Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-11 / 267. szám, szerda

AZ ÉRDEKEK KÖLCSÖNÖS FIGYELEM BE VÉTELÉVEL Az idei cukorgyártási idény eddigi tapasztalatai Az időjárás nemcsak a mező- gazdasági munkáknak kedvez az idei ősz folyamán, hanem a feldolgozóiparnak, elsősorban a cukorgyártásnak is. A rimaszom- bati{ Rimavská Sobota) cukor­gyár felső bejáráti kapujánál az idén már nem kígyózik olyan hosszú gépkocsisor, mint a ko­rábbi esztendőkben, ami részben az átvétel meggyorsításával, részben pedig a gazdaságok üzemanyag-takarékosságával magyarázható. Ahol csak tehe­tik, a vasúti szállítást veszik igénybe, ami viszont az állam- vasutat terheli meg a korábbi­nál jóval súlyosabban, iiiszen az elmúlt esztendőkhöz viszonyít­va mintegy 80 százalékkal több cukornakvaló érkezik vagonok­ban. Napjainkig szerencsére „állják a próbát“ a vasutak dol­gozói. Mindenki örömére a tartós esőzések és a komolyabb fagyok eddig még nem jelentkeztek, így a cukorgyártásban sem volt különösebb fennakadás. A kam­pány első negyven napja alatt közel 90 ezer tonna répát dol­goztak fel, és a cukron kívül 1388 tonna szárított répaszeletet állítottak elő. — Gyárunk történetében sor­rendben a tizenhatodik cukor- gyártási idény derekánál tar­tunk — tájékoztatott bennünket Sekerka Tivadar ökonómus — mely elé komoly várakozással tekintünk. Fokozott kíváncsisá­gunk elsősorban abból adódott, hogy — bár már korábban is ko­moly jelentőséget tanúsítottunk a cukortartalomnak — oz idén először vásároljuk fel a répát minősége, tehát cukortartalma Szerint. Az eddig eltelt negyven nap azt bizonyítja, hogy az új kritériumok alapján történő fel­vásárlás jelentős társadalmi ha­szonnal járhat, természetesen csak abban az esetben, ha ezt a termelő is a magáévá teszi. Mi lehetőségeinkhez képest jól felkészültünk az idei kampány­ra — így a felvásárlásra is —• csak az bosszant kissé bennün­ket, hogy néhány gépi berende­zést megkésve kaptunk az NDK- ból, s a magyarországi berende­zések sem működnek kifogásta­lanul. Van még egy másik jelentős újdonsága — legalábbis szá­munkra — a mostani cukorfőzé­si idénynek, mégpedig az idény­munkások nemzedékváltása. Az utóbbi tíz esztendőben kialakult törzsgárda ugyanis kiöregedett, ezért nyáron új munkásokat kel­let toboroznunk. Így adódott aztán elő az a helyzet, hogy a 400 idénymunkás 02 százaléka először dolgozik a gyárban, ami a kezdet kezdetén okozott bizo­nyos fokú zavart. Szenrencsére ma már olajozott gépezethez hasonlóan működik a gyár, s a technológiai fegyelem szigorú megtartása mellett kitűnő mi­nőségű cukrot gyártunk. Pelle Tibor mérnök gyártásve­zetővel végigsétáltunk néhány kulcsfontosságú munkahelyen. Körutunk legmelegebb állomása kétségkívül az első emeleti fő­zőcsarnok, ahol ingujjra vetkőz­ve dolgoznak a főzőmesterek, gépkezelők, takarítónők. A dél­előtti műszakban dolgozó Ki­rály Viktor és Szilárdi Gusztáv egy műszerfal előtti asztal mö­gül figyeli társát, akit mint mon­dották, a diffúziós berendezésen keletkezett apróbb hiba elhárí­tásán fáradozik. A hatalmas fő­zőedény előtt pedig Torma Zol­tán jegyzetel valamit, s közben a besűrítő készüléket is átelle- nőrzi. Amint elmondotta, nem hivatása a cukorfőzés, hiszen egyébként asztalosként dolgozik a gyárban, de a kampány idejé­re itt volt rá a legnagyobb szük­ség. Felettesei szerint jól ellát­ja munkáját. A gyár szívének nevezte hatalmas főzőcsarnok­ból szűk vaslépcsőkön kanya­rogva jutunk egy emeletnyi ma­gassággal feljebb, már a szabad ég alá. Madártávlatból még in­kább érzékelhető az ideszállított hatalmas répamennyiség. — Az idén csak közvetlenül a rajt előtt okozott némi gondot a folyamatos üzemeltetéshez szükséges 5—6 napra ele­gendő répakészlet biztosítá­sa — mondja kísérőm. — Azóta Viszont alig győzzük a felvá­sárlást. És ez sem túlzottan egészséges dolog. Az ütemterv azért van, hogy megtartsák a termelők, márpedig az idén va­lahogyan mindenki korán sze­retne megszabadulni a termés­től. Azért sem tartjuk helyénva­lónak a nagy sietséget, mert adataink bizonyítják, hogy a ré­pa cukortartalma még október végén is emelkedett a napos időjárás hatására; arról nem is beszélve, hogy a felhalmo­zott répa károsodik, veszít értékéből, erre pedig végső so­ron a gyártó üzem fizet rá. Köl­csönösen tiszteletben kell hát tartunk egymás gazdasági érde­keit. A termelő gazdaságok érde­keltsége természetesen az idén is elsősorban a felvásárlás so­rán nyilvánul meg. A viták, fél­reértések elkerülése érdekében az idén valamennyi érdekelt já­rási mezőgazdasági igazgatóság két képviselővel van jelen a fel­vásárlásnál, mégpedig felváltott műszakokban. Ez jó, s a gyárnak nincs is kifogása ténykedésük ellen, bár az itt dolgozók Kö­zül felvetették, hogy nagy lu­xus minden járásból két főisko­lai képzettségű embert a kam­pány időtartamára lekötni. Az ériekéit járások mezőgazdasági üzemei ugyanis megbízhatnának például a Kerületi Mezőgazdasá­gi Társulás két szakemberében is. Nos, van az érvelésnek némi logikája... Egyébként nemcsak a szak­emberekben bízhatnak itt meg a termelők, hanem a mérőmű­szerek pontosságában is. Az NDK gyártmányú Rüpro-gép precízen, páratlanul működik, amit számunkra Helena Hronče- ková mutat be. Nem ís volt az idén működésére különösebb pa­nasz termelői részről sem- /eZZ- mann Gábor mérnöktől, a rész­leg vezetőjétől a felvásárolt ré­pa cukortartalma iránt érdek­lődtem; — Nagyon nehéz erre az idén egyértelműen válaszolni, hiszen nemcsak tájegységenként és mezőgazdasági üzemenként vál­tozó, hanem parcellánként, sőt ezen belül is. Csupán a saját kí­váncsiságom kielégítése céljá­ból például egyetlen szállítmány alapján végeztem bizonyos mé­réseket, mégpedig a répa nagy­sága szerint. Magam sem gon­doltam, mekkora különbségeket találok a háromféle méretben. Nagy általánosságban viszont 14—16 százalék között ingado­zik a cukortartalom, ami tulaj­donképpen megfelel előzetes vá­rakozásainknak. Változatlanul vannak azonban kisebb súrlódások termelők és gyártók között a szállított nyersanyag tisztaságának megí­télésében. A felvásárlók szerint az idei kampány alatt — amel­lett, hogy hozott bizonyos fokú javulást — nagyfokú kiegyenlí­tődés is tapasztalható. Koráb­ban például a králi gazdaság kifogástalan nyersanyagot szál­lított, az idén viszont nem tűnt ki ilyen vonatkozásban. Ennek fordítottja tapasztalható más gazdaságokban — például Veiké Teriakovcén —, amelyben ko-. rabban nagyon földes volt a ré­pa, most sikerült elérniük az át­lagos szintet. A nyersanyag tisz­taságát az elkövetkező hetekben is szem előtt kell tartaniuk a termelőknek, hiszen ez döntő módon befolyásolhatja az idei kampány eredményeit. HACSI ATT/LA Kommentáljuk Géphasználat Gépek nélkül ma már lehetetlen a mezőgazdasági terme­lési tervek megvalósítása. Most, hogy az egységes földmű­vesszövetkezetek és az állami gazdaságok az őszi csúcs­munkák finiséhez érkeztek, a géphasználat szemszögéből is összegezik a cukorrépa, a burgonya, a zöldség és a gyü­mölcs betakarítása, az őszi búza- és árpa vetése, valamint a mélyszántás során szerzett tapasztalataikat. Noha a végső következtetések csak az év végére vonha­tók le, azt már tévedés veszélye nélkül most leszögezhet­jük: ritkán alakul úgy az időjárás, mint az idén, hogy az a gépek maradéktalan kihasználásának messzemenően ked­vezzen. Szinte az egész őszön zavartalanul dolgoztak a be­takarítógépek, és kedvezett az időjárás a talajmunkáknak, az őszi vetésnek és a mélyszántásnak is. Hogy-hogy mégis annyi kétkezi munkást láttunk szep­temberben októberben a földeken? Főleg olyanokat, akik a termelés más területéről jöttek segíteni. Talán nem volt elég gép? A cukorrépa, burgonya betakarításához például van elég, mégis szedték kézzel ezeket is. Az elmúlt évek keserű ta­pasztalatai ugyanis arra tanították a gazdaságok vezetőit, hogy ne az esők, a fagyok beálltával hívjanak külső segít­séget, amikor már a gépekkel nem mehetnek a földekre, hanem még a rossz idő beállta előtt vessenek be nagy erőket: gépet és embert egyaránt a termés minél előbbi biz­tos helyre juttatásáért. Kétkezi dolgozókra a gépek után elmaradt termés összeszedésében is nagy szükség volt, mi­vel még a legpontosabban beállított gép sem takarítja be az összes termést, bizonyos veszteség törvényszerű. Viszont az elmaradt kukoricacső, cukorrépafej is érték, kár lenne ha az eke vagy a tárcsa áldozatává válna. Bármennyire nélkülözhetetlen is a kétkezi munka, azért azt is látni kell, hogy a tennivaló zömét főleg a kukorica és a cukorrépa — e két legnagyobb tömegű munkát adó őszi érésű növény — betakarításában a gépek végezték el. Egy ember cukorrépából ugyanis legfeljebb 0,05 hektárt tudott felszedni naponta, míg egy gépsor két hektár termését. Emberek tehát a gépekkel együtt és nem helyettük dol­goztak az idei őszön, jóllehet a gépesítő részlegek dolgozói nem tudták minden egyes gép zökkenőmentes üzemelését biztosítani. Például sok 180-as Škoda traktor állt egész üszőn tétlenül a .gépszínben. Ennek a gépnek addig veszik nagy hasznát, amíg valami meg nem hibásodik benne. Nagy teljesítménye miatt mindenütt igyekeznek legalább egyet beszerezni belőle, viszont számos hozzávaló pótalkat­rész teljesen hiánycikk, s hiába a gépjavítók leleményessé­ge, egyes alkatrészei házilag nem készíthetők el. A zöldség, gyümölcs, szőlő betakarításában pedig a majd­nem teljes géphiány okoz gondot. A gépesítés e téren nem könnyű, viszont mint az idei őszi tapasztalatok is bizonyít­ják, sürgető feladat. Sok helyütt hallattuk, hogy legszíve­sebben felhagynának a kertészeti termeléssel, mert nem kapnak erre a szakaszra munkaerőt. Betakarítás idején pedig csupán a külső segítségre nem hagyatkozhatnak. Igaz ugyan, hogy a nagyértékű gépek, eszközök drágítják a termelést, de csak akkor, ha a terméshozamok azonos szin­ten maradnak. Nagyobb mennyiségű, jobb minőségű, te­hát nagyobb értékű terméssel ellensúlyozhatók a költségek. Az is tény, hogy most, az állami támogatás hatására fel­lendült a kistermelés a háztájikban, tehát a kertbarátok szövetségének tagjai átvállalnak bizonyos részt a zöldség, gyümölcs, szőlő termesztéséből. Viszont ők is egyre foko­zottabban igénylik a kisgépeket, hogy hatékonyabban tud­janak termelni. KOVÁCS ELVIRA EZ A MŰSZAK JÓL SIKERÜLT Melléktermékeket juttatnak a mezőgazdasági üzemeknek Délutáni műszakváltás után kerékpárokon igyekeznek haza­felé a munkások az üzemből. Kugler Tibor desztilláló még visszakiált: — Ez a műszak jól sikerült... Szűcs Gyula, a Szlovák Ke­ményítő Gyárak trnavai válla­lata párkányi (Štúrovo) üzemé­nek részlegvezetője visszahívja a dolgozót: Csaknem hatmillió korona lá- fordítással beindították a Trho­vé Sviny-i Šumava Állami Gaz­daságban az új takarmány)eldol­gozó gépsort, amelynek órán­kénti teljesítménye 1,5—2,5 ton­na. A képen: František Pešek gépész a szalmát a tartályba adag ja. (jaroslav Sýbek Jelvétele — CSI KJ — Gyere egy pár percre, be­szélj róla, hogy volt azzal a tel­jesítménnyel? — Örülök, mert nemcsak a mennyiségi, de a minőségi nor­mát is teljesítettem. Munkatársa, Trnavsky László is bizonyítja, hogy augusztus óta egyre több a sikeres mű­szak. Javult a nyersanyagellá­tás, a szocialista munkabrigád tagjai pedig igyekeznek minél kisebb termelési költséggel dol­gozni. A nyersszesz-előállító részleg vezetője egyetértve a két dolgo­zóval szintén azt fejtegeti, hogy üzemükben egyre jobbak a fel­tételek a tervek teljesítésére. Állandóan fokozódik a dolgozók munkakezdeményezése is. Főleg azért, mert a vezetők és a mű­szaki káderek naponta tájékoz­tatják a munkásokat eredmé­nyeikről. Kuglerék mennyiségi és minőségi eredményét még a műszak alatt kimutatták. Azt is megmondták nekik, hogy ezért a teljesítményért külön prémiu­mot is kapnak. A részlegvezető, aki egyben az üzemi pártszerve­zet elnöke ís, a munka irányí­tásáról és szervezéséről, vala­mint a kezdeményezés felkelté­séről így beszél: — A komplex intézkedéseket sikerül érvényesítenünk. Alapel­vünk: aki jobban dolgozik, töb­bet érdemel. Ez meglátszik a fizetési listán is. A körénk sereglő dolgozók helyeslik a pártelnök fejtegeté­seit. Nem csoda, hiszen szívük szerint beszél. Olyan összeszo­kott törzsgárda ez — a legtöbb­jük tíz-húsz éve dolgozik ezen a munkahelyen —, amelynek szívügye a termelés alakulása, és az üzem hírneve. Nem bo­csájtják meg, ha valaki lazít. Az ilyent előbb-utóbb felelősségre vonják, és később elküldik. A pártelnök a nevelés külön­böző formáiról beszél. Először a szocialista munkabrigádban igyekeznek jobb útra vezetni a rosszul dolgozót, később az üzem vezetősége foglalkozik ve­le. Ha ez sem segít, akkor er­kölcsi és anyagi szempontból egyaránt elmarasztalják. Tovább folyna még a nevelés­ről kibontakozott beszélgetés, de nincs idő a pihenésre, mert új műszak kezdődik, és azzal kell törődni, hogy mindenki a munkahelyén legyen és fenn­akadás nélkül follyon tovább a termelés. Hamarosan kiürül a részleg udvara, amelyen már csak a pártelnökkel haladunk tovább. Hatalmas tartályokra mutat: — A lemezek között forró gőz cirkulál. Így elérjük, hogy a keményítőgyári moslékot meg­felelő hőfokon szállíthassák el a mezőgazdasági üzemek. Most ís folyik a szállítás. Cvinger László, a Gyula máj őri (Ďulov Dvor) Állami Gazdaság karvaí (Kravany) részlegének traktorosa épp befejezte-a csa­polást. Megtelt a pótkocsi tar­tálya. — Igyekeznem kell, mert várják már a tehenek — mond­ja és máris elhajt. A részlegvezető, aki korábban zootechnikus volt az egyik kö­zeli mezőgazdasági üzemben, a melléktermékek jó tápértékéről beszél. Szerinte lényegesen hoz­zájárulnak az állattenyésztési termelés növeléséhez. Egy pél­dát is említ: — A napokban egy kis tizem* zavar támadt. Ezért nem volt elég melléktermék. Zúgolódtak a mezőgazdasági üzemek veze­tői. A Szőgyéni (Svodín) Efsz főzootechnikusa szerint a napi tejhozam 300 literrel csökkent. Szerencsére gyorsan megjaví­tották a hibás berendezést, és most már folyamatos az ellátás. A megüresedett helyre Kor­mos József, a Szálkái (Salka) Efsz gépkocsivezetője áll gépé­vel. Naponta ötször is tér. Amíg megtelik a tartály, arról beszél, hogy a melléktermékeket szö­vetkezetükben a hízósertésekkel nedves etetési módszerrel ete­tik fel. A pártelnök, hivatkozva a nemrég lezajlott párt- és gazda­sági értekezletekre, elmondja, hogy a szemes takarmány pót­lása céljából az érsekújvári (No­vé Zámky) járásban több mező- gazdasági üzemben alkalmazzák a nedves etetési módszert. Ily módon jelentős mennyiségű ab­rakot takaríthatnak meg. Üzemszemle után Jozef Valo- viö, a termelési-műszaki osztály vezetője még elmondja, hogy naponta 360 hektoliter keményí­tőgyári moslékot és 800 hektoli­ter szeszgyári cefrét szállítanak tizenegy mezőgazdasági üzem­nek. A 7. ötéves tervidőszakban a fejlesztési tervek szerint még többre lesz lehetőség. Azt is megtudorg, hogy támo­gatják ezt az üzemet, amely már többször elnyerte a válla­lati igazgató és az üzemi ta­nács vándorzászlaját. Megkap­ták a példás üzem címet is. Alžbeta Kiššová ökonómus fel­sorolva a fő mutatókat, bizonyí­totta, hogy feladataikat minden szakaszon megvalósítják. Teljes üzemben folyik a má­sodik műszak. Helyükön vannak a vezetők és a dolgozók egy­aránt. A gyár tágas kapuján pe­dig egymás után érkeznek a tartályos járművek, hogy érté­kes melléktermékeket szállítsa­nak az állatállománynak. BALLA JÓZSEF 1981. XI. 11. Pelle Tibor mérnök gyártásve­zető (A szerző fölvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom