Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-15 / 296. szám, kedd

SORSFORDULÓK Gól Sándor: Fekete ménes Ha az időben be szeretnénk határolni a Gál Sándor ötödik novellas kötetében olvasható lörténeteket, nincs nehéz dol­gunk, hiszen az öt írás közül kettő (Tábori lapok, Családi Krónika) dokumentumokra épí­tett sorsvázlat. A további há­rommal (Szentuccája, Fekete ménes, Káin) sincs több gond- dunk, mert történetüket meg­határozóan befolyásolja a sze­génysors, a háború és más ese­mény. Az író a történelmi va­lóság ihlette írásaiban az 1938 és 1948 között eltelt tíz esz­tendőt — a csehszlovákiai ma­gyarság történelmének legvi­harosabb esztendeit — a falusi kisember hányatott sorsán ke­resztül próbálja ábrázolni. Egyik írásában sem törekszik teljes történelmi látkép megfes­tésére, így lesznek a novellák sorsdokumentumai a történelmi háttér jelzett díszletei előtt mozgó embereknek. A kötet első novellájának in­dító soraiban szinte jelzi a ké­szülődő vihart — a háborút —, amely berobban a természet csendességébe. A Szentuccája a természetből vett ősi szimbó­lummal kezdődik: „Távol feke­te felsők gyülekeztek, sebesen feltörtek a magasba, egymásra gomolyultak, s az előbb még békésen szunnyadó akáclombo­kat felverte egy hűvös lég­áramlat.“ Ez a természeti kép meghatározója a háborúba ment férfiak, élőket gyászoló asszonyok falujáról szóló no­vellának, amelyben Apjukjóska, a katonakoldus és két fiának — Miska és Jóska — alakja jelenik meg. A szegények sze­gényei ezek az emberek, a ko­rabeli falu kegyelemkenyéren tengődő szerencsétlenjei. A fa­lu társadalma és a természet között élnek, mindkettővel egyformán szoros kapcsolatban. Az előbbinek példája Jóska és Pirosböske kapcsolata, amely­ben élesen megvillannak az egészséges férfiember nélkül maradt falu erkölcsi viszonyai. A természet adja számukra a megélhetést, amely egyben a legnehezebb sorshelyzetekben lehet utolsó menedék és utol­só reményt adó ígéret is. Je­lenjen meg ez Gál Sándor no­velláiban akár mint somfát ter­mő erdő, harctérről látni vá­gyott szántóföld, álmodott vág­tató ménes, vagy aratásra váró búza. A Tábori lapok című doku­mentummontázs — azontúl, hogy a lapok időrendi sorrend­ben tükrözhetnek bizonyos lel­kiállapot-változást — ilyen tá­lalásban megmarad a doku­mentálás szintjén. Ahhoz, hogy ez az ötlet legalább publicisz­tikai színvonalon teljességet nyerjen, jóval több és homo­génebb alapanyagra lenne szükség. Az pedig eleve megha­tározója a laza gondolati kap­csolódásnak, hogy három ka­tona családjának küldött tá­bori lapjai kerültek egymás mellé. így tehát nem véletlen, hogy néhány ismert tényen kí­vül — a szülőföld és a család szeretete, az aggódás a gazda­ság és a föld iránt — alig tu­dunk meg többet. A történelmi tény — a háború — feltétele volt annak, hogy ezek a tábo­ri lapok megíródhattak, de ugyanígy a tábori cenzúra kö­nyörtelen működése miatt más­ra aligha használhatók, mint amire Gál összegyűjtötte őket: kordokumentumok. Am lehet, hogyha az otthon maradottak életének novellisztikus elemei­vel szerkeszti kerek egésszé, megjelenítő erőt kapott volna az így feldolgozatlanul maradt alapanyag. A hagyomány, amely egyszer­re lehet a történelem, a szülő­föld, a nyelv, a szokások meg­tanulása, illetve a biológiai és családi vonatkozású örökségek „Kulcskeresők“ A minap, amikor a CSEMA­DOK négy kassai (Košice) szervezetének életét elemző kö­zös évzáró közgyűlés zajlott, akarva-akaratlanul az egy hét­tel korábban ugyanabban a te­remben látott Örkény színműnek, a Kulcskeresőknek a képei pe­regtek szép sorjában lelki sze­meim előtt. Megidézésük már csak azért sem volt nehéz, mert a családi közösség drá­mája, valamint az évzáró köz­gyűlés tartalma között rokon­ságot véltem felfedezni. A „kulcskeresésben“. Annak a kulcsnak a keresésében, ame­lyet a lakás átadásakor az il­letékesek a kezünkbe adtak, ám mi — hanyagságunk, nemtörő­dömségünk következtében — nem vagyunk képesek olyan helyre tenni, olyan helyen tar­tani, ahol mindig megtalálható. A beszámolóból és a tizen­hat vitafelszólalásból szinte egyértelműen kitűnt, hogy a CSEMADOK tevékenysége sok esetben nem éri el azt a szin­tet, amelyet szocialista társa­dalmunk általános fejlődése megkövetel a kulturális élet szervezőitől. Hogy anyagi háttere is van a dolognak, azaz, hogy jót csak akkor lehet csinálni, ha pénz is van rá? Elfogadható az érv. Persze, csak' akkor, ha azt Is lelkiismeretfurdalás nélkül állíthatjuk, hogy megfelelő módon kértünk, vagy igyekez­tünk szerezni anyagi alapot. Mert azért az állami támoga­táson kívül itt más lehetőségek is vannak. Elhangzott még néhány to­vábbi „kulcskérdés“ is. Például az, hogy vajon hol van a be­számolóban említett négy helyi szervezet és ugyan mit csinál? S ha még azt is figyelembe vesszük, hogy áz évzárón a 2300 tag közül csak kétszázan vettek részt, akkor nyilvánvaló, hogy azt a bizonyos „kulcsot“ csakis a mi lakásunkon belül, kulturális szervezetünkön belül kell keresni — ott hányódik valahol. Hogy megleljük, ahhoz viszont mindenekelőtt rend és alapos önvizsgálat szükséges, nem pedig önámító magyaráz­kodás, tétlen várakozás, re­ménykedés mások segítségé­ben. Hogy a nemzetiségi kultú­ránk ajtaját, kapuit nyitható kulcs e városban is megtalál­ható, azt többek között az év­záró közgyűlés műsorában sze­replő Csermely kórus, Csen­gettyű kórus és a Szép Szó Ifjúsági Színpad tervszerű és eredményes munkája hűen iga­zolja. S ha a szervezeti élettel is ilyen lelkiismeretesen tö­rődnénk, akkor sohasem kelle­ne a „kulcsért“ feje tetejére állítani, tűvé tenni lakásunkat. Persze, ez következetes és ki­tartó munkát igényel mindenki­től. Azoktól a tagoktól is, akik nem vagy csak igen kevésszer próbálják kinyitni ajtaját kö­zös otthonunknak. GAZDAG JÓZSEF szoros láncolata, a Fekete mé­nes című novellában sorsként is átőrökítődik. A nagyapa szinte útravalóként adja át unokájának a ménes képzetét, amelynek ebben a novellában mindegyre a sorsfordulók jel­zését is szánja az író. E novel­la látomásossága sohasem ön­célú és funkciótlan, minden esetben a főhős élete esemé­nyeinek valóságához kapcsoló­dik. A kötet legtöbb szellemi iz­galmat nyújtó novellája a Káin, ez a mindegyre egymás- bafutó kettős csigavonal szer­kesztésű írás. A bibliai Káin- mítosz kilencszer vált át, fo­lyik át a háborúból hazatérő férfi életébe. A Káin-bélyeg, amelyet a mítoszban vétkező ember homlokára nyomnak, a történelemben annak a népcso­portnak arcára is felkerült, amelynek tagja a férfi. Itt is megjelenik a megművelt föld, a termő búza és az ember kap­csolata, amely Gál Sándor más novelláinak is oly sokszor bal- ladisztikus erőt kölcsönöz. Immár harmadik alkalommal került kötetbe a Családi Kró­nika című sorsvázlat. A mind­végig oknyomozó pontossággal rögzített párbeszéd az elejétől a végéig drámai feszültséggel telített. A Családi Krónika nyolc lapjának mindegyikén, Szűcs István családjának ese­ményein kívül, megjelennek a történelem sorsfordulói is: az 1848-as szabadságharc, háborúk, felszabadulás. Az író oknyo­moz, mesél, Szűcs kérdez, sőt követel. Nemegyszer önmagától, de az őseitől és a történelem­től is. Közben ismerkedik írat­lan törvényekkel, évszázados szokásokkal, hagyományokkal, egy nép gondolkodás módjával, amelyet meghatározóan min­denkor a nyelv tükröz. Ennek az elvesztése, az előbbiek el­vesztésével is jár. Szűcs István az író segítségével megtalálta ugyan múltját, de azt, ami nemzedékeken át megőrizheti mindezt, már gyerekkorában elvesztette. Sorsának ilyen alakulásában ő vétlen, de vét­len családja is, amelyet az élet vihara sodort ide-oda, pe­dig olyan tagjai is voltak, akik felismerve osztályuk történel­mi szerepét megszöktek a hort­hysta magyar hadseregből és a Vörös Hadseregben harcoltak a felszabadulásért. Ez a ri­portnovella — ugyanúgy mint a többi — nem a számonkérés szándékával született. 1948 Februárja után nincs mit szá- monkérni, csupán tudatosítani kell. S Gál Sándor ezt teszi novelláiban. A kiszolgáltatottság megnyo­morítja az embert, terhe alatt gerince törik, ina szakad. Ám a lehetőség a maga emberi tel­jességében emeli fel a sárba taszítottat. E kötet írásai — különböző színvonalon ugyan — ezt példázzák. Valamennyi­ben ott rejtezik a jobbulásba vetett hit, amely a „jégtörő február“ után tartalommal te­lítődött meg. (Madách kiadó) DUSZA ISTVÄN- UU FSLMEK­BÉKEIDŐ (magyar) Dokumentum-játékfilm a Bé­keidő, s a fontos társadalmi kérdések felelős tárgyalására törekvő magyar filmek vonula­tába illeszkedik. A mű súlyos kérdéseket: a település-fejlesz­tés ellentmondásosságának, a köz- és magánérdekek kereszte­ződésének problematikáját veti fel. A történet középpontjában egy természetes észjárású, ke­ménykötésű, gerinces és szóki­mondó téeszelnök áll. Települé­sük nem tartozik a fejlesztésre tervezettek közé, így a kisköz­séget lassú elhalásra ítélik, hogy az ott lakókat átirányít­sák a munkaerőgondokkal küsz­ködő iparvárosokba, mondván: az aprófalvak visszafejlesztése társadalmi érdek, gazdasági szükségszerűség. A téeszelnök a rá bízott gazdaság érdeké­ben a rendelkezésére álló le­hetőségekkel próbál harcolni: az elnéptelenedő falu üresen álló házait odatelepített, addig rossz lakáskörülmények között tengődő családokkal népesíti be, hogy új munkaerőt szerez­zen a szövetkezetnek. Kezde­ményezése gyökeresen ellentét­ben van a fejlesztési elképze­lésekkel, így „ravaszkodásából" bajok származnak, ő pedig szükségszerűen ellentétbe kerül a járási, megyei vezetőkkel. A felsőbb szervek nem isok megértést tanúsítanak az igaz­ságát szabálytalanul, szabály- sértőén' képviselni kényszerülő elnök tevékenysége iránt. (Hi­bája a filmnek, hogy az oko­kat kissé homályosan mutatja be.) Az igazi ok az, hogy a fejlődésre betervezett szomszéd falut előbb-utóbb városi rangra kívánják emelni, ehhez számos helyi vezetőnek személyes ér­deke is fűződik: a községi ta­nácselnök akkor városi tanács­elnök lesz és mindenki egy lépcsőfokkal fejlebb kerül. Ezt CSAO, GAZFICKÓK a folyamatot zavarja a vissza- fejlesztendő község téeszelnö- kének aktivitása. Az elnök azonban abból indul ki, hogy a rábízott földek megmunkálása népgazdasági érdek, hogy ered­ményes, jövedelmező gazdaság valósítható meg, ha nem aka­dályozzák őt elgondolásainak megvalósításában. Vitézy László filmjének té­mája a helyi, a járási, megyei vezetés elképzeléseinek (me­lyek nem mindig feltétlenül helyesek) és a valódi népgaz­dasági érdekeknek a konfliktu­sa. E konfliktusok során gyak­ran az egyéni érdekek maga­sabb szintű érdekekkel álcázha­tok, holott a helyi érdek (a falué és a szövetkezeté) kép­viselhet össztársadalmi érdeke­ket is, amint az a filmben lát­ható. Az alkotás hitelesen, ha­tásosan igazolja, hogy olykor manapság is hiányzik a köz­ponti és a helyi érdek közti összhang. Érdeme a filmnek, hogy pontos, realista kidolgozottsá- gú, hiteles jelenetekben rajzo­lódik ki a szereplők jelleme, egymáshoz való viszonya, cse­lekedetük valódi motivációja. Rendkívül sokoldalú nemcsak a szövetkezeti elnök, hanem a többiek jellemrajza is. A sze­replők többsége amatőr; a szö­vetkezeti elnököt Czink Béla játssza; markáns, erőteljes egyéniség, aki szereplőtársai­nak is lehetővé tette, hogy igazi érzelmekkel, indulatokkal viszonyuljanak hozzá. Már a kezdet kezdetén megnyeri a néző rokonszenvét, holott néha akaratosságával tűnik fel. Vité­zy László nyílt, szókimondó filmjének vállalkozó kedvű, a köz javára tevékenykedő, áldo­zatokra is képes szereplője igazi cselekvő hős, akinek ma­gatartása gondolkodásra, állás­foglalásra készteti a nézőt. (olasz) Jelenet az olasz filmből Karácsonyi lemezkínálat A karácsony előtti napokban még a szokottnál is nagyobb a forgalom az üzletekben. Ör­vendetes, hogy az utóbbi időben a karácsonyi ajándékok között egyre gyakrabban tűnnek fel könyvek, lemezek, festmények, tehát olyan dolgok, melyeket a szellemi kultúra címszó alatt szoktunk tárgyalni. A könyves­boltok és lemezboltok ilyen­kor valóságos vásárlói rohamot élnek át. Nem volt ez más­képpen Bratislavában az Ob­chodná utcai lemezboltban sem, ahova ezúttal nem lemezvásár­lás miatt, hanem tájékozódás céljából mentem. — Valóban nagy most a for­galom, még a megszokott ka­rácsonyi forgalomnál is na­gyobb — mondja a lemezbolt vezetője, Marcela Malániková. — Reggeltől estig megállás nélkül dolgozunk. Az utóbbi időben rengeteg lemez fogy el, igaz, hogy a kínálat is bővült karácsony előtt. — Konkrétan milyen leme­zek kerültek az utóbbi időben a boltokba? — Először talán kezdeném a könnyűzenei lemezekkel, mivel ezekből fogy el a legtöbb. Nemrég kaptuk meg Marika Gombitová legújabb lemezét, ebből máris sok elfogyott. A készletet azonban állandóan feltöltjük, úgy, hogy még most is kapható. Nagy az érdeklődés a Modus második nagylemeze, valamint Miroslav Zbirka szó­lóalbuma iránt. Ez a három előadó a legkeresettebb a szlovák énekesek és együtte­sek között. Az ő lemezeiket nem probléma eladni. Megle­petésre nagyon sokan veszik a Collegium musicum. Diver­gence című dupla lemezét, pe­dig ezt igazán nem lehet köny- nyű zenének nevezni. De Ma­rián Vargának már neve van, úgyhogy a vásárlók meghallga­tás nélkül viszik a lemezeit. Nagy az érdeklődés Pavol Hammel és a Fermáta lemezei iránt is. A fiatalok közül sokan vásárolják az Elán együttes el­ső nagylemezét, valamint a Magyarországról behozott Di­namit, Edda, Locomotív GT és Ihász Gábor nagylemezeket is. Nemrég kaptuk meg Toto Cu- tuno olasz énekes albumát is. — Milyen a helyzet a ko­molyzenei lemezekkel? — Az Opus nemrég adott ki két nagylemezt. Az egyik zongoradarabokat tartalmaz. Csajkovszkij, Schumann, Ravel, Liszt és Chopin műveiből, ha­zai művészek tolmácsolásában. A másik nagylemez Mozart két koncertjét kínálja Peter Toper- czer és a Szlovák Filharmó­nia előadásában. A régebben kiadott lemezek közül nagy népszerűségnek örvendenek Peter Dvorský albumai, a Salja- pin életművét áttekintő szovjet lemezek, valamint Jelena Obraz- cová albuma. Ugyancsak sokan kérik a vásárlók közül David Ojsztrahot, valamint Bulat Okudzsava énekes-költő profil­lemezét. Nagyon sikeres a Hungaroton lemezkiadóvállalat gondozásában megjelent Kará­csonyi koncert című válogatás is. Elmondhatom, hogy a le­hetőségekhez képest jó a vá­lasztékunk. Amit az Opus, Su- praphon és a Pánton kiad, többségében nálunk is megta­lálható. Folyamatosan tájékoz­tatjuk feletteseinket a keres­letről, ők aztán aszerint küldik a további szállítmányokat. Ez nekünk is fontos, hisz nem kel­lemes azzal elküldeni a vásár­lót, hogy a keresett lemez nem kapható. A teljes választékról készséggel ad részletes tájé­koztatást valamennyi lemezbolt, úgy hogy azt hiszem, senki sem távozik üres kézzel üzle­teinkből. GYUROVSZKY LÄSZLÔ Egy pályakezdő fiatalember amatőrmunkája a Csao, gaz­fickók, melyben Danilo Massi Rossini hol komor, hol meg- mosolygató hangvételben mu­tatja be négy fiú közösen el­töltött karácsonyi szünetét. A fiatalemberek életük komoly szakaszához értek: felnőtté cseperedtek, visszavonhatatla­nul elszálltak gondtalan, örömteli gyermekéveik, s a holnapok nemcsak különböznek majd a tegnapoktól, hanem más megvilágításban láttatják az elröppent múlt eseményeit is. A négy jóbarát miután tuda­tosítja, hogy a felnőttkor kü­szöbéhez ért, elhatározza, visz- szatér gyermekévei színhelyére, hogy felidézze a közös múlt, a kamaszkor csínytevéseít. Pajkosságuk azonban már nem a régi, játékos kedvük is jócs­kán megcsappant. Ráadásul belép életükbe egy ismeretlen, titokzatos leány, aki mindun­talan megzavarja szórakozásu­kat. Az önéletrajzi ihletésű film voltaképpen vallomás, melyben a fiatal rendező felnőtté válá- af&p? sának éveit tárja elénk, őszin- W®®* tén, fiatalos látásmóddal, csak éppen mélyebb tartalom, gon- 1981. dolatok nélkül. Alkotása több­nyire csak a felszínt súrolja, jjjj jg talán nem tisztázta, kinek, mi­nek készítette ezt az életképet, mely szakmai szempontból Is bizony meglehetősen kezdetle­ges munka.-ym-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom