Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-11 / 1. szám

Vasárnap 1981. január 11. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 7.25, nyugszik 16 02 Közép-Szlovákia: 7 33. nyugszik 16.10 Nyugat-Szlovákia: 7.41. nyugszik 16.18 órakor A HOLD kel - 10.33, nyug­szik 22 14 órakor Névnapjukon szere­tettel köszöntjük ÁGOTA ÉS MALVÍNA nevű kedves olvasóinkat 1906-ban született Johannes Paul THILMAN német zene­szerző, a zenei expresszio- nizmus képviselőié • 1976- ban halt meg Bohumír DVORSKY festő, nemzeti művész (szül. 1902). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL 1981 ­A ROKKANTAK NEMZETKÖZI Eve irta: Krocsány Dezső, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere AKI ELLEN HAJSZÁRA SZÖVETKEZTEK Hajdú András riportja ízalommal TEKINTÜNK A JÖVŐBE Zdenék Snrtil kása IRÁN­HÁBORÚBAN Ónody György riportja A SOKARCÚ HOMOK Keszeli Béla riportja KÖZÖS KINCSŐNK -A TERMÉSZET Juhász Árpád cikke NÉPMŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETE Fehérváry Magda cikke Szocialista rendszerünk fennállásának kezdetétől rendszeresen törődik az ál­lampolgárok egészségé­nek védelmével. Az egész­ségügyi gondoskodás mennyiségű gyógyszer halmozódik fel és értéktele­nedik el felhasználatlanul; a lakótelepek szeméttartói­ba a gyógyszeres dobozok, üvegcsék sokszor nem üre­sen, hanem gyógyszerek­kel együtt kerülnek. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a gyógyszerekkel sok esetben nem pazarokban, hanem egyenesen tékozló­an bánnak. Becsüljük meg rendszerének ‘ kiépítésére és szüntelen fejlesztésére az állami költségvetésből minden évben jelentős anyagi eszközöket fordít. A párt- és a kormány ez irányú rendszeres törekvé­sének eredményeképpen értük el, hogy hazánkban a világ első államaként minden egyes állampolgár számára téritésnélküli az egészségügyi szolgáltatás minden fajtája, beleértve a gyógyszerellátást is. Ingyen kapjuk a gyógy­szert a patikában, az orvosi rendelőben, a kórházban. S elég gyakran tapasztal­hatjuk, hogy ami ingyen van, azt az emberek nem becsülik kellőképpen. Sok háztartásban jelentős Az egészségügyi szer­vek megállapításai szerint az orvosok által előírt gyógyszerek mintegy negy­ven százalékát nem hasz­nálják fel teljes mértékben. Az összes gyógyszernek körülbelül az egynegyedét nem az orvos által előírt módon használják fel. A teljesen veszendőbe ment gyógyszerek értékét nehéz lenne megállapítani, de bizonyos, hogy elérték­telenedésük megelőzésé­vel sok tízmillió koronát ta­karíthatnánk meg, amelyet szocialista egészség­ügyünk további tökéletesí­tésére fordíthatnánk. Mert annak a gyógyszer­nek az előállítására, illetve behozatalára, amelyhez az Kenyér a hóban Lehet tél vagy nyár, sü­víthet falevelet sodró hideg őszi szél, vagy akár virágil­latot hordozó csintalan ta­vaszi szellő bújkálhat a zsengelevelú fák ágai kö­zött, a szomszédos ttzen- egyemeletes lakóház bizo­nyos egymásra rakott ab­laksora alatt a földön, min­dig kihajított negyed, fél, vagy éppen egész kenyér hever. Ki lehet „a jólelkű“, aki így akarja táplálni az ég madarait, vagy talán az ut­ca kóbor macskáit, nem si­kerültfelfedeznem. Minden­esetre anyja, öreganyja gyermekkorában nem taní­totta meg öt arra, hogy be­csülje a mindennapi betevő falatot. Nem vetették föl, s nem csókottatták meg ve­le a véletlenül földre ejtett kenyérmorzsát, amikor a legtöbb házban az egy szeletke kenyérért rimán- kodó gyerekek siránkozá­sát, éhes gyomruk korgását az anya ,,a kenyérke már alszik ‘ ‘ mesével csitítgatta ? De jó, hogy az az idő régen volt, s ma az ember nálunk már nem botlik tép- ten-nyomon a nélkülözés­től, a rosszultápláltságtól, éhezéstől koravén arcú, szédelgő kisgyerekekbe. Ez jó, de az már nem, hogy a felnőttek jó példamuta­tással nem nevelik cseme­téiket takarékosságra. Ki­dobott kenyeret láthatnak a hóban, a porban, a sze­métgyűjtőkben, útszélen és árokparton. S hogy milyen hamar elsajátítják a rosz- szat, utánozzák a nem kö­vetendő példát, csak az tudja, aki már belenézett egy-egy tantermi szemét­kosárba. Akad ott minden­féle földi jó: alma, dió, mo­állampolgár ingyen jut hoz­zá, az országnak jelentős anyagi eszközöket kell for­dítania. És ezek a költsé­gek évről évre növeksze­nek. Míg 1960-ban az or­szágban erre a célra mint­egy 906 millió koronát köl­töttek, 1978-ban ezek a költségek már meghalad­ták a 3.2 milliárd koronát. A CSKP XV. kongresszusa feladatul adta, hogy az egészségügyben tovább kell fejleszteni a lakosság­ról való gondoskodást. Ez a gyógyszeripar további nagyarányú fejlesztését is célul tűzte ki, amelyre a tár­sadalom milliárdokat fordít. A takarékosság jelszava ma életünk minden szaka­szára vonatkozik. Érvénye­sítsük a gyógyszerek fel- használásánál is. Teljes mértékben éljünk ezzel a vívmánnyal egészségünk helyreállítása és megőrzé­se érdekében - de ne él­jünk vissza vele. gyoró, banán, narancs összekeverve csokoládé- szeletekkel, sonkászsöm- lyével, vajaskenyérrel és pástétommal. Nem ritka a tejszínhabos tortaszelet sem. Aki látja az esztelen pa­zarlást, - amit nagyvárosa­inkban a szemeteskukák tartalma tükröz leghíveb­ben - bizonyára egyre fo­gyóbb türelemmel várja, hogy valaki egyszer már erélyes hangon álljt kiált. Mindnyájan reméljük, hogy azok is, akik az ügyben kompetensek, s tehetnének is valami érdemlegeset a megoldásért - például szárazkenyér-gyüjtö konté­nereket helyezhetnének el a lakónegyedekben - ki­nyitják szemüket és észre­veszik, hogy min taposnak. / /ki IDŐSZERŰ GONDOLATOK A 7. ötéves tervidőszakban a figyelem előterében áll majd az önellátás növelésének szükségessége a zöldség- és gyümölcster­melésben, miközben a fogyasztást jelentő­sen növelni kell. Ezért számolnunk kell a szükséges létesítmények építésével, a gyü­mölcs- és zöldségtermelés célszerű kon­centrálásának és szakosításának bevezeté­sével, jobban ki kell használni a kertbarátok és a kisállattenyésztók munkájának eredmé­nyeit. Nemcsak az a célunk, hogy megfelelő struktúrában termeljük a zöldséget, és a gyü­mölcsöt, hanem azt is el kell érnünk, hogy a kiskereskedelem frissen juttassa el a ter­mékeket a fogyasztókhoz. Egyúttal növelni kell a konzervált zöldség és gyümölcs terme­lését. Mint az egész népgazdaságban, a mező­gazdaságban és az élelmiszeriparban is ér­vényesíteni kell a tökéletesített tervszerű irá­nyítási rendszert. Ezen a területen is elő kell segítenie a hatékonyság növelésének, a mi­nőség javításának, a vállalatok és az egyé­nek munkaeredményeinek helyes értékelé­sét. Ez nagy igényeket támaszt az összes vezető tevékenységével szemben. Nem nyu­godhatunk bele abba, hogy az irányítás ed­dig nem volt elég konkrét és céltudatos. A mezőgazdasági igazgatóságok egyelőre nem alkalmazkodtak teljes mértékben az új feltételekhez. A terv útján nem ösztönzik megfelelően a nagy mezőgazdasági üzeme­ket a koncentráció és a szakosítás folyama­tára és a vállalatok céltudatos anyagi-mű­szaki ellátására. Lassú annak a nagy tarta­léknak a kihasználása, amely az egyes mező­gazdasági vállalatok eredményei közti arány­talan nagy különbségekben rejlik. Konkrétan ismerni kell a helyzetet és tárgyilagosan kell megoldani a lemaradás okait. Nem befolyá­solják elég hatékonyan az efsz-ek szakembe­reinek munkáját- Fogyatékosságok fordul­nak elő ismereteik elmélyítése és a legjobb tapasztalatok érvényesítése területén. Javí­tani kell a járási mezőgazdasági igazgatósá­gok szerepét a kooperáció és integráció folyamatának irányításában. A minisztériumoknak nagy figyelmet kell szentelniük a tökéletesített irányítási rend­szerrel összhangban a jutalmazás kérdései­nek, hogy mindenkit, így a szolgáltatóvállala­tok dolgozóit is, eredményei és annak alap­ján fizessenek, hogyan járul hozzá a vállalat végeredményeihez. A jutalmazási rendszer­nek abból kell kiindulnia, hogy a növényter­mesztés a szabad ég alatt folyik, a munka­időnek igazodnia kell a munka idényjellegé­hez és az időjáráshoz. (Milos Jakes etvtársnak a CSKP KB 18. ülésén elhangzott felszólalásából) HMM A gellei (Holice alapiskola igazgatójának helyette­se, Szegedi József elvtárs, ami­kor önmagáról beszél, akkor sem tagadja meg matematikus mivoltát, ha csak lehetséges, eqvszerüsít:- Olyan az én életem, mint egy sematikus regény - mond­ja. - Az Ipoly mentén szület­tem, Apátújfalun, parasztcsa­ládban. Rozsnyón, a bányász- városban jártam pedagógiai gimnáziumba. Ahogy az öné­letrajzokban írni szokták: be­kapcsolódtam az ifjúsági moz­galomba. Azután tanítani kezdtem, Nagysallóban, majd a csallóközcsütörtöki iskolá­ban, tíz éve itt. Feleségem is pedagógus, a fiam, Attila épí­tész lesz, kislányom, Ildikó óvodás. Mit mondjak még? Néhány kérdés alapján feli­dézi ifjúkori emlékeit, de per­sze, nagyon leegyszerűsítve:- Nagyon tetszett Rozsnyó, a bányászváros mozgalmi éle­te, Kossuth János, az osztály­főnökünk, barátunk és elvtár­sunk volt. Révész Bertalan, aki ma főiskolai tanár, Sípos Béla, aki Galántán iskolaigazgató, igen, ök voltak a hangadók. . A Szovjetunióban is jártam A szerző felvétele telmes ember, aki felismeri a történelmi és társadalmi fej­lődés törvényszerűségeit és korunkban igaz ember, cselek­vő, alkotó ember akar lenni, annak vállalnia kell saját élet­területén az osztályszem porv tot. A munkásosztályét Tuda­tosan. Válasza nyomán olyan filo­zófiai kérdések kerülnek be­szélgetésünk tárgykörébe, mint az egzisztencializmus irányzatának tarthatatlansága, a pozitívizmus buktatói. Erre . TENNI, ALKOTNI már... Moszkva, Uljanovszk, az Ural... Nem ember feletti, de hős, igen, nincs találóbb kifejezés, hősi nép... Persze, kommunista vagyok... Ajánló­im, a csütörtöki Pus Vince, Nagy Lajos elvtárs, az igazga­tóm, Sidó Ferenc elvtárs, már biztosak lehettek a dolgukban, mert meggyőződésem szerint én már akkor... Nem haragszik a közbeszó­lásért, de megfontolja válaszát:- Egyértelmű, hogy azért lettem kommunista, mert az ér­szinte felélénkül. Ceruzáját for­gatva magyarázza:- Kezdjük azzal, hogy az ember nem csupán lakos­szám, vagy utasszám, de nem is csak egyszerű fogyasztó. A lét és a tudat kölcsönhatásá­ban olyan tényező... Bocsánatot kérve az ismé­telt közbeszólásért, arra utal­va, hogy tudom róla, a duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének előadója, meg­kérdezem föle:- Mit tart fontosnak a meggyőzésben, a tudatfor­málásban?- Az értelmi belátásból fa­kadó, az arra ható érveket, hivatkozásokat. Amikor a való élet. a realitás tényei alapján mutatunk rá a lehetségesek közül a szükségszerűre. És Váci Mihály, a költő sza­vait idézi:- Jövendőnket tudni kell. Ha nem tudnám, néhány mondatos válasza alapján könnyű kitalálni: a tudományos kommunizmus kérdései foglal­koztatják, az esti egyetemen ennek a témakörnek az előa­dója. Egyébként ö maga így vall erről a tevékenységéről:- Az utóbbi tíz évben belső szükségletemmé, szinte kény­szerítő, ugyanakkor engem, személyesen érdeklő foglala­tossággá vált afilozófiai müvek­ben való búvárkodás, a tanu­lás, mert nagyon szép küzde­lem a tanítás. Észokokkal persze.. . HAJDÚ ANDRÁS 1981. 1.11. A ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom