Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-22 / 7. szám
I A SZOCIALISTA EMBER ÉS AZ ERKÖLCS Fejlett szocialista társadalmunk építése közben fontos, hogy olyan erkölcsi légkört teremtsünk, amelyben életünk minden területén - főként a munkában - az emberek tisztelik egymást, figyelmesek egymás iránt, lelkiismeretesek, felelősséget éreznek, becsületesek. Szocialista erkölcs A szocialista erkölcs magába foglalja azokat a legáltalánosabb emberi erkölcsi értékeket is, amelyek az erkölcs osztályjellegére való tekintet nélkül érvényben voltak az emberi társadalom fejlődésének bármelyik szakaszában. Néhány „átvett" erkölcsi érték viszont nem ilyen régi keletű. Ugyanis az emberi megismerés és cselekedet számos más területéhez hasonlóan az erkölcs terén is történt haladás a történelem folyamán. E tényre nem egyszer rámutattak a marxizmus- leninizmus megalapítói is. Hangsúlyozták, hogy erkölcsi haladás elérhető azáltal is, hogy az egyik társadalmi rendszerből a másikba, magasabb szintűbe való átmenet által az erkölcs egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, s egyre nagyobb réteg cselekedeteit befolyásolja. Az élet fejlődése a városokban - irta Lenin -, az ipari fejlődés, az írástudatlanság felszámolása - mindez a műveletlen tömegek soraiban is vágyat oltott az iránt, hogy jobban éljenek és tudatában legyenek emberi méltóságuknak. Ilyen értelemben a buzsoá erkölcsnek is megvolt a maga pozitív jelentősége, és relatíve haladó szerepe volt, annak ellenére, hogy az általa hangoztatott és előírt erkölcsi normák és illemszabályok a gazdasági egyenlőtlenséget szentesítették, az ember ember általi kizsákmányolását igyekeztek igazolni, a kapitalisták uralmát biztosították. Ezzel szemben a szocialista társadalomban a szocialista erkölcs igyekszik a szocialista emberek tudatában és cselekedeteiben aktív viszonyt, hozzáállást kialakítani - s ebben látjuk az erkölcsi nevelés legfontosabb szerepét. Tehát nem amolyan tízparancsolatról van szó, mit szabad és mit nem, hanem a jellembeli tulajdonságokat, az emberi viszonyt formáló erkölcsről, amelyre a fejlett szocialista társadalom építőinek feltétlenül szükségük van. A szocialista erkölcs minőségileg elsősorban abban tér el az előző antagonisz- tikus társadalmi rendszerek erkölcsétől, hogy a tudományos megismerés alapján elveti azt, hogy az ember „természetes“ tulajdonságai - például az egoizmus - egyszer s mindenkorra adottak, változatlanok. Az emberi társadalom fejlődésének hosszú időszakában érvényes volt, hogy az ember a másik embernek ellensége. Éppen e viszonyt változtatta meg alapjaiban a szocialista forradalom. Nem isteni akaratról van szó, amint azt ideológiai ellenségeink bizonygatják, hanem objektív tényekről, amelyek fokozatosan áthatják minden ember tudatát és erkölcsi magatartását. Az új szocialista erkölcs kialakítása és kikristályosodása nem egyszerű és nem is ellentmondásmentes folyamat A szocialista ember fejlődésének egyik legnehezebb feladatáról van szó. Lenin figyelmeztetett annak a folyamatnak a nehézségére és bonyolultságára, amelyben a kommunizmus épül „az évszázados és évezredes rabszolgaság, jobbágyság a kapitalizmus, a szétforgácsolt gazdaságok, a mindenki mindenki ellen vívott háborúja által egy kis helyért a piacon, a gyártmány magasabb áráért vagy a munka nagyobb értékéért folytatott küzdelem által megromlott emberi anyagból". A szocialista társadalmat ugyanis nem lehet csupán a legöntudatosabb, erkölcsileg legtisztább, legideálisabb emberekkel építeni, amilyeneket az utópista szocializmus megálmodott, hanem olyan emberekkel kell építeni, amilyenek voltak és vannak. A CSKP KB 15. ülésén Vasil Bil'ak ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „A szocialista ember nevelése bonyolult, hosszú távú, időben elhatárol- hatatlan folyamat... A nevelő folyamatban szükséges szem előtt tartani, hogy teljesen tökéletes, minden hibától, gyengeségtől mentes ember nem létezik. A becsület, a szorgalom, az áldozatkészség, az igazságérzet, a hazafias és internacionalista érzések - mindezek olyan tulajdonságok, amelyek nem születnek vele az emberrel. Nevelés és jó példa révén tesz szert ezekre. Ami elérhetetlen, nem szolgálhat példaként. Célunk nem az, hogy aszkétákat és szenteket neveljünk, hanem sokoldalúan fejlett embereket, akik képesek a munkára, s örülni tudnak az életnek“. Miről is van hát szó? Arról, hogy minden polgárunkban felkeltsük az érdeklődést a szocializmus, azaz önmaguk iránt. Meggyőzzük a széles néptömegeket, hogy a szocializmus az ö ügyük, s mindannyiunktól függ, hogyan halad tovább társadalmunk. A marxizmus-leninizmus abból indul ki, hogy nem a hősök, nem a kiemelkedő egyének, hanem a néptömegek képezik a történelem döntő erejét, ezek minden érték létrehozói. Tőlük függ minden, s ezért olyan nagy az ö történelmi félelösségük. Ezért, amikor Lenin hangsúlyozta, hogy a kommunista erkölcs alapja a kommunizmus megszilárdításáért, győzelméért folytatott harc, arra ösztönözte a fiatalokat, hogy tanulmányaik, a művelődés minden lépcsőfokán a proletariátussal és a dolgozókkal együtt szüntelenül harcoljanak az elavult kizsákmányoló társadalom ellen. Kissé módosított alakban ugyan - de mindez érvényes ma is. A szocialista ember arcéle, erkölcse a kispolgárság és a polgári erkölcs ellen vívott szüntelen és könyörtelen harc során alakul ki és edződik. A szocialista erkölcs nem juthat győzelemre, ha nem küzdünk az olyan kispolgári vonások és tulajdonságok ellen, mint az önzés, az élösködés, a megvesztegetések, az opportunizmus, a talpnyalás és hasonlók. A munkához való viszony A szocialista erkölcsi nevelés, amelynek legfőbb alapelve a szocializmus és a kommunizmus ügye iránti odaadás, a kommunista tettrekészség és elvhüség a politikai, az erkölcsi és a munkára nevelés egysége. Tehát nemcsak és nem elsősorban a propagandaszerepe a fő, hanem az alkotó tevékenységé, a munkához való szocialista viszonyé mint erkölcsnevelö eszközé, valamint az objektív politikai tevékenységé. A szocialista öntudatra nevelés, a rendszeres politikai nevelő munka, amelynek küldetése, amint azt újfent hangsúlyozta Gustáv Husák a CSKP KB 18. ülésén, „hogy meggyőzze a munkások, a földművesek, és értelmiségiek millióit, a nép széles tömegeit, kommunistákat és pártonkívüli- eket pártunk politikájának helyességéről, megnyerje őket a jövő feladatainak megvalósítására. Semmi nem pótolja a politikai „ráhatást“, az emberek meggyőződését és öntudatát“. A munkához való becsületes viszony a szocialista erkölcs legmeggyőzőbb bizonyítéka. A munkához való szocialista viszony tükrözi a szocialista ember felelősségteljes viszonyát saját kötelességeivel szemben, saját magáért, az egész kollektíváért, társadalmunkért érzett felelősségét. A munkában nem szavakkal, hanem tettekkel nyilvánul meg a szocialista ember viszonya a szocialista tulajdon iránt, valamint az ember hazafisága, internacionalizmusa. Hiszen a munkája által létrehozott termékek nemcsak róla adnak képet, hanem a munkacsoportról, az üzemről, öles termetű, vállas és szókimondó ember után érdeklődöm a komáromi (Ko- márno) Steiner Gábor Hajógyárban. S bár a nevét nem említem, mindenki pontosan tudja, hogy Tokár Nándor kommunista géplakatost keresem. A rokonszenves szakember népszerűsége vitathatatlan. Főleg onnan ered, hogy már a szülei is a régi komáromi hajógyárban, kikötőben dolgoztak, tőlük örökölte a szakma szeretetét.- De a szakma nem minden - nyugtázza az elismerést. - Az ember rangját ténylegesen az adja meg: hogyan dolgozik, hogyan teljesíti kötelességét. És ebben mindig élenjárt példát mutatott. Tettel és a meggyőző szó erejével serkentette társait is a nehéz munkában.- Persze többször kihangsúlyoztam, és most sem mondhatok mást: jól dolgozni nem érdem, hanem kötelesség. Egy pillanatra elhallgatott, témát vált, hogy az időszerű bel- és külpolitikai események megtárgyalására is kihasználjuk váratlanul jött rövid találkozásunkat. S mint a munkájáról összeálló képből egész társadalmunkról. Munkája nemcsak elmésségéről, fantáziájáról, tehetségéről és képességéről tanúskodik, hanem a jelen és a jövő iránt érzett felelősségéről is. Nem szabad lebecsülnünk az anyagi érdekeltséget, az igazságos jutalmazást, amelyet becsületes munkájáért kap, s nem szabad megfeledkeznünk az erkölcsi értékelésről, a dolgozó hozzáállásának megítéléséről sem. Mert jó munkája révén rászolgál a megbecsülésre, a tiszteletre, s örül annak, ha a többiek olyan embert látnak benne, aki jó tanácscsal, konkrét tettel mindig segítségükre van, olyan evtársat, barátot, akinek nem közömbös a többiek sorsa. Olyan embert, aki megbecsüli a jó kollektívát, az elvtársi, baráti légkört, aki igényes önmagával szemben, s épp ezért joggal támaszthat igényeket másokkal szemben is. A szocialista erkölcs megnyilvánulása a többi ember iránti figyelem, tisztelet is. A szocialista ember számára sajátos, belső meggyőződés. A nevelés szerepe Tegyünk föl most egy olyan kérdést, amelyről gyakran folyik a vita. Lehetséges-e a szocialista erkölcs programját, tervét kidolgozni, s eszerint nevelni az embereket? Úgy hisszük, ez nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. A szocialista erkölcsi nevelés kezdete - nem ösztönös, hanem tudatos - a családban folyik. A családra hat az iskola, nagy jelentősége van a munkahelynek, a kollektívának. Ott igazolódik be és szilárdul, amit az ember az iskolában, otthon megtanult, ami megrögzött szokásává vált. A jó munkakollektívának óriási erkölcs- nevelő hatása van. A kollektívában formálódik az ember ember iránti szocialista viszonya, itt kristályosodnak ki az olyan tulajdonságok, mint a bátorság, az odaadás, a kitartás, itt egyesülnek az egyének, a csoportok, az egész társadalom érdekei. Itt jut érvényre a becsületesség, az a képesség, hogy a többieket is meggyőzzük az ügy helyességéről, teret kap az elvtársi kritika és önkritika. A jó kollektíva segít bizonyos negatív tulajdonságok felszámolásában. A fiatalok esetében - megfontolatlanságuk, for- rófejüségük fékezésével - a jó munka- csoport kihasználhatja lendületüket, lelkesedésüket, buzgalmukat, ifjúi hevüket, mindezt helyes irányba, cél felé terelheti, segíthet abban, hogy szárnyaló fantáziájuk helyes irányban haladjon, ideáljaikat reális tartalommal töltheti meg. Az emberben a jót nem lehet véletlenül, ösztönösen kifejleszteni, hanem csak az egész kollektíva összefogásával, céltudatos törekvésével. Elsőrangú szerep illeti meg e törekvésben a pártszervezetet, a szakszervezetet, a SZISZ-t, s nem utolsó sorban az üzem gazdasági vezetőségét. Nemegyszer hangsúlyoztuk, hogy a munkaszervezés, a gazdasági vezetés - ez nem csupán a gazdasági-műszaki ügyeket jelenti, hanem ők vezetik és irányítják az embereket. A gazdasági vezető felelős az emberek erkölcsi-politikai neveléséért is. Az ó feladata, hogy az üzemben kedvező légkört teremtsen az ekölcsi-politikai nevelés számára, amely meghatározza az emberek munkához kitűnt, ebben is sarkallja valami, nehogy elmaradjon az eseményektől. Szavaiból kiérzem: együtt él a felgyorsult élet- és munkatempóval.- Manapság - veti közbe - nagyon fontos a rendszeres tájékozódás. Enélkül SZOLGÁLATOT TELJESÍT senki sem állhatja meg jól a helyét a számára kijelölt poszton. Ezután arról beszélt, hogy az élet diktálta és a nagyobb feladatok kényszerítették ót is immár őszülő fejjel a tanulásra. Boldogan újságolta, hogy egyike volt azoknak, akik vörös diplomával fejezték be a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemét. való viszonyát, a gazdaságosságot, a fe- lelösséqérzetet. A szocialista erkölcs ott fejlődhet, ahol a vezetés megteremti a körülményeket az egészséges szocialista munkaverseny számára, ahol rend van a jutalmazásban, ahol az ekölcsi és anyagi érdekeltség összhangban áll egymással. A szocialista versengés, a szocialista munkaver- seny-mozgalom - amennyiben nem formális - a legjobb talaj a politikai nevelés számára. Mert e verseny célja nem csupán az, hogy növekedjék a termelés, • magasabb legyen a munkateljesítmény, hanem az új típusú szocialista ember nevelése, az új erkölcsi tulajdonságok kialakítása, az életstílus megváltoztatása, az, hogy a dolgozók jó gazda módjára dolgozzanak, ne csak önmaguk, üzemük, hanem az egész társadalom javára. Jól tudjuk, még sok hiányzik ahhoz, hogy az ilyen típusú kollektívák száma ezrekre tehető legyen. Még mindig előfordulnak olyan esetek, amelyekről már számtalanszor szóltunk a bírálat hangján, például néhány vállalat vezető dolgozója nem a jó munkaszervezésre épít hanem kapcsolataira, igyekszik elkendőzni tevékenységének hibáit, még a hazugságoktól sem riad vissza. Egyesek igyekszenek azt a benyomást kelteni, hogy minden rendben van, s ezáltal sok esetben hatalmas gazdasági károkat okoznak, s még a szocialista verseny gondolatát is lejáratják: kárára vannak a dolgozók erkölcsi-politikai nevelésének. A CSKP KB 18. ülése ismételten rámutatott: az irányítás dolgozói nemcsak a termelésért, hanem az erkölcsipolitikai tevékenységért is felelősek. A jól szervezett, tudományosan irányított munka, minden dolgozó jogainak és kötelességeinek pontos kijelölése, a következetes és kompromisszumoktól mentes ellenőrzés, ez nemcsak a jó termelés alapja, ezek elengedhetetlen feltételei a? új szocialista ember vonásai formálódásának. Azokon a munkahelyeken, ahol egyre gyűlnek a fogyatékosságok, ahol elnézőek és igénytelenek, ahol csak a talpnyalóknak megy jól a soruk, ahol a jó kollektívát az egymást agyba-főbe dicsérő cimborák pótolják, akik viszont rossz minőségű, elnagyolt munkát végeznek, ott, ahol „süketek és vakok“ az emberek, ott újraéled a régi kapitalista társadalom erkölcse, nem mint visszamaradt csökevény, hanem mint a szocialista társadalom hibáiból táplálkozó élősködő. Ahelyett, hogy megoldanák a problémákat, megkerülik, takargatják azokat, a selejtet, a rossz minőségű gyártmányaikat igyekszenek jó áruként eladni, s nem riadnak vissza a megvesztegetéstől, a korrupciótól sem. Az ilyen embereket nem elég erkölcsileg elíltélni, hanem a törvény értelmében büntetni is kell őket. Az embereknek - mondotta a CSKP KB 18. ülésén elhangzott zárszavában Gustáv Husák elvtárs - megvannak a jogaik, de kötelességeik is. Ilyen feladatok fegyelmezett teljesítése, a munkaidő kihasználása, a fogyatékosságok, elhajlások ellen folytatott küzdelem. Mindannyiunk érdeke, hogy a munkához való becsületes viszony, a szocialista erkölcs fokozatosan társadalmunk minden tagjának sajátjává váljék. LADISLAV HRZAL Megkérdeztem, milyen tisztségeket tölt be a gyárban? Kiigazít.- Tisztségem nincs - mondja -, de szolgálatot, azt teljesítek. Megbízható tagja a népi milícia üzemi egységének, elnöke a 14. pártalapszer- vezetnek s ezeket a megbízatásait a munkásosztály szolgálataként teljesíti.- Úgy értesültem, hogy az alapszervezet egyhangú jóváhagyásával részt vesz a járási pártkonferencián. Ha szót kap, miről fog beszélni a vitában?- Talán arról, hogy mit nyújt szocialista rendszerünk a dolgozóknak. Fontos ezt újra meg újra hangsúlyozni. Tények és érvek sokasága bizonyítja azt a hatalmas gazdasági, társadalmi fejlődést, amelyet elértünk a két kongresszus közötti időszakban.- Persze az emberek felelősségéről is szót ejtenék - hangsúlyozta - mert ebben előbbre kell lépnünk az elkövetkezendő években. Felelősséget vállalni a gyárért, az időért, anyagért, becsületesen dolgozni: mindannyiunk kötelessége. SZOMBATH AMBRUS 1981. II. 22.
