Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-23 / 277. szám, hétfő
A páti Kiadó, valamint a Madách, az ungvári Kár- magyarországi Európa és a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó együttműködésének eredményeképpen és kiadónk közvetítésével több szovjet és klasszikus orosz alkotás magyar nyelvű fordítása található meg könyvesboltjainkban. A csehszlovák —szovjet barátsági hónap alkalmából ezúton szeretnénk felhívni néhányra a figyelmet. Kezdjük a sort a gyermek- és ifjúsági irodalommal, elsőként emelve ki Dmitrij Nagiskin Amur-parti mesék című könyvét, mely az egész választék egyik legszebb darabja, mind tartalmát, mind kivitélezését tekintve. Amur menti kis népek világába visznek el a történetek Rab Zsuzsa fordításában és Gennagyij Pavlisin színes, művészien megmunkált képeivel. Olyan reprezentatív kiadvány ez, melyet nyugodt szívvel ajánlhatunk a karácsonyfa alá is. Ember és állat ősrégi kapcsolatáról szól Jurij Dmitrijev könyve mintegy négyszáz oldalon, eleven stílusban, sokoldalú megközelítésben, rengeteg rajzzal és fényképpel. Természettudomány és kultúrtörténet is egyben a könyv, népszerű tálalásban; maga a tartalom a barlangrajzoktól a természetvédelemig terjed, miközben sok-sok állat életével ismerkedünk meg, hozzájuk fűződő mítoszokkal, továbbá természettudósokkal hosszabb-rövidebb történetekben. Második kiadásban jelent meg Borisz Polevoj Egy igaz ember című rpgénye, mely a ffuszaäik századi Háborús irodalom legjavának is kiemelkedő darabja; hősének, az emberi helytállásból, akaraterőből, kitartásból felejthetetlen példát adó Alekszej Mereszjev repülőnek a neve már nemzedékek számára cseng ismerősen nemcsak a Szovjetunióban. Öt éven felüli gyerekek számára írta G. Ny. Gyemikina a Mese a fehér kócsagról című könyvét, melynek főszereplője a kis Aljona, aki a nagymamájánál vendégeskedik Kócsagfalván, ahol az élet megannyi érdekes mozzanata veszi körül. A Világirodalom Remekei sorozatban látott napvilágot Dosztojevszkij Feljegyzések a holtak házából című könyvének negyeveh’eti kézbe az olvasó, aki manapság is aligha tudja megrendülés nélkül, szenvtelenül követni Katyusa Maszlova és Nyehljudov herceg tragikussá- gában Is felemelő történetét. Két kötetben jelentek meg Gorkij válogatott elbeszélései, az első címe Mezítlábasok (1892— 1897), a másodiké Huszonhat férfi — egy leány (1897—1926 j. A „tragikusan gyönyörű Ember“ elevenedik meg bennük sokszínűségében, az élet hullámzik bennük, mint a tenger, hol lágyan, hol vadul, föJkorbácsolva a szenvedélyek által, de mindig szeretettől átliatottan — egy olyan író tolla nyomán, aki gyermekkorától kezdve elsősorban „kinn az életben“ szerezte Noteszlapok Klasszikusok és mai szerzők A BARÁTSÁGI HÓNAP KÖNYVEI dik magyar kiadása, melyet bizonyára elsősorban azok a Dosz- tojevszkij-rajongók fogadnak szívesen, akik még nem találkoztak vele ez idáig: tulajdon-. képpen alapmű, kulcs az író későbbi nagy regényeinek teljesebb megértéséhez, befogadásához. Dosztojevszkij négy évet töltött az omszki fegyházban, kényszermunkára ítéltek között. Hogy mit jelentett számára ez a négy év, arról így ír egyik levelében: „Mennyi népi típust, jellemet hoztam magammal a katorgáról! Megszoktam, és ezért, úgy tűnik, alaposan megismertem őket... Milyen csodálatos nép! Általában elmondhatom: nem vesztettem el ezt az időt ... A fegyházban, a rablók között, négy év alatt végül különbséget tudtam tenni az emberek között". Személyes fegy- házi tapasztalatainak, élményeinek „regénye“ ez a könyv. Aligha kell különösebben bemutatni Tolsztoj Feltámadás című regényét, melynek ezúttal immáron tizenkettedik kiadását mély ismereteit az életről, az emberről. A Szovjet Irodalom Könyvtára sorozatban jelent meg Konsztantyin Pausztovszkij Esős hajnal cím alatt egybe- gyűjtött kisregényeinek és elbeszéléseinek gyűjteménye. Tu- iadjonképpen az ember, az élet, a természet iránti szeretet könyve ez is — bájjal, humorral, törékeny pillanatokkal, érzékenyen ábrázolt képekkel. Grigo- rij Baklanov, akinek már több könyve is megjelent magyarul, Barátok című regényében „két azonos korú, de merőben más életfelfogású és beállítottságú építészmérnök sorsának tükrében olyan közérdekű és elgondolkoztató problémákat boncol, mint: a barátság, a szerelem, a család, az érvényesülés, az al- kotői-művészi lelkiismeret, a megalkuvás stb.“. Ezenkívül természetesen számos más kiadvány is található könyvesboltjainkban a Szovjetunió népeinek irodaloméból. —bor Előítélet nélkül Eredeti látásmód, sajátos problémafelvetés és mindenekelőtt előítéleteket leromboló szándék jellemzi Robert Serpell Kultúra és viselkedés című könyvecskéjét, amelyet a Gondolat kiadó jelentetett meg. Ennek a könyvnek a vásárlásakor is beigazolódott az az állítás, amely szerint a könyv borítója nagymértékben hozzájárul a vásárolni szándékozó ember érdeklődésének a felkeltéséhez. A borítólapon négy — bőrük színe szerint: sárga, fekete, barna és fehér — gyermek látható. Arcukon dominál az igazi emberi nyugodtság, szemükben a remény. Tudom, hogy belemagyarázás is lehet, de az azonosság, az egyenlőség gyermekekre jellemző bizonyosságát is látom az arcukon. Nem véletlenül wpndtam el a fentieket. A könyvecske szerzője, a zambiai főváros egyetemének vezető pszichológusa a fajok egyenértékűségét elsősorban u lélektani és kultúrtöréneti szempontok alapján végzett kutatásaival bizonyítja. Ezt azzal is körültekintőbben teszi, amit a különböző kultúrák egymás- ráhatását vizsgáló kutatások eredményei felszínre hoznak. Olyan tudós ő, aki könyvében a nyugati világban oly erősen érezhető évszázados etnikai és faji előítéleteket nemcsak világnézeti alapállásból utasítja el, hanem a kultúrák társadalmak gondolkodását meghatározó szerepének ismeretében ís. A problémafelvetésben is rendhagyó dolgokat közöl Serpell, olyannyira, hogy megkérdőjelezi a pszichológia hivatkozási alapjait. Ezeket írja: „A humán pszichológiának túlságosan is nctgy része épül angol30 nap alatt eszperantóul Horváth József, e tankönyv szerzője nem nyelvész, a politikai gazdaságtan adjunktusa a Budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Eredeti foglalkozása repülő. Fő alapelve a gyorsaság. Szerinte az eszperantó nyelv létjogosultságát éppen a gyors elsajátítás lehetősége határozza meg. A tankönyv, ha ugyan annak lehet nevezni ezt a jóízű, szellemes írást, a türelmetlen magántanulók számára íródott és ha „valaki még dühös is, ez plusz egy pontot jelent“. Bevezető helyett a nyelvtanulás aranyszabályait ismerteti, ezek a szabályok bármely idegen nyelv elsajátításához szükségesek. Néhány pont a 13 + 1- ből: Minden nap kell a nyelvvel foglalkozni, még vasárnap is. Minden ember már megtanult egyszer egy nyelvet, az anyanyelvét, tehát bebizonyította, hogy vqn nyelvtehetsége. Megállni tilos, fő a fegyelem,. Alakítsunk ki magunk körül nyelvi mikroklímát. Használjuk ki az tdöt, mindig és mindenütt, tegyük lehetővé až üres időszakokat is, az utazást, a várakozást. — A sok szellemes olvas* mány, vicc, anekdota között kevéske könnyedén kezelt nyelvtan is megbúvik. A szöveghez és a humoros hangvételhez remekül illeszkednek Endrődi István rajzai és karikatúrái. A szerző — saját bevallása szerint — egy évig tanult eszperantóul, de olyan fokot ért el, hogy nemrégiben lektorálta a kilenc nyelvű Nemzetközi kereskedelmi szakszótár eszperantó anyagát. Közben megjelent a második humoros eszperantó nyelvkönyve — a Már tudom, mi az eszperantó — rejtvényekkel tarkítva. Ebben a mindennapi használatra már egy hétben maximálja a nyelv elsajátítását. Olyan alapon teszi ezt, hogy egy angol, aki állítólag egész élete folyamán 600 szavas szőbőséggel társalog, eszperantó „kiadásban“ már 6000 szóval fog rendelkezni, mert a hatszázb&l hatezret tud alkotni az eszperantó képzőrendszer segítségével. Végeredményben a 30 nap alatt eszperantóul ós a Már tudom, mi az eszperantó, nagyon szórakoztató olvasmány és kedvet csinál a nyelvtanuláshoz. BENKIKV ÉVA szász, protestáns, középosztálybeli, fehér bőrű, férfi egyetemi hallgatókon végzett vizsgálatokra, úgyhogy nem nagy meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az így kialakított modellek az ember általános jellemzőit írják le." S könyvének minden oldalán ezt a felfogást bírálja. Hiba azonban, hogy elveti a politikailag és filozófiailag meghatározott megközelítést. Vitatható ez az álláspont, mert a szerző által művelt tudomány- közi tudományág — a kultúrkö- zi pszichológia — kizárólagos elhivatottságát hangoztatja a felvetett kérdések vizsgálatában. Az etnikai különbségek, a kultúrák sajátosságainak vizsgálatához számos fontos adalékot közöl ez a könyv. Külön fejezetet szentel a kultúrák vizsgálatában a nyelvnek, amely szerinte a legfontosabb közvetítője a kultúrának, s nélküle egyetlen etnikumnak sem létezhet sajátos kultúrája. Erről írja: „Több antropológus szerint a nyelv nemzedékenkénti hagyomány ozása mindig alapvető szocializációs folyamatot takar. A gyermeknek nemcsak azt tanítják meg, hogy hogyan használja a nyelvet gondolatai kifejezésére, hanem e folyamat során tanulja meg azt is, hogy hogyan gondolkodjon“. Ezeket vizsgálva vitatkozik másfajta megállapításokkal, például: „ ... azoknak a nemzeteknek, amelyek »modernizálódni« kívánnak, a technikával együtt a nyelvet is át kell venniük — veszni vagy legalábbis alárendelődni hagyni saját hagyományos nyelvükét, s feladva vagy háttérbe szorítva addig szentnek tartott kulturális értékeiket és identitásukat.'', ilyen nézetekkel szemben vallja: „A kétnyelvű oktatási programokban rejlő alternatíva viszont az, hogy megteremti a lehetőséget az »otthon és a csalúd« nyelvének kiterjedéséhez, és segít hidat verni a hagyományos kultúra és a modern világ követélményei között". Elgondolkodtató megállapítás, de legalább ennyire gondolkodásra serkentő, előítéleteink lerombolására késztető az egész könyv. omzA ístvAN Vásár: cipészek, kalaposok, mézeskalácsosok mind kirakodtak; itt vannak a medvetáncot tatók, hipnotizőrök is, csak éppen a könyv hiányzik. Ebben a színes vásári forgatagban, harsogó ,,jókedvben" senkinek nem jutott az eszébe, hogy a könyv nek is állíthatnának egy sátrat? Ha már az újbornak és a virsli nek van tizenöt... Mit sátratI Még a városka egyetlen könyvesboltja is zárva van, amikor arra járok (úgy látszik, az ottani elárusítók is a vásárt járják). „Áru-e a kultúra?“ — vitáznak róla itt ott. Hát Párkányban (Štúrbvo) a „hagyományos Simon Júda vásáron" nem volt az. Érdemese írni, megéri-e a befektetési, ha az összes eredmény annyi, hogy „néhány embert sikerült fölháborítani“?i A földühödöttek megnyugszanak, a honorárium elköltődik, az újságlapok megsárgulhak, majd elkallódnak ... És minden marad a régiben. Írunk, tanácskozunk, vitázgatunk (bár, szerintem nem eleget), de ez az események menetét nem zavar ja. Mindez arról jutott az eszembe, hogy jó egy éve zajlott le „néprajzosaink vitája“ legégetőbb problémáikról. Szép kis vita volt — nagyon is jól)ésültl Mindenki hozzáfűzte a magáét a „vitaindító“ íráshoz, majd annak rendje és módja szerint a szerkesztő le is szűrte a tanulságokat ... Mindenki „boldog volt", de most akár újrakezdhetnénk az egészet! Persze nem akarom én most fölmelegíteni a témát (még kevésbé a vitát), csak éppen a tényt állapítottam meg. Mint ahogy hasonló tényt állapíthatnék meg a szintén tavalyi dunaszerdahelyi néprajzi konferenciával kapcsolatban is. Akik meghívást kaptak, elmondhatták ott problémáikat, aggá* lyaikat, elképzeléseiket... Aztán a szervező bizottság azt is megígérte, hogy az ott elhangzottakat a Néprajzi Közlések egy önálló kötetében meg is jelenteti. Elmúlt egy év: a kívülrekedtek most sem tudnak az egész megbeszélésről többet, mint amit baráti beszélgetésekből és az újsághírekből kihámozhattak ... Mert ugye az anyag azóta sem jelent meg; pozitív változás sem tapasztalható ... Kezdek hajlani egyik barátom véleményére: nem kellenek a fölösleges, kedélyborzoló viták. „Tegye le mindenki a maga garasát", dolgozzék tehát — majdcsak kikerekedik az egészből valami... Vitatható álláspont, de lehe- tőségek ismeretében nem is olyan különc. LISZKA JÓZSEF Új könyvek RONCSOL LÁSZLÓ: IVEK ÉS PÄLYÄK Koncsol László új kötete irodalomtörténeti tanulmányokat, verselemzéseket, esszéket és publicisztikai írásokat tartalmaz. A szerző imponáló biztonsággal mozog kultúrtörténeti és történelmi korokban. Akár regényt, akár verset elemez, kivétel nélkül történelmi-társadalmi összefüggésekben, a szintézis szándékával teszi, meghatározó jegyeket, a szlovákiai magyar irodalom karaktervonásait keresve. Vitára serkentő, polémiát provokáló mondanivalóját pontosan, világosan, igélegnemesebb módja. A cselekmény mindvégig izgalmas, változatos. Az egymáshoz szorosan í Ivek . j; és pályák : s . 'ľ.// '?<:.• .'f-; r.. 0 i' ' madädh .. I S nyes, de ugyanakkor közvetlen és közérthető nyelven fejezi ki, járjon bármilyen mélyen a tárgyában vagy a tárgyával kapcsolatos, illetve az annak a kibontásához segítségül vett területeken. Végül, de nem utolsósorban, kötetéből olyan elkötelezett gondolkodó portréja is kirajzolódik, akinek személyes ügye nemzetiségi létünk és kultúránk, akinek értékkereső szenvedélye mindig józan, megfontolt és elfogulatlan ítéletekben nyilvánul meg. KLÁRA JARUNKOVÁ: FEKETE NAPFORDULÓ Klára Jarunková (1922) a mai szlovák próza jeles képviselője. A Fekete napforduló című regényének a cselekménye a II. világháború utolsó hónapjaiban játszódik, a Szlovák Nemzeti Felkelés és Besztercebánya felszabadítása közti időszakban. Jarunková egyik legnagyobb írói erénye a kitűnő jellemábrázolás. Alakjait olyan erővel jeleníti meg, hogy azok a regény végére személyes ismerőseinkké válnak. Az olvasói ér- dófclődüs felkeltésének ez a fűződő epizódok a fiatalok számára is emberi közelségbe hozzák ezt a történelmi korszakot. ŠTEFAN KORBEĽ: VISSZATEKINTŐ ELMÉLKEDÉS AZ ISZONYATOS FÖLDRENGÉSRŐL BARÖTI SZABÓ DÁVID: A KOMAROMI FÖLDINDULÁSRÓL 1763-ban pusztító földrengés rázta meg s tette csaknem a földdel egyenlővé Komárom városát. A tragédia krónikásai közül tehetségben, az esemény leírásának szuggesztivitásában magasan kiemelkedik két költő: a magyar Baróti Szabó' Dávid és a szlovák Štefan Korbet. Mindkettő versben mondja el a földrengés körülményeit, festi a város lakóinak szenvedéseit, s fejezi ki a tragédia fölött érzett kétségbeesését. Alkotásuk nemcsak kordokumentum, hanem irodalomtörténeti és költői érték ir 1981. XI. 23. 4
