Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-16 / 245. szám, péntek

Kétezer művész tizenöt országból IWa kezdődnek a Bratislavai Zenei Ünnepségek Ma délután öt órakor a Prí- máspalota tükörtermében 17. alkalommal szólalnak meg a Bratislavai Zenei Ünnepségek kezdetét jelző harsonák. A nem­zetközi zenŕ’i fesztiválok sorá­ban rangos helyre került Bra­tislavai Zenei Ünnepségek kul­túrpolitikai jelentőségét emeli, hogy a CSKP megalakulásának 60. évfordulója évében kerül sor megrundfizésükre. A feszti­válnak kultúránk szocialista eszmeiségét erősítő funkciójáról korábbi írásainkban már szól­tunk. Ez alkalommal azt sze­retnénk hangsúlyozni, hogy a Bratislavai Zenei Ünnepségeken az idén még nagyobb teret kap­nak a kortárs szlovák és cseh zeneirodalom értékei, mint ko­rábban. Ez egyik fő jellegzetes­sége lesz a rendezvénynek. Eh­hez kapcsolódik az, hogy az október 30-ig tartó fesztivál ke­retében számos jelentős cseh és szlovák zenemű ősbemutató­jára kerül sor. ám az idősebb szlovák zeneszerzők, mint pél­dául /. L. Bella, V. Figuš Bystrý alkotásai is elhangzanak. A ren­dezőség megkülönböztetett fi­gyelmet szentel Mikuláš Schnei­der—Trnavský nemzeti művész munkásságának, ugyanis az idén van születésének 100. év­fordulója. De a Bratislavai Ze­nei Ünnepségek rendezői arra Is ügyeltek, hogy a fesztivál műsorában méltó súllyal szere­peljenek a világ zeneirodalma idén jubiláló óriásainak, Mu­szorgszkijnak, Bartóknak és Sosztakovicsnak a művei is. Nem kevésbé fontos drama­turgiai szempont az sem, hogy milyen érvényesülési lehetősé­geket kap a fesztiválon az elő­adóművészet. E tekintetben el­mondható, hogy az idei Bratisla­vai Zenei Ünnepségek az előadó­művészet igazi ünnepe is lesz. A legjobb szlovák előadómű­vészeken és együtteseken kívül a fesztiválon fellép két világ­hírű operaegyüttes is, a prágai Nemzeti Színház operatársulata és a berlini Komische Opera, és olyan Instrumentális együttesek, mint például a Bécsi Filharmo­nikusok. a Cseh Filharmoniku­sok. a Komische Oper zenekara és a francia Üj Filharmonikus Zenekar. A kamarazene interpretálása e nemzetközi fórumon már szin­te elképzelhetetlen a két évti­zedes működése alatt nagy hír­névre szert tett Szlovák Kama­razenekar nélkül. A külföldi kamaraegyüttesek közül — töb­bek között — a kiváló rigai Ave sol madrigálkórus, a lipcsei Ka­maratrió. a nyugatnémet Melos Kvartett lesz a fesztivál vendé­ge. Az idén tíz éve >'y a fia­tal előadóművészi versenye, melyet az UNESC- uegbízásá- ból a Nemzetközi Zenei Tanács rendez, a Bratislavai Zenei Ün­nepségek szerves részévé vált. E versenyt az utóbbi években az Interpódiummal váltakozva biennálék formájában rendezték meg. Az idén ismét sor kerül a fiatal előadóművészek versenyé­re, melyen hangszeres művé­szek, énekesek és kamaraegyüt­tesek vetélkednek majd egy­mással. A fiatal előadóművé­szek nyolc országot képviselnek majd; Anglia és Magyarország teljes mértékben kihasználta az adott lehetőségeket. (Magyaror­szág képviseletében Bálint Má­ria és a Takács Kvartett vesz részt a versenyen.) A hazaiak közül Zdenék Šedivý trombita- művész játékát hallgathatjuk majd. Az idei Bratislavai Zenei ün­nepségeken egyébként kilenc szimfonikus zenekar, hat opera- és balettegyüttes, tizenegy ka­maraegyüttes és hat énekkar lép pódiumra. A fesztiválon hu­szonkilenc karmester (közöttük — a hazaiakon kívül — olyan neves művészek, mint a szov­jet Dmitrij Kitajenko, a japán Kobajasi Ken lesiro, az osztrák Otmar Suitner, a francia Gilbert Amy, a nyugatnémet Gerda Al­brecht) vezényli majd az egyes hangversenyeket. Jeles előadó- művészekben sem lesz hiány az idei fesztiválon, összesen negy­venhárom szólista lép a közön­ség elé, közöttük olyan híressé­gek, mint a szovjet Bagdaszarov- testvérek, a kubai Luts Prats zongoraművész, az indiai Kon­rad Ragosszing gitár- és lant­művész, Theo Adam, a világhí­rű basszbaritonista. a hazaiak közül például Magda Hajóssyo- vá, Peter Dvorský és mások. (Érdekességképpen: a fesztivá­lon összesen kétezer művész vesz részt a világ tizenöt orszá­gából.) A Bratislavai Zenei Ünnepsé­gek nem szorítkoznak csupán a szlovák fővárosra. A fesztivál művészei közül számosán Szlo­vákia más nagyobb városaiban — mint például Banská Bystri­ca, Piešťany, Martin, Trenčín, Zvolen, Trnava, Losonc (Luče­nec) Rimaszombat (Rimavská Sobota) stb. — is vendégszere­peinek majd. A mai ünnepi nyitóhangver­senyen a közönség a Szlovák Népművészeti Együttesnek tap­solhat majd. A koncerten, me­lyet Pavol Procházka vezényel, Schneider-Trnavský, Suchoft, Moyzes, Cikker és más mai szlo­vák zeneszerzők művei hangza­nak el. KÖVESDI JÄNOS A SZELORLO ÉSZT ELBESZÉLŐK Aki járt valaha az Észt Szov­jet Szocialista Köztársaságban az nem felejtheti el az éjszakák hosszú sétákra, barangolásra és merengésre késztető fehérsé­gét. Ez az opálosan bágyadt kö- dű világosság feledteti az ott- lakókkal a hosszú téli hónapok erőt emésztő homályát. Ezeknek a fehér éjszakáknak emléke elevenedett fel bennem, amikor olvasni kezdtem az Eu­rópa kiadásában A szélőrlő címmel megjelent elbeszélése­ket. Fehérvári Győzőnek, a har­minc elbeszélés válogatójának nagy érdeme, hogy rövid, de tömörségükben is jól tájékozta­tó életrajzi jegyzeteket fűzött a testes kötethez. Három író — August Jakob- eon, Jaan Kross és Juhan Smuul — kivételével eleddig előttem ismeretlen prózaírók alkotásait találom a könyvben. August Ja- kobson elsősorban mint dráma­író él az emlékezetemben, Jaan Krossnak A bálvány című kis­regényantológiája néhány esz­tendővel ezelőtt jelent meg ma­gyarul, a Lenin-díjas Juhan Smuult, aki 1971-ben bekövetke­zett haláláig a Szovjet—Észt írószövetség elnöki tisztét lát­ta el, Déli jégmezőkön című ér­dekes útikönyve magyar megje lenése után ismertem meg sze­mélyesen. Megpróbáltam közös nevezőre hozni a harminc elbeszélést, de ez teljesen nem sikerült, csak a természetleírásokban érzek valami összekötő rokonit és ez magától értetődő: az éghajlat zord. a tavaszutó és a nyár két- három hónapra szorítkozik, a tél pedig irgalmatlanul hosszú, kemény fagyokkal jár; vadász­nak és halásznak élete gyakran halálos veszedelmekkel jár, a föld művelőjét is kemény mun­kára sarkallja a rideg éghajlat. Jellemző az antológiára, hogy az elbeszélések jelentős része a háború esztendeiben játszódik le, s itt főleg August Jakobsont illeti a legnagyobb elismerés. A kis hős című novellája re­mekmű. Könyvtárnyi regény- és elbeszéléskötet ecseteli a fasisz­ták vadállati brutalitását, Ja- kobsonnak elég tíz oldal arra, hogy pőrére vetkőztesse a gyil­kosokat és barbár kegyetlensé­güket elénk tárja. Torokszorí­tó, ahogy a partizánokat el nem áruló kis Ants törhetetle- nül elviseli a kínzásokat. Fi­gyelmeztető óvás ez az írás: légy éber, olvasó, a fasizmus hidrája még nem vesztette el mind a kilenc fejét, minden pil­lanatban rád támadhat újral Mati Untot, aki a kötetben Lovas a bodeni tavon című hosszabb elbeszélésével szere­pel, azért emelem ki, mert a kisszámú észt drámaírók egyik legjobbja. Főpróba című szín­művét most októberben mutat­ja be a szolnoki színház. A kötet néhány sornyi fül­jegyzete „valóságos kaleidosz- kopot“ emleget, és igaza van abban, hogy az észt nép három évtizednyi életét foglalja össze dinamikus erővel, többnyire drá­maian, ám olykor jóízű humor­ral is. Csak azt kell hozzáfűz­nöm, hogy mesteri ez az össze­gezés. A szélőrlő tizenkét fordítója kitűnő munkát végzett. ízes és árnyalatos valamennyi átültetés, de Rab Zsuzsa, Katona Erzsébet és Berecki Gábor nevét mégis ki kell emelnem: a magyar mű­fordítói művészetnek remekeit adják az olvasó kezébe. EGRI VIKTOR Zenével — gondolatokat is Emil Gilelsz hatvanöt éves Emil Gilelsz korunk egyik leg­csodálatosabb zongoristája; mű­vészetéről tanulmányok, köny­vek sora jelent meg, neves pszi­chológusok tanulmányozták és elemezték előadói zsenijét. Vi­lághírű zenei intézmények vá­lasztották tiszteletbeli tagjukká, barátai és csodálói között szá­zadunk legnevesebb művészei­nek nevét találjuk. Hogy csak néhányukat említsük: Arturo Toscanini, Artur Rubinstein, El­sa Triolet, Louis Aragon, George Enescu, Jean Sibelius, Dmitrij Sosztakovics, Emil Sauer... Az utóbbi Liszt Ferenc és Anton Rubinstein tanítványa volt, még hallotta a zongora e koronázat­lan fejedelmeinek virtuóz játé­kát, ezért elismerése különösen értékes és sokatmondó. A világ minden táján hetek­kel Gilelsz fellépése előtt elkel­nek a jegyek, egyik washingto­ni koncertjére tizenötezer em­ber 1 gyűlt össze. Hazájában legmagasabb fokú kitüntetések­ben részesült: kétszer kapott Lenin-rendet, 1962-ben Lenin-dí­jas lett. Az újságírók, hivatásos zenekritikusok csak szuperlatí- vuszokban írnak játékáról, a hanglemezpiacon eseményszám­ba megy minden új felvétele. Művészete rendkívül sokoldalú. Repertoárján a barokk meste­rek mellett ott szerepelnek a bécsi klasszikusok és a roman­tikus zongorairodalom gyöngy­szemei. Sztravinszkij, Prokofjev, Sosztakovics, Hacsaturjan zené­jét ugyanolyan lenyűgözően tol­mácsolja, mint Debussy, Ravel, De Falla vagy Bartók műveit. Amikor a 1969-ben lemezre játszotta Beethoven öt zongora- versenyét, a szakkritika egyön­tetűen korunk legnagyobb Beet­hoven interpretátorának kiál­totta ki, s mint ilyent hívták meg egy évvel később Beetho­ven szülővárosába, Bonnba, a zeneszerző születésének kétszá- zadik évfordulója alkalmából megrendezett nagyszabású ün­nepi hangversenyre. Két évre rá a Salzburgi Ünnepi Játéko­kon már Mozart-specialistaként ünnepük, s amikor nemsokára lemezre játssza Saint-Saens g- moll zongoraversenyét, a fran­cia zeneszakértők azt állítják, hogy előadásával nem veteked­het egyetlen francia zongorista sem. Emil Gilelsz a zenén keresz­tül nemcsak érzelmeket, hanem gondolatokat képes kifejezni. Talán ezért hat revelációszerű- en minden Beethoven-interpre- tációja. Beethoven zenéje filo- zófikus mélységű, meditatív jel­legű zene, egy magányos szel­lemóriás vallomása a világról. Gilelsz előadásában különösen p fájdalmas, tragikus hangvéte­lű részek hangzanak megdöb­bentően, a hallgatónak az az érzése, hogy a zongorista is­meri, átélte azokat a lelki gyöt­relmeket, amelyeket Beethoven hangokba öntött. Ki tudja? Emil Gilelsz pályája mindenesetre nem volt híján a válságoknak; megszenvedett siker az övé. Csodagyerek volt, de első taná­ra, Jakov Tkacs egyoldalú peda­gógusnak bizonyult, a zongora- játszásnak csak a technikai, vir­tuóz oldalára helyezte a hang­súlyt. Szerencsére, másik taná­ra Berta Rejngbald az ogyesszaí konzervatórium neves pedagógu­sa széles látókörű, rendkívüli rnűveltségű ember volt, kitűnő pszichológus, aki hatni tudott az érzékeny, de gyakran ma­kacs, konokul ellenkező fiúra. 1932-ben Moszkvába vitte őt, a szovjet zongoraiskola legna­gyobb tekintélyéhez, Nejgauz- hoz. Az azonban nem Ismerte fel Gilelsz rendkívüli tehetsé­gét, nem javasolta felvételét a moszkvai konzervatóriumba. Nejgauz elutasítása teljesen le­verte Gilelszet. Tanára, hogy felrázza elkeseredettségéből, be­nevezte őt az első össz-szovjet zenei versenyre, ahol első lett. A zenei világ egy csapásra meg­tanulta nevét, több szerződésre kapott ajánlatot. A tizenhét éves fiú egyre gyakrabban sze­repelt nyilvánosan, többet kon­certezett, mint gyakorolt, s ez hamarosan éreztette hatását. A sajtóban megjelentek az első csalódott, elmarasztaló kritikák. De Berta Rejngbald továbbra is bízott benne. Az ő tapintatos irányításának, türelmének kö­szönhető. hogy a fiatal zongo­rista csakhamar rájött: fegyel­mezett és kemény munka nél­kül sosem válhat belőle igazi művész. Az ogyesszai konzervatórium elvégzése után aspiránsként Moszkvában folytatta tanulmá­nyait, Nejgauznál. Nejgauz nem változott; gyakran mások jelen­létében is a felületesség és az üres virtuozitás iskolapéldájá­nak minősítette Gilelsz játékát. Következetes szigorral, sokszor metsző gúnnyal ostorozta hibá­it, pellengérezte ki gyenge pontjait. Kegyetlen iskola volt, de hasznos. A bécsi és a brüsz- szeli nemzetközi versenyek má­sodik és első díja Nejgauzot igazolták. Irányítása alatt Gi­lelsz egyre fokozottabb igénye­ket támasztott önmagával szem­ben. Mindenben tökéletes akart lenni. A Gilelsz-rajongók azt ál­lítják, hogy ez sikerült is neki. VOJTEK KATALIN SOKSZÍNŰ VILÁG Ever Púček tárlata Bratislavában a Laco Novo- meský-kiállítóteremben nyílt meg Ever Púček festőművész jubileumi kiállítása, melynek anyaga bizonyára sokféle véle­ményt vált ki a közönség kö­rében. Púček művészete ugyan­is minden tekintetben „kilóg“ a szokványos keretekből — de épp ebben rejlik alkotásainak értéke, hozzátéve mindjárt, fél­reértéseket kerülendő, hogy Púček nem fellengzős nem ál­ORSZÁGOS SZÍNHÁZI FESZTIVÁL OSTRAVÁN az Szombaton az ostravai Zde­nék Nejedlý Színházban kezdő­dik „A ma színháza“ nevű hat napig tartó fesztivál. A CSSZK és az SZSZK Kulturális Minisz­tériumainak védnökségével idén a Csehszlovákiai Drámamű vészek Szövetsége, a prágai Színházi Intézet az Észak-Mor- vaországi Kerületi Nemzeti Bi­zottság és az ostravai Állami Színház rendezi meg az évente váltakozva Kassán (Košice) és Ostraván) sorra kerülő sereg­szemlét. Hazánk 11 hivatásos színházi együttese mutatja be mindazt, amit a legutóbbi egy esztendő­ben létrehozott. A prágai Nem­zeti Színház nyitja meg a fesz­tivált O. Danék A valdstejnt se­regek vezére című történelmi drámájával. Ezt követően a pl- zeňi Tyl Színház Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését mutatja be. A Szlovák Nemzeti Színház Tur- genyev Egy hónap falun és Satrov Szürke lovak piros me­zőben című darabokkal lép a közönség elé. A gottwoXdovi Munkás Színház J. Kainar Sze­gény Naszredín, a martini SZNF Színház A. Máša Dúvad, a prá­gai Realista Színház J. Sotola Talán ló van a tetőn című dara­bokat mutatják be. A fesztivál félidejében kezdő­dik „A rendező helye korunk színházában“ című konferencia, amelyen a hazai és külföldi színházt élet egyik legtöbbet vitatott problémáját elemzik majd a szakemberek. A fesztivál második részében a prágai Vinohrady Színház J. KubaS Égi ház, a brnói Divadlo na provázku B. Némcová meséi­ből készített Az álmok világa, a bratislavai Oj Színpad Stúdió J. Solovič Jog a tévedésre, az ostravat Állami Színház G. Preiss A gazdasszony című darabokat mutatják be. Az előadásra kerülő drámák­ból ítélve e jelentős színházi rendezvény eszmeileg átütő és meggyőző, érzelmileg hatásos, művészileg értékes bizonyítéka lesz színházi kultúránk szocia­lista jellegének. Nemcsak a ha­zai színházi szakma, de az egyes produkciókat támogató ostravai üzemek, intézmények dolgozói Is maradandó élmények részesei lehetnek. (d—n) művészetet művel, nem űz „mű­vészeti szemfényvesztést“. Képei nem témáiban újszerű- ek, hanem a látásmódban, a kompozícióban és a technikai kivitelezésben. „Modernségük“ nem visszataszító. A szemlélő csak egy pillanatra torpan meg, addig, amíg fel nem fedezi a keretet, mely Púček világát egy­befogja. Miután belépünk ebbe a világba, a legközvetlenebb emberi érzések, pillanatok logi­kusan ábrázolt képi változatait élvezhetjük. Az utóbbi tizennyolc év alko­tó munkájának eredményét negyvenkét bemutatott festmény érzékelteti. Rendkívül színes a sor, a szó szoros értelmében is, mert Púček világában a szí­nek jelentős szerepet játszanak. Habár eléggé komor tónusokkal alapoz, festményeit csak nehe­zen tudnánk fekete-fehér árnya­latokban elképzelni. Színei je­lentős funkciót töltenek be az egyes részletek hangsúlyozásá­ban, de egyúttal az árnyalás­ban is. Érdekességként említem meg. hogy a színkompozíció számos Púček-képen nem ér véget a kép széleinél — az al­kotás szerves része a háttérként szolgáló szélesített fakeret is. Képeinek érzelmi töltését azonban nem a színkompozíció, hanem a látásmód adja. Salát vallomása szerint, igyekszik lé­pést tartani a korral, és mai szemmel nézni. így jutott el a témák geometrikus analizálásá­hoz, saját bensőjének expresszív kifejezéséhez. Kétségtelen, hogy képei feladatot jelentenek a látogató számára, nagyobb fi­gyelmet követelnek, de ezért a figyelemért őszinteséget, gyer­mekien tiszta képeket ad cse­rébe. Témavilága sokrétű, s bár nem fest nagyméretű képeket, kifejezőeszközeivel mégis a mo­numentalitás érzetét kelti ben­nünk. Különféle foglalkozások (Az üveges), gyermekkorának sejtelmes élményei (Töklámpás­sal ijesztgetők), allegóriák (Az éjjel, Idős katona portréja), tör­ténelmi események, a társada­lom és technika fejlődésének számos mozzanata (A győztesek dicsőségére, Az első űrrepülés köszöntése, Béke) — mindezek bőséges lehetőséget kínálnak Púček számára. Külön értéknek tartom azt, hogy a művész több­nyire a lehető legegyszerűbb, mindannyiunk által ismert moz­zanatokból képes jelképes ere­jű alkotásokat létrehozni; sok­szor feldolgozott témákban újat mondani. Szólnunk kell még a képek technikai kivitelezéséről. Púček úttörőnek számít a nitrolakkos festékek használatában, melyek színjátékukkal és fényes felü­letükkel Is hatnak. A témától függően kombinált technikákat is alkalmaz, ezek felszíni struk­túrájúkkal gyarapítják a kép esztétikai értékét LEHEL ZSOLT ÚJ szó 198L X. 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom