Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-10 / 292. szám, csütörtök

Túlterheltség? AZ ÜJ OKTATÁSI RENDSZER A GYAKORLATBAN T öíHj mint öt évvel ez­előtt érett meg az idő arra, hogy bevezessük az új oktatási rendszert. Akkor — szülők és szakemberek — so­kan megmosolyogták, elkép­zelhetetlennek tartották, hogy eredménye legyen az újért folytatott erőfeszítéseknek. Az eltelt évek tapasztalatai meg­nyugtatták a kétkedőket, lé­nyegében igazolták az új tö­rekvések életképességét. Isko­láinkban a munka azóta inten­zívebb. de nem problémamen­tes. A tananyag kibővülése, a megváltozott körülmények sok új kérdést felvetettek. Bár a tartalmi és pedagógiai célok világosak voltak, tettünk hibás lépéseket is. Különösen a pszi­chológusoktól érkezik sok jel­zés a gyermekek túlterheltsé­géről. Hogy felmérhessük az ered­ményeket, kiküszöbölhessük a hibákat és könnyíthessiink a gyerekek helyzetén, szükség vau a gyakorló pedagógusok cselekvő közreműködésére, az igények és lehetőségek kölcsö­nös megismerésére, az alkotó légkörű vitára. A magyar nyelv az alapis­kola 1—4. osztályában a té­mája annak az országos vitá­nak, amelyet a Szocialista Ne­velés kezdeményezett. A peda­gógusok véleményét kikérte a bratislavai Pedagógiai Kutató- intézet is. Aktivitásuk min­den elismerési megérdemel. Az új tantervvel, a<z új módszerekkel, az első osztály­ban tavaly bevezetett új tan­könyvcsaláddal kapcsolatban 9 járási pedagógiai központ, 5 alapiskola tantestülete és 24 pedagógus egyéni véleménye futott be ez ideig. Az első osztályosok új tankönyvével kapcsolatban mondtak legtöb­ben véleményt. Az új tan­könyvcsalád bevezetésével az volt az oktatási szervek célja, hogy a gyermekek játszi köny- nyedséggel tanulhassanak meg írni-olvasni. A pedagógusok ki­vétel nélkül nagyra értékelik az új tankönyv munkáltató, problémamegoldó jellegét, s hangsúlyozzák, hogy a cseh­szlovákiai magyar iskolák tör­ténetében eddig ez a legjobb ábécéskönyv, de felhívják a fi­gyelmet arra is, hogy a tan­könyvnek fokozottabb mérték­ben kell figyelembe vennie a csehszlovákiai viszonyokat, a jelentős történelmi, társadalmi és politikai évfordulókat. Az események időpontjának meg­felelően képekkel illusztrált szövegeket kell beiktatni. Fel­vetik, nagyon helyesen, hogy hiányoznak a könyvből a cseh­szlovákiai magyar költők gyer­mekversei. Bőstől (Gabčíkovo) Battyánig (Bofany) sokan je­lezték, hogy a betűírás idősza­kában kevés a gyakorló szö­veg, a „fc" betűig alig van ol­vasnivalójuk a gyermekeknek. Hiányolják, hogy a nyomta­tott betűalak mellett nem tün­tetik fel az írott betűt, pedig ha a gyermek a hangoztatás és olvasás során együtt látja a hang nyomtatott és írott alakját, "együtt rögződik tuda­tában is. Ez a kérdés kis anyagi ráfordítással grafikai­lag könnyen megoldható. Elgondolkoztató az az észre­vétel — és meg kell mondani, helytálló észrevétel —, hogy „az új módszerhez művelt gyermekek kellenek, azokkal aztán szép eredményt lehet el­érni“. Itt álljunk meg egy pil­lanatra, mert nem kevesebbről, mint a szülői felelősségről is szó van. Igaz, nem lehet min­den gyermekkel egyforma eredményt elérni. De a gyer­mekek zöme szerencsére szel­lemileg ép, tehát fogékony, ér­deklődő és tanulékony. Egész életére kihat, mit hall, mit lát maga körül a szülői házban. A szülők — több ezer éves tár­sadalmi gyakorlat igazolja — mindig is igyekeztek átadni tu­dásukat gyermekeiknek. Ma, úgy látszik, nincs elég időnk, hogy gyermekeinkkel foglal­kozzunk. Fáradtan térünk ha­za a munkából, ilyen állapot­ban idegesítő a gyermekek örökös kérdezősködése. Inkább elmegyünk sörözni, vagy le­nyomjuk a gyereket a karos- székbe. megnyomjuk a televí­zió kapcsológombját, szórakoz­zon a tévé előtt kedvére. Jó a reklámműsor, sőt a krimi Is, csak kösse le a gyerek fi­gyelmét, ne nekünk kelljen ki­elégítenünk kíváncsiságát, hisz a szomszédasszonnyal trécselve sokkal kellemesebben telik az idő. Tudom, ez nem általános jelenség, de előfordul, tehát beszélni keli róla. Mert ily kö­rülmények közt természetes, hogy a gyermekek adottságai­tól függetlenül már az első és második osztályban differen­ciálódik az osztály. Az iskola nem azt kéri, hogy a szülők tanítsák meg a gyermekeket írni, olvasni, szá­molni, hanem azt, hogy értel­mi színvonalunknak megfele­lően tájékoztassák őket. nevel­jék tudásra szomjas emberré. A másodikos nyelvtan tan­tervének megfelelően a gyermekek már az év elején megismerik az idegen betűket. Néhány pedagógus túlzottnak tartotta ezt az igényt, mond­ván, túl nehéz az anyag, nem érett még a gyermek az ide­gen betűk elsajátítására. A be­tűket Fábry Zoltán, Klement Gottwald, Ybl Miklós, Madách Imre, Weöres Sándor nevéhez kapcsolva tanulják (kivétel a q Q betű). Mikor néhány má­sodikban tanító pedagógus vé­leményét kikérték, tényleg ké­sőbbre kell-e halasztani az ide­gen betűk tanítását, élénken tiltakoztak, mert ez visszalé­pést jelentene. Tapasztalataik szerint ugyanis a másodikosok nemcsak Ady, Fárby. Gottwald, Ybl, Madách és Weöres nevét ismerik, azt is tudják, kik vol­tak, miért váltak híres embe­reké. Tény, hogy ezeket az is­mereteket a gyermekek nem az első osztályban szerezték, hanem a családi otthonban. Ta­lán édesapjuk elmondta, mit jelentett számunkra a jégtörő február, vagy Budapesten járva megnézték az Operát, vagy a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetemet, megemlítet­ték a szülők, vagy a kísérő ro­kon, ki tervezte és építette ezeket a gyönyörű, neorene- szánsz épületeket. És a hosszú téli estéken csendes beszélge­tések sóíán is sok mindenre sort lehet keríteni. Elmondhat­juk neki, ki volt Madách Imre, és Fábry Zoltán, akiknek neve a tankönyvben is szerepel. Ha van kocsink, kirándulhatunk Stószra vagy Sztregovára, meg­látogathatjuk az emlékhelye­ket. Csak ne sajnáljuk az időt gyermskeinktőll Ma már ke­vés, ha csak arra ügyelünk, hogy tiszta legyen a ruhájuk és változatosan étkezzenek. (Bár sajnos, vannak gyerme­kek, akik számára ez sem biz­tosított.) Adjuk át nekik tu­dásunkat is! Ahol a gyerme­kekre Időt szán a család, ott kialakul bennük a tudásvágy, a műveltségre való igény. K itértek a pedagógusok — többek között — a szó­tagolás, illetve a szóelválasz­tás kérdésére. Ez most. a má­sodik osztályban nagyon fon­tos anyagrész, mert az első osztályban az olvasástanulást szóképes olvasással kezdik, s úgy tanulnak meg olvasni, hogy nem szőtagolnak. A meg­változott körülmények között kevés a tantervben meghatáro­zott idő a szótagolásra, illetve az elválasztás szabályainak begyakorlására. Ha erre a szü­lő rájön leülteti a gyermeket, s naponta oldalakat írat vele, gyakoroltatja a szóelválasztást. Az eredmény n«agyo<n kétséges. Célravezetőbb, ha kialakítunk egy kisebb gyermekközösséget, játék előtt körbeállítjuk az ap­róságokat. s megtanítjuk őket a lassan feledésbe merülő régi szép kiszámolókra. így a he­lyes szótagolás a fülükben ma­rad, könnyebb dolguk van a tanítási órákon. Játékos mondókat, népmese, népköltés, közmondás, találós kérdés bizony nincs sok a másodikos olvasókönyvben. Pe­dig szeretik a gyerekek. Kér­dezzük csak meg a nagyma­mát, ő biztos sokat tud, s boldog, ha megtaníthatja rá kisunokáját, elmesélheti, mi­lyen volt az ő idejében a gyermeki élet. Túl nagy a tét, a jövő nem­zedék tudása és műveltsége. Nem latolgathatunk, mi az ol- csób megoldás, érdemes-e újí­tani, őszinte véleményt mon­dani, pici korától foglalkozni a gyerekkel. Az oktatásügy mil­liókat áldoz az új tankönyvek­re és az új módszerek kikísér­letezésére. Az iskolákban tel­jes erőbevetéssel dolgoznak a tanítók. Nem állhat félre a család sem. Eredmény csak ott jöhet létre, ahol gyermek, szülő és tanító közös áram­körbe kapcsolódva együtt dol­gozik. TÖRÖK ZSUZSANNA GYERMEKEKNEK Bemutató a bratislavai Szlovák Nemzeti Színházban A hattyúk tava, a Csipkeró­zsika, az Olasz capriccio és a Francesca da Rimini után újabb Csajkovszkij-darab, a Diótörő, került fel a Szlovák Nemzeti Színház repertoárjára; igaz, nem először és nem is másod­szor, de ha már a gyermekekre gondolva mesebalettok között válogatott a színház vezetősége, jól választott, amikor ismét emellett döntött. Csajkovszkij utolsó színpadi műve szerte a világon a legtöbbet játszott klasszikus orosz mesebalettok egyike, hiszen a korácsonyesti ünnepség és a bűvös álomjele­net ugyancsak megmozgatja a gyermek fantáziáját. Főleg, ha mesés színpadképben (Pavol M. Gábor) és illúziókeltő jelmez­ben (Ľudmila Purkyňová) gyö­nyörködhet. Ismeretes, hogy Csajkovszkij kicsit kedvetlenül fogott hozzá a diótörő megkomponálásához, mert úgy érezte, hogy az egyre divatosabb pazar díszlet és a pompás kosztümök zenéjének érzelmi töltetét veszélyeztethe­tik. Ezért aztán még nagyobb gondot fordított a hangszere­lésre, s a meseszerű hangulato­kat korábban nem alkalmazott hangszerekkel tette hangsúlyo­sabbá. És a siker ezúttal sem maradt el. Az 1892-es bemutató újabb elismerést hozott a zene­szerzőnek. A szlovák fővárosban először (1956 ban) a prágai Jirí Blažek vitte színre a darabot Vaszilij Ivanovics Vajnonen felújításá­ban, a mostani bemutató pedig Egon Bischoffnak, a berlini Staatsoper balettmesterének ne­véhez fűződik, aki szintén Vaj­nonen 1934-es koreográfiáját tanította be. Sajnos, a felnőttek ez alkalommal csupán a zene­szerző gazdag dallaminvencióját és gondos hangszerelését élvez­hetik, de a gyermekkőzönség kedvére izgulhat az emberi jó­ság és gonoszság küzdelmén, szórakozhat a tréfacsináló Dros- selmeyer bácsi ötletein, a bohóc, a baba meg a szerecsen tán­cán, Diótörő herceg és Mária Hercegnő megható kalandjain. Vagyis a siker záloga maga a mese, amelynek a szokottnál jó­val több a gyermekszereplője. A tizenéves balettnövendékek ér­zik is szerepük súlyát; Ursula Heinrich-Petzold, a berlini Álla­mi Balettiskola pedagógusa va­lódi mestermunkát végzett a be­tanítás során. A felnőtt tánco­sok teljesítménye viszont kevés­bé kidolgozott. Elismerően csu­pán három táncosról szólha­tunk. Vojtek Miklósról és Éva Šenkyríkováról, a főszereplők­ről (variációjukat virtuozitás, ugyanakkor kedves játékosság jellemezte), valamint Ľubomír Vrábelról, aki mind az Egérki­rály szerepében, mind a Kínai táncban remekelt. Mindez azon­ban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a néző jó előadást köny­velhessen el, hiszen a Diótörő nevezetes klasszikus nagy cso­porttáncai hatástalanok marad­tak. Sem a Hópelyhek tánca, sem pedig a Rózsakeringő nem késztette tapsra a nézőt, s még a Spanyol táncot is csupán a kosztümök jelezték. De a gyermekek így is tet­széssel fogadják a darabot. És végül is ez a fontos. ~ SZABÓ G. LASZLÖ A csodagombóc KOVÁCS MAGDA MESÉI Többször is örömmel szóltunk már e hasábokon arról, hogy megizmosodott a csehszlovákiai magyar gyermeklíra. Az elmúlt évtized közepétől számítva minden esztendőben megjelent egy-két jó verseskönyv, melyek közül vagy fél tucatot a jelen­tős színvonalat képviselő egye­temes magyar gyermekköltészet viszonylatában is számottevő eredményként könyvelhettünk el. Ugyanez nem állítható gyer­mekprózánkról. Itt legfeljebb egy-egy évtizedre jut egy-két jó könyv, vagy éppen egy se — beleértve az ifjúságnak szánt irodalmat is. A lapközlések sem mutatnak valami biztató képet, több a mondvacsinált, hitelte­len, naprakész történet, mese, mint az időálló teljesítmény, mely valós élményt tud nyújta­ni a megváltozott és változó kö­rülmények között élő, naponta sokféle hatástól érintett gyer­meknek. ifjúnak. Az okokat fir­tatni fölöslegesnek tartom e helyütt, egyébiránt is esett már róluk szó máskor, meg aztán úgy gondolom, hogy a gyer­mekprózát is elsősorban írni kell. Nem szövegelni róla vég nélkül, hanem művelni. Példá­ul úgy, ahogy Kovács Magda. Olyan igénnyel, szeretettel és legalább olyan tehetséggel. Ez­zel tulajdonképpen már ki is mondtam, hogy mesekönyve, a nemrégiben megjelent A csoda­gombóc jó könyv, szép könyv. Ezért is örülhetünk, örülünk ne­ki, nem pusztán azért, mert „végre valami“ a szűk eszten­dők után. Tisztaság, jóság, szeretet hat­ja át ennek a könyvnek vala­mennyi lapját. Vagyis olyan emberi tartalmak, melyekből sajnos mostanság sem jut ele­gendő mindennap minden gyermeknek, sőt, mintha ki­veszni látszanának e tartalmak környezetükből: a családi ott­honokból, ahol gyakran ideges a légkör, és időhiányra, kime­rültségre panaszkodnak a szü­lők; a tananyagot szinte ellen­őrizhetetlen mennyiségben rá­juk zúdító iskolákból, ahol a gyermek—pedagógus viszony­ban többnyire már hiányzik a közvetlenebb érzelmi kapcsolat; a baráti csoportosulásokból, me­lyekben a gyermekek — egye­bek között az imént említett állapotoknak is „köszönhetően“, meg más játéklehetőségek híján — veszélyes és durva játékok­ban élik ki agresszív hajlamai­kat. Pedig kinek másnak, ha nem nekik van a legnagyobb szükségük tisztaságra, jóságra, szeretetre, és ki más érzi, szen­vedi (meg) ezek hiányát ná- luknál erősebben? Kovács Magda meséiből min­den pillanatban Móricz Zsig- mond felejthetetlen és örökké Időszerű üzenetét hallom ki: Légy Jő mindhalálig. Erre ne­vel ez a könyv, anélkül, hogy nevelni akarna, anélkül, hogy direkt, didaktikus eszközöket alkalmazna, moralizálna. Igen, nevel. Ne féljünk a szótól, me­lyet az irodalommal kapcsolat­ban okkal-joggal kerülnek még ma Is kritikusok, akik egy kicsit is adnak magukra. Hiszen vol­tak idők, amelyek lejáratták. Ilyen események azonban ki­váló alkalmak arra, hogy meg­próbáljuk visszaadni a rangját. Igen, nevel ez a könyv az em­ber tiszteletére is, mert hiszen mi más lehet nagyobb „csoda, ami emberrel megeshet a föl­dön“, mint az, hogy ember le­het. Nevel a teljesség akarásá­ra meg arra, hogy lássuk meg a szépet a mindennapi életben, a természetben, még a torzóban, törött tárgyakban is. Lássunk mélyebbre a felszínnél, ahol mindennek szerepe van (és le­het). „A meleg, verdeső, bújó kis életeket szerettem“ — mond­ja egyik meséjében a szerző. Az egész könyvre jellemző maga­tartás ez, melyből nemcsak az következik nyilvánvalón, hogy Kovács Magda az elesettek, a gyengék pártján áll, az ő föle­melkedésüket tartja ügyének, hanem az is, hogy nem kedveli az „uralkodókat“, külön-külön mesében szól a hiúság, az elő­kelősködés, az önteltség, az erő­szak, a csalárdság és más aszo­ciális emberi tulajdonságok el­len. Hősei nem a klasszikus mü- és népmesék nagy ellenfelei, a Jő és a Rossz gyokori megtes­tesítői közül valók, jóllehet né­hány motívum ezekből is föl- fölbukkan; de mégcsalc nem is technicizált korunk tipikus alakjai, tárgyai közül szemelte ki őket Kovács Magda. Hősei: szilvás gombóc, tököcske, kis egér, gesztenyebaba, teknős, macska, kukoricacső, kará­csonyfadísz, nyuszi, játékfigu­rák, boldondgomba, békák és gólyák, lábujj. Társaik, például: gyűszű, letört bögrefül, ciga­rettacsikk, babafej, rózsabimbó, papagáj, háziszőttes terítő, szi­takötők, dongó, a szél, asztal­láb. Ezek személyesülnek meg és hordoznak megannyi pozitív és negatív emberi tulajdonsá­got, melyek végül Is cselekvé­seik meghatározói, az enyhébb és keményebb, sőt, olykor tra­gikus összeütközések előidézői. Kovács Magda nem mindennapi érzékenységgel és biztonsággal eleveníti meg és mozgatja a leg­hétköznapibb tárgyat is. Ugyan­így teremt eleven és szemléle­tes helyzeteket. Cselekményépí­tése dinamikus, fordulatos pon­tos és következetes, nincs egyetlen szereplő vagy motí­vum, amelyről csak véletlenül is elfelejtkezne; egyik-másik poénban tér vissza a mese vé­gén. Gazdag, bájt és humort sem nélkülöző mondatok, fino­man árnyalt költői képek, meta­forák folyamában egyesül me­se, fantázia, álom, valóság, mí­tosz, személyes emlék és él­mény, ezer olyan apró moccaná­sa a természetnek, mozzanata az életnek, melyeket sokszor alig vagy egyáltalán nem ve­szünk észre. Csak néhány a példának ide kínálkozó sok-sok mondat közül: „De a szitakötők magasan szálltak, s már meg is feledkeztek a kicsúfolt macská­ról. Egy kilógó, különc kis su- garacskát akartak visszaránci- gálni a napsugárkévébe“; „El­sőnek Széllelbélelt Puli ocsú­dott ... Már jött is, méregzöld főhullámokat görgetve maga előtt a réten"; „A vízmosás al­ján nyirkos földszag szálldo- sott. Felettünk kék pántlika az ég“; „Jól van — mondta nagya­nyám legyen így mindig! — Könnyes szememet liliomszt- rommal törölgette, aranyport szórt váltamra, s hajamba kö­tötte az erdő fuvallatát". E két utóbbi idézet a Nagyapóka hin­tája című mitikus költői mesé­ből való, mely az egyik leg­szebb szöveg a csehszlovákiai magyar irodalomban. Párja eb­ben a könyvben az En, a csil­lagbogár. Ez szerepelt már Ko­vács Magda első, azonos című novelláskötetében is, ott sajátos színt kölcsönözve az egésznek, itt szervesebb részét alkotva. Ami kifogásolnivalóm lenne a Turcsan László által szépen il­lusztrált A csodagombóccal kap­csolatban, az annyira elenyésző, hogy nem érdemes szót veszte­getni rá, nem változtatna a lé­nyegen. Hanem inkább arról még, hogy legyen folytatása en­nek a könyvnek Kovács Magda részéről, és másokéról ugyan­úgy. Biztató jelzések vannak, de hogy gyermekprózánk utol­érje gyermeklíránkat, talán hasznos lenne olyan meseanto­lógiát is kezdeményezni, mint amilyen néhány évvel ezelőtt a több csehszlovákiai magyar köl­tőt aktivizáló Tapsiráré-tapsó- rum, és a Labdarózsa, nyári hó című versantológiák voltak. (Madách) BODNÄR GYULA kulturális hírek □ A cseh és szlovák iroda- lom 1930—1980 a címe annak a konferenciának, amelyet Olo- moucban tartottak. A részt ve­vő Irodalomelméleti szakembe­rek, kritikusok, írók és történé­szek a fasizmus és a háború el­len folytatott harc tükrözését vizsgálták irodalmunkban. Kü­lön figyelmet szenteltek azok­nak a műveknek, amelyek a kü­lönböző irodalmi műfajokban a békéről szólnak. □ Columbo hadnagy, azaz Peter Falk ismét filmszerepet vállalt: Robert Aldrich rendező irányítása alatt egy, a birkó­zó nők világába vezető filmben játszik. Hazai nézőink Peter Falkot két mozifilmben is lát­hatták: Griffin és Phoenlx, Egy hatás alatt álló nő. 1981 XII. 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom