Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-15 / 6. szám
Az SZKP XXVI. kongresszusa elé n UTUNK LEGFŐBB MEGHATÁROZÓI Ezerkilencszáznyolcvanegyet írunk. Az új esztendő a szovjet népnek nem csupán naptári változást, hanem ennél jóval többet jelent. A Szovjetunióban tavaly fejeződött be a tizedik ötéves népgazdaság-fejlesztési tervidőszak, amelynek irányelveit az SZKP XXV. kongresszusa dolgozta ki 1976-ban. Jelenleg a következő, XXVI. pártkongresszus küszöbén vagyunk. A kongresszus fogadja majd el „A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányait az 1981 -1985-ös évekre és az 1990-ig terjedő időszakra“. A szovjet kommunisták pártja a tizedik ötéves terv irányelveinek meghatározásánál a nép anyagi és kultúrális életszínvonalának emelését tűzte ki célul. Elérésének záloga elsősorban a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztése, a tudományos-technikai haladás meggyorsítása, másodsorban a munka termelékenységének fokozása, minőségének javítása volt a népgazdaság valamennyi ágában. A tervben szerepelt a nemzeti jövedelemnek 24-28 százalékkal, az ipari termelésnek 35-39, a mezőgazdaság átlagos évi rermelésének 14-17, az iparban a munka termelékenységének 30-34 százalékkal történő növelése. A beruházások összegét 625 milliárd rubelre tervezték. Az egy lakosra jutó reáljövedelem növekedését 20-22 százalékosnak irányozták elö. Sikerült-e megoldani a kitűzött feladatokat? A statisztikai szerveknek a kongresszus kezdetére, február 23-ára már mindenről pontos adatokkal kell rendelkezniük. Ám azt már most is tudjuk, hogy az elmúlt évek tapsztalatai igazolták az SZKP gazdasági stratégiának helyességét, és hogy nagyot léptünk előre a népgazdaság fejlesztése, a nagy szociális feladatok megoldása terén. Ennek alátámasztására idézzünk néhány adatot:- az elmúlt ötéves tervidőszakban a szovjet ipar több mint 720 milliárd rubellel, a mezőgazdaság pedig 50 milliárd rubellel termelt többet, mint az előző ötéves tervidőszakban; a beruházások összege 635 milliárd rubelre tehető; a nemzeti jövedelem több mint egyhar- mad billió rubellel nőtt; több mint 1200 nagy ipari üzem kezdte meg a termelést; az ötéves időszak alatt az ország évi átlagos gabonatermelése először haladta meg a 200 millió tonnát;- a tizedik ötéves tervben a népjólét emelésére a nemzeti jövedelemből 329 milliárd rubellel többet fordítottak, mint a kilencedik ötéves tervben; a társadalmi alapokból az ingyenes oktatásra, orvosi ellátásra, üdülésre, nyugdíjakra felhasznált kifizetések és kedvezmények 134 milliárd rubellel emelkedett; a lakótér körülbelül félmilliárd négyzetméterrel bővült. A világ első szocialista országának gazdasági fejlődése, mint minden, ami új, természetesen nem volt zökkenőmentes. A sikerek kudarcokkal váltakoztak. Sok nehézséget objektív okok idéztek elő. Az utóbbi öt esztendőben csak az 1976-os és az 1978-as év kedvezett a mezőgazdaságnak. A többi három évben hol aszály perzselte, hol pedig eső áztatta a földeket. Több hagyományos ásványkincs-lelőhely készletei megcsappantak. Ennek következtében a nyersanyagkiter- melö ipar legfontosabb központjait az ország keleti és északi, még lakatlan körzeteibe kellett áthelyezni. A növekedés ütemének lelassulásában nemcsak objektiv, hanem szubjektív, a munka hiányosságaival összefüggő tényezők is közrejátszottak. Leonyid Brezs- nyev az SZKP KB 1980. októberi plénumán hangsúlyozta, hogy az irányítási és tervezési gépezet, a gazdálkodás módszerei és a végrehajtási fegyelem egyelőre nem felel meg a modern kor követelményeinek. Mindez akadályt gördített a hatékonyság, a népgazdaság intenzív fejlesztésének útjába, és tulajdonképpen egyik döntő oka a gazdasági nehézségeknek. Bár az országban jelenleg egyre több mezőgazdasági terméket állítanak elő, még mindig vannak gondok a városi lakosság hús- és tejellátásában. A gazdaságnak korszerű szállítóeszközökre, a könnyű- és élelmiszeripari üzemeknek pedig modern gépekre, berendezésekre van szükségük - ezek biztosítása sem tökéletes. E fogyatékosságok mellett azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Szovjetunió hatalmas gazdasági és tudományos-technikai potenciálnak, valamint kiválóan képzett szakembereknek van a birtokában a 80-as években. Ezt a tényt még a szocializmus legádázabb ellenfelei sem cáfolhatják meg. Igaz, hogy a szovjet nép előtt állnak még megoldatlan feladatok, de az elért sikerek tanúsítják, képes lesz leküzdésükre. Az SZKP KB-nak ,,A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1981-1985-ös évekre és az 1990-ig terjedő időszakra“ című tervezetét (amelyet majd áttanulmányoz a párt XXVI. kongresszusa) most vitatják országszerte. Jellemző vonása, hogy követi a pártnak a nép életszínvonalának további emelését, az anyagi termelés fejlesztését és hatékonyságának növelését, a szovjet állam védelmi képességének szavatolását, és a Szovjetunió, valamint a szocialista testvérországok közötti együttműködés megerősítését célzó irányvonalát. A tervezet fontos része egy speciális élelmiszeripari program, amely felöleli a mezőgazdaság és az azt kiszolgáló iparágak, a mezőgazdasági termékek begyűjtése, tárolása, szállítása és feldolgozása fejlesztésének, valamint az élelmiszeripar és kereskedelem fejlesztésének kérdéseit. Ezt a mezőgazdasági-ipari komplexumot egységes egészként tervezik, finanszírozzák és irányítják majd. Ha ez sikerül, szép eredményekre lehet számítani. A közszükségleti cikkeket gyártó ipar fejlesztését is előirányozzák. Mindez, mondta Leonyid Brezsnyev az SZKP KB 1980. októberi plénumán, annak a gazdasági stratégiának a következménye, „amelyet az utóbbi pártkongresszusainkon dolgoztunk ki. Annak a stratégiának, amely előirányozza, hogy a gazdaság fokozott mértékben segítse elő a népjólét növelése feladatainak megoldását“. Az életszínvonal emelése azonban elképzelhetetlen a gazdaság hatékonyságának általános fejlesztése, a társadalmi termelés növelése nélkül. Ezért a fejlesztési terv különleges figyelmet fordít az állóalapok felújítására, a népgazdaság különböző ágainak műszaki rekonstrukciójára, valamint a gazdaság zavaratlan tüzelőanyag-, energia- és ipari nyersanyagellátására. A szovjet nép nagy reményeket fűz a XXVI. pártkongresszushoz. Amikor jóváhagyja a párt által előterjesztett programot, kész arra, hogy állhatatosan és következetesen meg is valósítsa. Új, nagy tettek kora vár a szovjet emberekre. BORISZ KROTKOV A munkával töltött percek, órák és napok jelentősége, gazdasági hasznosítása a termelés növekedésével, a gazdasági kapcsolatok bonyolultabbá válásával, a tudományos-technikai haladás felgyorsulásával egyre fokozódik. A szovjet ipar jelenleg egy nap alatt több mint 1,6 milliárd rubel értékű árut termel. A múlt évben két és fél nap alatt annyi ipari terméket bocsátottak ki, mint a forradalom előtti Oroszországban 1913-ban! Az 1979-ben egy nap alatt előállított elektromosenergiamennyiség megtermeléséhez 1940-ben 25 napra, 1965- ben két és fél napra volt szükség. A Szovjetunióban egy perc alatt 2,4 millió kilowattóra elektromos energiát termelnek. Ekkora mennyiség több száz személygépkocsi, vagy szövőgép gyártásához elegendő. Szovjetunió-szerte egy perc alatt 1,1 ezer tonna kőolajat (beleértve a gázkondenzátumot is) 770 ezer köbméter földgázt és 1,4 ezer tonna szenet nyernek a föld méhéból. Annyi kőolajat, amennyit 1979-ben egy nap alatt bányásztak ki, 1940-ben 19 nap alatt, 1965-ben két és fél nap alatt hoztak felszínre. A Szovjetunióban percenként 200 tonna öntöttvas, több mint 280 tonna acél és majd 200 tonna hengerelt lemez kerül ki a gyárakból; a bányákból pedig 460 tonna vasérc indul útnak a feldolgozó üzemekbe. Átlagosan egy nap alatt 400 ezer tonna acélt öntenek. Ez 1,2-szer annyi, mint az USA napi termelése, és 1,6-szorosa az angol, a nyugatnémet és a francia napi termelésnek összesen. A Szovjetunióban egy nap alatt gyártott hengerelt lemezből megközelítőleg 200 ezer személygépkocsi állítható elő. 1940-ben több mint hat nap alatt ezer fémforgácsoló gépet bocsátottak ki. Ma ugyanennyi, de lényegesen pontosabb és termelékenyebb berendezés mindössze másfél napi teljesítmény. 1940-ben csak kilenc villanymozdony hagyta el a gyárat, 3,2 ezer lóerő átlagos teljesítménnyel, 1979-ben pedig kilenc villanymozdony összeszereléséhez nyolc napra volt szükség. Teljesítményük átlag 7,9 ezer lóérő. Az ország autógyárainak szerelőcsarnokaiból 1960-ban naponta csak 1,4 ezer gépkocsi gördült ki, 1979-ben pedig már hatezer. Az új kocsik minőségi és egyéb jellemzői messze túlszárnyalják a húsz évvel ezelőtti modellekéit. A Volgái Autógyár néhány nap alatt több személygépkocsit gyárt, mint 1940-ben az összes szovjet autógyár gyüi véve. A szovjet vegyipar 1979-ben naponta megközelítőleg 260 ezer tonna műtrágyát állított elő. Ekkora mennyiség megtermeléséhez 1940-ben 29, 1965-ben pedig három napra volt szükség. Egy perc alatt 180 tonna műtrágyát gyártanak. A mai felhasználás mellett ez a mennyiség 500 hektár szántóföldre elegendő. Egy nap alatt csaknem 340 ezer tonna cement, építőipari alapanyag kerül zsákokba. Vagyis 21 -szer több mint az 1940. évi egynapi termelés, és 5,5-ször több, mint az 1955. évi napi átlaq. Az ipar 1960-ban egy perc alatt három televíziót állított elő. Ma már minden percre 14 készülék jut, ezen belül három színes. Egy óra alatt 1979-ben 830, egy nap alatt 20 ezer televízió készült el. Az elmúlt évben naponta 178 ezer különféle óra, 23 ezer többhullámsávos rádiókészülék és zeneszekrény, 10 ezer mosógép, 15 ezer kerékpár és moped hagyta el az üzemeket. 1940-ben egy év alatt 6,7 ezer motorkerékpárt szereltek össze, ma ugyanez a mennyiség két és fél nap alatt gördül le a szerelőszalagról. 1979-ben naponta 11 ezer fényképezőgép készült el, azaz négyszer annyi, mint 1965-ben, és 11-szer annyi, mint 1940-ben. A Szovjetunióban a pamutszövetek termelése 1,8-szor, a bőrcipőgyártás pedig 1,9-szer haladja meg az Egyesült Államokét. Jelenleg egy nap alatt 4,1-szer több lakás készül el, mint 1940-ben. Átlag tíznaponként 240 ezer állampolgár lakáskörülményei javulnak. 1979-ben az óvodákban és bölcsődékben naponta 1,7 ezer hely létesült, ez az arány a kórházaknál 160 férőhely. Az elmúlt évben naponta 15 új kereskedelmi egységet, és hét, 750 személyes közétkeztetési létesítményt adtak át. 1979-ben az országos távvezetékrendszerben naponta körülbelül 19 kilométer gázvezetéket és 8 kilométer olajvezetéket kapcsoltak be. A megépített gázvezetékek hossza 6,8 ezer kilométer, ami majdnem háromszorosa az 1950. évi gázvezeték-hálózaténak. 1979-ben a csővezetékek 1,7 millió tonna kőolajat és kőolajterméket szálhTottak, gázból pedig egymilliárd köbmétert. A Szovjetunió ipari termelését tükröző adatok egy napra történő kivetítése megegyezik az ilyen számításokban elfogadott szabályokkal, amelyeket az adott naptári év napjai alapján határoznak meg. Az egy órára jutó termék- mennyiséget úgy számolják ki, hogy a naptári napok számát megszorozzák 24 órával, azaz egy teljes nappal, így 1979-ben 8760 óra volt (24x365). Az egy év alatt megtermelt különféle termékek összmennyiségét osztják a naptári év óráinak számával. így ki lehet számítani a napi, az egy órára, sőt, egy percre jutó termékmennyiséget is. Számításunkban mindig a naptári évet, a napok számát vesszük figyelembe. Oroszország lakossága 1913-ban 159,2 millió fő, a Szovjetunió lakossága 1940-ben 194,1 millió, 1980-ban pedig 265,5 millió fő volt. A POLITYICSESZKOJE SZAMOOBRAZOVANYIJE című lapból MILLIÁRD SZÉN KW H MILLIÓ TONNA GÁZ termeles KÖTÖTTÁRU 4.3 MILLIÓ DARA B SZÖVET BŐRCIPŐ TÖBB MINT PÁR napi TRAKTOR termelés TÖBB MINT 1500 1979 MILLIÓ TONNA MILLIÓ M2 1960 "'y? Kfzw ml A D 1*|1 ff rE.KIjB ■ 11 W 11bmm 0^ ■■ ^Pf ■ , .■ SBS5S ■ B Mts? ■ BBI h a H A C7A1I IET AA7RACÁ^DAM Jak 1b *I ÍL:f! ll £ - M Sm *" J A* : i.-' ■■ Ml £fl«aä «K&fis Igi wm Hím, ?3»33 BBr^m Un Bbkp VMM las jpHHHi lm ■■ m tm mmmm tm m m m ■■■^ ■■ ■» ■■ - «■
