Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-02-15 / 6. szám

Vasárnap 1981. FEBRUÁR 15. A NAP KEL - Kelet-Szlova- kia: 6.44, nyugszik 16.56. Közép-Szlovékia: 6.52, nyugszik 17.04. Nyugat- Szlovákia: 7.00, nyugszik 17.12 órakor A HOLD kel - 13.27, nyug­szik 4.24 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KOLOS és PRAVOSLAV nevű kedves olvasóinkat 1781-ben halt meg Gotthold Ephraim LESSING német kriti­kus, az alkotó kritika első világirodalmi képviselője (szül. 1729) • 1861-ben született Charles Edouard Guillaume Nobel-díjas francia fizikus (f1938) • 1906-ban született Musza DZSALtL szovjet-tanár költő (f1944) AZ ÚJ SZÓ ' JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Élete élteimévé vált Kardos Márta riportja A szocialista ember és az erkölcs Ladislav Hrzal cikke Aratók a jég hátán Egri Ferenc riportja Szűk csapáson Gály Iván riportja Minden mindenkire tartozik Csingiz Ajtmatov tanulmánya Délvidéki emberek II. ~ Ivan Habaj elbeszélése Szovjet költők versei Nyugatnémetország 1981-ben Gárdos Miklós írása A Zemianske Kostol'any-i Gázbetongyár dolgozói a CSKP megalapítása 60. évfor­dulójának és a XVI. pártkongresszus tiszteletére több mint 657 eper korona értékű vállalást tettek. Ebben az üzemben dolgozzák fel az ipari melléktermékeket, melyekből különféle építőanyagot gyártanak népgazdaságunk számára. Felvételün­kön Stefan Papranec, az ezüstéremmel kitüntetett szocialista munkabrígád tagja az anyagvágó berendezést kezeli. (S. Petrás felvétele - ÖSTK) Anyuka, mi az, hogy koldus? kereset nélküli, kéregetés­ből élő, tönkrement, nincs­telen, vak vagy árvízsújtot­ta ember volt, aki kéregetve gyújtott össze valamit, megalázkodva kért, kunye- rált. Egy fővárosi fiataiasz- szony mondta a minap: ,, Képzel je el, a kisfiam megkérdezte tőlem: mi az, hogy koldus?" A kérdés nekem nem tűnt különösnek, mert társadal­munkban már több mint há­rom évtizeddel ezelőtt szo­ciális otthonba kerüllek az arra rászorulók, és leg­alább a létminimumot min­denki számára biztosítják. A mai tizen aluliaknak (sze­rintem a tízen felülieknek is) a koldus és a koldulás olyan ismeretlen szó, fogalom, amellyel már csak elvétve találkozunk az életben, és lassan eltűnik a köztudat­ból is. Az értelmező kéziszótár­ban néhány mondatban magyarázzák meg a koldus és a koldulás szó értelmét. Akit érdekel, az megtudja, hogy a koldus rendszeres A középkorúak és az idősebbek jól emlékeznek a letűnt világra. A piactéri utcaköveken, kapualjak­ban, templomok és más köz­épületek előtt kuporgó, a várótermeket, sétányo­kat, parkokat és szórakozó­helyek bejáratait ellepő kol­dusokra, akik behunyt szemmel imádkozva, vagy szent énekeket énekelve próbáltak hatni az érzel­mekre, hogy kirimánkodják a mindennapi kenyérre valót. Falvakon, településeken nőttem fel Nálunk is gyak­ran megjelentek a topron­gyos, mezítlábas kérege- tök. Egész vagyonukat (meg a nyomorukat) egy rossz zsákban vagy tarisz­nyában vitték magukkal fa­luról falura. Nemcsak mun­kájuk, rendes ruhájuk, láb­belijük és hajlékuk nem volt, hanem önérzetük, ön­becsülésük, sokszor a ne­vük is hiányzott. Sarat, ha­vat taposó, kazlakban, falu­széli romházakban, fésze­rekben meghúzódó félénk emberek voltak. A kastélyokat, kúriákat messze elkerülték. A mó­dosabb gazdák házai előtt is ritkán ácsorogtak. A kerí­tések mögül rájuk vicsorgó ebek oda üldözték őket, ahol nem kellett házat, va­gyont, portát őrizni. Ahol kerítés sem volt, csak gyer­mekáldás meg sze­génység... Addig koptatták az or­szágutat, amíg egy fa alatt vagy árok szélén meg nem haltak. Amilyen névtelenül éltek, úgy Is távoztak. Azok, akik magukban hordják a múlt rendszer emlékeit, el tudják mesélni a gyerekeknek, az unokák­nak, hogy kik voltak és mi­ért voltak koldusok. De va­jon így teszünk-e? Vagy megelégszünk a két-három mondatos magyarázattal, amit a gyerekek az értel­mező szótárban is megta­lálhatnak. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A fejlett szocialista társadalom építése programjának értelme a dolgozók anyagi és szellemi szükségleteinek egyre teljesebb ki­elégítése. E forradalmi program teljesítésé­vel szilárdítjuk a szocialista rendszert, a munkásosztállyal az élén a dolgozók hatal­mát, fejlesztjük a szocialista demokráciát, tökéletesítjük a párt vezető szerepének érvé­nyesítését. A termelőerők fejlesztésében a hatékonyság és a minőség további javítá­sára, a szocialista termelési viszonyok fejlett színvonalának elérésére igyekszünk. A szo­cializmus előnyei és a tudományos-technikai forradalom eredményei összekapcsolására, valamint a Szovjetunióval és más szocialista országokkal a gazdaság és a tudomány integrálása kérdéseinek megoldására törek­szünk. A személyiség harmonikus fejlődése érdekében a marxizmus-leninizmus, a szoci­alista hazafiság és a proletár internacionaliz­mus alapján fokozzuk a dolgozók eszmei nevelését. A munka hatékonyságának és minőségé­nek javítására irányuló törekvést tartjuk az emberek szükségleteinek jobb kielégítését, a társadalom előrehaladását célzó igyekeze­tünk döntő feltételének. Lenin úgy jellemezte a termelés hatékonyságának fokozására és a munka minőségének javítására irányuló küzdelmet, mint a szocializmus kapitalizmus feletti végső győzelmének követelményét. E lenini tanítás szerint értelmezzük a fejlett szocialista társadalom építését is, melynek jellemző vonása a haladásért, a munkater­melékenység terén a kapitalizmussal való versenyben a győzelemért kifejtett törekvés. Abból a tényből indulunk ki, hogy a múlt­hoz képest megváltoztak gazdaságunk mű­ködésének belső és külső szükségletei és feltételei. Társadalmunk fejlődésének elért színvonala új igényeket támaszt - fokozód­nak a gyártmányok és a szolgáltatások minő­ségével, az élelmezés racionalizálásával, az egészséges életkömyezettel stb. szemben támasztott követelmények; ezek kielégítése a fejlődés extenziv tényezőinek kimerülése következtében egyre igényesebb feladat. Gaz­daságunk fejlődése bonyolult külső feltétele­iről szólva elsősorban az anyagok és az energia mind nehezebbé váló beszerzésére gondolok, melynek előteremtés! költségei idehaza és külföldön egyaránt növekszenek, s ezért emelkednek az árak is. Nincs tehát számunkra más lehetőség, mint hogy nagy­fokúan hasznosítsuk a nyersanyagokat, ala­posan kihasználjuk a termelőeszközöket, a tudományos-műszaki haladás meggyorsí­tásával határozottan javítsuk a hatékonysá­got és a minőséget. (Részlet Jozef Lenárt elvtársnak a Tanul­ságok 10. évfordulójára írt tanulmá­nyából.) iiiíJMr- A férjem a fürdőszobában van - fogad bennünket Kiss Istvánná - azonnal szólok ne­ki, hogy siessen. - Ha hazajön a munkából, beveszi magát oda, és csak huzamosabb idő múlva jön ki megborotválkoz­va, átöltözve - mondja, miköz­ben fát rak a tűzre, kávét főz... Egy kis idő múlva fekete, hullámos hajú férfi jön be a konyhába, ő az, akit kere­sünk. Kiss István, a Felbári (Horny Bar) Egységes Föld­művesszövetkezet etetője. Zsemlye Ferenctől, a szövet­kezet elnökétől előzőleg már megtudtuk róla: nagy érdemei vannak abban, hogy az általa gondozott harmincnégy tehén adta a legtöbb tejet az elmúlt évben. Kézfogása határozott jel­lemre vall, de mást is elárul a keze. A hosszas fürdőzés közben sem puhul meg a te­nyere, a legfinomabb kenőcs sem gyógyítja be rajta a repe­déseket.- Kényes a bőröm - mondja.- Talán inkább nehéz mun­kát végez...- Most már nem érzem ne­héznek - magyarázza. - Ki­lenc évvel ezelőtt a Dunahajó­keres. Annál is inkább, mert a feleség a gyermekek nevelé­se mellett nem mehetett alkal­mazásba.- Amikor első nap hazajöt­tem a fejősből és etetésből, azt hittem, hogy délután nem tu­dok kimenni, olyan fáradt vol­tam - emlékszik vissza a kez­detekre. Az első napokban folyton arra gondoltam, milyen más munkát kérjek, hiszen ezt BIZONYÍTOTT zási Társaságot hagytam ott, de csak azért, hogy együtt le­hessek a családommal. Kor­mányos voltam egy teherszállí­tó hajón. Bejártam a Duna menti országokat. Amikor pár­hónapi távoliét után jöttem ha­za, a gyerekeim nem ismertek meg. Mikor Kiss István rászánta magát a hazatérésre, a falubeli szövetkezet már jóhírü volt. Jól gazdálkodtak, sokat termeltek, s nem utolsósorban jó kereseti lehetőséget nyújtottak a tagja­iknak. Ő ugyan nem anyagias ember, mégis ez utóbbi dolog segítette ót az elhatározásban. Az öt gyermek apjának ugyan­is nem volt mindegy, mennyit képtelen vagyok csinálni. Sze­rencsére azonban nem lett rá szükség, mert két hét alatt megszoktam.- Férjemnek ez a második munkahelye - szól a feleség. - Az az elve, hogy az ember minden áron tartson ki. Ezt mondja a már kereső lányunk­nak és a még iskolába járó négy kisebbnek is. Aki becsü­letesen dolgozik, az jól keres.- Nálunk, aki nem végzi el rendesen a munkáját, megérzi a zsebe - veszi vissza a szót a családfő. - Mondogatom is azoknak, akik csak összecsap­ják a munkájukat és ezért ke­veset fejnek: „Hát érdemes hajnali háromkor kelned, ha abból se a családodnak, se a szövetkezetnek nincs hasz­na?“ A vezetőség is tudja, kik azok. A szövetkezeti pártalap- szervezet bizottságában több­ször tárgyaltunk erről. Az a helyzet, hogy erre a munka- szakaszra kevés a jelentkező, jó ha megvan a szükséges lét­szám. Egyesek pedig visszaél­nek ezzel a helyzettel. Tudják, nem bocsátják el őket sikkor sem, ha hanyagul dolgoznak, mert úgysem kapnak munkeröt a helyükre. Ez a kiszolgálta­tottság megszűnik, ha felépül az új tehénfarm. Ott és két korszerűsített istállóban össz­pontosítják az állományt. A gé­pesítésnek köszönhetően ke­vesebb dolgozóra lesz szük­ség, és csak azok kapnak ott munkát, akik a régebbi viszo­nyok közepette bizonyítottak. Kiss István bizonyított, ez nem vitás, hiszen a mostani nehéz munkakörülmények kö­zött is olyan odaadással, szak­értelemmel eteti a gondjaira bízott harmincnégy tehenet, hogy azoktól Kovács Mária fe- jőnö egy év alatt 5700 liter tejet fejhet. A szövetkezeti tehenenkénti átlagos tejhozam 4300 liter. KOVÁCS ELVIRA 1981. II. 15 N C/2

Next

/
Oldalképek
Tartalom