Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-12 / 294. szám, szombat
A NAGY FELELŐSSÉG A szocialista munkafegyelem megteremtése az SZKP tevékenységének egyik legfontosabb feladata az új társadalom építésének minden szakaszában. V. 1. Lenin szavai szerint a munka- fegyelem a szocializmus egész gazdasági építésének lényege. A munkafegyelem megszilárdításáért vívott harc a fejlett szocializmusban rendkívüli jelentőséget ölt magára azokkal a követelményekkel összefüggésben, amelyeket az új technika és technológia, valamint az egyes ágazatok növekvő függőviszonya vet fel. Nem véletlenül, a Szovjetunió 1981—1985. évi, valamint 1990-ig terjedő gazdasági és társadalmi fejlődésének fő irányelvei kitűzik azt a feladatot, hogy: „Jelentősen javítani kell a termelésben a munkafegyelmet, a rendet és a szervezettséget, ami a gazdasági és a társadalmi fejlődés tervei sikeres teljesítésének és a szovjet emberek életszínvonalának további emelkedésének nélkülözhetetlen eiőfeltétele .. .* Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel furij Popovics Komplex fegyelemszilárdítás című hasznos brosúrája, amelyet nemrég jelentetett meg a Politizdat. 1981. XII. 12. A BROSÚRA SZERZŐJE, Ukrajna Kommunista Pártja nyikolajevi területi bizottsága propaganda- és agitációs osztályának vezetője, elemezte és általánosította a terület ipar- vállalatai pártbizottságainak az öntudatos munkafegyelem kialakításával és formálásával kapcsolatos tevékenysége tapasztalatait. A brosúrában nem taglalja csupán a probléma gazdasági vonatkozásait, hanem egyben társadalmi, politikai és szervezési vetületeit is. A szerző megállapítja, hogy a fegyelem szilárdításának társadalmi vonatkozása elsősorban a szocialista életmód tökéletesítése, a kollektivizmus, az elvtársi együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás szellemében folytatott nevelőmunka. A fejlett szocializmus az ember számára különféle értékeket teremtett. Gyarapításuk alapvető erőforrása a magasfokúan termelékeny munka, amely elképzelhetetlen a fegyelem szilárdítása, a dolgozók politikai fejlettségének elmélyülése híján. A munkafegyelem szilárdítása problémáinak sokrétű tartalma megkívánja komplex megoldásukat. Ez annyit jelent, hogy minden kollektíva munkásságában számításba kell venni minden tényezőt: az eszmeipolitikai, a társadalmi-gazdasági és a szervezési-műszaki körülményeket. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a munkafegyelem szilárdításában a pártszervezetek tevékenységének eredményei a fő irány helyes megválasztásától függnek. V. I. Lenin azt tanácsolta, hogy minden különleges helyzetben meg kell ragadni a legfontosabb láncszemet, hogy ezzel megbízhatóan előkészítsék az átmenetet a további láncszemhez. A fő láncszem elve, a nevelő munka Iránti komplex hozzáállás szerves részeként, világosan lemér- hetően érvényesül például Nyikolaj ev városa Fekete-tengeri Hajógyára pártbizottságának tevékenységében. A pártszervezet a munkafegyelem szilárdításával összefüggő problémák megoldása során elsősorban a kádermunka tökéletesítésére, a kommunisták megfelelő széthe lyezésére törekedett. A kommunisták élcsapatszerepe növelését célzó sokoldalú tevékenységet megalapozták a jól megfontolt konkrét szervezésipolitikai intézkedések. A párt- bizottság alapvető figyelmet fordít arra, hogy a legfontosabb termelési szakaszokon elmélyüljön a párt befolyása. Gondosan elemezte Itt a kommunisták széthelyezését az egyes üzemrészlegekben és osztályokon, a pártszervezetek struktúráját. Lépéseket tett a termelésben a fegyelem megszilárdítására és a munkaszervezés javítására. Az üzemi pártszervezet sikeresen megoldott további kérdéseket is: tervszerűen teljesítették a szociális-gazdasági és a szervezési-műszaki intézkedések programját, rendszeresen tökéletesítették a munkaverseny megszervezését, alkalmazták az erkölcsi és az anyagi ösztönzést. A TERMELÉSI KOLLEKTÍVÁKBAN a munkafegyelem helyzetére ható legfontosabb tényezők egyike a termelésirányítási rendszer — a szocialista társadalom gazdasági mechanizmusa. A brosúra szerzője sokoldalúan elemzi azoknak a vállalatoknak tapasztalatait, amelyekben alkalmazzák a munkaszervezés brigádformáját, miközben a termelési végeredmények szerint díjaznak. A bér közvetlen függőviszonya az elvégzett munka végső eredményétől, mennyiségétől és minőségétől, szavatolja a dolgozók személyes érdekeinek legmegfelelőbb összehangolását a társadalmi érdekekkel. A brigádtagok ügyelnek arra, nehogy előforduljon a munkafegyelem megszegése, s arra, hogy a munkát színvonalasan végezzék el. Ez végső soron megnyilvánul az egész kollektíva anyagi érdekeltségében és erkölcsi tekintélyén is. Az A. Gofman és az M. Szi- dorenko által vezetett két ilyen szerelőbrigádot — állapítja meg a brosúra szerzője — 1976-ban hozták létre Nyi- kolajevben az egyik kísérleti üzemben.- Ma A. Gofman brigádjában minden munkás elsajátította a rokonszakmákat és munkacsarnoka minden gépének kezelésére képes. Valamennyien részt vesznek a pártoktatásban, illetve a haladó tapasztalatok iskoláját látogatják. Az elmúlt ötéves tervidőszakban a termelés műszaki ellátottsága különösképpen nem javult, ennek ellenére ez a brigád 41 százalékkal több gyártmányt állított elő. Ehhez hasonló hatékonysággal dolgozik M. Szidorenko brigádja is. A. Gofman és M. Szidorenko példáját jelenleg követi az üzem munkásainak 60 százaléka. A szakemberek kiszámították, hogy az üzemben a munka brigádszervezésének bevezetése óta eltelt nem egész öt esztendő alatt 50 százalékkal csökkent a műszakmulasztás, 40 százalékkal a késedelmes munkakezdés és 27 százalékkal a közrendnek, valamint a szocialista együttélés normáinak megsértése. Helytelen lenne úgy vélekedni, állapítja meg a brosúra szerzője, hogy ilyen brigád megalakulása minden kérdést megold. Minden kollektíva, még a brigádhoz hasonló kis munkaközösség kialakításának folyamata is nagyon bonyolult. Szüntelen figyelmet, tapintatot, nagy szervező munkát követel a pártszervezettől és a vállalat vezetésétől. Ugyanakkor azonban az olyan vállalatok tapasztalatai, amelyekben érvényesül a munka brigádszervezésének módja, s ezzel kapcsolatban a munka végeredménye szerinti díjazás, az alapvető kollektívák nagy potenciális nevelési lehetőségeiről tanúskodnak. A BROSÚRA kiemelten foglalkozik az eszmei-nevelő munka érdekes formáival. Nézetünk szerint figyelmet érdemelnek a vállalati pártbizottságok kebelén belül működő, a társadalmi szervezetek nevelő tevékenységét egyeztető ideológiai bizottságok. Így például a Fregata üzem pártbizottsága mellett működő ideológiai bizottságnak több albizottsága van, amelyek más-más kérdésekkel foglalkoznak. A nevelő- profilaktikus tevékenységgel foglalkozó albizottság irányítja az elvtársi bíróságot, a népi' ellenőrzési csoportokat és további szervezeteket — összesen tizenkettőt. Feladata meggátolni tevékenységükben a kettősséget, segítségükre lenni a munkafegyelem megszilárdításában. A nyikolajevi terület iparvállalatainak többségében sikeresen működnek az ideológiai bizottságok. „Szerintünk — írja J. Popovics — nem szükséges szigorúan és változatlanul meghatározni e bizottságok struktúráját. Ez a konkrét helyzetnek és a feltételeknek megfelelően változhat. Az ideológiai bizottság csak ebben az esetben válhat olyan rugalmas, cselekvőképes szervvé, amely felzárkóztatja maga köré a széles aktívát, s az hatásosan befolyásolja a munkafegyelem megszilárdulását, a stabil munkaközösségek kialakulását.“ A munkaközösségek eszmei nevelésében nyilván érdekes formát képviselhetnek a városi és a járási pártbizottságok tájékoztató-propaganda csoportjainak ölései. Ezeket rendszerint a pártbizottsági irodák titkárát és tagjai vezetik. A dolgozók ezeken az üléseken megismerik a járás és a terület helyzetét, a közeljövőben megoldást követelő legfontosabb kérdéseket, megvitatják a különféle hazai és külföldi eseményeket, amelyek foglalkoztatják a szovjet nyilvánosságot. Az Ilyen találkozókról a kollektívákat idejében tájékoztatják és a pártaktíva felkészül rájuk. A tájékoztató-propaganda csoportok ülésein felvetett termelési és szociális jellegű problémákat a pártbizottságok gondosan elemzik. A gyakorlati megoldást sürgetőket az illetékes szervezeteknek és intézményeknek továbbítják. AZ ÖNTUDATOS MUNKAFEGYELEM kialakítása és megszilárdítása bonyolult, sokoldalú feladat. A szerző nem kerüli meg ezeknek a problémáknak az elemzését. Rámutat arra, hogy ebben a vonatkozásban csak akkor érhető el siker, ha a pártszervezetek minden lehetőségükkel élnek a munka iránti alkotó viszonyra való nevelésben, s ha ezt a folyamatot tervszerűen és céltudatosan Irányítják. V. NYIKITYIN Több mint ezer előadás tapasztalatával EGY PÁRTOKTATÖ MUNKÁJÁRÓL Pontosan emlékezik a helyre, az időpontra, amikor először állt ki az egyik pártalapszervezet kommunistái elé, mint pártoktató. Küldetésérzet vezérelte tettében: gyarapítani a falun élő és elsősorban a mezőgazdaságban dolgozó ember ismereteit, erősíteni eszmei-politikai meggyőződését, szélesíteni látókörét; s mindezt érthetően, de ugyanakkor lényegre törően és kellő igényességgel. A negyedszázaddal ezelőtt megfogalmazott előadói arsz poétikája ma is érvényes. Gerő János, a Zselizi (Želiezovce) Magyar Tanítási nyelvű Gimnázium igazgatója, a városi pártbizottság előadója, most, 59 évesen is a két és fél évtizeddel korábban megfogalmazott küldetését tartja elsődleges feladatának. Azzal a különbséggel, hogy jelenlegi pártoktatói munkájában s több mint ezer előadása során szerzett tapasztalatok Is érvényesülnek. — Az igény nagy volt, és én amit győztem, vállaltam. Vittek autóval, mentem autóbusszal, de ha úgy hozta a sors, még kerékpárral is. Előadtam a pártalapszervezetekben, 1966 és 1975 között több járási székhelyen a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén és a Szocialista Akadémia megbízásából is. Oktat, nevel jelenleg is. Hét falu nevét említi, ahol január elejétől a Szocialista Akadémia rendezésében a polgári védelem keretében tart majd előadásokat. Vállal munkát a városi pártbizottság mellett szervezett szemináriumokon, s immár ötödik éve rendszeresen előad a Krškanyi Gép- és Traktorállomás zselizi részlegén a pártoktatás hallgatóinak. HuMINDENKI EGYARÁNT... Régebbi jegyzeteim közt találtam néhány sort, melyet csak úgy zárójelben írtam le, amikor egy fiatal kommunista növénytermesztővel beszélgettem. („Miután tisztségeiről kérdeztem, elővette zsebnaptárát, hogy onnan olvassa ki, mi mindennel bízták meg“.) Ez állt a zárójelben, s bizony még utólag olvasva is igencsak eltöprengtem azon, hogy ha az egyes pártalapszervezetekben arányosan elosztanák a tisztségeket, akkor az ilyesmi nyilván nem fordulhatna elő. Aztán azzal igyekeztem töprengésem eloszlatni, hogy bizonyára rendhagyó eset a funkciók ilyen aránytalan elosztása. S hogy teljesen megnyugodjam, a legközelebbi alkalommal meg is kérdeztem egy párttagtól {Andrikovics Józseftől, a Felsőszeli (Horné Saliby) Egységes Földművesszövetkezet üzemi pártbizottságának elnökétől}, neki vajon hány tisztsége van. Válasza meglepett: „Tudom, mert éppen most írtam össze őket egy egésznapos összejövetelen: tizenhat." Amikor látta elképedésem, igyekezett megnyugtatni, mondván, hogy már csak tizenhat, de korábban több volt. Aztán felolvasta mindegyiket. Tanulságul szolgálhat, ha felsorolom őket én is. Méghozzá abban a sorrendben, ahogy Andrikovics elvtárstól hallottam. Először is a pártbizottság elnöke. Tagja a galántai járási pártbizottság ellenőrző bizottságának. Vezetője a nyugdíjasok pártcsoportjának. A második részlegszervezetnek aktivistája. Képviselőként 1964-től tevékenykedik. Tagja a hnb kommunista képviselői öttagú vezetőségének, a hnb tanácsának, és a polgári ügyek bizottságának. Ha szövetkezeti tagot temetnek polgári szertartással, ő búcsúztatja. Az efsz CSSZBSZ-szervezetének alelnöke. Tagja a földművesszövetkezet képviselő-testületének; kulturális bizottságának és egyeztető bizottságának pedig egyaránt az elnöke. Ugyancsak elnöke az efsz-ben a munkaiskolát irányító bizottságnak. Szinte magától értetődő, hogy tisztségeinek felsorolása ntán elsősorban azt kérdeztem a semmilyen faladat alól kibúvót nem kereső kommunistát: hogyan tud eleget tenni mindennek, amit elvállalt? „Csak a szabad időm és családom rovására“ — válaszolta őszintén. És persze hogy azt is szóba hozta, hogy az egyik tisztségből eredő munka hátráltatja a másikkal járó feladatok alapos elvégzését. Ezt kár is lenne tagadni. Sőt, nyíltan rá kell mutatni, hogy a tisztségek arányos elosztása egyik feltétele a hatékony, minden tekintetben eredményes pártmunkának. Ügy vélem, ennek a kérdésnek a felvetése most különösen időszerű, hiszen a pártszervezetek már készülnek év eleji taggyűléseikre, melyek értékelik eddigi tevékenységüket és kijelölik további teendőjüket. Azokat a tennivalókat, melyeknek elvégzéséből mindenkinek egyaránt (tudásához és erejéhez mérten) ki kell vennie részét. A pártbizottságoknak tehát mérlegelniük kell azt is, ki milyen tisztséget lát el, ki milyen pártfeladatot teljesít. Hogy nincsenek-e a szervezetnek olyan tagjai, akiknek passzivitását mások túlzott erőfeszítéseivel kell pótolni. Fontos lesz tehát, hogy a januári és a februári párttagyűlések megfelelő figyelmet szenteljenek ennek a kérdésnek is. FÜLÖP IMRE mán műveltsége, az építőiparban eltöltött évek alatt szerzett műszaki és közgazdasági ismeretei, valamint ipari jellegű tájékozottsága az alapja előadói sokoldalúságának és eredményességének. — Tagjaink öntudatosak, a politikai és társadalmi kérdéseket megfelelően értelmezik. A gazdasági nehézségeket megértik, és a termelési feladatokat az időnként felmerülő problémák ellenére is teljesítik. Ebben nem kis része van a hatékony eszmei-politikai nevelésünknek, ennek pedig a minden igényt kielégítő párt- oktatás az alapja — mondta a zselizi részleg pártelnöke, amikor az oktatás formáját és hatékonyságát boncolgattuk. Mosolyog, mit is mondjon, miközben felidézem a traktor* állomáson hallottakat. Az önmagának, a pártoktalónak és a pedagógusnak megszabott törvényeket említi. Azt, hogy milyen fontos a gondos felkészülés és az Ismeretek átadásának megfelelő formája. Hangsúlyozza, hogy az oktatónak önmagát is értékelnie kell. Végiggondolva, hogy mi volt jó, s mi a kevésbé megfelelő előadásában. Az előadásoknál döntő a hallgatók aktivitása. Ha sikerül olyan légkört teremtenie, hogy a hallgatók legalább kérdezzenek, akkor részben már elérte célját. De csak részben, mert akkor teljes n siker, ha a hallgatók nemcsak kérdeznek, hanem hozzá is szólnak a témáho';. — Ennek eléréséhez a tananyag puszta ismerete persze nem elég. Az emberek olyan kérdésekre is választ várnak, amelyek a közvéleményt foglalkoztatják. A jelenségek tá- gabb összefüggéseit is meg kell világítani számukra, hogy az elméleti Ismereteket felhasználva napjainkra érvényes következtetésekre juthassanak. Ennek feltétele, hogy az oktató úgymond együtt éljen a napi eseményekkel. A gimnázium és a traktorállomás helyi részlege alig tíz percnyi járásra esik egymástól, de a két helyen folyó munka jellege teljesen eltérő. — Jelen vagyok a részleg termelési értekezletein és a szocialista brigádok valameny- nyi összejövetelén. Ismerem termelési feladataikat, nehézségeiket és problémáikat is, így az előadásokat össze tudom kapcsolni a mindennapok gyakorlatával — mondja. A végső kérdést, hogy vajon mi adja az erőt, energiát mindehhez, az eddig elmondottakból törvényszerűen adódik. — A meggyőződés. Egy kommunistának ezt tennie, csinálnia kell — feleli, majd rövid szünet után folytatja — És ha szabad egy kicsit személyes jellegű dolgokkal előhozakodnom — a családi hagyomány. Édesapám pártigazolványát 1948. február 21-én vette át, a következő évben már pártoktatást vezetett, és a Tanácsköztársaság Idején klállí* tott házassági levelében az 611, hogy foglalkozása vöröskatona. EGRI FERENC A Ruhaipari Gépkulató Intézet trenčíni kutatási és fejlesztési szervezete vasalógépek kutatásával és kifejlesztésével foglalkozik. A jelenlegí ötéves tervidőszakban a szervezet munkatársainak négy kutatást feladatot kell megoldaniuk. A képen: Peter Varha- rtík a PFS-600 típusú rögzítőgép hőszabályozó berendezését szereli (Drahotín Sulla felvétele — CSTK)
