Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-02 / 259. szám, hétfő

Vita a CSKP Központi Bizottságának 4. ülésén

NÉPGAZDASÁGUNK EGYES IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI ÉS FELADATAI

Luimír Štrougal elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának a CSSZSZK miniszterelnökének felszólalása

Klvtársak!

Engedjék meg, hogy a Központi Bizottság Elnökségének megbízásából állási toglaljak népgazdaságunk egyes időszerű problémáihoz és feladataihoz.

Mögöttünk van a 7. ötéves terv első évének három negyedéve. Felmérhetjük tehát, ha nem Is minden összefüggésben, hogy milyen mértékben sikerül megvalósítanunk a párt XVI. kongresszusán kitűzött gazdaságpolitikánk fő céljait és egyúttal értékelhetjük, milyen alappal rendelkezünk a következő évi feladatok teljesítéséhez.

A Központi Bizottság Elnöksége és a szövetségi kormány több ízben részletesen foglalkozott az idei feladatok teljesítésével és konkrét határozatokat hozott az 1982. évi terv előkészítésével és a 7. ötéves terv kidolgozásával kapcsolatban.

Ami az idei évet illeti, a terv fő céljait úgy határoztuk meg,, hogy elérjük mindennemű munka nagyobb hatékonyságát, jobb minőségét, haladást érjünk el gazdaságunk intenzífikálásá- ban és egyensúlyának megszilárdításában.

Az idei terv bonyolultsága többek között abból ered, hogy a hazai eredetű és a behozott nyersanyag, alapanyaga és tüzelőanyag energetika! források lényegében a legutóbbi ötéves terv végén elért szinten maradnak. A terv tehát számol azzal, hogy a nyersanyagok, tüzelőanyagok, energia és alapanyagok jobb hasznosítása, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek szélesebb körű érvényesítése, a termékszerkezet felújításának gyorsabb üteme és nem utolsósorban a külkereskedelem nagyobb hatékonysága útján érjük el a szükséges termelés- növekedést. Tudtuk, e célok elérése azt jelenti, hogy jelentősen javítanunk kell a tervező és irányítómunka színvonalát a vezetés minden szintjén, a központi szervektől kezdve egészen az üzemekig és üzemrészlegekig.

Megállapíthatjuk, hogy az ipari termelés tervének teljesítésében a háromnegyed év , alatt bizonyos pozitív jelek tapasztalhatók. Ez elsősorban a termelési költségek csökkentésének irányzatában, és a termelési alapok rentabilitásának szintjében mutatkozik meg.

A gazdasági szervezetek teljesítményei, az utolsó negyedévben kifejtett fokozott erőfeszítések feltételével, elérhetik a tervezett volument, ami azt jelenti, hogy a tavalyi évhez viszonyítva csaknem 23 milliárd koronával, vagyis 2,2 százalékkal lesznek nagyobbak. A költségek tavalyhoz viszonyítva mintegy 0,33 ponttal alacsonyabbak, ami 3,5 milliárd korona relatív megtakarítását jelenti.

Fontos, hogy az iparban sikerült csökkenteni az anyagi költségeket. A 100 korona értékű teljesítményre jutó részarányuk 0,44 koronával volt alacsonyabb, mint ahogyan azt az évi terv előirányozza. Feltételezhető, hogy ez az eredmény már tükrözi a komplex intézkedések azon elveinek hatását, amelyek az anyagi megtakarításokra ösztönöznek és a vállalatokat a kevésbé anyagigényes termelésre irányítják.

Az anyagi költségek kedvező alakulása döntő feltétele a tulajdonképpeni teljesítmények évi terve teljesítésének.

Ezek a pozitív tényezők azonban nem jelentik egyelőre, hogy az általános irányzat jelentősen megváltozott, csupán jelzik az intenzívebb gazdálkodásra való fokozatos áttérést. Ezért a termelésben minden esetre folytatni kell a nyersanyag, az alapanyagok, a tüzelőanyag és az energia jobb hasznosításának elérésére vonatkozó irányvonal érvényesítését. Ezen a téren fokozott nyomási kell gyakorolnunk a minisztériumok és a termelési-gazdasági egységek irányító és szervező munkájára, valamint arra, hogy a vállalatoknál a gyakorlatban valósuljon meg ez a cél.

Ami a külgazdasági kapcsolatokat illeti, minden azt tanúsítja, hogy a kereskedelemben idén is elérhetjük a tervezett aktív mérleget. Be kell azonban ismernünk, hogy ezeket az eredményeket a kivitel bizonyos növelésével és a behozatal szigorú szabályozásával érjük el.

A tervhez viszonyítva nem teljesítjük a feladatokat az iparban és főleg az építőiparban. Továbbra is fogyatékosságok tapasztalhatók az építkezési beruházásokon és a termelés struktúrája nagyon lassan alkalmazkodik a megrendelők igényeihez, legyen szó a beruházásokról, a hazai piacról vagy pedig a kivitelről.

Az ipari vállalatok 9 hónap alatt évi feladatukat a termelésben 73 százalékra teljesítetlek. Figyelembe kell azonban venni, hogy ebben az időszakban a munkaidőalap kőt nappal kisebb volt, mint a múlt évben. Az átlagos napi termelés az előző évhez viszonyítva 2,7 százalékkal volt nagyobb. Ez azt mutatja, hogy az ipari vállalatok többségében az utolsó negyedévben teljesíthetik a tervfeladatokat.

Nem magyarázhatjuk meg azonban azt a tényt, hogy az első félévben a vállalatoknál, az üzemekben a terv időrendi elosztása nagyon egyenlőtlen volt. Az illetékes szervek, legyen szó a tervbizottságokról, vagy pedig a minisztériumokról, nem korrigálták, ha az üzemek alacsonyabb tervet fogadtak el, megtűrték az adott helyzetet, figyelmen kívül hagyták Felelősségüket, vagyis nem avatkoztak idejében közbe.

Azt, amit eddig nem tettünk meg, azt az év végéig előttünk álló időszakban kell megtennünk. Ezért nem számolhatunk azzal, hogy elegei teszünk azoknak a vállalatoknak, termelési gazdasági egységeknek és reszortoknak, amelyek az időbeli lemaradás miatt módosítási javaslatokat terjesztenek elő, utólagos forrásokat, a kivitel csökkentését és rendkívüli behozatalt követelnek. Ha engednénk ezeknek a követeléseknek, megsértenénk a XVI. pártkongresszus gazdaságpolitikájának alapelveit, a jóváhagyott elveinket.

Jelentős a lemaradás az építőiparban. Nem kielégítő felkészültsége, valamint az építőipari kapacitások struktúrájának lassú módosítása ugyanúgy, mint a szükségHs technológiai berendezések kisebb szállítmányai' azt okozzák, hogy a beruházások tervét nem teljesíi jük.

A háromnegyed év alatt a saját munkaerővel elvégzett építőipari munkák értéke nem egész 60 milliárd korona volt, ami csak az évi feladatok nak 70,4 százalékát jelenti. Az építőipari vállalatok csaknem háromnegye de nem teljesíti a tervet és az elmúlt évhez viszonyítva a munkatermelékenység ebben az ágazatban 1,7 százalékkal csökkent.

Az építőipari vállalatok ebben a helyzetben az állami terv széles körű megváltoztatását követelik. Erre azonban nincsen semmilyen okunk. Hiszen már néhány éve arról beszélünk, hogy csökkenteni kell a megkezdett építkezések számát, már hosszú ideje arra készítjük fel az építőipart és a beruházókat, hogy kevesebb építkezést kell megkezdeni. Számos szervezet nem reagált idejében ezekre a figyelmeztetésekre, annak szükségességére, hogy át kell építeni a szakmai struktúrát és az anyagi-műszaki alapot. Ezért nem tolerálhatjuk a terv nem teljesítését és nem is fizethetünk prémiumokat a nem teljesített feladatokért.

A vállalatoknak, a termelési gazdasági egységeknek és az építőipari reszortnak le kell vonnia mindebből a következtetéseket.

A mezőgazdaságról, a növénytermesztés jelentős lemaradásáról a központi bizottság elnökségének beszámolójában Pitra elvtárs beszólt. Természetes, hogy a mezőgazdasági termelés mintegy 5 milliárd korona értékű kiesése nagymértékben befolyásolja a nemzeti jövedelmet.

Az idei tervteljesítés fontos problémája az a tény, hogy sok esetben a termelés struktúrája csak lassan alkalmazkodik a szükségletek struktúrájához. Ez megnyilvánul a szállítói- megrendelői kapcsolatokban, valamint a hazai piac és a külkereskedelem szállítmányaiban. A termelés egy része így a raktárakban marad. A termékek struktúráját, valamint hazai és külföldi felhasználhatóságát alaposan felül kell bírálni. Természetes, hogy a készletek nem tervezett növekedése negatívan befolyásolja a vállalatok gazdálkodását és a vezető dolgozók jutalmazását. Ebben az esetben sem hagyhatjuk figyelmen kívül az érvényes szabályokat.

Az 1981. évi tervben azzal számoltunk, hogy a gazdasági szervezetek készletének értéke 7 milliárd koronával növekszik. A termelési gazdasági egységek és a minisztériumok jelzése szerint ezt az összeget 6,5 milliárd koronával túllépjük. Ráadásul a készletek az iparban és az építőiparban növekednek, ahol ily módon jelentős népgazdasági eszközöket fagyasztanak be. 1,3 nappal lerövidült a készletforgás, míg a tervben azzal számoltunk, hogy 1,7 nappal meggyorsul.

Minden vállalat, az összes termelési gazdasági egység érdeke, hogy intézkedéseket hozzon, amelyek lehetővé teszik a készletek jelentős részének bekapcsolását az újratermelési folyamatba.

A lakosság pénzbevétele idén mintegy 367 milliárd korona lesz, ami 2,8

százalékkal több, mint az előző évben. Ebből a bérekből eredő bevétel 2,6 százalékkal lesz nagyobb.

A pénzbevételek növekedésének dinamikája tehát alacsonyabb lesz, mint ahogyan azt a terv előirányozta, illetve, mint amilyen az előző évben volt. A lakosság pénzkészlete a takarékbetétkönyveken vagy pedig készpénzben, megfelelő arányban áll a tervezett évi kiadásokkal.

Ezt a kérdést mindig a hazai piac helyzetének szempontjából kell megítélnünk. A piacon nem sikerül kielégítenünk a keresletei és a hiánycikkek mennyisége tovább nő. Fontos, hogy szüntelenül figyelemmel kísérjük a lakosság szükségletei kielégítése általános és strukturális egyensúlyának irányzatát.

A kínálat hiánya csökkenti az érdekeltséget a munka eredményeiben és a munkáért járó jutalomnak nincs megfelelő ellenértéke az áru és a szolgáltatások terén.

Ha a különböző híresztelések következtében, mint az utóbbi napokban a benzin és a nafta árának módosítása után, fokozódik a vásárlási láz, a helyzet még bonyolultabbá válik.

A termelő szervezetek az idén sem reagálnak rugalmasabban hazai piacunk szükségleteire és a keresletre és így a keresletet nem sikerül megfelelő struktúrában kielégíteni, különösen a hiánycikkeket illetően. így bizonyos fajta bútorból fölöslegünk van, míg más hiányzik, egyes fajta textíliák a raktárakban gyűlnek, más fajták hiánycikknek számítanak. Nem véletlenek a gazdasági szervezetek sem amelyek sok területen nem becsülték lel teljesen a lakosság keresletének alakulását. A kongresszuson kitűztük azt a célt, hogy meg kell tartani a nép életszínvonalát. Ezért a termelők kötelessége, hogy rugalmasabban alkalmazkodjanak a hazai piac szükségleteinek struktúrájához, javítsák az árukínálatot és a lakossági szolgáltatásokat.

Milyen következtetést kell levonnunk e feladat idei teljesítéséből?

Még két teljes hónap áll előttünk, s ebben az időben még sokat kell tennünk az idei feladatok lehető legjobb teljesítéséért. Ez nagyobb határozottságot és következetességet követel meg a mindennapi irányító- és szervező munkában, megkövetelik, hogy a gazdasági vezetők, a párt- és a szakszervezeti szervezetek egységesen lépjenek fel.

A vezetés minden szintjén a figyelmet a népgazdaság legfontosabb területein tapasztalható problémák megoldására kell összpontosítani. Ezek: az exportképesség növelése és általában munkánk optimális hasznosítása, a termelés módosítása a szükséges fogyasztási struktúrához, a maximális® takarékosság a nyersanyag- és főleg a tüzelőanyag energetikai források felhasználásában.

Egy olyan ember sem akad, aki szavakban nem ismerné el, hogy ezen a téren döntő tényező a műszaki haladás szélesebb körű és gyorsabb ^érvényesítése. A kutatási és fejlesztési feladatok jó terveivel rendelkezünk, de a társadalmi gyakorlatban nagyon lassú a haladó technika és technológia érvényesítése.

Szükségünk van arra, ho,gy terveink az eddiginél jobban a fő feladatok megoldására irányuljanak. A kutatási és fejlesztési alap, a konstrukciós és tervezőirodák, a technológiai alakulatok dolgozóinak a termeléselőkészítő dolgozóknak sokkal intenzívebben kell dolgozniuk. Mindez elképzelhetetlen anélkül, hogy rendszeres tevékenységet fejtsünk ki ezeknek az embereknek a körében.

Az idei tervteljesítés fogyatékosságai nagymértékben bonyolítják az 1982-es év megkezdését, valamint az ötéves terv következő éveire kitűzött céljainkat. Az adott helyzet megváltoztatására kitűzött törekvés nincs összhangban szükségleteinkkel, sem lehetőségeinkkel. A fogyatékosságok a központi szervek, valamint a termelési gazdasági egységek és a vállalatok irányító munkájának következményei. Megmutatkozik, hogy a kongresszusi határozatok szóbeli támogatása, valamint a konkrét törekvés és a valós eredmények között jelentős ellentét tapasztalható a vezető dolgozók nagy részénél. Nézetünk szerint ezt a helyzetet minden szinten alaposan felül kell bírálni, le kell vonni a szükséges következtetéseket, a káderintézkedéseket is beleértve.

Elvtársak!

A külgazdasági kapcsolatok tevékenységünk legbonyolultabb, kulcsfontosságú pontját jelentik. A 6. ötéves tervidőszak folyamán kiegyensúlyozottnak tarthattuk fizetési mérlegünket a szocialista országokkal, de a nem szocialista országok viszonylatában ezen a téren eltértünk az ötéves terv előirányzatától.

Az öt év folyamán sok külföldi hitelt használtunk fel gépek és berendezések behozatalára, egész termelési komplexumok építését, így pl. a ru- žomberoki és paskovi cellulózgyár, ipari objektumok, fürdők és szállók építését ily módon fedeztük. Néhány hitelt a tüzelőanyag-energetikai források és nyersanyagok behozatalára használtunk fel.

Külföldön általában tudják, hogy hitelpolitikánk megfontolt volt. Hitelezőink mindig ésszerűnek tekintették hitelpolitikánkat, a csehszlovák bankokat pedig megbízható partnereknek. Ezt a jó helyzetet a továbbiakban is meg akarjuk tartani.

Ugyanakkor a gazdasági fejlődés egyes problémái 1976—1981-ben fokozott igényeket támasztottak az utólag jóváhagyott devizaforrásokkal szemben.

Ez annak következménye volt, hogy a gépipar nem teljesítette* tervezett kiviteli feladatait, 1976-ban és 1979-ben rossz volt a termés, és nem utolsósorban annak, hogy kiviteli áraink kisebb mértékben növekedtek.

Olyan helyzetben kezdtük meg tehát a 7. ötéves tervidőszakot, amikor fizetési mérlegünk korlátozza a külföldi hitelek kihasználásának terét. Ezenkívül tudatosítanunk kell, hogy ezeket a hiteleket nem nyújtják ingyen. Ezekért fizetnünk kell a kamatokkal. Két évvel ezelőtt a kamatláb kb. 10 százalék volt. Az idén már más a helyzet. Az átlagos kamatláb 16—18 százalék, miközben idén az amerikai dollárnál elérte a 20 százalékot is.

Annak ellenére, hogy eladósodásunk arányban áll országunk gazdasági erejével, a mai bonyolult helyzetben nem vállalhatunk kockázatot nemcsak gazdasági és pénzügyi, hanem elsősorban politikai okok miatt. Arra kell törekednünk, hogy kapcsolataink a tőkés országokkal maximálisan kiegyensúlyozottak legyenek.

A 7. ötéves terv irányelveiben rögzített céljaink megvalósításának alapvető feltétele gazdaságunk exportképességének lényeges növelése. Ugyanakkor meg kell valósítanunk a célszerű importellenes politikát és a takarékossági intézkedéseket a behozatal területén.

Ha elegendő szükséges, konkurren- ciaképes kiviteli alappal rendelkezünk, nagyobb kiviteli árakat érünk el és így olyan összegeket nyerünk, amelyekkel fedezni tudjuk a szükséges behozatalt, valamint a kamatokat és törlesztéseket.

Ha nem érnénk el haladást ezen a téren, nehézségek merülnének fel és módosítanunk kellene a szükséges behozatalt. Ezért sokoldalúan támogatnunk kell gazdaságunk exportképességének növelését a beruházások, a műszaki haladás terén azáltal, hogy gazdaságunkat egyre nagyobb mértékben bekapcsoljuk a nemzetközi, főleg a szocialista munkamegosztásba.

A 7. ötéves terv előkészítésével kapcsolatban több határozatot hoztunk, amelyek feladatul adták az ágazati minisztereknek bírálják felül az exportágazatok, illetve az importellenes jellegű termelések beruházásait. A legutóbbi felmérések rendelkezésünkre álló eredményei azt mutatják, hogy ezen a téren keveset tettünk. A beruházások továbbra is túlnyomó részt a csehszlovák gazdaság belső szükségleteinek fedezésére irányulnak. A termelési-gazdasági egységek és a minisztériumok tervjavaslatai sem utalnak a szükséges változásokra.

Ezt a helyzetet nem tűrhetjük meg, a tervbizottságoknak, a műszaki és beruházásfejlesztési minisztériumoknak, valamint az ágazati minisztereknek be kell bizonyítaniuk az 1982 évi terv és a 7. ötéves terv előkészítésével kapcsolatban, hogy ezt az irányvonalat megvalósítják Ez vonatkozik a műszaki haladásra és elsősorban azon termékeink műszaki színvonalára is, amelyeket kivitelre szánunk

Alapvető stratégiánk abban rejlik, hogy bővítjük kölcsönös kereskedelmünket a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal. Arra törekszünk, hoey az egyes szocialista országokkal kiegyensúlyozott kereskedelmet folytassunk. Ez arra ösztönzött bennünket, hogy egyes előzőleg tervezett behozatalokat a nyersanyagok és a nemes {Folytatás a 4. oldalon}