feladata a gáz föld alatti raktározásának a kutatása. Jelenleg a kutatási eredmények alapján folyamatban van a Breclav melletti hruékyi föld alatti földgáztároló kapacitásának a kibővítése. Ezzel 560 millió m3 földgáz tárolására nyílik itt lehetőség, s a napi kivétel elérheti a 7,5 millió köbmétert. Ez a föld alatti gáztároló jelentős mértékben pótolhatja a kiesést, ha valamilyen üzemzavar miatt esetleg szünetelne a normális gázszállítás. Ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen köbméter földgáz kiesése körülbelül 11 korona értékű veszteséget okozhat, ez azt jelenti, hogy a földgáztárolók létesítése ebből a szempontból is nagyon gazdaságos beruházás. A kutatóintézet munkatársai előkészítik a Dőlni Dunajovice-i kimerült gázlelöhely átalakítását is föld alatti gáztárolóvá, s kutatják a lábi és a malackyi föld alatti gáztárolók kibővítésének a lehetőségeit. 1980 áprilisában elkezdték a príbori földgáztároló építését is egy kimerült gázlelöhelyben Novy Jicín és Koprivnice között. Ide Dél- Morvaországból áramlik majd a földgáz a nyári hónapokban, hogy a fűtési szezonban, novembertől márciusig a hálózatot táplálhassák belőle. (T. n.) Ásványkutatás héliumméréssel Szovjet kutatók kísérleteket végeznek annak megállapítására, hogy felhasználható-e a hélium az ásványi nyersanyagok lelőhelyeinek felkutatására. Ismeretes ugyanis, hogy a hélium állandóan vándorol a földkérgen keresztül a felszín irányában, és számottevően feldúsul azokon a helyeken, ahol a földkérget törések harántolják. Ugyánakkor a legtöbb nagy ásványi nyersanyag-lelőhely szintén törésvonalakhoz kapcsolódik. Ezért remélik, hogy a héliumtartalom alapján a bizonyos ásványokat tartalmazó kőzettömbök körülhatárolhatok lesznek. Több intézetben is kifejlesztettek egy olyan érzékeny berendezést, amellyel a felszínre lépő hélium érzékelhető és a héliumáramlásnak az erőssége mérhető. (TASZSZ) Természetes csatorna A Kazah SZSZK sivatagos, eddig megmüveletlen részén hatalmas törés, tektonikus árok húzódik mintegy 1500 km hosszan Bajkonurtól egészen Nyugat-Szibériáig. Szélessége öt és tíz kilométer között váltakozik. A földkéregnek ilyen jellegű törésvonalai mentén gyakran találhatók különféle értékes ásványi nyersanyagok, ezért a szakemberek megkezdték a környék részletes földtani vizsgálatát. Felötlött azonban az a gondolat is, hogy ezt a törésvonalat csatornaként is hasznosítsák. Már régóta tervezik, hogy a szibériai folyók vizének egy részét dél felé terelik, s bevezetik az Arai-tóba és a Kaspi-tengerbe, hogy pótolják ezek évről évre csökkenő vízmennyiségét. Ha megvalósul ez a terv, az említett tektonikus árok fontos szerepet játszhat a megépítendő csatornarendszerben. ÍTASZSZ1 Kőtörő vízágyú Akármilyen ügyes is a lömes- ter - a kőfejtők és a külszíni ércbányák fejtési falainak lerobbantásakor mindig keletkeznek akkora szikladarabok, amelyek túl nagyok a szállításhoz és a további feldolgozáshoz. Ezeket helyben kell szétverni. Az eddigi módszerek, a robbantás, az ejtögolyó és az ejtökalapács vagy túl veszélyesek, vagy túl drágák. Az Atlas Copco által kifejlesztett vízágyú használata ezeknél előnyösebb. A vízágyút teherautóra szerelték, egy hidraulikus fúrókalapáccsal egybeépítve. Először egy kb. három centiméter átmérőjű és mintegy 80 centiméter mély lyukat fúrnak a sziklába. A lyukból kifújják a törmeléket, majd néhány másodperc alatt 400 bar nyomás alá helyeznek 1,8 liter vizet, s ezt nagy sebességgel a fúrólyukba lövik. Amikor a lövedékként viselkedő viz a fúrólyuk fenekének ütközik, egy lökéshullám keletkezik, amely a víz- oszlopon visszafelé terjed és néhány milliomod másodpercen keresztül kb. 3000 bar-os nyomást gyakarol minden irányban. Ez a nyomás elég ahhoz, hogy egy ezredmásodperc alatt a kőzet felületéig ható repedések keletkezzenek sugár irányban. A kőzetfelület elérésekor a nyomás hirtelen megszűnik - a szikladarab széttöredezik anélkül, hogy a kőzettörmelék szerterepülne. (C-t) Ásványkincsek kutatása gyantával A Belorusz Tudományos Akadémia Geokémiai és Geo- fiziaki Intézetének munká- társai merőben új módszert dolgoztak ki az ásványkincsek felkutatására. Az újítás ioncserélő gyanta használatán alapszik, amellyel közönséges gézdarabot itatnak át. A géz az előkészítés után szorbenssé, vagyis fémionokat elnyelő anyaggá válik, elnyeli a keresett fém ionjait is. A lelőhely létezésére a talajban levő szórt fémionoktól származó világos gyűrűből lehet következtetni, amely a nyersanyagforráshoz közeledve egyre sűrűbbé válik. Néhány tíz szorbenst nem tűi mélyen elhelyezve, nagy pontossággal megállapítható a keresett fémek jelenléte. Az eljárás lényegesen olcsóbb, mint a fúrási módszer, és sokszor pontosabb a jelenlegi geokémiai méréseknél. A módszert eredményesen próbálták ki a BAM környékén és Abházia hegyes vidékein. (APN-LV) A fejlődő országokban a lélekszám rohamos növekedése miatt a tűzifa beszerzése mind nehezebb, és hatalmas erdőterületeket irtanak ki. Ennek súlyos következménye a talajerózió, a víz a humuszréteget néhány éven belül a folyókba mossa. Mivel az erdőterületek egyre messzebre kerülnek a lakosságtól, a tűzifát szárított trágyával is pótolják Ez viszont a terméshozamok csökkenéséhez vezet, mivel a lakosságnak nincs pénze arra, hogy a szerves trágyát ipari trágyával pótolja. Ezt a súlyos problémát Afrika és Ázsia számos országában biogáztermeléssel lehet megoldani. A legtöbb fejlődő országban 2 főre jut egy nagyobb háziállat (bivaly, tehén, a sertéstrágyát, és a délkelet-ázsiai orszá- ladékból és az állatok trágyájából nagy fűtő- értékű gázt lehet előállítani. Erre a célra Kínában már hosszabb idő óta felhasználják a sertéstárgyát, és a délkelet-ázsiai országokban is állandóan növekszik a biogázlétesítmények száma. Indiában, ahol a marhaállomány 235 millió darab, már 20 000 biogázfejlesztö üzemel. Ezek számat azonban növelni kell, mert India kevés devizabevételének egyharmadát fordítja kőolajimportra. A BIOGÁZ ELŐÁLLÍTÁSA A biogáz előállítása nagyon egyszerű. Ha szerves anyagot, főképpen trágyát, szalmát, pelyvát stb. levegömentesen fermentálnak, 60 százalékos metántartalmú gáz keletkezik, melynek fűtőértéke m3-enként mintegy 19 000 kilojoule. A szilárd maradék nitrogéntartalma 1,5-2 %. A berendezés fő része egy falazott fermentációs verem, ebbe kerül a vízben ülepített hulladék. A keletkező gázt tartályban tárolják, mialatt az egész berendezés állandó túlnyomás alatt van. Az acéllemezből BIOGÁZ A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBAN készült, henger alakú gáztartály alsó nyílásával vízzel töltött tártályban úszik. A fermentáció sebessége nagymértékben függ a hőmérséklettől, ezért nyáron kétszer annyi gáz keletkezik, mint például az enyhe indiai télben. Most azt vizsgálják, hogyan lehetne a fermentációs verem hőmérsékletét napkollektorok útján valamivel növelni. A verem két részből áll: az első részt a verem aljára vezető, 10 cm átmérőjű csövön keresztül friss hulladékkal töltik. A fermentálódó masz- sza fokozatosan kitölti a verem első részét, s a felfelé nyomuló elhasznált anyag a váA biogáz-berendezés vázlata: 1 - trágya- és hulladékadagolás, 2 - az üledék elvezetése, 3 - gázkimenet, 4-10 cm átmérőjű csövek, 5 - gáztartály, 6 - fermentációs kamra laszfal fölött a másik részbe hull át, ahonnan egy másik csövön elszívják. Egy új berendezésnek 45 nap indítási időre van szüksége, utána folyamatosan működik. Egy kg trágya 0,18 m3 gázt ad. CSALÁDI ÉS KÖZSÉGI BERENDEZÉSEK A biogáz-berendezés üzemeltetéséhez 3-5 számosállatra van szükség, s ezzel egy család főzési és világítási gázszükségletét fedezni lehet. A berendezés létesítési költsége 200 dollár. Nem minden család rendelkezik ekkora összeggel, vagy nincs elég szerves anyag az üzemeltetéshez. Ezért Indiában nagyobb és gazdaságosabb berendezésekkel kísérleteznek, amelyek 500 lakosú helység hulladékát dolgozzák fel, és a gázból a lakók az istállóterület arányában részesednek. Egy 4000 doláros költséggel létesített berendezés naponként 500 kg trágyát dolgoz fel és évi átlagban napi 157 m3 biogázt termel. Cellulóz tartalmú anyag hozzáadásával a napi gázmennyiség 170 m3-re növelhető. Ezeket a berendezéseket helybeliek készítik. A termelt gázmennyiség bizonyára növelhető lenne, ha a berendezéseket kellő szakismerettel rendelkező mérnökök terveznék. A nagyberendezés üzemeltetéséhez minden család odaszállítja a trágyát, s ezért arányos mennyiségű gázt és trágyázásra használható üledéket kap. Az indiai biogáz-gazdálkodásnak jó kilátásai vannak. A szarvasmarha-állomány nem nagyon növekszik ugyan, de a mezőgazda- sági fejlődés nyomán az állatokat jobban fogják tartani, mint eddig. Ezen az alapon 1,6 millió berendezést lehetne működtetni a keletkező hulladékkal, ami a vidéki lakosság háztartási energiaszükségletének 90 százalékát fedezhetné. Melléktermékként 4,2 millió tonna nitrogént tartalmazó trágya keletkezne ' (Műszaki Élet) > 1981. I. 11. N m 16
