Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-15 / 6. szám
a falu ma harmincon felüli lakosainak - kevés kivétellel- ö volt a „felmarkolómamája“. Évtizedeken keresztül öt pillantották meg elsőként a tardoskeddi újszülöttek. De nagyon friss ma is, és már tervezi, mi mindennel foglalkoznak majd a klubban: - A férfiak kártyázhatnak, mi meg beszélgetünk. És röpködnek az ötletek:- A Prikkel doktor előadásokat tart majd...- Ilka néni is tarthat az asszonyoknak előadást - kockáztatom meg.- Fogok is! Vincze manci néni könyvtáras volt, érthető hogy öt ez foglalkoztatja: - A könyvtárba 35 féle folyóirat jár, majd onnan kölcsönkérünk, a klubnak nem is kell előfizetnie.- (Bár azt hiszem, a hnb ennél sokkal többet is szívesen áldoz az idősekre.) Voltak óvatos vélemények is: - Először talán idegenkedni fognak tőle, talán lesz, aki azt tartja, hogy pont én legyek az első? De majd ideszoknak. Közben kiderül, hogy azért vannak egypáran, akik nemcsak hogy tudtak a meglepetésről, hanem „be is segítettek“, Néhányan eljöttünk takarítani, mondta egy asszony, hiszen magunknak csináltuk. Ilka néninek „a kert a helye“. -Amikor meghallottam, hogy átadják, hát gyorsan kivágtam a száraz gazt és eltüzeltem... K ívülről nem túlságosan vonzó az épület, az ajtón, ablakrámákon régi festés nyomai. . Ez volna a nyugdíjasok klubja, amit perceken belül ünnepélyesen átadnak? Azután kiderül, hogy a mázolást már nem akarták télen végezni, ez a munka tavaszra marad. Mert a 170 ezer koronás költséggel átalakított nyugdíjasok klubja - s ez alatt nemcsak klubot kell érteni, hanem tisztálkodási és étkezési lehetőséget is - az átadás napján, január 4-én még kissé hiányos, a berendezés még nem volt teljes, hiányoztak a' székek, asztalok, de a tévé és a lemezjátszó a sarokban várta egy asztalon, hogy végleges helyre kerüljön. Ez az év jól kezdődött Tardoskedden (Tvrdosovce); az első munkanapon adták át az idős embereknek új otthonukat. Bogyó Géza a hnb elnöke közvetlen szavakkal szólt a nyugdíjasokhoz (természetesen nem jelent meg mind az 1500 nyugdíjas), elmondta: ha óvodát és iskolát építenek, kötelességüknek érzik, hogy az idősekről is gondoskodjanak. Hiszen otthon nincs mindenkinek fürdőszobája, s itt alkalmuk lesz reggeltől estig tartózkodni, kényelemben, melegben. Pénzes Imrétől, az Érsekújvári (Nővé Zámky) Jnb szociális ügyosztályának vezetőjétől megtudtuk, hogy a járásban ez már a kilencedik, az idős emberek javát szolgáló intézmény. A tardoskeddiek ügyesek voltak, mondta, mert hiába volna a járás bárminemű segítsége ott, ahol nincs kezdeményezés, ahol nem ragadnak meg minden lehetőséget. Apropó, lehetőség! Ha most azt mondom, hogy - indokolt esetben - autón mehet valaki fürödni, hát bizonyára sokan csóválják hitetlenkedve a fejüket. Pedig így van. Pénzes Imre szerint: - Van rá lehetőség, hogy a beteg, nehezen mozgó embereket autón hozzuk-vigyük. - A járásnak erre a célra van egy autója, sajnos egyelőre csak egy, minden község „kapott" egy-egy napot „fürdőzésre“. Volt meglepetés, amikor az első vendégek körbejárták a klubot. Két nagy, csempével borított ragyogó fürdőszoba! A többiek nevében szóló Roskó Ilka néni hangja elcsuklott: - Minekünk ez nagyon nagy meglepetés volt és nagyon jólesik. Mert a gyerekek elszaladnak, magunkra maradunk... Legalább lesz hová eljönnünk, hogy egy kicsit szórakozzunk. Ilka néni 78 éves, és tudom, roppant büszke rá, hogy Közhely, hogy mindig arra hivatkozunk, őseink sírjukból felkelve, nem ismernének rá a mai falura. Nem kell ilyen messzire menni. Aki csak olykor-olykor látogat haza, annak is van mit megbámulnia. Gyerekkorom Tardos- keddje más lett - szebb lett. Akkor nagynak láttam az artézi kutat, de ma elvész a kétoldalt húzódó emeletes házak közt. S elvész lassan a vize is: már csak villanymotor segítségével csordogál, és fogyóban a másik artézi kút vize is. Érthető hát, hogy a nyolcvanháromra ígért vízvezetéket alig bírják kivárni. A faluban csak fúrott kutak vannak s a vizük igen vasas. Van viszont gázvezeték, 24 kilométernyi, s nyolcvanket- tö őszéig a hiányzó nyolc kilométer is meglesz. És eltűntek a poros utak (tán nem is akadt a földkerekségen ennél porosabb falu), vannak járdák és van nagy áruház, új temető, korszerű ravatalozó, és lesz új posta (talán étterem is), lesz új óvoda (nyolcvankettő szeptemberében készül el 120 gyerek számára). Bizony ez is kicsi lesz, de enyhit a gondokon. A jelenlegi óvoda befogadóképességét „400 százalékkal túlszárnyalták", vagyis négyszer több a gyerek a megengedettnél. Iskolagondok nincsenek, hetvenhatban adták át a 22 tantermes iskolát, de tovább folyik a tanítás a két régi, emeletes iskolában is. Egy 1896-ban íródott könyvben érdekes adatokra bukkantam. Megtudtam, hogy 1848-ig mindössze egy tanterem volt a faluban, majd 1849-ben, „a templom kerítéséből szétszedett nagymennyiségű kövekből épült az új iskola három tenterme, noha egyelőre csak két tanterem rendeztetett be... 1885-ig három tanteremben folyik a tanítás“. Képzeljük el, miféle tanítás folyhatott, hiszen akkor sem lehetett kevesebb a tankötelesek száma, mint ma, csak éppen nem jártak iskolába. (Jelenleg a magyar és a szlovák iskolának valamivel több mint 800 a diákja.) összehasonlításul még egy szám: 1896-ban a falu lakosainak száma 4500, 1981-ben nem egész 6000. Az ország legnagyobb faluja! És nincs művelődési háza! Bogyó Géza, a hnb elnöke (tíz éve már, s most, hogy betöltötte a 62. évét, átadja tisztét - fiatalabbnak), bosszús: - Sokkal kisebb falvakban van művelődési ház, itt a szomszéd falu, Jatov, 900 lakossal, van, de nincs kihasználva.- Sokan hagyják el a falut?- Végleg nem. De 2042-en nem itthon dolgoznak. Van, aki naponta utazik, van, aki egész hétre elmegy.- Nem lehetne munkalehetőséget teremteni itthon?- Az Integrának van itt egy 115 munkást, főleg asszonyokat foglalkoztató részlege. Járnak ide toborozni, mondtam, hogy hozzanak ide valamit, munkaerő van. Főleg asszonyokat kértek, 3-400-at. Mondtam, 200-at azonnal adok! Ennyien ugyanis jelentkeztek, hogy szívesen dolgoznának, de itthon. Csakhogy ehhez az kell, hogy az az asszony beadhassa a gyerekét az óvodába. Építenek művelődési házat is („igen nagy szükség van rá“), 450 férőhelyeset, a 7. ötéves tervidőszakban készül el. A régiektől hallom, hogy a faluban mindig is élénk kulturális élet folyt. (Pedig akkor sem volt művelődési ház, de talán voltak lelkesebb emberek). A község 82 százaléka magyar anyanyelvű. A CSEMADOK? - Gyengén működik. - S mi lehet ennek az oka? - Talán a sok tévé, meg az autó, az emberek ide-oda mennek. Sokszor majd a méreg esz meg, hogy kis falukról mennyit írnak, hogy ez van, meg az van, nálunk meg semmi. A semmi a kulturális életre vonatkozik, mert azért sok minden van Tardoskedden. Van például az Akományon meleg forrás. Évekkel ezelőtt bukkantak rá a 93 fokos vízre, több mint kétezer méter mélyen. A szakemberek szerint ez túl sós volt, ezért fel kellett jönni 1800 méterre, s jelenleg - évek óta! - percenként több mint 1400 liter gyógyvíz tör fel a mélyből. És elfolyik szépen... Szinte Eltűntek a poros utak, emeletes házak épülnek hihetetlen, hogy az efsz eddig nem fűtött vele fóliasátrakat (most végre hozzákezdtek), és az is hihetetlen, hogy csak ebben az évben látnak majd hozzá egy 50 x 20 méteres medence építéséhez. Ami véleményem szerint nagyon kicsi hiszen Tardoskedd a főútvonalon fekszik s a majdani fürdő mellett országút vezet.- Kétmillió koronát kaptunk a fürdőre - mondja Bogyó Géza.- Ez nem sok.- Hozzájön a Z-akció, és ebből mi már összehozunk valamit!- Szívesen végeznek az emberek társadalmi munkát?- Minden csatád egyetlen szó ellenvetés nélkül kötelezettséget vállalt. Aláírták, hogy annyi órát dolgoznak, amennyire szükség lesz.- Meg is tartják?- Megmondtuk a képviselőknek, hogy mindenki csak annyit vállaljon, amennyit el is végez. Az óvoda építésén is dolgozott minden család nyolc órát. Nyolc órát számítunk családonként a fürdő építésére is. És 1700 család van. De ezen kívül van faluszépítés („A háza előtt mindenki rendben tartja a kiskertet, az utcát, rózsabokrokat, fákat ültetnek"), s az elnök szerint ez „horribilis“ összeget jelent. Ezek után úgy tűnik, a még hiányzó 450 méternyi járda, meg az az egykilométernyi út, ami aszfaltozásra vár, a tardoskeddiek számára gyerekjáték. S abban bízom, nemsokára megírhatjuk, hogy a faluban átadták az új óvodát, elkészült a fürdő, az idősebbek és fiatalok élénk kulturális tevékenységet folytatnak, hogy a nyugdíjasok közül az eddigi négy helyett százak veszik igénybe az olcsó étkezési lehetőséget, hogy megvan a vízvezeték, munkalehetőség nyílt a nők számára, és ki tudja, egyszer talán arról is beszámolhatunk, hogy Tardoskedd, az ország legnagyobb faluja, város lett, fürdőváros. KOPASZ CSILLA 1981 11.15 N CS3 o ni fii Ilii#» I ú I IHIIEF Bogyó Géza, a hnb elnöke (laia&Aiat ABjoAq sajayoÁQ) inzo>j yoseUpbnAu b ub uubh
